A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 49. szám - Az államügyészség hivatása . 2. [r.]

370 A JOG. bestraft werden« (az államügyészség összes tagjai minden bűntettnél hivatalból tartoznak arról gondoskodni, hogy ezek megvizsgálva és megbüntetve legyenek) és a 20. cikkben: »Die Staatsanwaltschaft hat de n Beruf darüber z u w a c h e n, das Niemand der durch eine stratbare Handlung verwirkten Ahndung entgehe.« (Az államügyészségnek hivatása a felett őrködni, hogy senki sem kerülje ki büntetendő cselekményének megtorlását,) A hannoverai bünt. perrend 20. §-a következőleg rendelkezett: »Sie — die Staatsanwálte — vertreten in dem strafgerichtlichen Verfahren clen durch die begangene Gesetzübertretung verletzten Staat, und habén darauf zu sehen das die Untersuchung den gesetzmássigen Gang einhaltc, und alle zweckdienlichen Mittel benutzt werden.« (Ok — az államügyészek — a bűnvádi eljárásban képviselik a megtörtént törvényszegés által megsértett államot és oda kell figyelniök, hogy a vizsgálat megtartsa törvényes lefolyását és minden célszerű eszköz felhasználtassák.) Es a 39. §.: »Die Mitglieder der Staatsanwaltschaft, habén bei allén zu ihrer Kenntniss gelangenden Strafgesetzübertretungen, welche nicht ausschliesslich auf Antrag der Betheiligten untersucht werden, von Amtswegen dafür zu sorgen, das dieselben untersucht und bestraft werden. «(Az államügyészség tagjainak kötelességük a büntetőtörvény rendelkezéseinek minden tudomásukra jutó megszegésénél, a melyek nem kizárólag magánvád folytán üldözendők, hivatalból arról gondoskodni, hogy ezek megvizsgálva és megtorolva legyenek.) Sőt ahhoz, hogy a kereset, jogorvoslatok s eljárás tekintetében az igazságügyér s felettes hatóság rendeleteinek engedelmeskedni tartoznak, hozzátette a törvény: »Ohne gleichwohl, so weit es sich um Beurtheilung der Beweisfrage im einzelnen Falle handelt — in der Darlegung ihrer eigenen, selbst abweichenden Ansichten beschránkt su sein.« (A nélkül, hogy — a mig szó van a bizonyítási tehernek egyes esetben való megállapításáról — egyéni sőt gyakran eltérő véleményeik nyilvánításában gátolva lennének.) A porosz bűnvádi eljárásban is ezen jogi irányzat érvényesíttetett, kimondatván: »Die Staatsanwaltschaft ist berufen im Interessé der öffentlichen Ordnung die begangenen strafbaren Handlungen zu ermitteln, gegen derén Tháter die öffentliche Klage zu erheben.« (Az államügyészség hivatása a közrend érdekében kifürkészni a véghezvitt büntetendő cselekményeket és azok tettesei ellen a közvádat emelni.) A bádeni törvény szerint: »Die Staatsanwaltschaft ist berufen die zu ihrer Kenntniss gelangenden Verbrechen zu verfolgen. Dieselbe ist ein unparteiisches Organ der Rechtspflege, mit der Aufgabe die materielle Wahrheit zu erforschen und materielles Recht zur Geltung zu bringen.«:i (Az államügyészség hivatva van a tudomására jutó bűntetteket üldözni. Ugyanez a jog gyakorlásának pártatlan szerve azon feladattal, hogy az anyagi igazságot kinyomozza és az anyagi jognak érvényt szerezzen.) A hesseni törvényben, miután a legalitás szellemében a bűncselekmények hivatalbóli üldözési elvének igazolására megállapittatott, hogy: »Im Strafgesetzbuch ist das Strafrecht als ein Recht der Gesammtheit gegen den Einzelnen, der die Strafe verwirkt hat, aufgefasst, und dieses Recht der Gesammtheit kann nur vom Staate ausgeübt werden« (A büntető törvénykönyvben ugy fogandó fel a büntetőjog, mint az összeségnek joga azon egyén ellen, kire a büntetés alkalmazandó és az összeségnek e jogát csak az állam gyakorolhatja.) kimondatott: »Die Staatsanwaltschaft ist in ihren Amtsverrichtungen von den Gerichten unabhángig. Sie hat in dem ihr angewiesenen Wirkungskreise das öffentliche Interessé zu wahren.