A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 3. szám - A házassági jogból - Tiszafüredi nyomor

12 hogy N. Istvánt azúrt, mert ez a község tulajdonát képező létrát a község pajtájából elvitte, együttesen és közösen 2 frt birságra ítélték azon célból, hogy eme N. István által fizetendő 2 frt bírságot egymás között napidíj fejében feloszszák. Miután pedig N. István ezen 2 frt bírságot megfizetni nem akarta, ellene V. Vince községi biró a végrehajtást elrendelte, a mely végrehajtást a községi kisbiró a faluban jelenlevő csendőrök társaságában foganatositotta is és N. Istvántól két darab vánkost elvitt, azokat megőrzés végett a község házára vitte, a hol azok még a mai napig is őriztetnek. V. Vince 1-ső r. vádlott ama ténykedése, hogy ő a jogtalanul és részben saját előnyére kiszabott birság behajtását végrehajtás utján elrendelte, annak behajtása céljából a községi kisbirót N. Istvánhoz küldötte, a ki a végrehajtást két csendőr kíséretében foganatositotta is, a vádlott ellenében a btkv 475. §-ába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétségének tényálladékát állapítván meg, őt tekintettel fedhetlen előéletére, a községben uralkodó szokásra, valamint arra, hogy N. István jogellenes cselekménye és szidalmai inditották őt tulajdonképen a végrehajtás elrendelésére és végül tekintettel arra, hogy nem volt megállapítható, miszerint ő küldötte a csendőröket vagy pedig önbizalomból mentek-e a kisbiróval N. Istvánhoz, a btkv. 92. §-ának alkalmazásával, a btkv. 475. és 484. §-ai alapján az Ítélet rendelkező részében marasztalni kellett. S. János és M. István vádlottakat, miután ők csakis a bírságot szabták ki, a végrehajtás elrendelésénél pedig jelen sem voltak és arról csakis hallomás utján értesültek és miután a bírságkiszabás és szóbeli marasztalás, ha a végrehajtás el nem rendeltetik, nem visszaélés, a terhükre rótt hivatalos hatalommal való visszaélés vétségének vádja alól felmenteni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1890. nov. 3-án, 3,216.) az első biróság Ítéletét helybenhagyja vonatkozó indokaiból. A m. kir. Curia (1891. decz. 22-én, 3,828.) Habár kétségtelen, hogy vádlottak községi birói, illetőleg községi elöljárói minőségükben panaszos N. István irányában — a törvényszerű' alakszerűségek mellőzésével — rendbüntetést szabtak és ezt 8 nap múlva ismét szabályellenes módon végrehajtották ; tekintettel azonban arra, hogy ezen szabályellenességek panaszló részéről vádlottak felettes közigazgatási hatósága utján orvosolhatók lettek volna és ily orvoslat kérelmezésére panaszlónak még a határozat végrehajtását megelőzőleg joga, ideje és alkalma volt, de a végrehajiás módja sem volt olyan, mely a felettes hatóság ellenkező intézkedése esetén minden joghátrány nélkül az előbbi állapot visszaállítását lehetetlenné tette volna ; és ezekhez képest figyelembe véve azt, hogy valamely alantas közigazgatási hatóságnak, habár téves, de jogorvoslat utján minden maradandó joghátrány nélkül helyrehozható intézkedése még önmagában véve a B. T. K. 475. §-ának esetét meg nem állapítja ; tekintve végre, hogy nincs megcáfo'va vádlottak azon védekezése, hogy eljárásuk alapját a községben divó régi szokás képezte, sőt ezt az alsó bíróságok is igazoltnak vették, tehát a jogsértő szándékosság sem tekinthető bizonyítottnak : mindkét alsó biróság ítélése V. Vincét érdeklő részében megváltoztatták és nevezett vádlott a vád és következményei terhe alól felmentetik. A kir. itélő tábla iléletének S. János és M. István vádlottakra vonatkozó részében a fentebbi indokokból helybenhagyatik stb. Bírói fegyelmi ügyekben Miként értendő az, hogy a biró hivatalos működésében a törvények s rendeletek pontos megtartására köteles % A temesvári kir. itélő tábla fegyelmi bírósága: (1891. október 31-én 50) P. Szilárd aljárásbiró ellen az 1871. évi VIII. t.