A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 50. szám - A csődtörvény módosításának tervezete. (Vége.)

379 képesseget megrontó és igy pressio-eszközül is alkalmas voltát, a törvényhozás jobban tartozik őrködni az alperesek érdekeire, mint hogy ilyet megengedhessen. Végre is az alpereseknek is lehet kivételesen igazuk s a végrehajtásnak az alperesre rábocsátása bizonyos viszonyok közt pótolhatlan sérelem lehet. Épen ma mídon oly sokszor látunk egy-egy nagy vagyoni forgalmat csináló egyént elbukni, mert egy váratlan végrehajtás kihozta sodrából nem is annyira öt magát, mint a többi, addig nyugodtan várakozó hitelezőket: épen ma kell inkább túlóvatosan bánni a hatósági kényszereszközöknek a hitelezők kezébe adásával, mint túlkönnyelműen pazarolni azokat. Épen napjainkban elég sűrűn látjuk, miként buktat el a versenyző cégek alkalmi társasága egyegy versenytársat, összevásárolva annak néhány, addig jó kézben lévő tartozását és azzal megrohanva az áldozatot. Épen most tapasztalhatjuk, miként hitelez a nagykereskedő a kisebbnek, hogy azután, ha az megszorul, tönkretegye. Ily viszonvok kózt a biteliörvények módosításának, ha egyáltalában történnie kell: oly szellemben kell történnie, mely a kis embert védi a nagyobb ellen és nem megfordítva. Az pedig, hogy a közadós gondnoka a kis ember hitelviszonyát tönkretevő jogeszközökkel veszély nélkül, sőt még a veszélynek csak valósziníísitése nélkül is élhessen : egyenesen jogi lehetetlenség és kizárólag a nagy tőkepénzesek s a nagy hitelezők szempontjaival indokolható. Az indokolás ezek elleu azt a látszólagos vigaszt adja, hogy a zárlat és a biztositó végrehajtás csak a megtámadás tárgyára fog irányulni. Halavány vigasz. Mindenekelőtt a tervezet 13. §-a a végrehajtásnak csak a megtámadás tárgyára korlátozását világosan nem declarálja. De mert a nagy közönség magát a tényt tekinti, a dolgok mélyére ható megkülönböztetést pedig nem tesz : a megexequált alperes fizetésképességére és üzleti hírnevére ez az elméleti distinkció értéktelen. Annyival inkább, mert hiszen a tervezetnek már tárgyalt 9. §-a szerint a kereset oly további birtokos ellen is folyamatba tehető, a kinél maga a megtámadás tárgya már nem létezik, ily alperes ellen tehát a végrehajtás is csak az egyenértékre irányulhat. Ez a körülmény a megkülönböztetést végképen illusoriusnak tüuteti fel. Tekintve pedig, hogy a tömeggondnoknak a keresettel egyidejűleg van joga a biztositó intézkedést megkérni, értéktelen az indokolásnak az a másik vigasza is, hogy »a megtámadottnak mindig módjában lesz a biztosítási végrehajtással járó következményeket elhárítani az által, ha a támadás tárgyát a esődtömeg javára önként biztosítja*. A megtámadottnak ehhez ideje sem lesz, hiszen a tömeggondnok az ő sietségét eléggé indokolhatja majd azzal, hogy nem akarta a megtámadott figyelmét felhívásokkal felébreszteni és öt a tárgy továbbadására mintegy kitanítani. De még ha letétbe teszi is a támadott a tárgyat, vagy az öszszeget: akkor is nagy a sérelem, mert a legártatlanabbul jogügyletet kötő egyén is kénytelen lesz, ha pl. ezreket érő papírokat vett, a papírokat is és az azok ellenértékéül adott összeget is nélkülözni. Mily súlyos teher lehet ez egy-egy üzletemberre, azt a gvakorlati jogélet minden férfia könnyen elképzelheti. 