A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 4. szám - A bagatell törvény és a váltó

27 ellopása, hanem sikkasztás és jogtalan elsajátítás, vagy azonnali elfogyasztás céljából minősített lopás utjau való elidegenítése is kihágásnak vétessék ; továbbá, hogy a tulajdon elleni kihágásból származó orgazdaság, mint ilyen külön, delicturaként legven megállapítható. Nagyfontosságú a kérdéses munkálat ezen javaslata, mert általa megszüntethető lesz a btk. rendelkezése mellett előállott azon indokolatlan eltérés, hogy míg a bűncselekmény közvetlen elkövetője kihágásban, addig az eltulajdonított dolgot ettől megszerző, cselekményének elkövetési körülményeinél fogva kétségtelenül kisebb beszámítás alá vehető ténykedése után, a btk. 370. §-a értelmében, súlyosabb fajú és tartamú szabadságvesztésbüntetéssel megtorlandó vétségben mondandó ki vétkesnek ; vagy hogy a lopásnál lélektanilag nagyobb beszámitásúnak alig vehető sikkasztás és jogtalan elsajátítás utján való elidegenítés, súlyosabb minősítés alá esőnek qualitieálja a 2 frt értéket felül nem haladó élelmi vagy élvezeti cikk megszerzését, mintha az a lopás criteriumát alkotó körülmények közt hajtatik végre, mennyiben ily értékű élvezeti vagy élelmi cikk ellopása a kbtk. 126. §-a értelmében tulajdon elleni kihágást, a többi érintett esetekben pedig sikkasztást vagy jogtalan elsajátítási vétséget képez ; végül, hogy a tett szükséglete által közvetlenül nem igényelt s illetőleg nem is a közvetlen elfogyasztás céljából megszerzett élvezeti cikknek ellopása, a legtöbb súlyosító körülménynek fenforgása mellett is, maximé 8 napig terjedhető elzárással megtorolható kihágást képez, míg ugyanoly értékű ingóságnak az életfeutartás ösztöne által kényszeritett megszerzése, legalább hat hónapig terjedhető börtönnel büntetendő büntettet képez, ha a megszerzés, ámbár esetleg alig számbavehetö akadály leküzdésével véghezvitt bemászás mellett hajtatott végre! Azt hiszem, hogy valamint a bűnügyig enquéte által vonatkozólag ajánlott módosításnak célja a szem előtt tartott okok ismertetése nélkül is felismerhető, ugy részemről is mellőzhető annak részletes fejtegetése, miként büntetőtörvénykönyvünk e módosítással érintett intézkedéseinek a tárgyalt esetekkel szemben való szigorán enyhíteni, büntető igaz-ságszoígáltatási követelmény. De hasonló tekintetekből, hasonló méltánylattal fogadaudó. véhkedésem szerint, a btk. 336. és 340. §-ait érintő módosítás! Egyfelől btkünk 336. §-ának a tervezet szerinti pótlásával ugyanis megszűnik minösitett lopás lenni, valamelyes könnyen elemeíhetö tartálynak ellopása után abból feltörés mellett például néhány krajcárnak elidegenítése, vagy a közös háztartásban élővel szemben elkövetett lopás, mely cselekménveknek a btk. 340. §-ával szemben, enyhébb beszámitás alá vételét nagyon is világosan szóló tárgyi körülmények s lélektani igazságok teszik indokolttá ; másfelől a minősített lopás fogalmának az u. n. zsebtolvajlásokra, továbbá a vasutakon, gőzhajókon vagy hasonló jármüveken utazók holmiainak ellopására kiterjesztésével, a gyakorlati eseteknek megfelelőbb minősítése válik lehetségessé, nyilvánvaló lévén, hogy az egyszerű zárnak, korlátnak feltörésével elkövetett lopás alig tüntet fel vakmerőbb bűnözési hajlamot, mint a személybiztonságnak és megtámadásával járó zsebtolvajlás; viszont nyilvánvaló az is, hogy az utazók holmiainak ellopása, mely által egyfelől az egyén ily helyzetében érzékenyebb jogsértésnek és nehezebben viselhető károsodásnak van kitéve, másfelől