A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 4. szám - Írni-olvasni nem tudó kereskedő cége bejegyezhetö-e? - Egyik kir. tábla a másik ellen

30 A JOG. alapján erről a házasságról igy egész általánosságban, minden megszorítás nélkül azt mondhatjuk, hogy érvényes ? Hiszen mai jogunk szempontjából ezt a praejudieialis kérdést is igy kell szabatosan formuláznunk : Érvényes volt-e az első házasság arra a félre nézve, a ki újból házasságra lépett? Az 1868:XLVIII. t.-c. 1. § a szerint ugyanis a vegyes házasságok nem esnek egységes elbírálás alá : két külön bíróság itél felettük, két különböző jogrendszer elvei szerint és »mindenik félre nézve egyedül saját illetékes bíróságának az illet") fél saját hitelvei alapján hozott jogerejíí ítélete kötelező.« Törvényünk tehát a katholikus félre nézve a kath. egyház házassági jogát állami jog erejére emelte: innét, hogy az adott esetben a házasság Péterre nézve nemcsak saját hitelvei, hanem állami törvényünk szerint is érvénytelen. A protestáns félre nézve viszont saját házassági jogát kell alkalmaznunk, t. i. II. József házassági pátensét, mely kötelező erejét az 1890/91 : XXVI. t.-c. 11. §-ából meriti. Mindazon esetekben, melyekre nézve a két jogrendszer egymástól eltérőleg intézkedik : az egyik felet házasságban élőnek, a másikat pedig szabadnak éppen az á 11 a m i j o g szempontjából kell tekintenünk. A jelen esetben például a házasság érvényes volt és mindaddig fennállott, mig saját illetékes bírósága jogerejfíleg föl nem bontotta : a katholikus felüt ellenben az egész idő alatt szabadnak kell tekintenünk, mert házassága a »katholicismus« nevű akadály miatt érvénytelen.* Az 1868: XLVIII. t.-c. alapján tehát vegyes házasság esetére igy kell értenünk büutető törvényünk 251. §-át: »A ki saját magára nézve érvényes házassági kötelékben lévén, ismét házasságra lép, úgyszintén azon nem házas is, ki tudva, oly egyénnel házasságot köt: a kettős házasság bűntettét követi el « Az eddigiekben már benne van az adott eset eldöntése. Péter, vagyis az a fél, a kinek házassága az állami törvény szerint érvénytelen volt, s ki utóbb újra házasságra lépett, nem büntethető bigamus gyanánt a másik állami törvény alapján, mely a kettős házasság tényálladékát világosan é r v én y e s házasság fennállásától teszi függővé. Még csak azt kell megjegyeznem, hogy az adott eset in concreto sohasem maradhat abban az eldöntetlen stádiumban, a melyben a kérdés — közzétett szövegezése szerint megfenekleni látszik. »A törvényszék a nőre nézve a házasságot jogérvényesen fölbontja, a férj házasságára nézve azonban nem lévén illetékes tárgyalásba bocsátkozni, a fölött ítéletet nem raond.« Ez egészen igaz. Csakhogy ki kell egészítenünk az 1868 : XLVIII. t.-c. 1. §-ával : » miután az alperes fölött kimondott ítélet jogerőre emelkedett, a per legfölebb harminc nap alatt hivatalból átteendő a felperes illetékes bíróságához, mely viszont a felperes fölött hoz ítéletet.« Vagy talán mégis fönforog a kettős házasság bűn tette, ha újra házasaágra lép valaki, mielőtt előbbi házasságát jogerejü bírói Ítélet érvénytelennek nyilvánította volna ? Nem forog fenn. Törvényünk minden kétséget kizárólag szól: »A ki érvényes házassági kötelékben lévén, ismét házasságra lép .. ,« ellentétben példánl a német bírod, büntető törvény 171. §-ával, a mely szerint már az is bigamus, a ki újból házasságra lép, mielőtt még előbbeni házasságának érvénytelenségét jogerejíí ítélet konstatálta volna. Vida Zoltán, Buda/>esl. írni-olvasni nem tudó kereskedő cége bejegyezhetö-e í (Kérdés.) A kereskedelmi törvény 10. §-a szerint a »cég azon n é v, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja s melyet aláírásánál hasznáL. Az írni és olvasni nem tudó kereskedő azonban nevét nem Írhatja alá, tehát »aláirást« sem használhat Már most mittevő legyen, ha mégis üzletet folytat és folytat saját neve alatt? Ha nem jegyez eti be cégét a keresk. törvény 16. §-a értelmében, pénzbírság terhe alatt szorítható arra. Másrészt pedig bejegyeztetni cégét, illetve kereskedői nevét csak annak lehet, ki neve aláírását használhatja, tehát a ki azt leírni tudja. Ellenvethető ugyan, hogy a »kézjegy« szintén aláírás és ha kellő formában tétetik, teljes joghatályú. Ebből látszott kiindulni egyik bíróságunk, midőn bejegyezte az ilyen irni nem tudó kereskedő cégét. De erre megint azt lehet megjegyezui, hogy a biróság itt a kézjegy (X) magánjogi joghatályát összetévesztette annak az »aláirás« tárgyi természetével. A cégaláírásnál az aláírás azonosságának megállapítása gyakran nagy jelentőségű. Az írás jellegéből a szakértő az aláírás valódiságára következtetést vonhat. Az egyszerű »kézjegy«, mely keresztből vagy körből, vagy más jelképből áll, az azonosság absolute meg nem állapitható, mert azok leírásában semmi egyéni jellegzetesség nem fekszik. Bejegyezhetö-e ily körülmények közt a cég és miután arra törvényes kényszer áll fenn, miként ? Homo. * Ellenkező eset is fordulhat elö nálunk, a