A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 43. szám - Külföldi judicatura. Az életbiztosítási bárca

A JOG. 327 esetén a pénzbüntetés szabadságvesztésbüntetésre lenne átváltoztatható. Mit szóljunk ahhoz, midőn egy előfordult eset alkalmából egy egyént, kit a viszonyokkal teljesen ismerős elsőbiróság zugirászat miatt elitélt, a kir. itélö tábla felmentett 591/891. b. sz. alatt azon indokolással: »vádlottnak azon ténykedése, hogy irodát tartván, ott ügyvédi teendőket végzett és a feleknek hatóság előtti képviseletére egy ügyvédei vett magához, továbbá, hogy ügyvédekkel ügyfelek ügyére vonatkozólag levelezésben állott, a vádba tett bűncselekmény (vagyis zugirászat) ismérveivel nem bir.« Ebből látható, hogy jelenleg mily nehéz a zugirászattal való megküzdés s e baj egyetlen orvoss/eréül csakis az általunk javaslatba hozott eszköz alkalmazható. Égető szükséget képez a bélyegtörvények egységes codificatiója oly alapon, hogy annak intézkedései mentől egyszerűbbek s igy mindenki által könnyen megérthetők legyenek. Ennek keretében azonban ki volna hagyandó azon intézkedés, hogy hiányzó bélyegért az ügyvéd ötszörösen legyen köteles fizetni s hogy ha a felemelt illeték rendszere, bár az eddigihez képest leszállítva is fentartatnék, a peres eljárásban felmerült bélyeghiányok után kiszabott felemelt illeték mérsékelhető ne legyen. Ismételjük azon javaslatunkat, hogy az ügyvédek a netaláni bélyeghiányok pótlására előbb rendszerint felszólittassanak, midőn is ezen felszólitásokért mérsékelt dij lenne szedhető. Az általunk tapasztalt kisebb nagyobb hiányok felsorolását ugyan még folytathatnók, a mennyiben azonban az igazságügyi alkotások terén újabban észlelt nagyobb tevékenység azt engedi következtetni, hogy a hiányok mielőbbi orvoslására illetékes helyen meg van a kellő törekvés, jelentésünket ezen észlelet hatása alatt azon reményben zárjuk be, hogy a legközelebbi alkalommal eddig és most kifejezett óhajaink egy jelentékeny részének beteljesedésével fogunk beszámolhatni, minek constatálása részünkről kellemes kötelesség lesz. A fizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslatot az igazságügytninister már legközelebb be szándékozik terjeszteni a képviselőháznak. A javaslatban szabályozott intő, helyesebben meghagyási eljárásnak lényege abban áll, hogy a bíróság a követelő fél kérelmére az ellenfelet meghallgatás nélkül végrehajtás terhe alatt kötelezi, hogy kötelezettségének bizonyos határidőn belül tegyen eleget, fenmaradván részére az ellentmondás joga, melynek a kitűzött határidőn belül történt alkalmazása a fizetési meghagyást hatályától megfosztja s a hitelezőt a peres eljárás rendes útjára tereli. Ezen intézmény létesítését annak gyakorlati tapasztalása teszi szükségessé, hogy a feleknek nem egyszer kell pürt tenniök folyamatba oly követelések miatt, melyek ténybeli és jogi alapja nem vitás s a melyeknél a felek csak azért kénytelenek a bírósághoz fordulni, hogy az igény a bíróság közbejötte folytán végrehajthatóvá váljék. E tárgyban az igazságügyi kormány már 1874-ben nyújtott be törvényjavaslatot, de az nem került országgy űlési tárgyalás alá. Ausztria és külföld. Külföldi judicatura. Az életbiztosítási bárca nem tekinthető a kereskedelmi törvénykönyv 313. §-ában körülirt értékpapírnak, hanem csak bizonyitéki okiratot vagy úgynevezett igazolási okmányt képez, mert maga a bárca nem képviseli a követelést, hanem csak azt tanúsítja, hogy a biztosító társulat ellen mily követelés áll fenn és ki a hitelező. — Oly papírok, melyek nem képviselnek önállóan egy obligatiót, hanem csak egy követelés fennállását igazolják, reálizálható vagyonérték hiányában sem kézi zálogjognak, sem pedig kereskedelmi megtartási jognak tárgyát a kereskedelmi törvény .'513 — 315. §-ai értelmében nem képezhetik. Ez különösen áll az életbiztosítási bárcákra nézve. (Berlini birodalmi törvényszéknek 1892. május 8-án kelt ítélete.) A részvénytársasági vállalat tárgyának megszűnése magában véve nem képez egyszersmind okot annak feloszlására, ily esetben csakis a közgyűlés határozhatja el, vájjon célszerű-e a feloszlás