A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 46. szám - A képviselőház ülése november hó 3-án

A JOG. 183 A szerződésben foglalt ezen kitelel: ..szóbeli megállapodásunk szerint" másképen nem értelmezhető, mint hogy a szerződés megkötése alkalmával fenforgott szóbeli megbeszélések és egyezkedések eredménye lett az okiratba végmegállapodásként felvéve s hogy ehhez kénest azon megbeszélések, melyek ott felvéve nem lettek, elejtetteknek tekintendők. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék (1890. okt. "27. 30,611/V. sz): dr. Rosenberg Gyula ügyvéd által képviselt T. Gusztáv kereskedő felperesnek, dr. Wittmann Mór által védett H. M. és társa cég alperes ellen 50l frt 87'/2 kr. tőke és jár. iránt indított kereskedelmi perében következőleg itélt: "Alperes tartozik a kereseti 501 frt 87 Vi kr. tőkét, ennek 1888. évi szeptember 18-ától járó 6° o kamatait felperesnek 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni, stb. stb. Indokok: Alperes az A /, alatti okmány szerint arra nézve vállalt kötelezettséget, hogy az általa felperestől kibérelt raktárnál szükséges padlózás és kétméter magas oldal párkányzás költségének fele őt terhelje. Nem sikerült alperesnek F. Vilmos és D. János tanukkal azt bizonyítani, hogy felperes szavatosságot vállalt vele szemben az iránt, miszerint a padlózás és párkányzás költsége 150 frtot meghaladni nem fog. Mert F. Vilmos tanúnak vallomása szerint a költség összege a felek közt számszerűleg meghatározva nem lett ; D. János tanú pedig azt vallotta, hogy a felek közötti szerződés részleteit nem ismeri. Minthogy pedig az A-/, alatti a felek jogaira és kötelezettségeire nézve világosan intézkedik s alperes az A-/, alattit megszorítás nélkül irta alá : minthogy pedig az A-/, alatti teljesen felkarolta az ügylet alapját és lényegét s ekképen nem képez pusztán bizonyítási eszközt, hanem önmagában véve feltétlen bizonyítéknak minősül: helyt nem foghat az alperesileg vitatott körülményre nézve a föesküveli bizonyítás. Mert abban az esetben, ha szerződő felek akarata lett volna, hogy alperes 180 frt keretén belől viselje a költséget, ennek az elhatározásnak az A /, alatti okmányban, mely idevonatkozólag tüzetesen intézkedik, kifejezetten kellett volna meghatározást nyernie : ily kifejezett megállapodás hiányában azonban kizárólag az veendő mérvadónak, hogy netaláni korábbi szóbeli megbeszélések, melyek az A' . alattiban kifejezésre nem jutottak, az Írásbeli szerződés megkötésekor el lettek ejtve. Minthogy pedig Cz. János, D. Gyula és Sz. Jenő tanuk vallomásával igazolást nyet az a tény, hogy a padlózási és párkányzási munka 1,003 frt 75 krba került és felperes azt az összeget valósággal meg is fizette; minthogy alperes nem vette kétségbe azt, hogy a padlózás és párkányzás teljes megelégedésére lett elkészítve, másfelöl pedig nem igazolta, hogy a Neuschloss cég, a munkálatot olcsóbban készítette volna, nyilvánvaló, hogy a költség felének megtérítése alperest terheli; minélfogva alperest a kereseti kérelemhez képest elkellett marasztalni, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1891. jun. 30. 