A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 4. szám - Észrevételek a btk. módosítása és a bűnügyi enqute munkálata felett

&6 A JOGr. vagy a legfőbb felügyeleti jog gyakorlatára hivatott főfelügyelő azt csak tudomásul is venné, avagy a sablonszerű vizsgálatok alkalmával fáradságot is venne valaki a valóról meggyőződni. A betöltött állásra képtelenség vagy tudatlanság miatt fegyelmi még senki ellen sem lett elrendelve, ez okból nyugdíjazva senki sem lett. Tekintve pedig a bolondgombákat, ilyenek is lehetnek. Mindazonáltal én nem hiszem és vallom teljesen az idézett közmondás valóságát, azonban hiszem azt s a következés nekem abban igazat is ad, hogy az új állásra kinevezett egyén, a hiányokat pótolni és igy kötelességének megfelelni törekszik s ez különösen az alügyészi állásnál, ha előfordul is, az igazságszolgáltatásra nem különös nagy hátrány. Nem látom be a főügyészi vizsgálat szükségét; mert bármily szép és jogászilag is kidolgozott és szónoki lendülettel, hévvel előadott legyen is egy vádbeszéd, a bíróság szárazon és paragrafusokra hivatkozva, minden sallang nélkül mondja ki az Ítéletet. Többnyire a vádbeszéd meghallgatása előtt ugyanazon ítéletet ki tudná mondani. Nem sok a haszna, ép ugy, mint a védbeszédnek, a mai reclamkorban van módunk eleget olvasni, hogy kitűnő jogtudósunk N. N. ügyvéd két óráig tartó, a jogászvilág előtt is feltűnő védbeszéde után a bíróság a vádlottat élethosszig fegyházra vagy halálra ítélte. Kérdem hát, ha a vádbeszéd csak pár szóból áll. mire lett volna a vádlott ítélve ? Vagy megfordítva, a kidicsért vádbeszéd dacára felmentve lesz a vádlott. Hogy a főügyész előtt megjelenjék és magát bemutassa a pályázó, az helyes, azzal az illemszabálynak tesz eleget; de hogy alávetve legyen egy vizsgálatnak, a főügyésznek azon napon rendelkezésére álljon, furcsának tartom. Mindenesetre azonban hátránynak tartom, ha a kinevezett biró állása elfoglalásakor teljesen gyakorlatlan. A biró igazságot szolgáltat ítéletével két jogkereső fél között és bizony számtalanszor sok anyagi kára származhatik ebből a jogaival tisztában nem levő perlekedő félnek. A birói állás elfoglalása előtt helyén valónak találnám — nem ugyan a vizsgát — hanem ha a jelölt gyakorlati képzéséről is meggyőződés szereztetnék. Azt hiszem, segítene ezen, ha a joggyakornok legalább fél évet ügyvéd mellett lenne köteles tölteni és a gyakorlati vizsga letétele előtt ismét legalább félévet járásbíróságnál töltene el, a többi gyakorlati időt pedig a törvényszéken; de annak minden ágában dolgozva szerezné a gyakorlatát egyes birák mellett és csakis mindenhonnét nyert jó minősítése esetében lehetne a gyakorlati birói vizsgára bocsátani. Továbbá igen helyén való lenne felsőbb birói minősítés szempontjából is a tárgyalások folyamán megjelenni, azt végig hallgatni a felügyeleti hatóságoknak, egyúttal a hivatalok vizsgálatakor nemcsak az elintézett ügyek számát kellene nézni, hanem az elintézett ügyeket elő kellene szedetni, megvizsgálni ki és mikép intézte el, igy reá lehetne jönni arra. hogy egyenlő-e a munkafelosztás; mert arra is van ám eset, hogy más előadói könyvébe van az ügy bevezetve és mégis más intézte azt el; mert sok helyen nem egyenlően osztatik fel a munka s ez az oka a restanciának, az egyes biró sok elintézett ügyszámának és sok tehetség elnyomásának. A pályázó alügyész-jelölt tudja jól, hogy jövője, ha nem is teljesen a főügyész ur kezében nyugszik; de jóindulata sokat segíthet rajta, kétségtelen, hogy a vizsgát megkísérli. De tán a pályázók érdekében jó lenne tudtul adni mégis tájékozásuk végett, hogy miből is áll tulajdonképpen az a vizsga ? Észrevételek a btk. módosítása és a bűnügyi enquéte munkálata felett. Irta : KOVÁCS ISTVÁN, kir. tszéki biró Nyíregyházán. A Jogt. K. és ezt követőleg többi szaklapjaink közlése után ismeretessé válván előttünk igazságügyminiszterünk által a btk. módositása tárgyában tartatott szaktanácskozmány munkálata, ezzel egyszersmind újra előkerül és felvetődik magának a módosítás időszerűségének kérdése is, mert habár első pillanatra, e munkálatnak nyilvánosságra hozatala mellett, azt hihetnénk is, hogy azzal a módosítás kérdése immár eldöntötté és meghaladottá vált, alig lehetünk csalódásban, ha ugy Ítéljük meg a helyzetet, miként büntetőkönyvünknek nehezen megközelíthető módositása még mindig nem sorozható az elhatározott kérdések közé. Erre mutat mindenekelőtt az a körülmény, hogy különben a btk. módositása keretébe vonandott törvényhozási intézkedés, a határ- és földmérési jelek megrongálásáról, legközelebb lett az 1891. évi XLI. t.