A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 51. szám - Az igazságügyi állami tisztviselők fizetésének emeléséhez

Tizenegyedik évfolyam. 51. szám. Budapest, 1892. december 18. Szerkesztőség: T., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: Y; Rudolf-rakpart S. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HtílUP \l í Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautal ványnyal küldendők. TARTALOM : Az igazságügyi állami tisztviselők fizetésének emeléséhez. Irta . Bognár Mihály Lengyeltótiban. — Törvényjavaslat a fizetésbeszüntetésröl és csődön kívüli egyezségről. Irta : dr. J a c o b i Sámuel, budapesti ügyvéd. — A fizetési meghagyásokról. Irta : dr. K e r n Tivadar, budapesti ügyvéd. — Belföld. (Az 1885. évben megtartott országos ü g y v é d g y ü 1 é s.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Jogában áll-e a jelzálog hitelezőnek az ingatlan eladása esetében végrehajtható okirat alapján a jelzálogdag bekebelezett bérjövedelemre kielégítési végrehajtást I vagy zárlatot vezetni az új tulajdonossal szemben is ? E g y ü g y v é d.) — Sérelem. (Ubi potentes dissident, humilles laborant. A bánffy-hunyadi ' kir. járásbíróság. Dubius.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára* t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a f. évi törvénycikkek 28. és 20. ívét (4OI — 432. lop.) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal Az igazságügyi állami tisztviselők fizetésének emeléséhez. Irta : BOGNÁR MIHÁLY, Lengyeltótiban. Légió annak a sok kérvénynek a száma, mely az állami tisztviselők fizetésének emelése tárgyában a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat ellen, az egyes képviselőkhöz és magához a képviselőházhoz, a tisztviselők majd minden kategóriájától beadatott s ép ily számmal lehetnek azok a napi sajtóban és a szaklapokban eddig megjelent panaszok és vitatkozások, melyek a fizetés-fölemelés szükségét, annak mérvét különféle módon és alakban tárgyalták. Midőn tehát az ilykép kimeritettnek látszó kérdéshez mégis hozzászólunk, teszszük ezt azért, mert még mindig látszanak abban olyan momentumok, melyeknek fölelevenitése a kérdést esetleg szabatosabb és kielégítőbb megoldáshoz vihetik közel. Az 1871. évi XXXI. t.-cikk alapján rendezett s ugyanaz évi XXXII. t.-cikk alapján életbeléptetett első folyamodású királyi bíróságok keletkezése óta, majdnem alapjában átalakult törvénykezésünk, társadalmi viszonyaink és közgazdaságunk mai és folyton fejlődő állapota, elodázhatlanul szükségessé tette azt, hogy az állam saját tisztviselőinek anyagi sorsáról és a változott viszonyoknak megfelelő módon gondoskodjék. Mert a tisztviselők fizetésének kétségtelen csekély volta miatt előállott jogos panaszok oly akuttá tették a kérdést, hogy az elől az állam tekintélyének csorbulása és a társadalom egy nagy s bizonyos tekintetben vezérszerepre is hivatott értelmes osztálya erkölcsi és anyagi bukásának előidézése nélkül többé kitérni alig lehet. A fizetés elégtelensége miatt jelentkező bajok már oly krónikussá váltak, hogy annak gyökeres gyógyítása nélkül törvényt alkotnunk, szerencsés gondolat nem lenne. Az államhatalomnak mindenütt s nálunk különösen még politikai szempontból is egyik eminens föladata a tisztviselőknek, ha nem is fényes, de kielégítő anyagi helyzetet biztosítani; hogy ez által kellőkép függetlenné tegye azt a személyt, a ki magának az államnak és ezzel a közérdeknek szolgálatában áll; hogy igy representálhassa azt a hatalmat, mely az