A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 4. szám - Kettős házasság-e vagy nem?

A JOG. 2U Minden ügyvédnek már az által, hogy a kamarába felvétetik, kötelességévé válik a segélyre szorult kartársakról a kar méltósága érdekében gondosk o d n i, de ezen kivül minden eshetőséggel szemben önmaga számára is biztosítani a létminimumot. E végből kötelessége, de érdeke is a nyugdíj-alaphoz járulni. Ennek ellenében minden ügyvédnek joga kell hogy legyen arra, hogy a megállapítandó előfeltételek bekövetkeztekor a nyugdíjalapjövedelmeiből aránylagos részt k a p j o n. Az önkénytes hozzájárulás, nyugdíj-egylet alapítása, eltekintve a fenti elvi szemponttól céltalan, mert a részvétel nem lenne elég nagy és mert ép azok nagy többsége zárná ki magát a hozzájárulásból, a kik majdan a szolgáltatásokat igénybe veendik. Viszont, ha csak a szűkölködőknek volna joguk nyugdíjra, ha minden esetben csupán az elszegényedettek nyernének évi visszatérő segélyt, a nagy többség pedig hosszú évi hozzájárulásáért a jó tett öntudatán kivül mit se nyerne, egyszóval, ha az anyagi szolgáltatáshoz anyagi érdeket nem kapcsolunk: akkor hiányzik a legnagyobb inger, a jogos önzés ösztöne. Akkor az ügyvédség fiatal, tetterős, vagyonos része a hozzájárulást s különösen a hosszú évi állandó járulékot pusztán áldozatnak tekintené, melyért ellenszolgáltatásra kilátása nincsen. Mert ki fogná kezdő, reményteljes ügyvéd létére contemplálni azon lehetőséget, hogy ő valaha kartársai segélyére szorulhat! De ha a nyugdíj-segély általános, akkor meg van a. hasznos befektetés tudata ; akkor azok, kiknél az előirt feltételek beállanak, ha szűkölködők, nem kell hogy alamizsnának tekintsék a nekik járó összegeket; ha vagyonosak, ugy a nekik járó osztályrész feletti rendelkezésben találnak elégtételt. A kiindulási pont tehát, a melyen javaslatom nyugszik, az : minden kamarai tag köteles a nyugdíj-alaphoz járulni; minden kamarai tagnak joga van a megállapított előfeltételek beálltakor a nyugdíj-alap rendelkezésére álló jövedelmeinek aránylagos részére. Az elhalt kamarai tagok özvegyeinek és árváinak segélyezése már nem szorosan törvényszerű kötelesség, de kifolyása azon delicatessenek, ,a mely karunkat jellemzi s mely oltalmát az ügyvéd hozzátartozóira is kiterjeszti. Nem zárkózhatunk el azonban az elől, hogy e kiterjesztés nagy nehézséget okoz a számításban és igen complicálja az esélyeket. (Folyt, köv'.j Belföld. Hegint ;i budapesti iigyvédvizsgaló bizottság-. Egyik fővárosi kartájunktól következő felszólalást veszünk. A »Megiut a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság« felirat alatti közleményhez hozzájárulhatok egy adattal, mely élénken és oly oldalról világithatja meg a biztosok nálunk divó megválasztását, hogy az nemcsak dr. Friedmann Bernát urat, de a »Jogi Szemle« előkelő nyilatkozóját is meg fogja lepni. E napokban ugyanis b;állitott hozzám egy ismerősöm és elpanaszolva azt, hogy legutóbbi utazása alkalmával valamely vasúti szerencsétlenség folytán Püspök-Ladánybau több utastársával az indóház várótermébe beszorulván, egyedüli vigaszuk egy előkelő fiatal budapesti ügyvéd volt, a kivel ők nagyon jól eltöltötték az időt, úgyannyira, hogy az induláskor bőven osztogatta névjegyeit, melyből egyet ismerősöm nekem is felmutatott. Természetesen én kíváncsi voltam a kellemesen társalgó fiatal és »elökelö« kartársnak a nevét, a ki névjegyeit oly bőven osztogatja, megismerni és nagy meglepetésemre azt olvasom le a névjegyről: »Dr , abudapesti ügyvéd vizsgáló bizottság tagja.