A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 4. szám - Ügyvédi nyugdíjalap létesítése. (1. r.)

•J8 A JOG. Vagy vegyük a törvényhozó intencióját, mely nem lehetett mas, mint hogy az egyszerűbb természetű és közönséges ráció szerint is elbírálható kisebb ügyek vonassanak ez eljárás alá. Hiszen a 20 frtig terjedő ügyekben teljesen laikus elem itél; igyekezett tehát a törvényhozás a speciális jogi ismeretet igénylő ügyeket kivenni. A váltón alapuló ügyek par excellence ilyenek. Az pedig igen téves fogalom, hogy egy olyan váltó, melynek érvényesítésénél a váltói szigor nem vehető igénybe, már nem tartozik a váltótörvény alá. Hiszen elég rámutatni a gazdagodás) keresetekre, melyekről szintén a váltótörvény intézkedik. Az ilyen elévült váltóból eredő ügy is váltóügy, habár nem folytatható le sikerrel a váltó eljárás szabályai szerint. Ep ugy váltói ügy ez az én ügyem is; mert a biráuak először a váltótörvény szerint meg kell állapítani azt, vájjon ez a váltó váltói úton érvényesithető-e, vagy sem ? Másodszor, hogy mi joga lett volna a felemnek akkor, ha ez a véletlenség közbe nem jön, hogy az összes aláírásokat keresztülhúzta az ügyvéd. (Mert a kibocsátó aláírása is törölve van.) Vagy vegyük végre a joggyakorlatot. Az ilyen érvényöket vesztett váltókra nézve ugyan nem tudom, hogy van-e megállapodott joggyakorlatunk ; de igenis van a bagatell törvényben emiitett és a váltóügyekkel egy testvér kereskedelmi ügyekre nézve. Köztudomású ugyanis, hogy mostan már országszerte általános joggyakorlatunk értelmében a biztosító intézetek a biztosítási kötvényeken alapuló követeléseiket sommás polgári uton perlik, akármily csekély összegről is szóljanak e kötvények. Igaz, hogy eleinte sok ingadozás volt tapasztalható e dologban, de végre megtalálták a helyes utat. E szerint ugyanis nem lehet, mint kereskedelmi bíróság előtt perelui, mert alperes (rendszerint) nem kereskedő és ő rá nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet nem képez; de nem lehet bagatell uton sem perelni, mert e törvény 11. §-a a kereskedelmi ü g y eket kiveszi hatálya alól. Már pedig az ügy, melyből e követelés származik, felperesre nézve feltétlen kereskedelmi ügyletet képez (biztositások elvállalása) ; tehát az ily perek mint sommás polgári perek folytatandók. Ez az eset tehát tökéletesen analóg az enyémmel. Itt is van kereskedelmi ügy, mely nem tartozik a kereskedelmi bíróság elé, de azért nem tartozhatik a bagatell bíróság elé sem. Ep úgy az én ügyem váltóügy, mely nem tartozik a váltóbiróság elé, de minőségénél fogva nem tartozhatik a bagatell bíróság elé sem és így csak mint sommás polgári ügy volt tárgyalható. Elöltem ez a dolog teljesen világos és csak ugy volnék képes az ellenkező meggyőződésre jutni, ha valaki az ellenkezőt igen meggyőző érvekkel bizonyítaná be előttem. Eddig ez nemcsak, hogy meg nem történt, ele épen azon felfogás, mely a kérdéses birói határozatokból kiri, bennem még jobban megerősítette a meggyőződést álláspontom helyes voltáról. Ugyanis a laikus világban általában, de jogász körökben is gyakran találkozni azon felfogással, hogy egy váltói érvényét vesztett váltó közönséges polgári kötelezvénynyé változik át. E felfogás a modern váltójogtudománynyal homlokegyenest ellenkezik ; de hogy a mi váltótörvényünkkel is ellenkezik, arra nézve elég rámutatni a váltótörvénynek a gazdagodási keresetekről szóló intézkedéseire. Valószínűnek tartom, hogy ez a téves felfogás (mely, mint emlitém, iger. általános) még a 40-dik évi váltótörvény 209. § ának intézkedéséből maradt fenn, mely szerint az elévült