A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 50. szám - A volt úrbéresek részére kiadott közös birtokilletőség felosztásának kérdéséhez

380 fellépő és végre is tévedhető személynek a kinevezése által korlátlan hatalmat adni. A védegyleteknek ez nem tetszett, mert mint minden hatalom, ugy ők is a hatalom kiterjesztésén és korlátlanná tételén dolgoznak, de azért jogosan még sem panaszkodhattak, mert tudtunkkal sehol sem volt eset, hogy a fellépett védegylet helybeli képviselője a választmány tagjául ki nem neveztetett volna. Ezzel minden jogos igény ki volt elégítve, mert ez a tag, számba véve az általa képviselt jelentékeny számú hitelezőket, a védegylet minden törvényes álláspontját érvényesíthette. Epen ezért, mert a törvény és annak alkalmazása nem sértette a védegyletek jogos igényeit: nem lépett fel nyíltan az a törekvés, hogy a tömegek kezelése a védegyletek kezébe adassék. De fellépett tudományos szinbe burkolva. Sajnálandó, hogy a javaslat ennek az álláspontnak elfogadásába belement. De egyút'al ellenezni is kell ezt, még pedig a leghatározottabb formában, mert ha a választmányok nem helybenlakókból alakithatók, de a követelés összege szerinti szótöbbséggel és azok eredménye szerint lesznek kinevezendők: a tömegek kilenc tizedrészének sorsa kizárólag a hitelezői védegyletek kezébe lesz helyezve. Ez által sem a védegyletben nem álló hitelezők, sem a közadós a választmányban képviselve nem lesznek, már pedig a csődtörvénynek olyannak kell lennie, a mely minden, a tömegvagyonra vonatkozó érdek képviseletét a priori biztosítja. 7. A tervezet további javaslatai nem tartalmaznak a esődtörvény életébe vágó indítványokat, habár készséggel kell kijelenteni, hogy épen ezekben az elsőrangúaknak nem nevezheti") módosításokban a tényleges helyzet javítása foglaltatik. Ilyenek azok, melyek a csődeljárás alaki ügykezelésére és oekonomiájára vonatkozuak és a melyekből feleralitendők, hogy a kifüggesztés helyett a hitelezők postai úton való értesítése elvként van elfogadva, a csődválasztmány jegyzőjének díjait a csődbíróság helyett a csödbiztos állapítja meg, a csődkövetelésekből folyó perekre rendes perbeli eljárás helyett a kereskedelmi eljárás van alkalmazva. Hasznosak továbbá, habár kisebb jelentőségűek is a vagyon értékesítésének meghirdetésére vonatkozó rendelkezések, a mely tekintetben azonban a lényegileg együvé tartozó 35. és 38. §-ai összevonandók volnának. Nem árt továbbá a 34. sem, a mely szerint a tömeggondnok a vagyon értékesítését e nézve a választmány határozatát tartozik kikérni, de már ez is ártana akkor, ha a választmány nem helyi erőkből állana, a kik pl. a követelések értékét a gondnoknál rendszerint kevésbé volnának képesek helyesen megítélni. A csődmegszüntetés könnyítését célzó 37., 40., 41. és 42. §-ok szintén előnvös színezetűek, de a gyakorlatban kevés nyomot fognak maguk után hagyni. Hogy a közadósnak 30 napra joga van a vagyon értékesítését megakasztani, hogy a tömeggondnok dijainak mes nem állapítása a megszüntetést nem akadályozza, hanem csak egy átalányösszeg letételét teszi szükségessé s hogy a kifogásolt hitelezők követeléseinek biztosítására vagy nem biztosítására nézve a csődbíróság határozhat : mindezek valószínűen egyetlen egy százalékkal sem fogják az eljárás közepén megszüntetett csődügyeket szaporítani. Nem lényeges a 30. §. reformja sem, mert a beszerzési árnak a csődleltárban kitüntetése eddig is elő volt irva, az ide vonatkozó igénveknek azonban csak akkor lesz elég tehető, ha a magyar kereskedő osztály az alaposabb és kifogástalanul rendszeres könyvvezetést általánosabban szokja meg. A kényszeregyezségre vonatkozó módosítások inkább törvénymagyarázatot, mint