A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 47. szám - Az illetékhátralékok telekkönyvi biztosítása

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 47. számához. Budapest, 1892. november hó 20-án. Köztörvényi ügyekben Ha az elrendelt végrehajtás alapjául szolgált itélet sommás perben keletkezett, a régrehajtás korlátozása iránt folyamatba tett per is sommás útra tartozik. A m. kir. Curia (1892. évi okt. 11. 10,242. sz.): Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely I. Jánosnak S. Katalin elleni végrehajtás korlátozása iránti perében a kolozsvári kir. itélö tábla, továbbá a nagyszebeni kir. törvényszék, mint kisebb polgári peres ügyekben felebbviteli bíróság között felmerült, a fenforgó korlátozási pernek az alperes által közbetett felfolyamodás folytán szükségessé vált másodfokú elintézésére a nagyszebeni kir. törvényszék mondatik ki illetékesnek s nevezett kir. törvényszék a megfelelő további eljárásra utasittatik. Indokok : Helyes ugyan a nagyszebeni kir. törvényszéknek az a kijelentése, hogy a mennyiben az elrendelt végrehajtás alapjául szolgált itélet sommás perben keletkezett, a végrehajtás korlátozása iránt folyamatba tett per kezdete is sommás útra tartozik; ugy, de végrehajtást szenvedő felperes a végrehajtás korlátozása iránti perét kifejezetten a kir. járásbírósághoz, mint bagatell, tehát kisebb polgári peres ügyekben eljáró bírósághoz adta be, azt a járásbíróság, mint ilyen tárgyalta le és 5,591/92. számú határozatát az abban hivatkozott törvényre alapítva, szintén mint kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróság hozta meg, az 1877 : XXII. t.-c. 59. §-a értelmében tehát a fenforgó s a kisebb polgári peres útra helytelenül terelt végrehajtás korlátozása iránti perben másodfokú hatóság gyanánt a nagyszebeni kir. törvényszék illetékes eljárni. Az ingatlan felében való művelése iránti egyezmény nem hasienbéri, hanem lényegileg csak olyan szolgálati egyezménynek tekinthető, a melynél fogva a teles a fold Műveléséért a föld termésének feléhez tarthat igényi s igy mint feles nem tekinthető az ingatlan birtokában lévőnek. A szabadkai kir. járásbíróság (1892. máj. 2. 5,132/P. sz.): Dr. Biró Károly ügyvéd által képviselt K. János felperesnek dr. Taniga János ügyvéd által képviselt K. György alperes ellen birtokba visszahelyezés iránt indított sommás perében a következőleg itélt: Alperes köteleztetik végrehajtás terhe mellett a bajnoki 1,456. sz. te!ek]egyzökönyvben 1,715. hr. sz. alatt felvett ingatlanságból az AJ alatt becsatolt térvázlatban 1,715/6. hr. számmal jelzett ingatlanságot felperes birtokába bocsátani, stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy ő néh. édesanyjától K. Istvánnétól 2/i ed telekföldet feles haszonbérbe vett s ezen bérleti viszony alapján az egész 2/i telek földet meg is mívelte s miután a bérbeadó időközben elhunyt, alperes a csatolt térvázlatban 1,715/6. hr. számmal jelzett ingatlan birtokában őt megháborította, a mennyiben azt önkényüleg birtokába vette. Alperes beismeri, hogy felperes a keresetben érintett 2/-t telek földet néh. anyjuktól tényleg feles bérletbe kivette s azt búzával be is vetette ; ezzel szemben azonban azt adja elő, hogy miután édesanyjuk időközben elhunyt, felperesnek megszűnt a joga az egész ingatlan használatához ; tekintve azonban, hogy a bérbeadónak időközben bekövetkezett elhalálozása a szerződéses viszonyt fel nem bontja, különösen pedig akkor, midőn felperes, mint bérbevevő, a haszonbérelt földet már tényleg meg is műveltette, ennélfogva kétségtelen, hogy alperes jogtalanul fosztotta meg felperest a keresetben érintett 2/4 telek föld használatától, mert ha őt néh. édesanyja jogán a kérdéses ingatlan egy része illeti is, azt érvényesítheti a felperes által a feles bérlet majdan beszolgáltatandó illetményből, de a jogelőde által kötött bérleti viszonyt respectálni tartozik, miért is őt a kereset értelmében marasztalni kellett. A szegedi kir. itélő tábla (1892. jun. 3. 4,591/P. szám.): Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes azon a címen kéri magát a kereseti ingatlan birtokába visszahelyeztetni, hogy ő azt az ingatlant a peres feleknek időközben elhalt anyjától, K. Istvánnétól szül. M. Júliától az 1891—18P2. gazdasági évre feles müvelés alá kivette, azt meg is művelte és ennek dacára alperes az anyjuk halála után az ingatlant önhatalmúlag birtokba vette és bevetette. A felében való mívelés iránti egyezmény nem haszonbérleti szerződésnek, hanem lényegileg csak olyan szolgálati egyezménynek tekinthető, a melynél fogva a feles a föld míveléséért a föld termésének a feléhez tarthat igényt, felperes tehát mint feles nem tekinthető a kereseti ingatlan birtokában levőnek. Minthogy pedig sommás visszahelyezést csak az kérhet, a ki birtokban volt, felperes, ki a fentebbiek szerint birtokban lévőnek nem tekinthető, a kereseti ingatlan birtokába való visszahelyezését nem követelheti. Ennél fogva az elsőbiróság ítéletének a megváltoztatásával felperest keresetével elutasitni kellett, stb. A m. kir. Curia (1892. szept. 