A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 43. szám - Külföldi judicatura. Az életbiztosítási bárca

A J O Gh 171 niében 1. r. alperes felebbezése alapján a többi alperes nevében is felebbezettnek tekint, a mennyiben abban a kereseti követelésből 3S1 frt 62 kr. töke és kamata felperesnek meg nem Ítéltetett, továbbá a mennyiben l. r. alperes a kereseti követelésből 24li frt töke s anuak jár. megfizetésére köteleztetett, végül a mennyiben 1. r. alperes viszonkeresetével elutasittatott, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja, 11., 111. és IV. r. alpereseket 1. r. alperessel egyetemlegesen kötelezi, hogy felperesnek a fenti 246 frt tőkét s jár. fizessenek, ellenben további 613 frt 86 kr. töke és kamata tekintetében felperest keresetével elutasitja és a perköltséget kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Alperesnek azt a kifogását, hogy mivel a kérdéses három vaggon 8y> számú lisztre nézve a vételt felperessel B. Károly, mint bizományos kötötte felperes és alperesek közt, a kt. 368. §-a értelmében jogok és kötelezettségek nem keletkezhettek és hogy ez okból felperes a vételi ügylet alapján alperesek ellen keresettel fellépni nem jogosult, az elsőbiróság helyesen vetette el, mert az A) L., L. I. alatt, továbbá a 2-/.,' 3'/. és 4*/. alatt csatolt okiratok tartalmából nyilván való, hogy a vételi ügylet felperes^ és I. r. alperes közt jött létre, az ügyletnek nem szerződésszerű teljesítése, illetve annak részben nem teljesitése által okozott kárért is tehát felperesnek nem B. Károly, hanem I. r. alperes, illetve alperesek felelősök. Alperesek beismerik, hogy az első vaggon liszt, melyet 1. r. alperes felperesnek küldött, hibás (dohos) árú volt, a milyennek az különben a felperes kérelmére foganatosított előleges birói szemle által is megállapittatott. Nem vehető figyelembe alpereseknek az a védekezése, hogy felperes, minthogy az árúból mustrát kapott, a mustra alapján a liszt dohos voltát megállapíthatta, a mustrának megfelelő árú ellen tehát kifogást tenni nem volt jogosult, mert a kihallgatott szakértők véleménye szerint a liszt dohos volta csak főzés alapján volt megállapítható, lisztnek főzés vagy sütés útján előzetes megvizsgálására pedig a vevő, még ha mustrát kapott is, a keresk. szokás szerint nem köteles: de mert alperesek maguk azt vitatták, hogy felperes tőlük a mustrát csak a szín és nem egyúttal a minőség megfelelő voltának megállapithatása végett kapta, mely okból a mustra felmutatásának elmulasztása miatt a kt. 36. §-ához képest a küldött árú minőség tekintetében mustraszeríínek nem tekinthető. Azt a további állításokat, hogy felperes az ügylet létrejötte előtt B. Károly által az árú hibás voltáról értesíttetett, hogy tehát a hibás árú képezte a vétel tárgyát és hogy felperes tudva hibás árút vett, alperesek felperes tagadásával szemben perrendszerűen be nem bizonyították, mert az általuk tanuként felhívott B. Károly az értesités megtörténtére, mint saját ténvére nézve felperes ellen bizonyítékot szolgáltató tanúvallomást nem tehet és így kihallgatása el nem rendelhető, más bizonyítékot pedig alperesek fel nem hoztak, a mennyiben pedig B. Károly a kapott értesités dacára felperest az ügylet létrejötte előtt nem értesítette, hogy a vételre kínált árú hibás, ugy nevezettnek az a mulasztása felperesnek jogaira és alperesek felelősségére befolyással nincsen, mert B. Károly a kérdéses ügylet közvetítésénél, mint I. r. alperes megbízottja járván el, az ügyletnek általa felperessel tényleg közölt feltételei I. r. alperest, mint megbízót kötelezik és pedig annyival inkább, mert a 3'/. alatt csatolt levél tanúsítása szerint I. r. alperes még az ügylet jóváhagyása előtt tudomást nyert arról, hogy B. Károly felperes előtt az árú hibás voltát elhallgatta és igy kötelességében állott volna erről és az árú valódi minőségéről felperest