A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 46. szám - A királyi ház tagjai perbe vonhatók-e az ország rendes birósága előtt?

A JOG. 347 nem marad más hátra, mint a segéd munkájának alaposságában b i z n i. A segéd tehát referál. Ezen referáda és a tanácsülésben való előadás közt, egyebeken kivül, még azon lényeges különbség létezik, hogy a tanácsban elkövetett hibákért a tanács összes tagja és első sorban az előadó biró felelős, holott a sommás bírónak referáló segéd csak tágabb értelemben, csak erkölcsileg felelős, az elintézésért pedig a törvény előtt a teljes íelelősséget az egyes biró egyedül viseli. Hogy a sommás biró mindezen kivül még a saját magának fentartott ügyeket és az ítéletek szerkesztését mikor végzi, az már tisztán csak a leleményességétől függ! Szerencsés azon fővárosi sommás biró, kinek ügyes és lelkiismeretes segédje akad. A bírósági gyakornokok és aljegyzők gyakorlati kiképzésének szabályozása tárgyában 4,192 91. J. M. K. szám alatt kiadott rendelet életbeléptetése előtt a segéd többnyire éveken át, sőt gyakran addig működött egy sommás bíróságnál, mig albirónak kineveztetett. Jelenleg az idézett rendelet 28. és 29. § ában foglalt előkészítő szolgálat időbeosztására való tekintettel és figyelembe véve azt, hogy a polgári osztályban töltendő 10 hónapból 5 a törvényszéki gyakorlatra esik, arra kell számítani, hogy a sommás biró mellé beosztott segéd ott legfeljebb öt hónapig marad meg. Hogy ez idő alatt mily hasznát veszi a biró a gyakorló-segédnek, ahhoz commentár nem szükséges. Nem csoda tehát, ha a fővárosi kir. járásbíróságoktól már eddig is olykor olyan elintézések kerültek ki, a melyek az ott alkalmazott birák képzettségének meg nem feleltek; de tartani lehet attól, hogy a gyakorló-segédek járatlansága folytán ezen baj még fokozódni fog. Hogy ez nem egészséges, sőt tűrhetetlen állapot, az bővebb bizonyításra nem szorul és a fővárosi kir. járásbíróságok reputatiója megérdemli, hogy ezen bajon gyorsan és gyökeresen segittessék. A segítség itt csak személy szaporításból állhat. Távol áll az a remény, hogy a fővárosi sommás birák létszáma a munkateher normális mértékével összhangzásba hozassék ; de az ügyforgalmi és tevékenységi kimutatások alapján sürgős és jogosult az óhaj, hogy ott. a hol ez ügyforgalom a normális mértéket 50— 100'Vo-kal, sőt még többel is túlhaladja; szóval, a hol egy sommás bíróra egy évben a már különben is horribilis 800 ügyegység helyett 1,200—1,700 ügyegység esik, ezen munkateher elviselhetcsége szempontjából és a jogszolgáltatás érdekei veszélyeztetésének kikerülése végett a személyzet okvetlenül szaporittassék. A mennyiben pedig a bírói személyzet szaporítása nagyobb nehézséggel jár, addig legalább azt kellene rendszeresíteni, hogy a tárgyaló birák mellé az 5 hónapig gyakorló gyakornokon kivül még egy másik gyakorlatilag kiképzett segéd osztassék be.' Felette üdvös, habár gyakorlatilag még alig alkalmazott intézmény foglaltatik az 1891. évi XVII. t.-c. 27. és 34. §-aiban, az t. i., hogy az albiró ugyanazon helyen járásbirónak, a járásbiró táblai bírónak nevezhető ki. Üdvös, mert midőn eddig az ügyesebb albirák, kik a sommás eljárás szabályait minden viszontagság mellett is szentül és sértetlenül fentartották, ha rájuk került a sor, a sommás bírói széket a törvényszékivel felcserélték, helyükbe rendszerint újonc birák kerültek; ezentúl azonban remélhető, hogy azok az ítélő birák, kik a sommás eljárásra különös hivatással bírnak, ezen állásukban állandóan meg fognak maradni és így a sommás eljárás elveinek oszlopos védői, terjesztői és fejlesztői lesznek. > A királyi ház tagjai perbe vonhatók-e az ország rendes birósága előtt?* Irta : Dr. SZILÁRD FERENC, bpesti ügyvéd. A kérdés érdeme a következő : "A 1 l-e az, hogy a királyi ház nem uralkodó tagjai a magyar bíróságok előtt személyikerese 11 e 1 perbe vonhatók?« 5 A szaporítás, a jogi reformok bevárása nélkül volna teljesítendő, mert több mint bizonyos, hogy a sommás birák hatásköre épen a reformok következtében tágul és igy e túlérett kérdés elintézése a reformok életbeléptetését is megkönnyitendi, másrészt a jogi bizonytalanság, a mely a főváros gazdasági életére Lénitólag hat és az e miatt felhangzó sok panasz is megszűnnék. * A múlt számunkban közöltük azt az érdekes jogi esetet, melyben Károly főherczeg ö fensége az a.-maróthi tszék előtt magánjogi követelés tekintetében pereltetvén, alperes illetőségi kifogás folytán a pozsonyi kir. tábla leszállította az illetőséget, kimondván, kogy a kir. ház tagjai személyes keresetekben csak a főudvari hivatal előtt perelhetők. Felperes immár a Curiához vitte fel e fontos kérdés eldöntését. Felperes ügyvéd e felfolyamodásának egy részét bocsátja rendelkezésünkre. A szerkesztőség. A pozsonyi nagjtekintetű kir. itélő lábla erre nemmel felel s álláspontjának támogatásául felhozza : 1. hogy a kir. család tagjai fölött azok személyes ügyeiben 1868-ig a bírói hatóságot tényleg a cs. és kir. főudvarnagyi hivatal gyakorolta; 2. hogy a cs. és kir. főudvarnagyi hivatalnak ezt a hatóságát se az 1868. évi LIV. t.