A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 48. szám - A sommás visszahelyezési ügyekben követendő eljárásról

364 A J O Gr. E kérdésekre szerintem más válasz, a bekövetkezett aggályos helyzetből más menekvési út nem lehet, mint a csődtörvény 157. §. analógiája értelmében mind a csődhitelezőket, mind azok jogi képviselőit ismételve és pedig ugy a csődbíróság székhelyén, mint a vidéken lakókat kézbesített vagy idéző végzés által összehívni a csödbiztos által és velük az ügyállást közölni s a végleges csőriválasztmány megválasztására ismételve felhívni s ha ezen felhivás is sikertelenül maradna, a végleges csődválasztmányt is hivatalból kiuevezni, a kiuevezetteket esetleg kötelezni a vála ztmány teendőnek vagyoni felelősség terhe alatt leendő végzésére. Igaz, hogy ezen intézkedés a törvényben nem talál világos támogatást, de nem talál tilalmat sem ; s ha valaki törvénysértésnek lenne hajlandó minősíteni ezen eljárást, megnyugtatására szolgálhatna, hogy ezen menekvési út csekélyebb törvénysértéssel, csekélyebb erkölcsi és vagyoni felelősséggel van összekötve, mint a csődválasztmányi teendők elvállalása és az azzal kapcsolatos fentebb vázolt visszásságok. Ha pedig az érdekelt felek valamelyike a javasoltam ezen bírósági eljárást jogorvoslattal megtámadná, készséggel megragadandó lenne az alkalom, hogy a másod-, esetleg harmadbiróság Ítélkezése elé kerüljön s a törvény intentióinak megfelelőbb felsőbb bírósági határozathozatalra alkalom nyújtassák. Megemlítem végre, hogy a megbeszélés tárgyát képező I., II , III. alatti bírósági határozatok nem tartozván az 18S1 ; L1X. törvénycikk 4. §-ban megjelölt azon elvi megállapodások közé, melyek az ügyek eldöntésénél az alsóbb bíróságok által iránytadóknak nem tekintendők, azok mellőzése tehát sem a törvénynek, sem a gyakorlat figyelmen kiv.il hagyásának nem minősíthető. Ha pedig a végleges csödválasztmány alakulása részben vagy egészben meghiúsul a hitelezők, illetőleg képviselőinek az ügy iránti közönyösségük miatt, a csődbíróság a törvényhozók és a törvény intentiójának teljesen raegfelelőleg jár el, ha a végleges csődválasztmányi tagokat is kinevezi s utasitja az előirt kötelességek teljesítésére. E helyütt és ez alkalommal megemlítem, hogy a csődtörvény 95. § a szerint a tömeggondnokot és szükség esetében árnak helyettesét a csődbíróság a saját hatósági területén lakó gyakorló ügyvédek sorából nevezi ki. Ezen törvényszakasznak ezen szavait »saját hatósági területén« a mint a csödhirdetésekből kitűnik, némely bíróság akként értelmezi, hogy a székhelyéről távolabb lakos közadós csődtömege gondnokául a közadós lakhelyéhez közelben lakos gyakorló ügyvédet nevez ki. Ezen értelmezést a törvény szavai megtűrik ugyan, de a törvényhozás tényezői akaratával nincsenek összhangban ; ugyanis az eredeti javaslat szövegétől eltérő azon igazságügyi bizottsági javaslat lett vita nélkül elfogadva a törvényhozási factorok által, hogy a székhelyen lakó gyakorló ügyvédek sorából neveztessék ki a csődtömeggondnok. És ez a helyes eljárás, csakis a bíróság székhelyén lakos tömeggondnok felelhet meg a törvényszabta kötelességeinek s gyakorolhatja jogait. De ezen kívül nem méltányos, hogy a bűnvádi és gondnoksági ügyekben, melyek nagyrészében a díjazás reménye nélkül gyakran fáradságos, de mindig időt igénylő munkát kell végeznie, csakis törvényszék székhelyén lakos ügyvédek terheltetnek ; ismétlem, hogy nem méltányos, hogy csődtömeggondnokul vidéki ügyvédek is kineveztessenek s nem lehet csodálni, hogy a vidéki csödtömeggondnok által felügyelt csődvagyon kezelésénél a díjazás nélküli