haladék nélkül és közvetlenül értesíteni, mit azonban tenni elmulasztott. Ezek szerint felperes a neki I. r. alperes által küldött első vaggon lisztet, mint hibás árút átvenni nem tartozván, azt jogosan bocsátotta I. r. alperesnek rendelkezése alá. Mindazonáltal felperes az ezen vaggon liszt nem szerződésszerű minősége miatt támasztott összes követelései tekintetében keresetével el volt utasítandó, mert a kt. 348. §-a szerint jogában áll vevőnek, ha az árú a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, az ügylettől elállani, vagy a vételár aránylagos leszállítását igényelni és mindkét esetben netaláni kára megtérítését is követelni, de ha a vevő az őt megillető kétféle jog közt már választott, nincs többé jogában ettől elállva a másikat gyakorolni, sem pedig az árú egyik részére nézve az egyik, annak másik részére pedig a másikat igénybe venni: felperes C) alatt csatolt levelében a küldött árút I. r. alperesnek rendelkezés alá bocsátván, nem állt többé jogában a már rendelkezés alá bocsátott árút részben elárusítani, illetve saját céljaira felhasználni és az eladott és felhasznált mennyiségre nézve a vételár leszállítását követelni, az árú többi részét pedig továbbra is rendelkezés alá bocsátottnak tekinteni és a kt. 347. §-a alapján I. r. alperes rovására elárvereztetni, mely árverés különben sem volna I. r. alperes rovására történtnek tekinthető azért, mert az a G) és H) alatt csatolt okiratok szerint előzetesen hirdetve nem volt és igy a nyilvánosság kellékével nem birt. A mennyiben tehát felperes a rendelkezésre bocsátott árúból 44-20 mm. eladott, illetve felhasznált, az által a rendelkezés alá bocsátást is visszavonta, annak hatályát megszüntette, következőleg sem vételár-leszállitást, sem kártérítést igényelni többé nem jogosult. Az előleges birói szemle is, ha szabályszerűen foganatosíttatott volna, az árverés költségei felperes részére csak mint a főkövetelés járulékai voltak volna megítélhetők, minthogy azonban a főkövetelés iránt felperes keresetével elutasittatott, a kérdéses költségek már ez okból meg nem ítélhetők. A mi azonban felperesnek a vétel tárgyát képezett második és harmadik vaggon lisztnek nem szállítása miatt támasztott kártérítési követelését illeti, ugy annak részben hely adandó volt, mert alperesek beismerték, hogy a vétel tárgyát három vaggon liszt képezte, mert B) és D) alatt csatolt okiratok által igazolva van, hogy felperes I. r. alperest a második vaggon lisztnek elküldésére 1881. évi március hó 22-én, a harmadiknak elküldésére pedig március hó 28-án kelt levelével felhívta, mert I. r. alperes a már útnak indított második vaggon felett másként rendelkezett és felperesnek sem a helyett mást, sem a harmadik vaggon lisztet nem szállította, mi által a szerződést megszegte, mert alperesek azt a kifogásokat, hogy a vételi szerződés feltételéül kiköttetett, hogy I. r. alperes a második és harmadik vaggon lisztnek szállításától elállhasson, ha az első vaggon liszt felperesnek nem tetszenék, felperes tagadásával szemben be nem bizonyították, mivel B. Károly a már fennebb felhozottakból a kikötés megtörténtére nézve tanuként ki nem hallgatható, más bizonyíték pedig fel nem hozatott, végül mert a mennyiben B. Károly kapott utasítás dacára I. r. alperes részére az elállás jogát kikötni elmulasztotta volna, ez a mulasztása a felperes jogait nem érinti. Jogosan követel tehát felperes a kt. 353. §-a értelmében alperesektől a szerződés nem teljesitése miatt kártérítést. Alperesek a miatt, hogy felperes a kártérítés fejében követelt árkülönbözet kiszámításánál a temesvári piaci árat vette alapul, kifogást nem tévén, az bíróilag is volt irányadóul elfogadandó. A kihallgatott szakértők többsége megállapította, hogy Temesvárott 1887. márc. 12. és április hó 13. közötti időben egy 9—8'/2 számú lisztnek júniusi ára változatlanul 12 frt—12 frt 20 krig, átlagban tehát 12 frt 10 kr. volt; piaci árként tehát az az átlagösszeg volt elfogadandó. A felperes által a piaci árnak igazolása végett C) alatt becsatolt árjegyzési bizonylat figyelembe nem vehető, mert az nem a piaci árt, hanem a malmok árjegyzéki árait tanúsítja, az pedig, hogy az utóbbiak a piaci árt képviselnék, igazolva nincs. És minthogy felperesnek alperesek által nem kifogásolt felszámítása szerint az I. r. alperestől vett lisztnek q.