a lopásnak ily körülmények közt elkövetése közvetlenebbül érinti a nyilvános vagyonbiztonságot, méltán megérdemli a súlyosabb minősítést és különös beszámitás alá vételt. Ezzel kapcsolatban méltányolható a bemászás és betörés fogalmának büntetőjogi beszámításból tervezett megkülönböztetése, a bemászás által minősülő lopásnak a fegyházzal büntetése alól kivétele. Nem szenved ugyanis kétséget, hogy e két fogalom már az általa kifejezett cselekmény jellege tekintetében közönséges felfogás és értelmezés szerint is magán tartja a különbséget. Legalább én ugy vélekedem, hogy a betörés, e fogalom meghatározd sából folyólag nagyobb ellentállás s illetőleg akadály leküzdésével járó, a tettesnek erősebb akarat elhatározását igénylő cselekvést fejez ki; mig a bemászás, az ennek végrehajtását eredményező physikai cselekménynek elkövetése módjánál, már az azt lehetségesitő körülményeknél, a kisebb akadály leküzdésénél fogva, kisebb akaraterőt feltételez. Közönségesen szólva, kevesebb vakmerőséget igényel, egy az átlépést megakadályozó, tehát magasabb kerítésen való átmászás, mintegy bezárt ajtónak feltörése. A büntetés alapját pedig a jogsértésre irányuló szándék, a büntetendő cselekmény elkövetésénél megkívántató akarat kisebb vagy nagyobb foka képezvén, alig tagadható meg, hogy a büntetés is a kifejtett akaraterőnek megfelelően arányosittassék. A gyakorlat és különösen a bemászás által elkövetett lopásokkal szemben mutatja ki btkönyvünk 340 §-ának abban nyilvánuló szigorát, hogy a betörés és bemászás által elkövetett lopás egyenlően 5 évig terjedhető fegyházzal büntetendő, mig a betöréses lopásoknak ekként büntetése szigorát általában legfeljebb azon irány tette érezhetővé, mely oda fejlesztette a btk. 336. §. 3. pontjának alkalmazását, hogy a bezárt tartálynak a lopás utján birtokbavétel után kinyitása is, ezen minősítés alá veendőnek vindikálta az abból kivett értéknek elidegenítését, mely iránynak követését, mint már érintettem, a szóban levő munkálat erre vonatkozó tétele fogja kizárttá tenni. Ezen módosítás mellett annálfogva ugy büntetőjogi elmélet, mint gyakorlati szempontból teljes megelégedéssel fogadhatjuk a btk. 340 §-ának a felhozott érdemben javasolt módosítását. (Befejező közlemény következik.) A bagatell törvény és a váltó. Irta: dr. HAMVAI LAJOS, huszti ügyvéd. Minő távolság, minő ellentét e két fogalom között.' Egyik a másiknak szinte ellenlábasa. És azért mégis milyen szépen össze házasította két fokú bíróság ezt a két fogalmat. íme itt van a házaspár névszerint és itt van magának a házasságnak a históriája. Az x-i járásbíróságnál szórói-szóra a következő sommás keresetet indítottam : Ígyártó József viski lakos váltóra 20 frt kölcsönt akarván felvenni a m-sz-i takarékpénztártól, én az általa elfogadott váltót szívességből forgatói aláírásommal láttam el. Igyártó József a váltót lejáráskor be nem váltotta ; miért is a takarékpénztártól megóvatoltatott és bepereltetett. A végrehajtás kikerülése végett kénytelen voltam a váltót beváltani és fizettem tőkében 20 frtot, kamatban 50 krt, óvásdíjban :! frt 95 krt, költségben 3 frt 80 krt, vagyis összesen 28 frt 2.') krt. A beváltás alkalmával a takarékpénztár képviselője az A. /. a. ide eredetben csatolt váltót nyugtatványozta ugyan, de egyúttal előttem ismeretlen okokból alperes elfogadói aláírását is törölte, úgy, hogy e váltót váltói úton nem érvényesíthetem. Minthogy azonban alperes az általam érette tett fizetést nekem megtéríteni tartozik ; minthogy továbbá a váltót érdeklő