9,305/V. sz.): az elsöbiróság ítéletét, a mennyiben az elsőbiróság alperest a keresetileg követelt 501 frt 87V-2 kr. összegből 75 írtnak s ezután 1888. szept. l8-ától számított 6°/o kamatnak megfizetésére feltétlenül kötelezte, helybenhagyja : egyebekben megváltoztatja, alperest a fenti összeget meghaladó további 426 trt 871/* krnak, ezután szintén 1888. szeptember 18-ától számított 6°/o kamatnak 15 nap és végrehajtás terhe alatt felperes részére leendő megfizetésére csak arra az esetre kötelezi, ha felperes főesküt tesz arra : »hogy akkor, midőn a váci-körut 78. sz. alatt levő raktára kibérlése iránt a bérszerződés feltételeit megállapította, nem jelentette ki, hogy a szükségelt padlózás és párkányzás legfeljebb 140 frtba fog kerülni ; továbbá, hogy e munkálatokhoz szükségelt deszkái meg vannak és ő (felperes) azokat ingyen átengedi, és hogy S. József ennek folytán ki nem jelentette, hogy a mennyiben az összes muakák 150 írtnál többe nem kerülnek, a felének fizetését elvállalja ; végül, hogy az A-/, alatti okirat nem ezen megállapodások alapján jött létre. Érdekében áll tehát felperesnek a jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap alatt az eskü letétele iránt kérvényileg jelentkazni s az esküt a kitűzendő határnapon letenni, mert különben a kir. itélő tábla felperest a keresetileg követelt összegnek 426 frt 87]/2 kr. része iránt keresetével elutasítja, stb. Indokok: Alperes maga beismerte, hogy az általa felperestől kibérelt raktárnál szükségelt padlózás és oldalpárkányzás költségének viselését 150 frt összeg fele, vagyis 75 frt erejéig magára vállalta ; az elsőbiróság tehát alperest 75 frtnak és nem kifogásolt kamatának megfizetésére saját beismerése alapján helyesen kötelezte feltétlenül. A mi a keresetileg követelt összegnek a további 426 frt 87y2 kr. részét illeti, alperes azt állította, hogy felperes ezt az összeget nem igényelheti, mert felperes vele szemben szavatosságot vállalt az iránt, hogy a padlózás és a párkányzás költségei 150 frtot nem haladnak meg. Hogy alperesnek nem sikerült a felperes által tagadott emez állitásnak F. Vilmos és D. János tanukkal való bizonyítása, azt az elsőbiróság az általa ide vonatkozólag felhozott indokkal teljesen állapította meg. Tekintve azonban, hogy alperes erre az esetre az érintett körülmény bizonyítása végett felperest főesküvel kinálta meg; tekintve továbbá, hogy az A /, alatti okirat mellett az állított szóbeli megállapodásnak főesküvel való bizonyítása sem zárható ki, mert szerződő felek mindegyikének szabadságában áll kimutatni, hogy valójában mi képezte a szerződés feltételét, habár arról írásbeli okirat is lett kiállítva, és pedig a jelen esetben annyival inkább, mert nem az A-/, alatti okiratban foglalt valamely feltétellel ellenkező szóbeli megállapodásnak, hanem az érintett okiratban ki nem tüntetett s igy azt kiegészítő szerződési feltétel kikötésének bizonyítása céloztatik; és mert sem az A-/, alatti okirat kiállításának körülményeiből, sem a perbeli tényállás egyéb adataiból vélelmet megállapító bizonyossággal nem lehet következtetni arra, hogy az állított feltétel csak azért, mert az A-/, alatti okiratban kifejezés nem adatott, a szerződő felek által elejtetett volna; és tekintve, hogy felperes az érintett feltétel bizonyítása céljából neki odakínált főesküt elfogadta: azt a törvk. rendts. 221. és 230. §§. értelmében felperesnek megitélni s alperest a 426 frt 87V2 kr. kereseti részösszeg megfizetésére csak az eskü letétele esetében kellett kötelezni, mert erre az esetre az alperes által állított feltétel bizonyitatlan marad ; és mert az a tény, hogy a padlózási és a párkányzási munka 1,003 frt 75 krba került és hogy felperes ezt az összeget valósággal ki is fizette, az elsőbiróság által ide vonatkozólag felhozott helyes indokok szerint bizonyítva van, alperes tehát ki nem bizonyítja azt, hogy a Neuschloss cég a munkát olcsóbban készítette volna, az 1,003 frt 75 kr összegnek a fele az eskü letétele esej tére kétségtelenül terheli. Az eskü le nem tétele esetére ellenben j felperest a 426 frt 87i/i kr. kereseti részösszeg iránti keresetével | el kellett utasítani, mert erre az esetre az alperes által állított feltétel bizonyítottnak lesz tekintendő, ennek értelmében pedig alperes a 426 frt 87Y2 kr. fizetésére nem kötelezhető, stb. A m. kir. Curia (1892. szept. 