váltónál csupán a »v á 11 ó t ö r v é u y k e z é s i« jog enyészett el ; a köztörvényi szerződés, mely a váltó alapjául szolgált, mint ilyen hatályában maradt. Innen származott még azon ósdi felfogás, hogy a \ ál tói érvényét vesztett váltó, mint polgári szerződés áll feni: tovább. Ha pedig egyszerű polgári kötelezvény, akkor természetesen csak bagatell útou lehet perelni az 50 frtot meg nem haladó összeget. Befejezhetném már e szerény sorokat, de épen ezeknek kapcsán találok alkalmat arra, hogy kifejezést adjak annak a — valószínűleg minden jogászember által tett — tapasztalatnak, hogy inig a Curia lehetőleg minél több ügyet igyekszik kivonni a bagatell eljárás alól, addig a tábla (most a táblák), a mit csak lehetett, e szerencsétlen törvény alá szorított. így kivetette a Curia e törvény hatálya alól az ügyvédi díjak iránti pereket és pedig úgy a megállapított peres, mint a meg nem állapított perenkivüli költségeket: a budapesti tábla az ilyen pereket rerdszerint hivatalból megsemmisíti. A Curia az 50 frtot meg nem haladó olyan követeléseket, melyek egy fennállott, de már letörlesztett nagyobb összegnek a maradványai a bagatell törvény 12. §-ára való rámutatással sommás útra utalja: a budapesti tábla azouban erre vonatkozólag még teljes ülési határozatot is hozott, melynek értelmében az ily ügyek bagatell útra tartoznak. Persze-persze a tábláknak vigyázniok kell, hogy minél jobban kiterjeszszék a bagatell törvény hatályát, mert igy legalább több kerül a törvényszékekhez és kevesebb hozzájuk a felebbezés folytán. Midőn tisztelt kartársaimat ínég felkérem, hogy a felvetett konkrét esethez hozzászólani szíveskedjenek: azzal végzem, a mivel minden jogászember kell, hogy végezze, mikor a bagatelltörvényről van szó : »caeterum censeo legem T í s z a í a n a m delendam esse.« „ ,. De minél hamarabb! Mert bagatell törvény cs vasárnapi munkaszünet, ez a keltő együtt mihamar tönkre fogja tenni a vidéki kereskedői osztálytÜgyvédi nyugdíjalap létesítése* Irta : dr. ROBITSEK JÓZSEF, budapesti Ügyvéd. A kamarái intézmény létesítése óta a választmány a segélyezés ügyét folytonosan tanulmány tárgyává tette. Sajnos, e tanulmányok mindeddig meddők maradtak. Azon kitüno dolgozat ota, melyben dr. Kr ál i k Lajos ur 18á5-ben e kérdést megvilágította, semmi érdemleges intézkedés se történt. E munkálat abban culminál, hogy a segélyezés ügye a kamara hatásköréből kivétetvén, egy létesítendő ügyvédi segélyegylet feladatává tetetnek. Az egyletbe való lépés önkéntes volna, az egylet kizárólag segélys nem nyugdíj-egylet lenne s ehez átutaltatnának mindazon alapok, melyekből eddig a segélyezés történt. Az alaptőke gyarapítása céljából a kartársak önkéntes adakozásra volnának felkérendők. A választmány 1885. uov. 13 án tartott ülésében dr. Králik ur indítványát azon módositással fogadta el, hogy^ a kamarai segélyezés eddigi módozatait változatlanul fentartandóknak találta, e mellett azonban egy önálló és önkéntes budapesti ügyvédi segélyegylet alakítását javasolta, lí-87. ápr. 1-én a választmány e kérdésben, különösen pedig »az ügyvédi segélyügy országossá tétele tárgyában« albizottságot küldött ki. Ezen albizottságnak 1888. jul. 5-én kelt jelentése az utolsó nyilatkozat, mely e nagyfontosságú ügyben eddigelé történt. Ez a segélyügyet ^ országos alapon megoldhatónak DÜIU tartja ; elfogadja a Králik féle javas latban letett elveket, de szükségesnek tartja a segélytőke-gyüjtést adakozásra való felhívás utján mielőbb foganatba venni. Ezen utolsó javaslat tárgyában — legalább az iratokból kitünőleg — a mai napig se