ügyek az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-a értelmében bagatell útra soha sem tartoznak és minthogy alperes fizetési kötelezettségének eleget nem tett stb. stb. ! Ez volt a kereset; kitűnik tehát belőle a tényállás. A tárgyaláson alperes kifogást tesz a birói hatáskör ellen; mert a kereseti összeg az 50 frtot meg nem haladja, így tehát csak bagatell uton lehetett volna perelni. A bíróság leszállítja az illetékességet azon indokolással, hogy csakis a váltói úton érvényesíthető váltók nem tartoznak a bagatelltörvény alá: olyauok azonban, melyek minőségüknél fogva ott nem perelhetők, ha öcszegök az 5o frtot meg nem haladja: a bagatell útra tartoznak. Felfolyamodom a debreceni táblára és ez nemcsak hogy helybenhagya az I. bíróság végzését, hanem még hozzáteszi, hogy »az a része pedig, mely szerint alperes részére a perköltség meg nem Ítéltetett azért, mert alperes felebbezéssel nem élt, helybenhagyatik. Felperesi ügyvédnek a felfolyamodásért munkadíj és költség saját fele ellenében meg nem állapittatik, mert a követelés érvényesítésére oly perutat választott, mely a fénnálló törvényeknek meg nem felel, ily körülmények között pedig felperes ügyvéde a felfolyamodásért munkadíj és költség címén megbízójától jogszerűen semmit sem igényelhet.« Erre a toldalékra nem akarok kiterjeszkedni, bár nézetem szerint az az ügyvéd, a ki már a keresetben felhívja a bíróság és a fél figyelmét arra és törvénynyel indokolja azt, hogy miért indítja ilyen és nem más uton a keresetet, nem igen érdemli meg, hogy ilyen módon quasi megrovásban részesüljön ; mert hiszen az ő jóhiszeműsége, még ha tévedt is, kétségtelen. De vájjon tévedtem-e, mikor sommás uton indítottam meg ezt a pert és nem bagatell uton .J Isten bocsássa meg a bűnömet, de én a »res judicata pro veritate habetur« fényes elv dacára is megmaradok meggyőződésem mellett. Meggyőződésemet pedig a törvényből merítem. A bagatell törvény ll §-ának végső kikezdése ugyanis így szól: »Telekkönyvi és v á 11 ó ü g y e k, továbbá a bánya- és úrbéri bíróságok elé, úgyszintén a kereskedelmi ügyek a jelen törvényben szabályozott eljárás alá semmi esetben s e m tartozhatnak.« Nem akarom vitatni, hogy ennek a törvénynek minden szava vagy pláue a szók kapcsolata tudatosan van használva, de hát végre is ezen törvény (mely Jókai szerint nagy törvényhozási alkotás, a jogászvilág szempontjából törvényhozási botrány, a jogkereső közönség szempontjából pedig országos szerencsétlenség) is csak a tör\énymagyarázat általános elvei szerint magyarázandó. Vegyük a közönséges grammatikai értelmet. Azt mondja a törvény, hogy váltóügyek nem tartoznak alája. Mondja-e azt, hogy csak azon váltóügyek nem tartoznak oda, melyekben a törvényszéknek, mint váltóbiróságnak kell eljárnia? Nemcsak, hogy nem mondja ezt, hanem azon nyomatéknál fogva, inelylyel tovább »a bánya- és úrbéri bíróságok elé tartozó- ügyeket »a váltóügye k« meliett kiemeli, világosan kitűnik, hogy a váltóügyekben különbséget nem ismer és nem köti ahhoz a formális meghatározáshoz, hogy »a váltóbiróság elé tartóz ó« ügynek kell annak lennie, mint a hogy kiköti a bánya- és úrbéri ügyeknél, melyek közül csak azok nem tartoznak alája, melyek külön törvények szerint a bánya- és úrbéri bíróságok elé tartoznak. A törvény tehát a váltóügyekre vonatkozólag nem distingvál; ép úgy nem, mint tovább a kereskedelemi ügyekre vonatkozólag sem. Nekünk sincs tehát okunk disingválui és pedig annál kevésbé, mert ez speciális törvény, mely mindig szorosan magyarázandó.