28. 1,168/A. sz.): A másodbirósági ítéletnek nem felebbezett azon része, melylyel alperes 75 frtnak és kamatainak megfizetésére feltétlenül köteleztetett, érintetlenül hagyatik, egyebekben pedig megváltoztatik és az elsőbirósági Ítélet helybenhagyásával alperes a fenti összeget meghaladó további 426 frt 87y2 krnak, ennek 1888. évi szept. 18-ától : számított 6% kamatainak 15 nap és végrehajtás terhe alatt felperes részére leendő megfizetésére köteleztetik, stb. stb. Indokok: Tekintve, hogy a keresethez A-/, alatt csatolt okiratban előforduló »szóbeli megállapodásunk szerint« kitételnek helyesen más értelem nem tulajdonitható, mint hogy a bérleti szerződés megkötése alkalmával fenn forgott szóbeli megbeszélések és egyezkedések eredménye lett az okiratba végmegállapodásként felvéve és hogy ehhez képest azon megbeszélések, melyek abba felvéve nem lettek, elejtetteknek tekintendők; tekintve továbbá, hogy az A-/, alatti okirat szerint alperes cég feltétlenül és minden megszorítás nélkül kötelezte magát a kibérelt raktár padlózása és párkányzása költségeinek fele részben való viselésére, minélfogva azon, alperes által esküvel bizonyítani kivánt szóbeli megállapodás, hogy az imént jelzett költségek számszerűleg 150 frtban lettek meghatározva és hogy ő azok felének, vagyis csupán 75 frtnak viselésére kötelezte magát, mint az A-/, alatti írásbeli szerződésben foglalt és alperesnek feltétlen kötelezését lényegesen megszorító és igy az Írásbeli szerződés tartalmával ellenkező kikötés annál kevésbé jöhet figyelembe, mert ezen állítólagos szóbeli egyezkedés, alperesnek saját előadása szerint is, az Írásbeli szerződés megkötésével egyidejűleg történt, mindezen valamint az elsőbirósági Ítéletben foglalt vonatkozó egyéb indokoknál fogva a másodbirósági ítéletnek felebbezett része megváltoztatandó és az elsőbirósági Ítélet helybenhagyandó volt. Bűnügyekben. Ha a lejárat előtt kifizetett és a váltóbirtokosnál hagyott váltó tovább forgattatik, ez a csalás tényálladékát megállapítja. — A polgári per formáinak ravasz felhasználása a csalás véghezvitelében. A soproni kir. törvényszók: R. Miksa vádlottat W. Ferenc kárára elkövetett a Btk. 379. §-a alá eső s a Btk. 380. §-a szerint minősülő csalás büntette miatt vád alá helyezi. Indokok: W. Ferenc 1888. aug. hóban R. Miksa gépügynöktől 65 írtért egy szecskavágó gépet vásárolt s annak vételára fejében egy 65 írtról szóló váltót állított ki. W. Ferenc ezen tartozásából 33 frtot 1839. január 21-én R. Miksa kezeihez fizetett ki, a többi 32 frtot pedig 1889. nov. 13-án postán küldötte meg R. Miksának. Ennek dacára R. Miksa 1890. évi július hó 22-én levél utján arra szólította fel W. Ferencet, hogy az általa vásárolt szecskavágó vételárából még ki nem fizetett 32 frtot neki küldje meg. W. Ferenc azonban postai reclamatio utján igazolta azt, hogy a R. Miksa által követelt 32 frtot a nevezettnek már megküldötte. Ennek dacára R. Miksa a W. Ferenc által kiállított 65 írtról szóló váltót Ph. Mayforth & Comp. bécsi cégre ruházta át, s a nevezett cég ennek folytán 1890. évi szeptember 20-án levél utján