A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 43. szám - A marmaros-szigeti ügyvédi kamara jelentése az igazságügyminiszterhez

326 A J O Gr. egyesiíve. E tárgyalások mind a vádlottak elítélésével végződtek s mig 8 esetben Írásbeli feddés, 1—1 esetben pénzbírság s az ügyvédségtől való ideiglenes felfüggesztés lett büntetésül alkalmazva. Ügyvédjelölt ellen a mult év folyamán panasz nem érkezett. A fegyelmi ügyekben való eljárásra vonatkozó jelentésünk kapcsában ismételve constatálhatjuk, hogy a vizsgálat gyors keresztülvitelét legtöbb esetben a vizsgálóbiztosok hanyagsága gátolja s elég sajnos, hogy a törvény nem nyújt eszközt arra nézve, hogy a vizsgáló biztosokat kiküldetésök mielőbbi teljesítésére hatályosan szorítani lehessen. Sajnos azonban az ez irányú tapasztalat azért is, mert ez arról tesz tanúságot, hogy még nem mindegyik kartársunk van áthatva attól, hogy voltakép az ügyvédi kar közérdeke mozdíttatik az által elő, ha a nagy közönség tudja és meggyőződik arról, hogy a kötelességszegő ügyvéddel szemben az ügyvédi kamarában igazságos és gyorsan eljáró birót talál. A törvény azonban nem csak a tekintetben hézagos, hogy nincs benne intézkedés, melylyel a vizsgáló biztosokat megbízatásuk gyors teljesítésére szorilani lehessen, hanem abban is, hogy nem foglaltatik benne rendelkezés arra nézve, hogy mily eljárás követendő akkor, ha a panaszlott ügyvéd sem igazoló nyilatkozatot nem ad, sem kihallgatás végett a vizsgáló biztos előtt nem jelenik meg. Előfordult eset alkalmából ugyan a kamarai vizsgáló biztos az ügyv. rend. 81. §-ára alapított analógia alapján panaszlott ügyvéd kihallgatása végett ennek lakhelye szerint illetékes kir. járásbíróságot kereste meg, ez azonban célhoz nem vezetett, mert a kir. járásbíróság e megkeresés teljesítését megtagadta s bár az illető vizsgáló biztos ügybuzgalmát annyira vitte, hogy e határozatot írásban megfelebbezte, a debreceni kir. itélő tábla 679 — 892/b. sz. a. a megtámadott elsőbirósági végzést helybenhagyta. Maga a kamarára vonatkozó adataink kapcsában felemlitendőnek tartjuk még azt is, hogy a kamarai díjak a mult évben is elégtelen mérvben folytak be, mert a bevételek e címen csupán 502 frt 64 krt tettek, vagyis maga a mult évre előirányzott összeget sem érték el, minél fogva az e című hátralék a mult év végén 6,084 frt ll krra emelkedett. Ezen körülmény tette szükségessé, hogy a kamarai tagok a folyó évben részben perrel, részben fegyelmi úton szoríttassanak kötelezettségeik teljesítésére, a minek meg is volt a maga eredménye, a mennyiben a pénztárnok jelentése szerint folyó hó 16-ig már is 1,291 frt 50 kr. folyt be. Megjegyezzük egyúttal, miszerint a fentebb érintett követeléssel 3,707 frt 67 krra rugó személyi járandóságokból eredő tartozás áll szemben s igy tehát ezt a követelések még mindig 2,296 frt 44 krral haladják meg. A mi a segélyalapot illeti, ennek vagyona 1891 végén mérlegszerüleg a hátralékos segélyalapi járulékok, birság követelésekkel együtt 4,666 frt 68 krra rúgott, mi a megelőző évvel szemben 679 frt 47 krnyi gyarapodásnák felel meg. Áttérve a jogszolgáltatás terén szerzett tapasztalatainkra, constatálhatjuk, miszerint e tekintetben a mult év legkimagaslóbb eredménye a kir. táblák szétosztása volt. Az azóta eltelt egy év nem elegendr arra nézve, hogy ez intézkedés hatásáról s eredményéről már definitív Ítéletet lehessen mondani, annyit azonban már most is állithatunk, hogy eddigi működésük feljogosít