« »Man merkt die Absicht und wird verstimmt.« Hodossy Imre, a kamara nagy tapintatú, érdemes elnöke ehez mit mond ? Nyilt kérdések és feleletek. Kettős házas3ág-e vagy nem ? (Felelet.) [. A ;>J o g« 3. számában Böszörményi Géza a következő kérdést veti fel: »Péter, ki római katholikus, nőül vett egy Mária nevű református vallású nőt, a ki első, még élő férjétől törvényesen el lett választva. Péter időközben válópert indít neje ellen a törvényszék előtt a nélkül, hogy vallását változtatná. A törvényszék a nőre nézve a házasságot jogérvényesen felbontja, a férj házasságára nézve azonban, hatáskör hiányában nem Ítél'. Ha már most Péter a katholikus vallás hitelvei szerint házasságra lép, elköveti-e a kettős házasság bííntettét.;« Mielőtt ezen kérdés megfejtéséhez hozzászólnék, melyet én controversuek egyáltalán nem tartok, meg kell jegyeznem, hogy a felvetett kérdés csak másodsorban tartozik a házassági jogba; mint ezt a kérdés fölé irt cím jelzi, ex professo büntetőjogi k érdes. A kérdés szövegét véve, az látszik kétségesnek, vájjon a bigámia bűntettének tényállása fen forog-e, és habár ezen kérdés, a büntetőjogi fogalom megállapítására szükséges, az első házasság érvényességére vonatkozó, tehát a hazassagjogba' tartozó praejudiciummal szerves összefüggésben van, mésis a büntető törvény szolgál a megfejtés alapjául. tényleg fel lettek mutatva. A szerkesztőség Ezt előrebocsálva, a felvetett kérdésre ugy a bttő törvény 251. §-ának világos szövegezése mellett, mint az ezen törvényszakasz alkalmazása körül köve'ett állandó bírósági gyakorlat alapján határozott nem- mel kell felelni, vagyis ugy, hogy a jelen esetben a kettős házasság tényállása nem forog fenn. A büntetőtörv. 251. §-a ugyanis világosan ugy szól, hogy »a ki érvényes házasságban lévén, ismét házasságra lép ... .« követi el a kettős házasság bűntettét. Csakis érvényes házasságban levő fél, vagy csakis érvényes házasságban levő féllel követhető el a bigámia, ellenben — a jelen esetre szorítkozva — ha az első házasság bármely oknál, bontó akadálynál fogva érvénytelen, vagyis házasságnak nem tekinthető, a második házasság büntetendő cselekvényt nem képez. .Már pedig hazánk tételes házassági joga szerint, melynek értelmében a házassá^ érvényessége minden vallásfelekezetre nézve kizárólag saját felekezete törvényei (hitelvei) szerint bírálandó el (1868. évi XLVIII. t.-c. 1. §.), a katholikus férjre nézve az első házasság azért nem tekinthető érvényes házasságrak. mert a nő, kinek ezen házasságát megelőző házassága a kánonjog szempontjából felbonthatlan volt, a »ligamen« bontó akadályánál fogva a katholikus féllel ezen vallásfelekezet hitelveinek szempontjából érvényes házasságot nem köthetett és igy a katholikus férj ezen vallásfelekezet szabályai szerint érvényes házasságban még nem is élt (Ezen eset egyike azon számos szomorú anomáliának, melyek hazánk házassági jogában gyakran fordulnak elő és szégyenletes jogállapotokat szülnek, miután egvséges házassági jogot még mindig nélkülöznünk kell). A felvetett kérdés