-c. keretébe foglaltan szentesitvc. De ismeretes, hogy szakközönségünk tekintélyes része foglal állást btkönyvünk módosításával szemben. A hangozhatott ellenérvek között foglal helyet mindenekelőtt azon körülmény, hogy elismert sikerrel megalkotott btkönyvünk még alig van tiz év óta gyakorlatban, a miből önkényt folyik amaz érvelés is, hogy ennyi időnek tapasztalata után nem is lehetünk tehát azon helyzetben, mikép a módosítást megfelelő alapossággal sürgethetnénk; másrészről, hogy indokolatlan volna félszázadot meghaladó kísérletezés után nem régen nyert btkönyvünk előnyének birtokában, épen ennek módosításával állani elő, holott igazságszolgáltatásunk terén minden oldalról sürgetett reformok egész sorozata vár megoldásra; végül, hogy mig egyrészről annak időelőtti módosításával rést ütnénk a törvény egységén s novellaris intézkedésekkel megnehezítenénk annak alkotását, addig másrészről enmagunk méltányolnánk legkevésbé az érdemet, melyet btkönyvünk codificatiójával, a jogállam megalkotásának e hatalmas tényezője megvalósításával szemben, az e téren előrehaladott államok kiváló jogtudósai különös elismerésre méltattak. Mind ez érvelések azonban — meggyőződésem szerint — nem állíthatók szembe az igazságszolgáltatás azon gyakorlati követelményével, hogy a törvény első létfeltétele, miként az általa szabályozott viszonyoknak megfelelő, a gyakorlati élet különböző eseteire szükséges változatossággal alkalmazható legyen ; különben a jog-theoriai szempontból még oly sikerült alkotás sem érdemli meg a változtatástól való megkimélést. Meglehet, hogy e követelménynek ily általánosságban és épen btkönyvünkre vonatkoztatással való fejtegetése első pillanatra talán közönyös és alárendelt jelentőségűnek tünteti fel a módosítás kérdését, azonban azt hiszem, ugy a laicus, mint szakférfiaink bármelyike előtt, megszűnik a kérdés ily közönyös és alárendelt jelentőségű lenni, ha az érintett követelmény szemelőtt tartásával btkönyvünk intézkedéseit, a gyakorlati esetekre alkalmazással részletes vizsgálat alá veszszük és e vizsgálat utján annak felismerésére jutunk, hogy btkönyvünknek a definitio, a modern büntető jogelvek vagy a büntetési rendszer szabályosan organisált voltának szempontjából szépen hangzó szabályai között mégis vannak olyanok, melyek az élet ezermesteri változattal járó esetei mindenikére megfelelő hajlékonysággal nem alkalmazhatók! Ezenkívül btkönyvünk életbelépte óta nem egy cselekmény merült fel, a mely, habár büntetőjogi beszámítás alá vétele társadalom-bölcselmi és igazságügy-politikai szempontokból egyaránt kívánatos volna, btkönyvünk egyik intézkedése alapján sem vonható ilyen megtorlás alá. Hogy csak nyilvánosan ismert és közvetlenül történt esetekre hivatkozzam, ilyenül említem fel a már büntetőjogi úton megtorlás alá veendőnek javasolt, tőzsdei megkárosításokra irányuló álhirek terjeszése, vagy az egyetemi vizsgáló-bizottság előtt utóbb lefolyt esetet, mely szerint a vizsgálatra jelentkezett személy azonosságáról tévedésbe ejtéssel kísérletté meg az 1883 : I. t.-c. értelmében különböző közállások betöltéséhez megkívántató tanulmányi készültség igazolványát harmadik személy javára megszerezni. De feleslegessé teszi most már e vizsgálatnak különálló esetek felsorolásával ekképen való folytatását, az igazságügyminiszter ur által legutóbb tartatott szaktanácskozmánvnak előbb érintett és épen most nyilvánosságra hozott munkálata. A kérdéses munkálat ugyanis, az előbbi tervezeteknél szélesebb alapokon mozogva, btkönyvünknek nem kevesebb, mint 35. és ezzel kapcsolatban kbtkönyvünknek 5. szakaszára vonatkozólag tartalmaz módosítást. Oly terjedelmes munkálat s illetőleg javaslat hozatott tehát ezzel elő, hogy btkönyvünk módositásának kérdését és acut voltát méltán fűzhetjük most már ezen javaslat eredményességéhez, illetőleg magát a módosításnak szükséges és szükségtelen, időszerű vagy időszerütlenségét együtt bírálhatjuk és dönthetjük el a kérdéses munkálat érdemi méltatásával. Habár a kérdéses munkálat az érdemleges méltatás elősegítésére szolgáló indokolás nélkül hozatott is nyilvánosságra, a módosítás tervezete azonban részletesen közölve lévén, a vele való foglalkozás céljából nem tartom szükségesnek a tervezet egyes pontjainak felsorolását s illetőleg több oldalról lett nyilvánosságra hozatala után annak ismétlését. Ugy vélem, annak a kérdésnek megvilágositása céljából, hogy az előbb felhozott kifogásokkal szemben különös indokoltsággal bir-e a szakközönségnek a módosítás mellett leendő állásfoglalása, a tervezetnek egyelőre általánosságban való bírálása is alkalmas módot és eszközt nyújt. E szempontból a bűnügyi enquéte munkálatával általánosságban óhajtván foglalkozni, a részletekre való kiterjeszkedés nélkül, altalánosságban szóiandok a tervezett módosítás jelentőségéről s annak a gyakorlati igazságszolgáltatásra vonatkoztatható hatásáról is. Ily általános szemléletből merített meggyőződéstől áthatottan, mindenekelőtt nagyfontosságúnak és méltánylandónak találom részemről a vagyon elleni bűncselekményeket, illetőleg a kbtk. 126. §-ával kapcsolatban javasolt módosításokat, melyek közelebbi indokolás nélkül is felismerhetően arra irányitvák, hogy btkönyvünk intézkedései mellett előállott anomáliák megszüntetésével a 2 frtot meg nem haladó értékű élelmi vagy élvezeti cikknek nemcsak