új intézkedést taitalmaznak. Végül a nem érintett néhány kisebb módosítás után csak a 63. §-nak arra a merész újítására kell még kiemelve reámutatnunk, a mely szerint a kereskedelmi csőd szabályai a be nem jegyzett kereskedőre is alkalmazandók. Jogállapotainknak épen néni konszolidált volta mellett félő, hogy ez a reform egyfelől ingatag jogállapotot teremt, másfelől épen a csődeljárás érdeke ellenére esetenkint oly részletes vitákra fog alkalmat adni, a mely a mai helyzetben lehetetlen volt. A cég bejegyzése e tekintetben biztos kritériumot képez és szilárd alapot ad, melyről a. cégbejegyzés kényszerének a gyakorlati életbe átmenéséig letérni épen nem mutatkozik tanái:sosnak. IV. Az előadottak a csődtörvényinódositás tervezetének minden lénveges pontját ismertették. Ezek szerint pedig a módosítás egyszerűen mellőzendő. Ha a javítások elfogadható része csak oly kevés horderővcl bír s ha a lényeges reformrészek oly nagy aggályok felkeltésére alkalmasak, mint az a fentiekben kifejtést talált: a reformnak sem elegendő oka, sem kielégitő célja nem létezik. Hagyjuk a törvényt, mely ellen csak ily reformjavaslat keletkezhetett. Ne bántsuk jogrendünknek azt a részét, mely ellen csak ennyire alapos kifogások emelhetők. Ne fecséreljük a nemzet szellemi erejét és a törvényhozás tényezőinek az igazságügyekben igy is szűkre szabott idejét oly reformmal, mely legalább is nem elsőrangú. Ne féljünk attól, ho°y komoly bajok fognak kifejlődni abból, ha a csődhitelezők csak az eddigi kevéske jogokkal élhetnek. Hanem, ha csakugyan reformálni akarunk, ne akarjunk okvetlenül a nagy vagyonok előnyére reformálni. Ott van a nép, a nemzet széles alapja az ő megrendült, ingatag, bizonytalan és oly sokszor eredménytelenségekkel küzdő jogéletével. »Man greife hinein in's volle Menschenleben«, irta a költő és a jogalkotó ezt maga is aláírhatja. Meg kell keresni és orvosolni kell azt a hiányt, a melvet az egész jogélet érez és csak azután vehetjük magunk) nak az alkalmat arra, hogy tizedrangú dolgokkal foglalkozzunk, j Messze vezetne fejtegetni, melyek jogéletünknek ily igazán égető hiányai, de felesleges is volna. Épen azért, mert égetőek : mindnyájan tudjuk neveiket és a tömegek ajkai is hangoztatják. Legyen tehát elég befejezésül annyit mondani, hogy igen-igen várjuk »a jogrendszernek azt a bizonyos kiépitését«, a melyet az igazi ságügyek minisztere a parlamentben megígért. Mig ez meg nem I lesz, jobban szeretnénk a már kiépített kevés épületrészt meg | nem bolygatni, hanem majd a ház teljes elkészülte után szólni hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy az egyes részek összhangba hozása igényel-e és minő másodrangú, a jogéletben ,>novelláris reforménak nevezett tatarozásokat. A volt úrbéresek részére kiadott közös birtokilletőség felosztásának kérdéséhez. Irta : Dr. KEMÉNY ANDOR belétsz. kir. albiró. Zombor. * E lapok 47. száma dr. Molnár Jákó kir. albiró úrtól érte| kezést közöl, melylyel — kartárs) tisztelettel legyen megjegyezve t — teljességgel nem birunk egyetérteni, azon okból, mert azt sze: rény nézetünk szerint merőben téves és tarthatatlannak véljük, minek okát ismét abban találjuk, hogy dr. Molnár kartárs ur a I 20,326/1. M. 1890. sz. a. kelt rendelet 2. §-át egyáltalában nem i érti, vagy ha jobban tetszik : sajátságos szerencsétlenséggel félreérte : különben nem merné megkockáztatni azt az állítást, hogy a szóban forgó rendelet: »2. §-a a betétszerkesztő bizottság működése irányát szabályozza >. Bármikép óhajtottuk volna, de e • rendelet 2. §-ában »betétszerkcsztő bizottságról«, »annak működéséről*, működésének irányáról* és »annak szabályozásáról* egyetlen egy szócskát se voltunk képesek felfedezni, sem