tehát nem kétséges. Controversnek látszik csak akkor, ha azon további kérdéssel toldjuk meg, vájjon bigamiát képez-e az újabb i házasság megkötése, mielőtt az első házasság érvénytelensége — köteléki per folytán — birói ítélettel (a szentszékek határozataival) jogerősen kimondatott volna és nyilván ide gravitál a feltett kérdés. Látszólagosnak kell azonban tartanom a controversiát ezen irányban is, mert büntetőtörvényünk szakított azon elavult felfogással, mintha az első házasság érvénytelenségének birói ítélettel történt kijelentése előtt kötött újabbi házasság kettős házasságot képezné. Az 1813. évi büntető törvényjavaslat 214. §-a, mely így hangzik: »Ha valamely törvényes házasságban élő személy, mielőtt házassága halál vagy birói Ítélet által bíróilag felbomlott volna, más házasságra lép stb « még ezen elavult állá-ponton állt, követte ezen álláspontot számos német büntető jogász, ma azonban ez már el van ejtve főleg azért, mert a semmis házasság nem házasság, ezt nem kell felbontani. Ezen újabbi felfogásból azonban, melyet a bttő törv. 251. §. is követ, könnyen arra lehetne következtetést vonni, mintha a büntető bíróság volna hivatva a házasság érvényessége felett dönteni. Ezeu következtetés korántsem áll. A büntető bíróság a bttő törvény 109. §-ának alkalmazása mellett a jelen esetben, ha a katholikus férjre nézve az első házasság érvényessége tekintetében kételyei vannak, az eljárást felfüggeszti és ezen praejudicialis kérdés eldöntését az illetékes hatóságra, a szentszékre bizza. így döntött a kir. Curia 1888. évi március 27-én 8,968/87. sz. elvi jelentőségű határozatával. (Márkus II. kötet, 626. oldal. 8. pont.) A konkrét esetben a szentszék ítélete a házasság semmisége tekintetében amúgy sem maradhat el az 1868. évi XLVIII. t.-c. 1. § ának intézkedése folytán, melynek értelmében vegyes házasságoknál az alperesre illetékes bíróság a per jogerős eldöntése után 30 nap alatt átteszi az iratokat a felperesre illetékes bírósághoz, mely utóbbi a házassági kötelék érvénytelenségét saját hitelvei szerint ki fogja mondani. ^ Graber Károly, Ugyyéd Zólyomban. II. A »| o g« 1892. jan. 17-ki számának »Nyilt kérdések ésfeleletek« című rovatában Böszörményi Géza nagyváradi ügyvéd ur egy jogesetet tett közzé megvitatásra. Az esetet a következőkben szigorúan ma érvényes jogunk álláspontjából akarom megfejteni. Büntető törvényünk 251. §-a szerint: »A ki érvényes házassági kötelékben lévén, ismét házasságra lép, úgyszintén azon nem házas is, ki tudva, oly egyénnel házasságot köt: a kettős házasság bűntettét követi el . . . .« Az eset büntetőjogi eldöntésének tehát praejudicál az a kérdés, vájjon érvényes volt-e az első házasság vagy sem? Ez pétiig attól függ, hogy mily jog szerint kell a házasságot megítélni ? A kérdés tehát tulajdonkép a jogforrások kérdése. Ezt kell tüzetesen megvizsgálnunk. Ennek a vizsgálatára utal már a fölhozott eset szövegezése is : »Ezen házassága Péternek a róm. kath. egyház hitelvei szerint semmis,« (csak hitelvei szerint?' »azonban az ev. ref. egyház és törvényeink alapján törvényes.« * Vájjon melyik törvényeink szerint ? Van törvényünk, a melynek * Szabatosabban: »érvényes«, mert az egyházi jog törvény es házasságnak, legitimum matrimoniumnak a nem kereszteltek érvényes házasságát nevezi.