bennünket arra, hogy e tekintetben a legszebb reményeket táplálhassuk. Közvetlen tapasztalataink különösen a debreceni kir. itélő tábla működésére nézve lévén, látjuk, hogy az ügyek másodfokú elintézése az azelőttihez képest gyorsabbodott. Egyúttal azonban csodálkozásunkat fejezzük ki a felett, hogy e kir. tábla jeles tagjai oly kevésre becsülik a szellemi munka értékét, mert e tábla által megállapított díjak anynyira csekélyek, hogy maholnap az ügyvédi kar felhagyni lesz kénytelen azzal, hogy felebbezési díjainak bírói megállapítását kérje. A bíróságok tevékenységének részletei a saját maguk által Összeállított statisztikai kimutatásokból kivehetők. E tekintetben az állapotok különben általánosságban azzal jellemezhetők, hogy a kamaránk területén működő bíróságok legnagyobb részénél csupán a kiadmányozás az, mely több-kevesebb kívánni valót hagy maga után hátra. A felső.-vissói tlkvi hatóságnál a kiadmányozás még ma is felette lassú s ezen a bajon segíteni már valóban óhajtandó volna. A napdíjasok alkalmazásánál pedig célszerűnek tartanok, ha kiváló figyelem fordíttatnék arra, hogy az illetők jól, olvashatóan s helyesen Írjanak, mert az ügyek elintézésének sem első, sem felsőbb fokban nem szolgál előnyére, ha a felek előadásai a különben is durva papirú tárgyalási jegyzőkönyvekbe olvashatatlanul vagy csak nehezen kibetüzhetőleg vannak bevezetve. Felemiitjük ennek kapcsában, miszerint a m.-szigeti tkvi hatóságoknál az egyes községek birtokosait felsoroló némely névmutató annyiban helytelen, hogy ugyanazon tulajdonos ingatlanságai nem egy helyütt vannak kimutatva s hogy bizonyos betűre szánt lapok betelvén, nem mindenütt van megjegyezve, hogy következik-e még és hol a folytatás s hogy továbbá előfordul az is, hogy egyes tulajdonosok nevei bevezetve nincsenek. , Atécsöikir. járásbíróság a végrehajtási költségek megállapításánál még most sem különíti el, hogy mi illeti abból a végrehajtót, mi a becsüst és mi a foglaltatót s valamint tobb hitelező együttes foglalása esetén sem tünteti ki, hogy a megállapított költségből egyik vagy másik foglaltatót mennyi illeti, a mi pedig az elszámolásnál kétségtelenül zavart okoz. Ezen járásbíróság is egyike azoknak, melyek ha árverésnek ingatlanságra leendő foganatosítása iránt megkerestetnek, nem érte siti a végrehaj tatót arról, hogy a kiküldetéssel kit bizott meg. Vott alkalmunk látni a beregszászi kir törvényszék tlkvi hatóságának egy végzését, melyben az árverési kérvény érdemleges elintézését attól tette függővé, ha végrehajtató az árverési hirdetmény hírlapi közzétételének díját előre beküldi. Mi ezt magunk részéről helyes intézkedésnek nem tartjuk. A mi a mult évnek a szorosan vett igazságügyre vonatkozó törvényhozási alkotásait illeti , ezek száma tudvalevőleg nagyon csekély volt. Kiváló helyet foglal el ezek között a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 17-ik törvénycikk, mely kétségtelenül számos practikus intézkedést tartalmaz. Sajnálni lehet azonban azt, hogy az egységes, ugy az ügyvédi, mint a birói pályára képesítő gyakorlati jogvizsga még mindeddig behozva nem lett. Helyesnek tartjuk, hogy a kir. törvényszékeknél albirói állások rendszeresítése kimondatott, miután ez az illetőkre nézve alkalmas iskolát képez. Helyesnek tartjuk a 27-ik §. intézkedéseit is, mely lehetővé teszi, hogy a magát kitüntető elnök, törvényszéki biró, járásbiró és ügyész, ki eddig érdemeiért csak ugy volt megjutalmazható, ha más működési