-ja Temesvárra szállítva 10 frt 87 krba került; minthogy e szerint a 10 frt 87 kr. beszerzési és a 12 frt 10 kr. piaci ár közt q.-kint 1 frt J 23 krnyi árkülönbözet mutatkozik; minthogy továbbá két vaggon lisztmennyiség a felek egyező előadása szerint 200 q.-nak felel meg, a mennyiség után pedig az árkülönbözet 246 frtot tesz, ennélfogva ennek az összegnek s járulékainak megfizetésére I. r. alperes, mint szerződő fél, II., III., IV. r. alperes pedig, mint a szerződő közkereseti társaság tagjai a kt. 88. §. alapján I. rendű alperessel egyetemlegesen kötelezendők voltak, a követelt árkülönbözetnek a 246 frtot meghaladó, de nem igazolt része tekintetében pedig felperest keresetével elutasítani kellett. I. r. alperes viszonkeresetének elutasítása azért volt helybenhagyandó, mert felperes, mint fentebb kifejtetett, az előleges birói szemlét jogosan kérte, az e körül felmerült költségei megtérítését tehát I. r. alperes alaptalanul követeli, stb. A m. kir. Curia (1892. szept. 15-én, 1152.): A budapesti kir. ítélő tábla ítélete annak megjegyzésével, hogy az az I. r. alperesnek felebbezésére a többi alperesre nézve e helyütt is felebbezettnek tekintetett, a mennyiben mind a négy rendű alperes elmarasztaltatott a kereseti követelésből 246 frtnak s ennek jár. megfizetésére, az ezen felüli keresetével pedig a felperes elutasittatott, a perköltség a felek közt kölcsönösen megszüntettetett, helybenhagyatik. Ellenben az elsőrendű alperes által érvényesített viszonkeresetre nézve mindkét alsóbirósági ítéletnek részben való megváltoztatásával annak 20 frt 50 krra nézve hely adatik s felperes köteles ily összeget elsőrendű alperesnek megfizetni, illetőleg ezen viszonkeresetileg megítélt összeg a felperes részére a mind a négyrendű alperessel szemben megítélt benti összegbe beszámittatik. A viszonkereseti követelésnek ezen felüli összegre nézve történt elutasítására nézve a másodfokú bíróság ítélete szintén helybenhagyatik, stb. Indokok-. A mennyiben felperes elutasittatott keresetének azzal a részével, a melyet a részére tényleg szállított és ő általa átvett egy vaggon lisztküldeménynek rossz minőségére alapított, a másodfokú bíróság Ítélete azért hagyatott helyben, mert a per adatai szerint ezt a küldeményt felperes nem annak átvétele után azonnal kifogásolta és bocsátotta I. r. alperesnek rendelkezésére, a minek folytán ez utóbbi nem kötelezhető arra, hogy a vevője által már elkésetten érvényesített kifogásolást és rendelkezésre bocsátást magára nézve joghatályosnak elismerje. Felperes ugyanis keresetében maga állította, hogy ezt az egy vaggon lisztet 1887. március 22-én vette át s azt a miként hogy az a Q) alatti levélből is kitűnik, március 27-én kifogásolta az í. r. alperesnél és bocsátotta ennek rendelkezésére. A kt. 346. § a szerint vevő az árút annak átvétele után azonnal megvizsgálni és hogyha az ellen kifogásai vannak, ezekről az eladót haladéktalanul értesíteni tartozik, mivel különben az általa átvett árú nem kifogásoknak és elfogadottnak tartandó. Utólagos kifogásolásnak csakis az úgynevezett rejtett hiányok miatt lehet helye, a melyek a rendes üzletkezelés mellett azonnai teljesített megvizsgálásánál felismerhetők nem voltak. Ilyen hiányokról azonban a felperes által átvett lisztküldeménynél szó nem lehet, mert az előleges birói szemlénél megállapittatott az, hogy a szállított lisztnek dohos minősége annak sütésre való fel-