csődválasztmányi tagságtól igyekeznek menekülni. A jelzettem ezen téves törvényértelmezésen is szükség lenne törvényhozásilag intézkedni. A sommás visszahelyezési ügyekben követendő eljárásról. Irta : KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbiró. Hazánkban a népünk heves természeténél és véralkatánál fogva oly fontos sommás visszahelyezési keresetek az 1542. évi V-ik s különösebben az 1802. évi XXlI-ik és az 1807. évi Xlll-ik törvénycikkeken alapulnak. E törvénycikkekben vannak lerakva azon elvek, a melyek a sommás visszahelyezési keresetek eredetére vezetnek vissza s a sommás visszahelyezési keresetek ősi kiindulópontját képezik. A birtokbizto«itási, helyesebben sommás visszahelyezési kereset három lényeges alkatelemeiül az említett törvénycikkek nyomán keletkezett döntvények és bírósági határozatok feltételéül szabják, miszerint a keresettel fellépő fél kimutassa : 1. a kereseti területre vonatkozó tényleges birtoklását; 2. ezen birtoklásban való megháboritását és '•'). a háboritási cselekmény önhatalmú minőségét. A későbbi gyakorlat ezt akkép módosította, hogy a birtokháboritáshoz nemcsak önhatalmú, hanem kifejezetten erőszakos cselekmény fenforgáfát és azt is megkövetelte, hogy a kereset a birtokháboritás tényétől számítva egy év, illetve egy év és egy nap alatt folyamatba tétessék. Bátran állithatjuk, hogy hazánkban a sommás visszahelyezési perek a legvitásabb érdekeket érintő tényleges birtokállapot védelmére és megóvására szolgálván, a bíróságok gyakorlatában különös méltatásban és figyelemben részesültek, ugy, hogy azoknak jelentőségét kicsinyelni csak rendeltetésük félreértéséből lehet. Már elméletileg minden jogász tudja, hogy bár közvetlen célja az ily kereseteknek a tényleges birtokállapotnak a tulaj donjogra tekintet nélküli helyreállítása, mégis azokban voltakép a tulajdon védelmér eirányuló szándék (J h e r i n g elmélete) lappang. Agricultur államban - mint a minő par excellence Magyarország — könnyen érthető, hogy valamely földterület elfoglalása a birtokos fél érzékeny sérelmével járván, az arra hivatott bíróság különös kötelessége a tőle jogsegélyt kérő félnek lehetőleg sürgősen eleget tenni s őt bírói védelemben részesíteni. Még inkább kötelessége ez a hatóságoknak egy jogállamban, a minőnek hazánkat is nevezni szeretjük, mert csak a jog, illetve birtoksértés haladéktalan megtorlása azon egyedüli panaeea, a melynek védpajzsa alatt a tényleges birtokért sokszor ma is élet-halál harcot folytató érdekeltek között a megzavart jogrend sikerrel helyreállítható és a felbőszült szenvedélyek lecsillapíthatok. A volt határőrvidéken mind ennél élénkebben előtérbe lép annak szükségessége, hogy a birtokháboritási keresetek a bíróságok által.haladéktalanul elláttassanak, mert azon vidéken a föld népe a legtöbb esetben egy holdnak csak hányad részét birtokolja, melynek minden talpalatnyi területéhez a végsőig szívósan raga-zkodik és mert a késedelem azt vonja maga után, hogy a birtokháboritás nem constatálható. Ennek hiányában pedig a tanú, vagy eskübizonykék vajmi kevesetér. Nem tévesztheti tehát a biró szem elől, hogy midőn a földhöz ragadt szegény nép földbirtokának megvédésére hivatik, csak látszólag teljesít úgynevezett bagatelle functiót, valójában azonban lelkiismeretes és gyors eljárásával aránylag igen nagy szolgálatot tesz. Ily meggyőződéstől vezéreltetve, nem hiszem, hogy tévesen fognám fel kötelességemet, midőn a tárgyalásokat a helyszínére tűzöm ki s a bizonyítással együttesen ott veszem fel, természetesen csak akkor és ugy, ha a kereset előadása alkalmával minden kétséget kizáró módon megállapítottam, hogy helyszíni szemle és a helyszínén való bizonyítás nélkül végrehajtható határozat nem hozható. A helyszíni tárgyalás a priori szükségessége mellett szól már magában véve a sommás visszahelyezési perek fennebb kiemelt sajátságos minősége, melyre figyelemmel a biró eljárásában nagyobb latitude-del bátran felruházható. EltekiLtve az 1877. évi XXII. t.