-cz. 20. §-ának a) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárást el nem rendeli. Indokok: A közvádló kir. főügyészség P. Szilárd aljárásbiró ellen azért emelt fegyelmi panaszt, mert nevezett aljárásbiró a Cz. János által P. János ellen zsarolás vétsége miatt megindított büntető ügyben a szabálytalanságok egész sorozatát követte el. A közvádló kir. főügyészség nevezetesen a következő szabálytalanságokat tette a panasz tárgyává : »Az emiitett ügyben 1888. évi március hó 21. napjára kitűzött tárgyaláshoz csupán magánvádló jelent meg, mire P. Szilárd albiró az 1880. évi 2,265. számú kir. igazságügyminiszteri rendelet 75. §-a ellenére nem a tárgyalás elnapolását, hanem csupán vádlottnak elővezettetését rendelte el; 1888. évi ápril 11-én az elővezetett vádlottat kihallgatván, szabályszerű tárgyalás nélkül elitélte, ítéletében a hivatkozott rendelet 82. §-ának e) pontja ellenére a költségek iránt nem rendelkezett, abban »indokok« megjelölése alatt kijelentette ugyan, hogy vádlottat beismerése alapján ítélte el, azonban az, hogy mily cselekményt ismert be vádlott, mi indította a birót a B. T. K. 261. §-ának alkalmazására, a kitett minőségű és mennyiségű büntetés kiszabására, az »indokok« vezérszó alatt felemlítve nincsen, tehát Ítéletét a nevezett albiró nem indokolta. Az 1880. évi 2,265. számú kir.igazságügyminiszteri rendelet 81. §-ának rendelkezése ellenére nincsen felemlítve a tárgyalási jegyzőkönyvben az a körülmény, hogy a biró a felet felebbezési | jogára figyelmeztette-e? Az Ítélet jogerőre emelkedése után P. Szilárd az 1880. évi 2,265. számú rendelet 91. íjának rendelete ellenére nem a büntetés foganatosítása iránt intézkedett, sőt az elitéltet az ítéletnek a magánvádló megnyugvása következtében történt jogerőre emelkedése felől nem is értesítette, hanem 1888. évi május hó 25-én 3,738. szám alatt kelt végzésével az irattárnokot a pénzbüntetés lefizetése tekintetében jelentés tételre utasította, 1888. évi 5,261. szám alatt az orsovai kir. járásbiróság megkeresését rendelvén el, a megkeresés fogalmazványát nem készítette el, hanem csupán a megkeresés mikénti kiállítására nézve adott utasítást, ezt az 1888. évi július 26-án kelt megkeresés elintézését pedig már agusztus 2-án megsürgette, a mikor a válasz a megkeresett bíróságnak legsürgősebb intézkedése mellett is alig érkezhetett volna meg. Az elitélt P. János időközben Salzburgba költözvén, P. Szilárd a büntetés foganatosítása iránt folyó évi május 31-én 1,372. szám alatt a salzburgi cs. kir. járásbiróságot kereste meg, pedig az általános elvtől eltekintve a B. T. K. 18. §-át figyelembe véve kétségben sem lehetett volna az iránt, hogy a monarchiának hazánkkal viszonosságban álló másik állama a büntetést már a viszonosságra tekintettel sem hajthatja végre. Habár a közvádló főügyészség részéről felhozott tények valósága a beszerzett vonatkozó ügyiratokban igazolást talál és panaszlott által is nyilatkozatában lényegben beismertetik, a fegyelmi biróság a panasz alapján a fegyelmi eljárást panaszlott kir. albiró ellen még sem tartotta elrendelhetőnek, mert a közvádló által panaszában kiemelt szabálytalan eljárások láncolatában nem volt megállapítható az, hogy P. Szilárd kir. albiró hivatali kötelességét tudatosan, tehát vétkesen megszegte volna, hanem a kérdéses szabálytalanságok legfeljebb szellemi fogyatkozásra engednek következtetést, mely ha annak teljessége hasonló szabálytalanságok sokasága által igazolható, csak az 1871 : IX. t.