A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 47. szám - A képviselőház ülése november hó 3-án. (Folytatás)

A JOG. tartására, 3 t része pedig letartóztatás! intézetek építésére fordíttassák. Már eddig is azonban a gyakorlat azt igazolta, hogy az l/i rész a kitűzött célokra szabályszerűen felhasználható nem volt, mig ellenben a :Vt rész a kitűzött célra, letartóztatási intézetek építésére, ki nem futotta. A miniszteri indokolásban feltüntetett adatok szerint majdnem 200,000 frtra tehető a rabsegélyezésre és javitó-intézetek céljaira befolyó évi összeg, de felhasználtatik csak mintegy 81,000 frt. Letartóztatási intézetek építésére pedig maradt 1891. év végével a miniszter rendelkezésére 430,000 frt, a mi csak egyetlen nagyobb letartóztatási intézet építésére is kevé«. Még inkább előáll majd az aránytalanság akkor, ha a büntetéspénzek a közigazgatási hatóságoktól is az igazságügyminiszter rendelkezése alá lesznek utalva. A javaslat szerint tehát az idézett törvény oda módosíttatnék, hogy a befolyó büntetéspénzekböl, hányados megosztás nélkül annyit fordítson a miniszter rabsegélyezésre és javítóintézetek fentartására, a mennyit e c':lokra okszerűen felhasználhat, az egész fenmaradó összeget azonban letartóztatási intézetek építésére fordíthassa. Tekintettel pedig arra, hogy az igy egy éven át rendelkezésére lévő összeggel nagyobb szabású létesítményekhez hozzá nem foghat, felhatalmazást kér a miniszter a javaslatban arra, hogy a büntetéspénzek címén évente kilátásban lévő összegekből, melyek legalább 420,000 frtra tehetők, vagyis a »büntetéspénzek országos aiapjá«-ból, évenkint 200,000 frtnyi törlesztési részletet kihasíthasson oly rendeltetéssel, hogy ezek alapján kölcsönt vehessen fel, melynek összege részben ugyan a létező letartóztatási intézetek kibővítésére, részben nagyobb szabású új letartóztatási intézetek létesítésére és ezzel egy nagy célra, börtönrendszerünk fejlesztésének céljára lenne fordítandó. Ezen szempontokból az igazságügyi bizottság nevében van szerencsém a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. Altalánosságban a javaslatot elfogadták. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház ! Én azon kéréssel járulok a t. házhoz, hogy az 1. és 3. §-t összefüggésüknél fogva együtt méltóztassék tárgyalni, mert ebben a részben igaz csak szerkezeti, de stiláris inditványt volnék bátor tenni. Az indítvány elfogadtatott. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Az 1. i;-ban ki van mondva az az elv, hogy közigazgatási uton kiszabott fogság- és elzárási büntetések ezentúl bírósági fogházakban hajtatnak végre. A mig elegendő számú bírósági fogházak lesznek, addig természetesen a meglévő közigazgatási fogházak is használhatók. Ezzel kapcsolatban a 3. §. azt rendeli, hogy ezentúl külön közigazgatási fogházak ne építtessenek, a mi természetes következménye magának az elfogadott elvnek. Azonban ezen a szerkezeten némileg javíttatni óhajtanék azért, mert a 3. szakaszban ez ugy van kifejezve, hogy a hol bírósági fogház van, ott a külön közigazgatási fogházak épitése raellőzeDdő. Ezt az értelmet látszik megengedni, hogy oly helyen, a hol nincs bírósági fogház, építhető közigazgatási fogház is, a mi az egész törvényjavaslat elveivel ellenkezik és nem is volt célja egyáltalában a javaslatnak. Az én kérelmem tehát oda terjed, hogy méltóztatnék a 3. §-t mostani helyéről kihagyni és annak azt a rendelkezését, hogy »külön közigazgatási fogházak épitése mellőzendő«, áttenni az 1. §. harmadik bekezdéséül. így azután, ezen jóformán stiláris módosítással, az egész szerkezet összhangja teljesen helyre lesz állítva. Elfogadtatott. A 4. §-nál