« (Az államügyészség hivatali apparátusában független a bíróságoktól. Köteles a számára meghatározott működési körben a közérdeket megőrizni.) (Art. 34.) Tehát az államügyészségi rendszerben, mely az újabbkori törvényhozásokban érvényesül, a kímélet, elnézés, könyörület, a humanitás elvét szentesitettnek nem találjuk. (Bef. cikk köv.) A csődtörvény módosításának tervezete. Irta : Dr. VÁRADY ZSIGMOND, nagyváradi ügyvéd. Nagyon helytelen dolgot müvei a politika, ha működésiében nem tartja szem előtt azokat a tapasztalati igazságokat és törvényeket, a melyeket az egyesek rendszerint követni szoktak. Minden ember, 1 ígyen bár a legkevésbé emelkedett szel2 Kevidirte Strafprocessordnung von 5. April 1859. 3 Die Stafprocessordnung vom 18. Marz 1864. IV. Titel. leinti is, összes cselekvéseinél szem előtt tartja azt az igazságot, hogy egyéni munkaerejét a mindenkori legszükségesebb és igazán sürgős feladatok megvalósítására használja fel. Epen ugy, mint a hogy nem vásárlunk kényelmi cikkeket a szükségesek rovására, igy nem törődünk a kevésbé égető teendőkkel, mikor a lét más pontjain a legégetőbb feladatok követelik sürgős megoldásukat. Nemzetek alkotó és munkáló ereje nagyjából teljes analógiában áll az egyesével, főleg fejletlenebb nemzetnek, tehát nagyon kell igyekeznie nemcsak arra, hogy dolgozzék hanem arra is, hogy munkája kellően megválasztott legyen. Cselekvőségünknek átalában a legnagyobb résen kell őrködnie és nem szabad ezeket a csekély repedésekért elhanyagolnia. Ez a társadalom-tudományba vágó fejtegetés csak látszólag nem tartozik a cím kérdéséhez. Komolyan kell foglalkoznunk ezzel a kér déssel, midőn egyfelől látjuk, hogy hány komoly, elsőrangú, alapos munkálat vész el nálunk Lethe vizében, a nélkül, hogy törvényerővé emelkednék. A magyar országgyűlés munkájának eredménye általában csekély pl. az angoléval összehasonlítva. Igazságügyi' működése jelentéktelen Száz és százféle ok miatt egyre-más rabuknak el, napirendjére kitűzés nélkül, az egyremásra született törvénytervek. Ily helyzetben alaposan meg kell fontolni, mi a szükséges és csak azzal kell foglalkozni. — Hiszen másfelől látjuk, hogy ott van egész sora azoknak az igazságügyi reformoknak, a melyeket az egész nemzet jogász közvéleménye vár. Ha, az olasz példaszó szerint a várakozás már magában egyik legkellemetlenebb dolog az életben, nem súlyositó körülmény-e, ha azt kevésbé fontos ügyeknek alapos ok nélkül előtérbe vonása hosszabbítja ? A három legjobb magyar törvény talán a legtöbb gyakorló jogász szerint a büntető, a végrehajtási és a csődtörvény. Ezeknek módosításával foglalkoztatni az elméket, a testületeket, esetleg a parlamentet, legalább is gyakorlatiatlan munka akkor, a midőn nincs meg az anyagi magánjog, foltozzuk az ernyőt, nincsen kasunk. Érről az álláspontról fogadván a csődtörvény módosításának tervezetet (4,444/1. M. E. 92.1, természetesen legelőször azt a szükséget keressük, a mely a javaslatnak létet adott. A tervezetnek be kell bizonyítania, hogy az 1881: XVII. t.