-c. II. fejezetében szabályozott eljárásnak szolgálhatna alapul. Minthogy pedig a biró eljárása még akkor is, ha ez helytelen, az 1871: VIII. t.-c. 20. §. a) pontjához képest csak akkor képezheti fegyelmi vétség tényálladékát, ha ezzel az illető hivatali kötelességét vétkesen megszegte, ez a kellék azonban a közvádló panaszában felsorolt eljárásban a fentebbiekhez képest meg nem állapitható a fenti határozat volt hozandó stb. A m. kir. Curia fegyelmi tanácsa: (1891. dec. 12-én 487.) A kir. itélő tábla fegyelmi bíróságának határozata megváltoztattatik és panaszlott kir. albiró ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetik s ugyanő a vizsgálat mellőzésével az 1871 : VIII. t.-c. 20. §-nak a) pontja alapján vád alá helyeztetik. Indokok: A biró hivatalos működésében a törvények és rendeletek pontos megtartására köteles. Minthogy pedig a kir. itélő tábla fegyelmi bíróságának határozata P. Szilárd törvényellenes és szabálytalan intézkedéseinek egész sorozatát tünteti fel : ellene hivatali kötelességének vétkes megszegése miatt a fegyelmi eljárás elrendelendő és minthogy a tényállás kellőleg ki van derítve, ugyanő a vizsgálat mellőzésével vád alá helyezendő volt. A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. i,66g. Lelkészeknek írásbeli megkeresései párbér-behajtás végett bélyegmentesek. (r8pz. évi 5,975. sz.) 1,670. A hadseregbe önként való felvétel iránt benyújtott kérvény: bélyegköteles. {i8gr. évi 7,386. sz.) 1,671. Búcsüjárbk adományaiból eredéi jövedelem III. oszt. kereseti adó tárgyát nem képezi. {1891. évi 4,854. sz.) 1,673. A hagyatéki biróság felhívása folytán benyújtott oly beadványok, melyekkel az örökösödési illeték lerovása igazoltatik : bélyegmentesek. (i8pz. évi 5,756. sz.) Kivonat a Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : M. Bacholzky e., n.-szebeni tszék. bej. febr. 22, félsz, márc. 11, csb. Bán Ferenc, trng. Heinrich Gusztáv. — Tóth Mátyás e., szabadkai tszék, bej. febr. 3, félsz. márc. 1, csb. Kis József, tmg. dr. Huszágh Nándor -- Mahler Jakab e., broodi jbiróság, bej. dec. 23, tmg. Rákits György. — Steiner Jozefa, férj. Báron Lajosné e., kecskeméti tszék, bej. febr. 25, félsz, márc 23, csb. Kiss Ferenc, tmg. Szokolay Mihály. — Néh. Keleti Béla e., bpesti ker. és váltótszék, bej. márc. 7, félsz. ápr. 7, csb. dr. Bertényi Iván, tmg. br. Purcell Andor. — Kanitz Jakab e., n.becskereki tszék, bej. febr. 3, félsz. márc. 5, csb. dr. Végh Imre, tmg. ifj. dr. Demkó Pál — Grüllhut Kálmán e., szolnoki tszék, bej. febr. 22, félsz. márc. 10, csb. Pataky István, tmg. Bathó János. Pályázatok: A bazini jrbság-nál aljegyzői áll. jan. 24-ig. — Az újonnan rendszeresített n.-bittsei közjegyzői áll. jan. 24-ig. — A győri tábla kerületében 7 díjas joggyakornoki áll. jan. 27-ig. — A szegedi tábla kerületében 8 díjas joggyakornoki áll. jan. 28-ig. — A kassai tábla területén 2 díjas joggyakornoki áll. jan. 28-ig. — A zsombolyai jrbságnál aljegyzői áll. jan. 29-ig. Nyomatott a ,Pe8ti könyvnyomd»-részvény-táraa8ág"-ná). Hold-utca 7. sz.)