-c. se az 1869. évi márc. 30-án kelt igazs. ü. min. rendelet meg nem szüntette, sőt 3. az utóbb kifejlett birói gyakorlat fentartott a, 4. hogy ugyanezen cs. és kir. főudvarnagyi hivatal birói hatóságát a magyar törvényhozás az 1881. évi LX. t.-c. 33. §-ában elismerte. Mindezen indokok tarthatatlan voltát könnyű lesz kimutatnunk, ha a magyar törvények szellemének fénye mellett a felhozottak — és az indokolásban hivatkozott intézkedések velejére hatolunk. I. Igaz-e, hogy a királyi ház nem uralkodó tagjai fölött azok személyes ügyeiben a birói hatóságot 1868-ig tényleg a cs. kir. főudvarnagyi hivatal gyakorolta? Megengedem. — Bátran megengedhetem azért, mert ez az általam elfoglalt álláspontnak absolute nem praejudikálhat. A kérdés itt ugyanis nem az, hogy gyakorolt-e és gyakorol-e a főudvarnagyi hivatal valamelyes birói hatóságot és kik felett, hanem az: micsoda alapon gyakorolta s vájjon ez az alap kötelez ö-e a magyar jog szempontjából? A sérelmes határozatban hiába keressük azon intézkedés megjelölését, a mely a cs. és kir. főudvarnagyi hivatalt ezen birói hatósággal felruházta. Ezt a nehéz pontot a t. határozat indokolása egyszerűen kikerüli. De hiába keresünk ilyen intézkedést Kassich »Enchiridion«-jában s egyéb idevágó magyar gyűjteményekben, sőt magában az orsz. levéltárban is. Hiába keressük az alperes által hivatkozott 1815. évi július hó 14- é n kelt udv. rendeletet is, mely állítólag a főudvarnagyi hivatal birói szervezetére vonatkozik. Ennek- folytán okvetlenül azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy egy egyszerű, egyedül az uralkodóházat s az akkori örökös tartományokat érdeklő családi intézkedés volt az, mely ezen kivételes bíróságot feállitotta. Azon körülmény, hogy eme rendeletek közül se egyik, se másik a m. kir. udv. cancellária utján ki nem adatott, ki nem hirdettetett és a törvényhozás hozzájárulásával soha meg nem erősíttetett, kizár minden lehetőséget arra nézve, hogy hasonló intézkedésnek Magyarországon kötelező erőt lehessen tulajdonítani. (Hk. II. 7—17. 1546 : évi XV. 1563. évi XXXV. 1608. évi k. e. IX., 1723. évi XV évi IV. és az 1791 : évi III. és XXXII. t.-cikkek.) B á r m i n ii y u g o d j é k is tehát az érvül felhozott tényleges gyakorlat, azt a magyar perjog kiegészítő részéül, kötelező szabályául elfogadni semmiképen sem lehet. Hozzávehetjük még azt, hogy tényleges gyakorlattal se kivételes birói hatóságot felállítani, se ilyen biróságot szervezni, se azt valamely törvénykezési rendszerre oktroyálni nem lehet, mert a tényleges gyakorlatnak legfölebb eljárási kérdésekben, de nem szervezeti ügyekben lehet némi jogszerző hatályt tulajdonítani. Ennek folytán azt, hogy valamely kivételes birói hatóság tényleg gyakoroltatott: a kivételes bíróság jogszerű fennállásának és törvényes hatásköre terjedelmének vitatásánál még k iindulási pontul sem fogadhatom el. De tegyük fel, hogy a cs. és kir. főudvarnagyi hivatal a tényleges gyakorlat alapján birói fórum tekintélyére és hatáskörére tarthat számot. Ha ebből az el nem fogadható föltételből indulunk is ki, önkéntelenül élőnkbe tolul a kérdés : 1. Gyakorolta-e a főudvarnagyi hivatal ezen birói hatóságát magyar felperesek által indított perekben? 2. Gyakorolta-e az uralkodóháznak magyar honossággal birói tagjai ellen? 3. Gyakorolta-e a magyar törvénykezési rendtartásnak a birói hatáskörre vonatkozó intézke dései ellenére? Mindezen kérdésekre tagadó választ kell adnunk, mert hiányzik minden támpont, mely ezt bizonyítaná. S ha gyakorolt birói hatóságot ily esetekben is, e gyakorlat a fentiek szerint törvényszerűtlen volí s mint ilyen a jövőben megakadályozandó. Mig állami különállásunk csak papíron létezett s törvényes jogaink lépten-nyomon kijátszattak; mig a birói illetőség kérdése, viszonosság stb. kellőleg rendezve nem voltak; idegen hatalom és idegen törvények nyomása alatt a lanyha birói gyakorlat igenis helyt adhatott hasonló túlkapásoknak: de konszolidált viszonyok közt, a perrend törvényes megállapítása után lehetetlen elhinnünk, miszerint a nélkül, hogy a törvény erről egy szóval is megemlékeznék, a magyar birói forumok egy magysr földbirtokos és volt gazdatisztje közti perben a bécsi cs. kir. főtörvényszék R é g y bíráját és egyelőre ismeretlen számú udvaroncokat ismerjenek el illetékes birokul. Hogy a t. határozatnak ezen része s egyszersmind kiiudulási alapja meggyőző erővel birjon, ki kellett volna mutatni: