A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 48. szám - Adalék a büntető igazságszolgáltatáshoz Ausztriában

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 48. számához. Budapest, 1892. november hó 27-en. Köztörvényi ügyekben. A temesvári kir. itélő tábla első számú polgári teljes ülési döntvénye. (Polgári ügy.) 1,704. sz. Eln. I802. A házközösség egyes tagja ellen a házközösségi ingatlanból állítólag öt illető jutalékra kért végrehajtás elrendelése iránti kérvény felszereléséhez szükséges-e a házközösségi összeirási lajstrom kivonatát, illetőleg hatósági bizonyítványt mellékelni arról, hogy a végrehajtást szenvedő fél a megjelölt házközösségnek a végrehajtás alá vonandó ingatlanból jutalékra jogosított tagja t (2,701/1802. P. és 2,438/'l8g2. P. számokhoz) Határozat. A polgárosított határörvidóki házközösségek egyes tagja ellen a házközösségi ingatlanból állítólag öt illető jutalékra kért végrehajtás elrendelése iránti kérvénynek felszereléséhez szükséges a házközösségi összeirási lajstromok hiteles kivonatát, illetőleg azt tanúsító hatósági bizonyítványt mellékelni, hogy a végrehajtást szenvedő tel a megjelölt házközösségnek a végrehajtás alá vonandó ingatlanból jutalékra jogosított tagja, vagy ilyennek örököse. Indokol is: A házközösségi ingatlant feltüntető telekkönyvben tulajdonosként maga a házközösség van megjelölve, ugy, hogy a telekkönyvből ki nem tűnik, vájjon a végrehajtást szenvedőt, mint a házközösségnek állítólagos tagját a házközösség ingatlanaiból rész csakugyan megilleti-e, vagy sem ? Ha tehát a bíró a kielégítési végrehajtást a marasztalt ellen, bizonyos házközösségi ingatlanból öt illető jutalékra a végrehajtató puszta bemondására rendelné el: annak veszélye forog fenn, hogy a 34,601/1881. I. M. E. sz. alatt kelt igazságügyminiszten rendelet 22. §-a alapján a végrehajtató végrehajtási zálogjog bekebelezésével vagy előjegyzésével lekötne tévesen és jogosulatlanul oly házközösségi vagyont is, melyben a végrehajtást szenvedőnek része nincs ; s a lekötött házközösségi ingatlan feletti szabad rendelkezésben annak a végrehajtást szenvedőtől különböző jogos tulajdonosait a kihasitási eljárás befejezéséig — melynek megindítása a végrehajtató önkényétől függ — meggátolná, vagy a tévesen kieszközölt végrehajtási zálogjogi bejegyzés törléséhez szükséges joglépéseknek folyamatba tételére a lekötött ingatlan tulajdonosait kényszerítené. Erre való tekintettel s minthogy az 1873 évi XXIX. t.-cikknek 4. í-ában — a melynek végrehajtását s foganatosításának módját ép^n a 34.601 18^1. I. M. E. számú rendelet van hivatva tüzetesen szabályozni — a törvényhozó azt az elvet mondotta ki, hogv a házközösségi vagyonra végrehajtásnak egyes házközösségi tagok kötelezettségei miatt csak annak az osztályrésznek mértéke és aránya szerint van helye, mely a kötelezett házközösségi tagot a házközösségi vagyonból törvényesen megilleti: nyilvánvaló, hogy a törvény célzata szerint a házközösségi tag kötelezettsége alapján a házközösségi vagyon terhelése s a kihasitási eljárás megindítása csak akkor foghat helyt, ha bizonyos, hogy a végrehajtást szenvedő házközösségi tagot a házközösségi ingatlanból rész valóban megilleti vagy megilletheti s ha ezt a végrehajtató, mint a végrehajtás elrendelhetésének szükségszerű előfeltételét ki is mutatja. .Minthogy pedig a törvény végrehajtásának módjára vonatkozó rendelet intézkedéseinek körét és értelmét maga a törvény irányozza, a fentebbiekből következik: hogy a 34,601/1881. I. M. E. számú rendelet 22. §-a második pontjának az a rendelkezése, hogy »a végrehajtási kérvényben a viszonyoknak megfelelően pontosan megjelölendő az illető házközösség és annak ingatlan vagyona«, összevetve ezt az 1873. évi XXIX. t.-c. 4, § ának intézkedéseivel, helyesen csak a rendelet tartalmával különben sem ellenkező azt az értelmezést nyerheti, hogy a 34,601/1881. I. M. E. számú rendelet az 1873. évi XXIX. t.-c. i. §-ának intézkedéseit módosítani nem akarta, hanem a végrehajtási alap tüzetes megjelölésének kötelezettségét azon a kötelezettségen felül róyja a végrehajtatóra, hogy ez az összeirási lajstrom kivonatával, illetőleg egyéb hivatalos okiratokkal egyúttal kimutatni is tartozik, hogy a végrehajtást szenvedő az illető házközösségnek, melynek vagyonáról van szó, vagy tényleg házközösségben élő, vagy abból jogosultan kilépett, de igényeire nézve kielégítést nem nyert tagja (1873: XXIX. t.-c. 3. §-a), vagy végül valamelyik házközösségi tagnak végrendeleti örököse. (1873 : XXIX. t.-c. 3. §-a.) Kelt Temesvárott, a temesvári kir. itélő táblának 1892. évi október hó 18. napján tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1892. évi november hó 3-ik napján tartott teljes ülésében. Az árúnak hatóságilag eszközölt elkobzása olybá vétetik, mintha az a törvényi kellékeknek meg nem felelt volna és ha a vevő az eladót erről értesíti, az árú kifogásoltnak és a vevő rendelkezésére bocsátottnak tekintendő. A budapesti VII. ker. kir. járásbiróság ítélt: A kir. járásbíróság felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Alperes a megrendelt és átvett árú ellen minőségi kifogást emelt. Az árú ugyanis az egészségre ártalmas és élvezhetlen lévén, annak megállapítása után hatóságilag elkoboztatott. Vájjon a hatóságilag eszközölt elkobzás helyes alapon történt-e, enuek felülbírálásába a bíróság nem bocsátkozhatik s ha ez való, a kereskedelmi jog szempontjából olyannak tekinti az árút, mint a törvényi kellékeknek meg nem felelőt, ehhez képest, ha arról a vevő az eladót értesiti, az árú mint kifogásolt, rendelkezésére bocsátottnak tekintendő s a vevő jogosított az ügylettől elállani. Alperes a 2j. alattival igazolta, hogy az 1888. augusztus 23-án érkezett árú 1888. december 10-én megejtett szakértői megvizsgálás alapján hatóságilag elkoboztatott, igazolta a íj. alattival, hogy felperest az árú hatósági zár alá vételéről és a szakértői megvizsgálás eredményéről 1888. évi december hó 11-én, tehát kellő időben értesítette, ehhez képest az ekként rendelkezésére bocsátott és a törvényes kelléknek meg nem felelő árú vételárát felperes nem követelheti s ezt célzó keresetével felperest feltétlenül elutasítani kellett. A biróság alperesnek a 7,377/90. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben 1—5-ig érvényesített 83 frt 75 kr. költségeit figyelembe ezúttal nem vehette s felperest ezen költségekben — kivételével az 5. alatti fordítási, tehát szorosan véve perköltségnek — nem marasztalhatta, mert a kereskedelmi törvény 348. §-a értelmében joga van ugyan alperesnek netaláni kárainak megtérítését igényleni, minthogy azonban a felszámitott költségeket ily címen jelen per keretében viszonkövetelés alakjában uem érvényesítette — perköltség címen felperes ellen meg nem állapitható — a tett felszámítást e biróság figyelmen kivül hagyta. A felperes által csatolt C) alatti igazolványt a biróság szintén figyelembe nem vehette, mert ebben az 1877. évben megvizsgált szeszárúkról van szó, az alperesi árúk pedig 1888. évben lettek felperes által megküldve s igy a C) alattiból az, hogy az alperesnek küldött árú is olyan jó volt, épen nem következtethető. A 2j. alattival és a tanuknak a 6-/. alatti felmutatása mellett történt vallomásával be van az bizonyítva, hogy a hatóságilag történt vizsgálat és elkobzás a felperes által küldött árúval történt s igy felperesnek az ugyanazonosság tekintetében emelt kifogása figyelembe nem jöhetett azért sem, mert nem is állította, hogy alperesnek a per tárgyát képező árún kivül más árút is küldött volna. A budapesti kir. itélő tábla itélt: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest a kereseti 74 frt 90 kr. tőkének és jár. fizetésére kötelezi. Indokok: A kereskedelmi törvény 346. §-a szerint a vevő a más helyről küldött árút, a mennyiben ez a rendes üzleti kezelés szerint lehetséges, az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni s ha az a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, a körülményről az eladót azonnal értesíteni tartozik, mivel ha az értesítést elmulasztja, az árú nem kifogásoltnak tekintetik, feltéve, hogy oly hiányok nem forognak fenn, melyek az azonnali megvizsgáláskor rendes üzleti kezelés szerint felismerhetők uem voltak. Tartozik egyúttal ily esetben a vevő a 347. §. szerint az árúnak az eladó rendelkezése alá bocsátásáról, annak megőrzéséről egyelőre gondoskodni. De alperes vevő a fenforgó esetben a törvény eme kívánalmának meg nem felelt, a mennyiben saját előadása szerint felperes eladót arról, hogy az árú, mely a C) /. alatti szállítólevél szerint már 1888. évi augusztus hó 8-án rendeltetési helyén volt, a melyet ennek dacára csak augusztus 22-én vett át, rossz minőségű és használhatatlan, csak 1888. évi december hó ll-én és igy elkésetten értesítette; az árú tehát uem kifogásoltnak lévén tekintendő s alperes azt rendelkezésére kellő időben nem is bocsátván, az ügylettől jogosan többé el nem állhat. Nem menti alperes késedelmét az, hogv a zágrábi egyetemi vegytani intézet az árú minőségéről a 2j. alatti szerint csak 1888. évi december hó 10-én adott véleményt, mert ez nem gátolta alperest abban, hogy az árú hiányairól, melyekre nézve azt, hogy rendes üzleti kezelés mellett nem lettek volna az átvétel után azonnal felismerhetők, maga sem állítja, felperest az átvétel után azonnal értesítse s az árút azonnal rendelkezésére bocsássa. Minthogy azonban alperes ezt nem tette, az árúnak a 2-/. alatti szerint később, 1889. évi május hó 14-én hatóságilag elrendelt megsemmisítése felperes hátrányára szintén nem szolgálhat, hanem az az árút kifogás nélkül átvett alperes-