hozatott határozat s az oly égető kérdés nyugszik. E tárgyalások újabb folyamatba tételét célozza tiszteletteljes előterjesztésem. Előre bocsátom, hogy én sem a segélyezés, sem a nyugdíjalap kérdését egyleti úton, a kamarán kivül megoldhatónak nem tartom, de nem is óhajtanék a kamara hatásköréből kivenni bármit, a mi az ügyvédség érdekeire vonatkozik. Meggyőződésem szerint, a mennyire elkerülhetlek, hogy felmerülő esetekben oly eszközök álljanak rendelkezésre, a melyek azonnali és esetenkénti segélyezést tesznek lehetővé, ugy másrészt a puszta segélyezés nem elegendő. Az esetek, a melyekben segélyezés szüksége felmerül, két kategóriába oszthatók : az egyik az esetenkénti, pillanatnyi segély, minő a betegségi, temetkezési segély ; a másik az állandó, visszatérő, időszakonként beálló segély : elaggott vagy keresetképtelenué lett vagyontalan kartársak, továbbá ezek özvegyeinek és árváinak segélyezése. E két különböző jellegű szükségletet egyenlő elvek alapján kielégíteni nem lehet. Az első mindig segélyezés marad, az utóbbit csak állandó és biztosított szolgáltatás, nyugdíj képes nyújtani. Elkerülhetlen tehát, hogy két különböző alap álljon rendelkezésre. A tiszta segélyezés aránylag kisebb összegeket vesz igénybe s ha óhajtaudó is, hogy e tekintetben a kamara az eddiginél nagyobb mérvben nyújtson enyhítést, de e célra a létező tőkék kamatai is csak részben vétetnek igénybe. Nagy és folyton öregbedö teher azonban az állandó, visszatérő segélyezés és be kell ismernünk, hogy e feladatnak a ma rendelkezésre álló jövedelmek s a létező módozat meg nem felel. A hivatása gyakorlásában elaggott, szegényen maradt ügyvédnek joga van arra, hogy éhen ne haljon. Egész életét közszolgálatban töltötte, gyakorolta a jogszolgáltatás érdekében oly fontos hivatását, hatósági megbízás és szegény védelem esetében mindig köteles szolgája volt az igazságügynek: de róla, ha keresetképtelenné lesz, az állam nem gondoskodik. Az életfentartás ösztöne, kényszerével szemben csak két útja van: koldulni, vagy kartársaihoz fordulni. S ha leküzdené is szégyenérzetét, ha elfelejtené is, hogy egész életében arra kötelezte őt a törvény s mert ügyvéd, kötelezi őt még a nyomorban is, hogy »magaviselete által az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét« ne sértse, hogy »tiszteletre és bizalomra méltatlanná ne váljék«, ha koldulna, vagy ereje roncsaival alacsony munkákra vállalkoznék, szabad-e nekünk, szabad-e a karnak elfeledni, hogy az ügyvéd nemcsak önjogú lény, hanem minden tette tényleg is, de a törvény kifejezett szavai szerint a kar becsületére és tekintélyére visszahat. A koldust, a bérszolgát meg kellene büntetnünk, végső sorban ki kellene zárnunk a karból. Keuyeret nem aduuk, de megkövezzük. Ha a karnak joga vau felette, neki igényei kell hogy legyenek a karhoz. Ha önhibáján kivül elszerencsétlenül, kell hogy megélhetése, tisztességes fenmaradása, mely a kar érdeke, a kar által biztosittassék. Ezt csak állandó, a létfen tartási minimumot elérő segély, nyugdíj nyújthatja. Ezt a kar kell hogy nyújtsa és a fentiekben van meg a kar kötelező hozzájárulásának alapja. A mit az ügyvéd jogcím nélkül, könyörületből kap, az alamizsna ; csak a mit a kartól, a kötelező hozzájárulás utján létesített nyugdíj-alapból s z e r z e 11 j o g a alapján fog kapni, az lesz a kar és az állás tisztességének megfelelő szolgáltatás. * Ezen kérdés oly fontos, hogy kívánatos volna, miszerint ahoz kartarsaink minél sűrűbben fiozzászólanának. A fenti javaslatot szerző a bpesti ügyvédi kamara választmányához terjesztette be. A szerkesztőség.