állami szervezet különböző ágainak igazgatásában felülről és alulról reá ruházva van. Az alsóbbrendű tisztviselők silány fizetésének természeLapunk mai száma tes következményekép jelentkező zilált anyagi helyzetből politikai tőkét gyűjteni senkinek sem lehet. Sőt ellenkezőleg, ha ezt a nem csekély számú testületet szerény igényének és a viszonyoknak megfelelően független anyagi helyzetbe juttatjuk, ezzel minden kétséget kizáró módon elérjük azt, hogy az értelmiség eme osztályának már meglazult munkakedvét fokozzuk s vele a közérdek és igazságszolgáltatás rovására s tekintélyének hanyatlására oly melegágyul szolgáló anyagiságot küszöböljük ki. S ha a köznéppel lépten-nyomon érintkezésben álló tisztviselő illő javadalmazással van ellátva: nem nagyobb kedvvel és nem teljes odaadással támogathatja-e nehéz föladatában azt az államhatalmat is, a melynek szolgálatában bizonyos missió teljesítésére kétségkívül competens ? S midőn az állam ugy saját, mint egyeseknek vagyonát, jogainak védelmét és becsületét is a tisztviselő kezeire bízza, nem föltétlenül szükséges-e az, hogy az a tisztviselő, bárminő körülmények között, anyagi helyzetének nyomása alatt kísértetbe ne essék ? Méltóztassanak elhinni, a tisztviselőknek, különösen az alsóbbrendű tisztviselőknek nagy contingensét teszik ki azok, kik a létért való nehéz küzdelemben elfelejtik hivatásukat ; minden oly tisztességeset és sokszor nem tisztességeset vakon megragadnak, a melylyel sorsukon csak némileg is enyhíteni vélnek. Lealázzák magukat oly szerepre, mely sem állásuk tekintélyével, sem többször az emberi méltósággal, becsületérzéssel össze nem fér! A kötelességgel, közérdekkel, igazsággal nem törődnek, mert első az élet; tehát bármily uton sokszor vadásznak oly mellékkeresetre, mely személyük és állásuk méltóságát lealacsonyítja, de a mely silány fizetésüket, habár csak csekélylyel is pótolja. S midőn ez üzérkedésszerű körülmények között a köznép a tisztviselő némelyikét látja, lehet-e várni azt, hogy a tisztviselő személye s ezek között s kivételt képező is becsülve legyen, az általa képviselt állás tekintélye s vele a törvény és törvényes intézmények kellő tiszteletben tartassanak ? A jószámitó gazda tisztességes bért fizet munkásának és cselédjének ép azért, hogy vagyonát azokra nyugodtan reá bizhassa ; mert a jó s lelkiismeretes cseléd és munkás mellett gyarapodhatik vagyonában s igy tekintélyében és erkölcsi súlyában. Az anyagilag sinlődő tisztviselőnek s ha van, családjának is, szükségkép elzülleni kell; s igy csudálható-e, ha az egyébként is küzdelmes élet terhes gondjai között, ha még oly nagy lelkierővel bir is, leroskadnia kell ? Sem a meglevő fizetés, sem a fizetésemelésre vonatkozó törvényjavaslatban kilátásba helyezett javitás nem áll arányban a közélet viszonyainak követelményeivel, nem különösen az alsóbb rendű hivatalnokok helyzetével s igy elodázhatlanul áll elő a közérdek szempontjából is az, hogy a tisztviselők anyagi helyzete már most gyökeresen javittassék; fizetésük pedig a végrehajtási foglalás alól is teljes mértékben kivétessék s igy erre nézve az 1881. évi XL. t.-c. 54. §-a is módosíttassák. Most térjünk át a törvényjavaslat némely rendelkezésének vizsgálatára. A javaslat általában magán viseli azt a jelleget, a mi legtöbb pénzügyi törvényünk és rendeletünknek sajátsága s ez a nehézkes stylus, a tételeknek oly nehezen érthető definiálása, hogy annak egyszeri elolvasása alig elegendő a rendelkezés kellő megvilágítására. 12 oldalra terjed.