pedig i a legjobb akarattal belemagyarázni egyedül az oknál fogva, mert j ez a szakasz tisztán csak az úrbéri ügyekre nézve illetékes kir. törvényszék hatáskörét, helyesebben e rendelet szerinti hatásköré| nek korlátját szabja meg. Ugyanis mig e rendelet 1-ső §-a azt mondja ki félre nem [ érthető módon, hogy a volt úrbéresek részére úrbéri rendezés, • tagosítás vagy elkülönítés alkalmával közösen kiadott birtok-ille' tőségek felosztása : jogérvényesen csakis az úrbéri ügyekre nézve ! illetékes kir. tszék közbenjárásával, vagy utólagos jóváhagyásává! (47 — 52. §§.) történhetik meg ; addig annak 2. íj-a szintén elég j világosan azt mondja, hogy »az úrbéri ügyekre nézve illetékes törvényszék sem teheti a 20,326. számú rendelet szerinti eljárást folyamatba, akkor, a mikor az úrbéri rendezés, tagosítás vagy elkülönítés alkalmával közösen kiadott, de utólagos felosztás foly; tán a telekkönyvi helyszíneléskor a jogosultaknak megosztott ' egyénenkénti tulajdonául felvett, vagy a telekkönyveknek az úrbéri i rendezéshez képest történt átalakításakor, avagy a telekkönyvi ! betétek szerkesztésekor ilyképen bevezetett illetőségek ujabban felosztattak vagy felosztatnak; más szóval: nem a 20,326. sz. a. rendelet szerint jár el a kir. tszék, mint úrbéri bíróság akkor, midőn a már egyszer felosztott s a felosztásnak megfelelőleg i megosztott egyénenkénti tulajdonul telek-kon y! vezet t iugatlanok ujabban, másodszor ismételten felosztattak vagv felosztatni szándékoltatnak. A mi annyira természetes és önként értetődő, hogy szinte j feleslegesnek tűnik fel annak a rendelet 2. §-ában expressis verbis történt kimondása. Hát ugyan kérdem a tisztelt cikkíró urat, j lehet-e valami természetesebb, mint annak a kimondása, hogy a | kir. tszék, mint úrbéri bíróság nem a közös legelő felosztására I vonatkozó szabályokat alkalmazza akkor, midőn commassál, a már egyszer felosztott területet ujabban ismételten leiosztja ? Pedig l csak annyi, nem több és nem más kijelentés foglaltatik annak a j rendeletnek cikkíró ur által szerencsétlenül félreértett 2. §-ában. Ily félreértés mellett aztán nem csodáljuk, ha dr. Molnár i ur a 20,326/90. sz. rendeletben ellentéteket fedez fel s annak j egyes rendelkezését saját kijelentése szerint nem képes megérteni s cikkében tévtanok egész halmazát tárja elénk. Jó példa többet érvén minden hosszas magyarázatnál, bátrak vagyunk ilyet bemutatni, meg lévén győződve, hogy annak nyomán dr. Molnár ur meg fogja érteni a rendelet 2. §-át, be fogja látni, hogy értekezésére nem teljesen alaptalanul alkalmaztuk a téves jelzőt. íme a példa. Nagyfalu község volt úrbéresei részére az úrbéri egyezség értelmében az elkülönítés (segregatio) alkalmával 1856. évben közös legelő lejében kiadatott 3,000 hold. a melyből az úrbéri bíróság jóváhagyásával (vagy a nélkül) 2,000 hold 1857. évben egyénenként felosztatott, az 1858. és 1859. években keresztülvitt helyszínelés ezt a birtokállapotot találván, az uti possidetis elvére alapított helyszinelési jogszabályok értelmében a közös legelő fejében kiadott 3,000 hold területből 1,000 holdat 4,724. hrsz. | alatt mint közös legelőt, 2,000 holdat pedig 1,72 3 — 5, 1)73. hrszámok alatt mint egyénenkénti tulajdont helyszínelt. Zsíros János időközi szerzések folytán a fentebbi ingatlanokból 100 parcellát, Kövér István 85 parcellát s igy mások több-kevesebb parcellát összevásárolnak s a helyesebb gazdálkodás szempontjából Zsiros János előtt kívánatosnak tűnik fel, hogy az ő 100 darab külön fekvő parcellája — egy darabban legyen kihasítva — ugyanez a tudat érlelődik meg Kövér Istvánban is a 4,725 — 5,973. hrszámú ingatlaDok többi birtokosai legnagyobb részénél is, ugv. hogy ezen ere-