melyben t. i a kath. félre nézve érvényes házasság, a protestáns félre nézve érvénytelen, nevezetesen matrimonium clandestinum esetében. Sérelem* Egyik kir. tábla a másik ellen. Furcsa eset történt meg a budapesti kir. ítélő táblával. Lefőzte a nagyváradi tábla. Elismerem, nem volt nagy kedvem ezen szó használatára egy komoly cikkben, de őszintén megvallom, hamarjában jobb és alkalmasabb szót azon eset jellemzésére, a melyet alantabb ecsetelni akarok, nem találtam. Maradjunk tehát annál, hogy a budapesti kir. itélő tábla lefőzetett és pedig ilyeténképen : S. és G. nagyváradi kereskedők K. I. ellen kereskedelmi pert tesznek folyamatba, melynek alapja az, hogy felperesek alperestől borokat vásárolván, a vásárolt borokat a megállapo dáshoz képest részletekben vették át és a fizetéseket is az alkunak raegfelelöleg részletekben teljesítették. Az utolsó borátvételleí egyidejűleg felek egymással elszámoltak és ezen elszámolás eredményekép ki is jelentették, hogy egymás ellenében semminemű követelésük nincs. Az elszámolás raegejtése után felperesek hazamenvén, a megejtett, kissé complikált számadási adatokat újból átvizsgálták és itt rémülettel vették észre, hogy számadási hiba történt és hogy ők tulajdonképen frttal többet fizettek. Ezen összeget alperes visszafizetni vonakodván, kereskedelmi ügyletről févén szó, felperesek a v —i járásbíróság előtt a keresk. törv. 287. S-a alapján a már fentérintett keresetet tették folyamatba és a tárgyalás során az egész számadást s különösen az általuk teljesített fizetéseket részletesen előterjesztve kimutatták azt, hogy számadási hiba forog fenn, de kimutatták azt is, hogy a számadási hiba folytán előállott különbözet is mennyiségileg teljesen megegyezik a kereseti összeggel. Alperes a számadási adatokra nem is igen reflektált részletesen, hanem főleg arra szorítkozott, hogy felek egymással elszámoltak és kijelentették, hogy egymás ellenében semminemű követelésük nincs, — tagadásba vette kereshetőségi jogát. Az első biróság alperes álláspontját osztván, a keresetet feltétlenül elutasította, azon alapon, mivel felek e g y m á s s a i elszámoltak és az adásvételi ügyletet rendezettnek jelentették ki. Felebbezés folytán az ügy abudapesti kir itélő táblához kerülvén, ez, egy igen jeles és jelenleg is a budapesti kir. itelo táblán működő bíró előadása mellett az elsöbiróság ítéletét feloldotta és utasította a bíróságot, miszerint póttárgyalás során hivja fel határozott nyilatkozattételre alperest az iránt, hogy a fel]) eresek által előterjesztett számadásban melyik fizetési tétel ellen van kifogása és igy mutassa ki felperesek téves számítását a kimutatott .... forint többletfizetés tekintetében, ennek megtérítése után pedig hivja fel felpereseket e tekintetbeni bizonyítékaik előterjesztésére és mindezek alapján hozzon újabb Ítéletet. A póttárgyalás során alperes egyáltalán nem mutatta ki a felperesi száraadás téves voltát, nem jelölt meg egy vagy több tételt, mely nem felelt volna meg a tényeknek, hanem a fizetési tételeket csak amúgy általánosságban kifogásolta, kijelentvén, miszerint felperesek nem teljesítettek oly fizetéseket, mint a minőket a tárgyalás során csatolt számadásban előterjesztettek. Alperes a felperesek által csatolt számadás helytelen és téves voltát mennyiségileg ki nem mutatván, felperesek alperes feltétlen marasztalását kérték; de feltételesen, hivatkozással a budapesti kir. itélő tábla feloldó Ítéletére, alperesnek főesküt kínáltak az általa állított tényre, arra t. i., hogy felperesek az általuk a száraadásban kimutatott fizetéseket alperes kezeihez nem teljesítették. Alperes ezen esküt feltétlenül el is fogadta és igy mi sem volt természetesebb, mint hogy a felperesi kereset vagy feltétlenül vagy legrosszabb esetben a z alperes által is elfogadott eskü le nem tételétől függőleg megítélendő lett volna. Nem igy ám a v —i járásbíróság; ez a kinált és elfogadott eskü mellőzésével és figyelmen kívül hagyásával a felperesi keresetet újból feltétlenül elutasította, ennek indokolásaképen felhozván az első Ítélet már említett érveit. Felperesek ezen ítélet ellen újból apelláltak és a felebbezésben utalnak a budapesti kir. itélő tábla ítéletére és az ebből folyólag az általuk kinált és alperes által elogadott esküre. A beadott felebbezés most már nem a budapesti, hanem az időközben decentralizált nagyváradi kir. táblára terjesztetik fel és itt történik azután meg az, hogy a nagyváradi kir. tábla a budapesti kir. táblát a szó szoros értelmében »lefőzi«, a mennyiben ugy a budapesti kir. tábla által hozott Ítéletre, valamint az ennek alapján kinált és elfogadott esküre nem is reflectálva, az első biróság ítéletét indokainál fogva, helyben hagyja. Ne hozza azonban senki sem fel ezzel szemben, hogv az eljáró biróság minden más bíróságtól teljesen független és hogy azt sem a hasonfokú. sem a felettes biróság Ítélete nem kötelezi. * Ezen rovatban, progranmmukhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.