felszólalt W1 a s s i c s Gyula : T. ház ! Igéuytelen felszólalásomnak egyedüli célja az, hogy e szakaszhoz egy módositványt, mely nézetem szerint hézagpótló, terjeszszek a t. ház elé elfogadás végett. Igen természetes, hogy ezen tárgyam által vont szűk körben fogok maradni és ebben is kell maradnom, azonban engedje ineg nekem mégis a t. ház azt, hogy általánosságban csupán azt emeljem ki, hogy e törvényi ivaslat, bármily igénytelennek látszik is, fogház ügyünk fejlődési történetében határozottan egy jobb korszak kiindulási pontját képezi. Méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogy ha a javaslat törvényerőre emelkedik, az országos pénzbüntetési alapból körülbelül 4 millió forintot fordíthatunk fogházjavitási és fogházépitési cé'okra s ezzel arra a színvonalra emelhetjük fogházügyünket, hogy a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása hatályosabban felelhessen meg a maga céljának s betölthesse komoly feladatát. Plddig azonban, mig abban az állapotban vagyunk, hogy fogházaink túl vannak tömve s azok befogadási képessége olyan, hogy néha megtörténik az, hogy azokban ezrekkel többen vannak elhelyezve, miut amekkora a fogháznak befogadási képessége, mig a t. igazságügyminiszter urnák hu és pontos jelentéseiből azt tudjuk meg s azt látjuk, hogy a fegyház és börtönre Ítéltek közül néha ezrek vannak, kik szabadságvesztés-büntetésüket törvényszéki, vagy ügyészségi fogházban töltik ki, mig a fiatal bűnösök, továbbá az elzüllött gyermekek számára megfelelő javitó-intézeteket fel nem állítunk, hanem az történhetik, hogy ezek nagyobb gonosztevőkkel záratnak el és az erkölcsi romlottságnak sokkal intensivebb súlyával lépnek ki az életbe, mint a hogy a fogházba belekerültek, addig sem arra nem vagyunk feljogosítva, hogy azt mondhassuk, hogy szabadságvesztés-büntetéseink végrehajtása már keresztül vitetett, sem azzal az igénynyel nem léphetünk fel, hogy szabadságvesztés-büntetéseink végrehajtásából teljes eredményt várhassunk. Hogyha azonban a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, akkor a szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása a bűntettesek ellen folytatott nagy küzdelemben eredményes eszközünk lesz és be fog bizonyosodni az, hogy ez mégis csak a legjobb repressiv intézkedés. Engedje meg a t. ház, hogy én e törvényjavaslatban még többet is lássak; lássam azt, hogy ismét egy újabb bizonyságot szolgáltatunk a mellett, hogy Magyarország erejéhez képest a culturáramlatban akar megmaradni és a civilisatióban néhány lépéssel ismét előbbre visz bennünket. Ez, t. ház, nézetem szerint a tettnek jellegével bir, ez egy tett és egyenes leszármazása annak a nemes küzdelemnek és törekvésnek, mely küzdelmet és törekvést a 40-es évek nagy reformerjei szívvel és tollal megindítottak. Engedje meg a t. ház, hogy ép e szomorú alkalomból idézhessem a ravatalon fekvőt is, (Irányi) a ki annyi nemes buzgósággal dolgozott fogházügyünknek reformja érdekében. De legyen ez a törvényjavaslat ott a törvénykönyvben egy élő tiltakozás a sötétség b ilfelfogása ellen. Ne méltóztassék, t. ház, kicsinyelni, nálunk gyakran lehet hallani a reacciónak bizonyos hangját, hogy a fogházak igy meg ugy a humanismus terén már túlmentek a kellő határokon. Én azt gondolom, hogy az a kor örökre letűnt, a mely a fogházakban nem látott egyebet, mint az eleveneknek a sirját, mint a borzalomnak a helyét; én tehát, t. képviselőház, ennek a törvényjavaslatnak minden főbb tételét a legnagyobb Örömmel szavazom meg, csupáu egy melléktételre vonatkozólag látok egy hézagot, melyet szükségesnek tartanék, ha a mélyen t. ház is elfogadná nézetemet, pótolni. A 4. §. ugyanis, t. képviselőház, kifejezi