-c. elavult, vagy rossz volt, hogy új viszonyok alakultak, melyeket a régi törvény nem fedez, vagy hogy nem is fedezte a viszonyokat soha sem. Emez esetek valamelyike nélkül a végzett munka kivánhatja a szorgalmasság dicsérő jelzőjét, de nem kivánhatja, hogy hasznosnak tartsák. Sajnos, a törvényterv ilyesféléket nem bizonyít. Inkább azt a benyomást teszi, a mit különben egész jogéletünk is, mint bélyeget visel magán, hogy t. i. ujabban a főváros világuézlete a jogéletben is uralomra jutott. A centralizált társadalmak rendes sorsa ez. A vidék szellemi működése megbénulván, a központé megerősödvén, minden nemzeti*cselekvőség a fővárosi érdekekhez simul, azokat védelmezi. A vidék ügyvédi kamarái, ezek a halvaszületett jogi személyiségek, egyszerűen hivatalokká váltak és aktáik lemorzsoló gépezeténél alig-alig egyebek. Más jogi élet a vidéken ismeretlen. Birói, ügyvédi, jogtanári kar sok helyen elszigetelvék. Ellenben a fővárosnak jogászi élete elevenebb, tartalmasabb. A társadalmi osztályok nyomása, főleg a kereskedelemé, rendkívül erős. Leginkább a főváros foglalkozik a »lege ferenda« fogalmával. A vidék e részben meglehetős passiv szerepet visz. A főváros gondolkozása természetesen a fővárosi ember ügyeire irányul és némely apró baját elsőrangúnak véli. Nem kap elég rövid határnapokat kereskedelmi kereseteire, melyekkel a távollevőt beidézi és elmarasztalja, tehát soknak találja a sommás eljárás formalismusait és intő eljárást követel. Némely vidéken a csődök lassan bonyolódnak le, tehát megszületik a főváros üzletembere óhajára egy új jogintézmény : a csődön kivüli kiegyezés. Sőt néha a megtámadó perek is soká tartanak : tehát módosítani kell a csődtörvényt. . . . Azalatt az ország tele van kiáltó panasszal, hogy a szegény embernek igazsága is szegény, mert minden bagatell követelés elvész a közigazgatás rossz kezeiben. Kotyikleti kályhásunkat egy tiz frtos budapesti gipszvásárlással tönkre teszi a törvény, az ő tiz frtos igényeire pedig nincs orvosság, ha alperes egy pár mértföldre elköltözött. Az elszántott föld sommás visszahelyező keresete eltart két évig, de a megtámadó per hoszszúságát új törvénynyel kell orvosolni. Es igy megy ez tovább, hosszú során át a súlyos példáknak. . . . Azonban hagyjuk a panaszt és bízzunk a jövőben, hogy a magyar igazságügyér hatalmas lángesze majd megtermékenyiti a magyar jogéletet nemcsak a budapesti kereskedők, hanem a magyar nép számára is. Lássuk a csődtörvényt módosító tervezezetet egy lépéssel közelebbről. Előrebocsátancló lévén, miszerint a tervezet legkevésbé lényeges szakaszait ezek az észrevételek mellőzni óhajtják, hogy a lényeges tartalom annál áttekinthetőbben csoportosítva legyen. 1. A 2-Ík §. azt a módosítást hozza be, hogy a cső dnyitás joghatálya a végzés meghozása és nem annak kifüggesztése napján kezdődik. Ezt helyeselni lehetetlen. Oly esetben, midőn az első biróság rendeli el a csődöt, ez a módosítás nem lényeges. De midőn a csődöt csak a másod biróság rendeli el, az elrendelés és a közhírré tétel között lényeges időköz mulhatik el. Ez az időköz hetekből állhat. A csodnyitás közhirré tétele nem üres alakszerűség, hanem valódi sziiksé-