5. A tervezetnek kizárólag a hitelezők érdekeit szem előtt tartó jellege még a megtámadás intézménye szigorításánál is élénkebben tűnik ki a 16 — 22. §-o k b a n, a csőd nyitás szabályai reformálásánál. A módosítások lényege a csődeljárásnak ebben a részében a következő : a) A hitelező csődkérésére tárgyalás tűzendő, ha a csődöt kérő valószínűvé teszi, hogy adós ellen bár le nem járt követelése van és hogy adós tartozásai meghaladják annak vagyonát. Tehát a követelést »kellően igazolni* nem kell. b) Az adós a csak valószinüsitett tartozás ellenében összes | cselekvő és szenvedő vagyonát előterjeszteni köteles. Biztosítás adása nem elég. c) A bíróság bizonyító eljárást rendelhet annak kiderítésére, hogy a csődöt kérőnek adós ellen követelése van, avagy hogy az adós tartozásai annak vagyonát meghaladják. Ez az eljárás | adós összes könyveinek és iratainak megvizsgálására kiterjeszthető. | d) A bíróság a csődkérés elintézésekor az alperesnek álta- ! lános elidegenítési tilalmat adhat ki, sőt vagyonát zár alá is veheti. Ha az ily intézkedést hirdetv ínyileg közzéteszi, a közadós- | nak ezt a közzétételt követő cselekvéuyei a tömeggel szemben I semmisek. Eme négyes reform mellett egyetlen üzletember sem lehet . biztos az ő vagyoni holnapjáról. Mindenki mindig törvényes ostromállapot alá helyezhető. A reform valóságos adósstatárium | alakját ölti fel. Elég egyetlen embernek haragja, a kivel üzleti összeköttetésünk volt és meg van, - ellenünk kérve a csőd. Tárgyalás van elrendelve és akarva-nemakarva elő kell mutatni a sokszor legféltettebb titkot: összes üzleti könyveinket. Nem elég letenni°a követelést, a törvény indokolása éles elmével mutat rá arra, hogy a megtámadott alperes a csődkérés folytán immár nincs is jogosítva hitelezőit biztosítani. Hiszen a többit károsítaná. Tehát még ha ez a többi nincs is, elő a könyvekkel. Nem elég a követelés valódiságát megtagadni sem, hiszen a kérelmezőnek J csak valószínűsíteni kell, hogy követelése van. S ily valószínűsitésre a bírónak joga van megbénítani az alperes egész vagyoni életét általános elidegenítési tilalommal és zárlattal is és kihir- | detheti, hogy ezt tette. Ez többé nem hitelezők biztosítása, ez csakugyan vagyoni statárium. A törvényjavaslat indokolásának vonatkozó része megnyugtatást nem ad. Csak azt mondja, hogy a hitelezők érdekét a régi törvény eléggé nem fedezte és a »kellően igazolt követelés« kívánása miatt könyvkivonat alapján nem volt helye csődkérésnek. Úgyde ez igy apodictice nem is áll, mert pl. a Dttár új folyam VI. kötet 66. p. alatt épen az van kimondva, hogy a »keüően igazolt* törvényszavak nem értelmezhetők akkép, hogy az ily követelésnek teljes bizonyítékot képező okiraton kell alapulnia«. Ha pedig állana, ugy ez akkor is csak annak lehetne inditó oka, hogy a könyvkivonat a tárgyalás alapjául elfogadandó legyen, de e miatt a csődkérést csaknem feltétlenné tenni és a követelés valószinűsitése felettébb ingatag alapjára átterelni, szemben az üzletvilágban kötelezettként szereplők érdekeivel, legalább is kétes értékű és csak egyoldalúan hasznos. Az adós vagyoni viszonyaira nézve elrendelt bizonyító eljárás szintén veszélyes, mert csak valószinüsitett követelésre a vagyoni viszonyok oly feltárását követeli, melynek adott esetekben az alperes egyszerűen áldozata lehet. Ez a régi állapotnak igen súlyos változtatása. A csődtörvény 84. §-a szerint a hitelezőnek kellett igazolni, hogy alperes adósa és hogy az fizetésképtelen. A javaslat szerint az adósnak kell bizonyítania, hogy fizetésképes, sőt ezt nem elég a követelővel szemben, hanem absolute, mindenkivel szemben szükséges igazolnia. Végül az általános elidegenítési tilalom egyfelől felesleges, mert maga a csődkérés joghatálya elég biztosíték tiltott kedvezések ellenében, másfelől veszélyes, mert adóst egyszerűen tönkreteszi. Üzlete és vagyoni