az általános elvet, a törvényes tételt, hogy a jelen törvény erejénél fogva a kiszabott pénzbüutetések milyen célra fordítandók, kinek a kezelése alá jönnek, azaz : az igazságügyminiszter kezelése alá tartoznak s a felmerülő szükséghez és célszerűséghez képest letartóztató intézetek építésére, javitó-intézetek és rabsegélyezés céljaira fordítandók. A szabály alól a kivételt az incisum állapítja meg, a mely azt mond,a : »ha csak az ítélet alapjául szolgáló törvény, miniszteri rendelet, vagy törvényhatósági szabályrendelet világosan más rendelkezést nem tartalmaz.« Az én igénytelen megjegyzésem a törvényhatósági szabályrendelet kitételre vonatkozik, mert ha ez igy emelkedik törvényerőre, akkor csak a törvényhatóságnak van meg az a jogköre, hogy a szabályrendeleteiben kihágásnak nyilvánított cselekmények után kiszabott pénzbüntetések hovaforditására nézve más célt jelöljön ki, mint a mi itt a törvényben ki lesz jelölve s nem illeti meg a kihágási büutetötörvényköuyv 1. §-a értelmében úgynevezett kihágás-nyilvánítási jogkörrel szintén felruházott rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal nem biró szab. kir. városokat is. Nem gondolnám, t. képviselőház, hogy e tekintetben bármi különbséget kellene tenni, ugy tudom, hogy magának a törvényjavaslatnak sem volt ez célja. Ennélfogva ennek a hézagnak a kipótlására a legalkalmasabb voln'i az, ha törvényhatósági szabályrendelete, helyett ez tétetnék: »Az 1879 : XL. t.-c. 1. §-ának d) és 4. pontja alapján megállapított szabályrendelete Ebben ki vannak merítve mindazok az önkormányzati szervek, melyek nálunk úgynevezett kihágássá-nyilvánitás jogával birnak. Tisztelettel ajánlom módositványom elfogadását. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. képviselőház! T. képviselőtársam módositváuyát én elfogadom. A mi magának a törvénynek a szerkezetét illeti, az egyszerűen átvétele az 1887. évi törvény rendelkezésének. Az 1887 : VIII. t.-c. — melynek ez átdolgozása — 2. §-ában egyenesen azt mondja, hogy minden közigazgatási uton kiszabott pénzbüntetés átmegy e bizouyos börtönügyi célra, kivéve, ha a kiszabás alapjául szolgáló miniszteri vagy törvényhatósági szabályrendelet mást rendel. Ez volt tehát a törvényhozásnak az álláspontja. Részemről azonban méltányosnak látom azt, hogy ne pusztán a törvényhatóság; joggal felruházott városokra szorittassék ez, de a törvényhatósági joggal nem biró szab. kir. városokra és a rendezett tanácsú városokra is kiterjesztessék s ezért barátom módositványát ajánlom a t. háznak elfogadására. A módosítás s azzal a javaslat többi része is részleteiben elfogadtatott. A budapesti ügyvédi kamara f. hó 13-án Szedenics János alelnök elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melynek napirendjén az igazságügymini«ztertől leküldött három törvénytervezetre adandó véleményes jelentés volt. A telekkönyvi betétek szerkesztésére vonatkozó jelentés előadója S z t e h 1 o Kornél volt, a ki a törvényjavaslat több hiányára utalt. A közgyűlés elfogadta a választmány kidolgozott előterjesztéseit. A végrehajtási törvény módosításáról szóló tervezetre vonatkozólag dr. Schreyer Jakab terjesztette elő a választmány véleményes jelentését, mely elvbon ellenzi a törvény revisióját. Revisio esetére hozzájárul a miniszteri tervezethez, melyet azonban számos intézkedéssel kiegészíteni óhajt, különös súlyt helyezve a bir. végrehajtói intézmény államosítására, valamint a bírósági és közigazgatási végrehajtásoknak egy közeg kezében való összpontosítására. Dr. Márkus Dezső egyetért a jelentés részleteivel, de másrészt igenis nagy szükségét látja a végrehajtási törvény revisiójának, mért törvény-