-c. 50. §-ától, mely a következőleg szól: »tauuhallgatást, bírói szemlét, vagy szakértők meghallgatását a biró szóval rendeli meg és a mennyire lehetséges, a bizonyításokat a tárgyalás napján maga veszi fel« és eltekintve a prts 540. és következő §-aitól, nem vélem, hogy tévednék felfogásomban különösen az e vidéki viszonyokra tekintettel, mint a hol három évi bíráskodásom alatt egy pár nem is földterület, hanem jogbirtokát tárgyazó eset kivételével nem voltam abban a helyzetben, hogy bírói szemle nélkül végrehajtható Ítéletet hozzak. Csattanós bizonyíték erre nézve egy tavaly lefolytatott sommás visszahelyezési per, a melyben ügyvéd által benyújtott kereset alapján kisérletképen a bíróság helyiségében tárgyaltam és Ítéltem s a melyben csak a végrehajtás alkalmával tünt ki, hogy felperes azon földterületeknek, a melyekbe bevezetendő volt, csupán egyes részeit kívánja birtokba venni. Hogy minő súlyos megkárosításával járt ez az illetőknek, az könnyen elképzelhető. A biró köteles gondoskodni arról, hogy Ítélete a végrehajtás alkalmával akadályokba ne ütközzék. Már most szeretném látni, hogy sommás visszahelyezési perben, a melynek substratuma legalább e vidéken egy, térmérték tekintetében rendszerint meghatározatlan és a perfél által sem ismert terület — mert az csak annyit tud, hogy elehet vagy ^/i — '-'/i stb. hold« — szeretném látni, hogy a pertárgyának megszemlélése, felmérése és határainak megjelölése nélkül, hogyan hajtják végre azt az Ítéletet? Az ilyen hézagos eljárás nemcsak a makacs alperesnek kedvező, mert ő neki csak annyit kell ellenvetnie, hogy a biró a peres területet nem is látta, hát te végrehajtó hogyan akarsz most arra végrehajtást teljesíteni, hanem tág kaput nyit az a birtok feletti további civakodásnak is, mert a biró nem tartotta szükségesnek az enyim és tied között meghatározni a demarcationalis vonalat, a mi Ítéletét lényegesen hézagossá teszi és az alaposságtól megfosztja. Épen ezen okból a körültekintő felsőbb bíróság rendszerint feloldja a hasonló hiányosságban szenvedő Ítéleteket. A hogy az e részben országszerte divó bírói gyakorlatot ismerem, meg vagyok győződve, miszerint legtöbb bírótársam hasonló felfogásnak hódol, mert hiszen az Istenadta földnépét kétszeres megidézésnek, idővesztésnek s költségeskedésnek tenni ki akkor, midőn teljes bizonyossággal tudva van, hogy azoknak egy része merőben ^ felesleges, igazán nem volna egy lelkiismeretes biró rendeltetésével összeegyeztethető. Igaz, hogy az efféle perekben kényelemre a biró épen nem számithat s az időjárás viszontagságainak is kitéve van, de nem a biró kényelme, hanem a per érdeke, melyet megoldani tartozik, a döntő. A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat 217-ik §-a már kiemeli szükségességét a sommás visszahelyezési s hason természetű ügyekbeni eljárás külön osztályozásának. Ez a szabályozás pedig csak akkor fog célra vezetni, ha az emiitett ügyek sajátságos természete minden részletében behatólag fontolóra vétetik. Ugyanazon törvényjavaslat indokolásának egyik végső passusában elismeri, hogy régibb törvényeink, kimeritő rendelkezés hiányában, ingadozó és ezen ügyek sürgős természetének nem mindenben megfelelő gyakorlatot eredményeztek.