exisztenciája adásvételre van berendezve. Vett tömérdeket pl. tavaszszal, a vétel évszakában. Most eladna nyáron, mert ez az eladás évszaka. Jön egyetlen egy hitelező, a ki nem akar »hosszú pert«, a törvény rendes útját. Talán oka is van tartani attól az úttól. Csődkérvényt ad be. Sokszor fogja alperesünk magát inkább megzsaroltatni, mint feltárni összes üzletviszonyait. Még többször teszi ezt majd azért, nehogy eladásaiban meggátolják. Meglehet, hogy az ilyen eset ritka lesz a bíróságok törvényszeliditő eljárása mellett. De legyen bármilyen ritka, sem a hitelezőnek, sem a bíróságnak kezébe ily hatalmat adni nem indokolt. Ily kivételes hatalom a gyakorlati jogéletet a törvény eszményi céljaitól elvezeti, mert mihelyt a törvény a jogtalan kényszerítés eszköze lehet, már nem igényelheti a polgárok általános tiszteletét. 6. A 23. §. módosítása az, hogy az ideiglenes választmány »a csődhitelezőkből vagy ezek képviselőiből« nevezendő. Továbbá : :hogy a csődhitelező vagy képviselője nem a biróság székhelyén lakik, a kinevezés mellőzésének okául nem szolgálhat«. Viszont a 27. §. a végleges választmányt a hitelezők vagy képviselőik köréből rendeli alakitandónak, »a helyben lakás« kellékét elvetvén. Ezek ellen épen az az ellenvetés teendő, a mi bennük a módosítás. A csődvagyon kezelésére befolyó tényezőknek együttlakása, folytonos érintkezése és a viszonyok részletes ismerése elsőrangú kellék. Minden vagyon kezelésénél igy van ez. Midőn a tömeggondnokot mindig az illető hely embereiből választandónak meghagyja, ezt az elvet a javaslat is elismeri. Ez elv nélkül a hitelezők budapesti védegylete még egy hasonló szellemű szakasz beiktatásával minden tömeg gondnokául is egy alkalmazottját állithatná. Nincs is a javaslatnak ennél a pontnál más haszna, mint hogy a hitelezők védegyleteit a tömegvagyonok kezelésénél uralkodóvá teszi. Azonban sem a tömeg, sem az összhitelezők, sem a jogrend előnyére. A tömegnek nem előnyére, mert gondnok és választmáay nem érintkezhetnek egymással oly akadálytalanul, mint eddig. Hiában hivatkozik a javaslat a közlekedés eszközeinek fejlett voltára. Ezzel a fejlődéssel aránylag emelkedett a gyors eljárások szüksége és igénye, a távolság pedig ma is távolság maradt, ha könnyebben leküzdhető is. Ha a választmány három helyen fog lakni, vagy Budapesten, a tömeggondnok a tömegvagyon székhelyén, Bánffy-Hunyadon, a csődbíróság pedig Kolozsvárit, a csődlebonyolitás mindenesetre meg lesz nehezítve. Költségesebb lesz és erélytelenebb. Épen a legfontosabb teendők fognak szenvedni: a sürgős eladás, a tömeg nevében teendő nyilatkozatok lesznek akadályteljesebbek. A tömeg tehát anyagi és anyagilag nem értékelhető károkat fog látni. Az összhitelezőknek is az az érdekük, hogy a tömeg kezelői együtt legyenek és mindenki aránylagos kielégítést kapjon. Jól ismeretes dolog, hogy mi a módositás rosszul titkolt alapja. A bíróságok megtagadták a kinevezést a távollakás indokából a védegyletek köréből fellépett egyéneknek. A védegyletek, bármennyire legyeiiek is kiválóan morális testületek, mégis csak személyiségek és osztoznak a személyiségek két általános tulajdonságában, hogy t. i. önzők és tévedhetnek. A bíróságok megtagadták a kinevezést tagjaiktól, mert jól látták, hogy midőn a tömegkezelésnél az ily védegylet lesz a domináló : nem lesz képviselve sem az illető egyleten kivül álló hitelező, sem a törvénynek az az intenciója, hogy ne egy személy legyen a tömeg ura. A védegylet három tagjáról jól tudta minden biró, hogy az voltaképen egy személy és vonakodott ennek az egy, végre is önérdekkel