körbe neveztetett ki, eddigi szolgálati minőségében való meghagyás mellett is részesülhessen előmenetelben. Fontos törvényhozási alkotás továbbá az 1886. évi XXIX. és az 1889. évi XXXVIII. t -c. módositásáról intézkedő XVI. törvénycikk, mely arról tesz tanúságot, hogy telekkönyveink végtelen távol állanak a tökéletességtől s hogy még végtelen sok e tekintetben a tenni való. Számtalan jel mutat egyébirántarra, hogy a f. év az igazságügyre vonatkozó alkotásokban a megelőzőnél termékenyebb lesz. Tudva van előttünk, hogy több ez irányú törvényjavaslat van henyujtva és van tárgyalás alatt, így különösen a sommás eljárásra vonatkozó, mely hivatva van az igazságszolgáltatásban egy új korszakot bevezetni; hogy mily sikerrel azonban, azt a jövő fogja megmutatni. A végrehajtási törvény revisiója is napirenden lévén, bátrak vagyunk felemlíteni azon nem ismeretlen jelenséget, hogy némelyik adós hitelezőjét akként játsza ki, hogy az által már lefoglalt javait adó fejében szintén lefoglaltatja s mielőtt az észrevenné magát, elárverezteti, természetesen úgy, hogy akkor azt potom árou valami rokona által a maga számára megvéteti. Mindenesetre óhajtandó volna, hogy a szükségesnek talált igazságügyi reformok az eddig tapasztaltnál nagyobb gyorsasággal valósittassanak meg s a tapasztalt hiányok gyorsabban enyésztessenek el. Különösen sürgősnek találjuk az összeség érdekeit érintő családjog megalkotását s továbbá a magunk szempontjából az ügyvédi rendtartás revisióját. Azt hiszszük, hogy ez utóbbi sürgetését tőlünk s illetve az ügyvédi kamaráktól rossz néven venni nem lehet. Tizennyolc év telt el az 1874 : XXXIV. t,-c. megalkotása óta s az azóta szerzett tapasztalatok bőségesen kimutatták annak hiányait, valamint azt is, hogy az ügyvédi kar iránt azon bizalmatlanság, mely annak számos intézkedéséből világosan kivehető, nem indokolt. De megváltoztatandó annak több intézkedése az ügyvédi kar helyzetének a javítása szempontjából is, mert az nem tagadható, hogy e tekintetben a jelenlegi állapot nem kielégítő, miről az országszerte megindult mozgalom is kétségtelen tanúságot tesz. A mi összes vágyunk az, hogy az ügyvédi kar részére az őt jogosan megillető munkakör biztosittassék s hogy tehát törvényileg mondassék ki az, miszerint a bíróságok és telekkönyvi hatóságokhoz beadványok csakis ügyvédi ellenjegyzés mellett nyújthatók be, fentartván azon kivételt, hogy kir. járásbíróságokhoz és tlkvi hatóságokhoz a telek a maguk ügyeiben szintén jogosultak legyenek beadványokat benyújtani, feltéve, hogy azt egész terjedelmében magok irják. A kir. közjegyzőkről az 1886. évi VII. t.-c. oly bőven gondoskodott, hogy ma korábbi álláspontunkkal ellentétben azon nézetben vagyunk, hogy tőlük minden különös anyagi sérelmök nélkül elvonható a tlkvi beadványok szerkesztése és benyújtásának joga. Kimondandónak veljuk továbbá azt is, hogy felek magukat bíróságok és tlkvi hatóságok előtt csakis ügyvédek által képviseltethetik. Ezem két intézkedés behozatalának még azon eredménye is meg volna, hogy egy csapással kiirtaná a zugirászatot: az igazságszolgáltatás ezen rákfenéjét, a mely ellen ezen betegséghez hasonlóan eredménytelen minden küzdelem, Ha előfordul is néha azon eset hogy egy vagy más zugirászat elitéltetik, ez hatálytalan, mert az illető egyének többnyire vagyontalanok lévén, a kiszabott pénzbüntetés be nem hajtható s az illető nyugodtan folytatja üzelmeit, mitől pedig tán visszarettentené az, ha nem fizethetés