30. 8,627/P. sz.): A másodbíróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik a per főtárgyára nézve, egyebekben megváltoztatik, stb. Földbirtok birtokba bocsátása iránti kereset a vázrajz becsatolása nélkül is elbírálandó, inert az 1881: LX. t.-cikk 220. és 221. §§-ainak rendelkezéséből kifolyólag az itélet vázlatrajz hiányában is régrehajtható. A pestvidéki kir. törvényszék (1890. márc. 13-án 812.): F. János és neje felpereseknek Cz. András és társai alperesek ellen ingatlan birtoka s jár. iránti perében felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A keresetlevél szerint a tényállás a következő : A tetei 195. sz. tjkvben eredetileg + (533—534) hrsz. a. felvett szőlőre nézve a volt közös tulajdonostársak, u. m. felperesek, alperesek, továbbá F. József, H. János és neje abban állapodtak meg, hogy azt egymás közt a telekkönyvi tulajdonjog arányának megfelelően természetben megosztják s a megosztást telekkönyvileg is keresztülvitetik. A B) alatt csatolt s a pestvidéki kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság által 2,978/85. tlkvi sz. a. hozott végzés szerint a kérdéses szőlő a volt közös tulajdonosok közt meg is osztatott s felperesek jutaléka b megjelöléssel a tetei 195. számú tjkvben viszszamaradt, alperesek jutaléka pedig d megjelöléssel a tetei 425. számú tjkvbe vitetett át. A volt közös tulajdonosok közül F. József által a jelen perbeli alperesek ellen indított s a budapesti kir. itélő tábla által 32,449/ö88. sz. a. hozott és C) alatt csatolt jogerős ítélettel befejezett perben azonban szakértői szemle alapján megállapittatott, hogy a tetei 195. sz. telekjegyzőkönyvben + (533—534) hrsz. a. felvéve volt szőlő területe kisebb, mint a milyennek a tjkvben kitüntetve volt s a közös tulajdonosok által a felosztásnál alapul vétetett, nevezetesen a volt közös tulajdonosok 3,350 •-öl kiterjedésű területet vettek a felosztás alapjáúl, a szakértői felmérés szerint pedig az egész szőlő területe csak 2,745 D-öl kiterjedésű volt. Ezen 2,745 D-öl területből felpereseket azon az alapon, mivel a közös szőlőnek :!/9 részben voltak tulajdonosai, 915 0-01 illeti meg; felperesek azonban tényleg 710 Ó-öl területet kaptak és birnak. A volt közös tulajdonosok közül pedig csupán alperesek birtokában volt és van több, mint a mennyi alpereseket, mint 2/<trészben volt tulajdonosokat jogosan illetné, nevezetesen alperesek jutaléka 610 D-őlet tenne, alperesek pedig 974 D-ölet tartottak birtokukban, a melyből a hivatkozott ítélettel 124 d-öl lett F. József részére megítélve s igy még mindig 240 D-öl oly terület maradt alperesek birtokában, a mely nem az alperesek tulajdonát képezi s a melyet alperesek jogtalanul birnak. Ezen tényállás alapján felperesek arra kérték alpereseket köteleztetni, hogy 205 D-öl területet, mint felperesek tulajdonát képező (533 — 534/$) hrszámú szőlő kiegészítő része az ő birtokukba bocsássanak át és pedig ezen területet a felperesek által tényleg birt terület mellett szolgáltassák ki, állítván, hogy az alperesek által birt terület velük közvetlen szomszédos, kérték továbbá alpereseket 30 frt évi elvont haszonnak 1889. nov. 7-től a birtokba bocsátásig terjedő időre leendő megfizetésében elmarasztalni. A fentebb jelzett tények és állitások felperesek bizonyítékai által megcáfolva nem lettek, nevezetesen azon állitások sem, hogy az alperesek d alatti részlete az ő b alatti részletükkel szomszédos, a mennyiben annak lehetősége, hogy a két jutalék egymás szomszédságában adatott ki, kizárva nincs. S minthogy alperesek az 1889. január 10-ik napjára kitűzött perfelvételi határnapon személyesen jelentek meg, a pertárnok által 1890. január 18-ára kitűzött határnapon pedig törvényesen meg nem jelentek, jelzett tények és állitások a prts. 111. §-ánál fogva valóknak tartandók. Ennek dacára azonban el kellett felpereseket utasítani keresetükkel, mert a kereseti kérelemnek a kérdéses terület átbocsátása iránti része felett vázrajz hiányában végrehajtható ítéletet hozni nem lehet. Ugyanis a fenforgó esetben a vitás terület egy eredetileg közös tulajdont képezett ingatlannak részét képezi, a melynek megosztásánál az egyes részletek határvonalai a természetben hibásan lettek kijelölve s a határvonalak helyes megjelölésének a perben álló felek közt ezúttal kellene megtörténni, ez pedig csak oly vázrajz alapján lenne teljesithető, a melyben kitüntetve lenne, hogy a vitás 205 D-öl terület az alperesek által birt részlet melyik részén s mily alakban hasittassék ki, mert szomszédos területből a kihasitás többféle irányban és többféle alakban foganatosítható : a választást pedig erre nézve a végrehajtási eljárásra fenhagyni nem lehet.