kimondása Egy részvényes azonban ily esetben nem indíthat keresetet feloszlás iránt. (Orsz. főtörvényszék Stuttgart, 1887. december 30-án.). A kereskedelmi törvény nem tartalmaz oly határozatot, mely előírná, hogy a cég egy bizonyos nyelv, különösen a német nyelv használatára köteleztessék, sőt a törvény szövege szerint a nyelv szabadon választható. (Kamarai törvényszék Berlin, 1888. május 28-án.) A felszámolás alatt álló cég is élvezi a felszámolási eljárás tartama alatt a törvény védelmét és hasonnevű cég bejegyzése nem engedhető meg. Hogy a törvény célja nem lehet az, hogy egy már bejegyzett, de felszámolás alatt álló céggel hasonnevű cég bejegyezhető legyen, már abból is kitűnik, hogy az esetben, ha a bejegyzés megengedtetnék és ennek folytán az eredetileg bejegyezve j volt cég felszámolásának befejezte előtt a másik cégnek feloszi lása is bekövetkeznék, ez utóbbi cégre nézve is a történt felI oszlás és a felszámolók kirendelése bejegyzendő volna és ez ! esetben mindkét társulat teljesen egyformán volna jegy2endő, j például »X. és társa felszámolás alatt.« (Kamarai törvényszék Berlin, 1890. március 27-én.). Habár valamely személynek hitelre való ajánlása nem egyéb, mint tanácsadás s igy kötelezettség elvállalására irányuló nyilatkozat hiányában ezen ajánlás rendszerint nem kötelez, mégis felelősgel jár azon esetben, ha az értesítés díjazás mellett iparszerűen űzetik; ily esetben kötelmi viszony (szolgálati bérlet) létezik, mely gondosságra kötelez és pedig ha mind a két fél kereskedelmi üzletének forgalmához tartozik, a rendes kereskedői gondosságra. Azt, hogy ezen gondosság alkalmaztatott, az értesítést adó fél tartozik bizonyítani. Azon kitétel, hogy az ajánlás »kötelezettség nélkük történik, nem ment fel a felelősség alól. Ezen kitétel csak egyoldalú nyilatkozatot tartalmaz, mely ugy értelmezendő, hogy ajánló az ajánlott személyeért nem kívánja az úgynevezett »del credere« vállalni. (Orsz, főtörvényszék Celle, 1889. január 19-én.). A hitelképesség tekintetében adott valótlan értesítés kártérítési kötelezettséget csak akkor állapit meg : a) ha rosszakarat forgott fenn, tehát a hamis értesítés a jobb meggyőződés ellenére adatott. b) hanyagság esetében csak akkor, ha az értesítés vagy valamely ipar gyakorlásában vagy a kereskedővel való állandó viszony alapján adatott, vagy végre, ha az értesítés valódiságáén kifejezetten vagy hallgatólag kezesség vállaltatott. (Orsz. főtörvényszék Jena, 1889. június 17-én.). S ér elem.* A hagyatéki átadás a nagyszombati bíróságok területén. Jelen soraimmal egy szabálytalanságot óhajtok az igazságügyminiszter ur ö nagyméltósága tudomására hozni, mely az érdekelt felek nagy kárával már évek során a pozsonyi kir. törvényszék s különösen a nagyszombati kir. járásbíróság előtt tárgyalt hagyatékok végelintézését gátolja s illetve néha évekre is elodázza. Az 1883. évi 43,186. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet szerint a hagyaték bírói átadása azon esetre, ha az örökösödési illeték az értesítéstől számitott 30 nap alatt az illető pénzügyi hatóság által kiszabva s a bírósággal közölve nem lett, az illetékre való tekintet nélkül elrendelendő. Ezen miniszteri rendelet nemcsak hogy betartva nem lesz, hanem a hivatkozott bíróságok — akaratlanul bár — segédkezet nyújtanak ezen rendelet kijátszására. Ugyanis anagyszombati kir. adóhivatal csaknem minden egyes előforduló esetben a bíróságok értesítésére s illetve ama felhívására, hogy a hagyatéki illeték kiszabását 30 nap alatt közölje, egyszerűen megkeresi a bíróságot az összes hagyatéki iratok átküldése iránt. Ezeu megkeresés folytán a bíróság az egész hagyatéki iratcsomót átteszi a kir. adóhivatalhoz, honnan sürgetés dacára legjobb esetben egy, de sokszor két év múlva kerül vissza. Képzelhető, hogy mily kimondhatlan hátrány származhat egyes örökösnek a hagyatéki átadásnak az iratok hiányában történt ilyetén elodázása által. Már pedig a hagyatéki iratoknak eredetben való áttétele az 1883. évi XXXIV. t.-c. 8. és 9. §-ai szeriut megtagadható, a mennyiben a bíróság, illetve tárgyaló kir. közjegyző hagyatéki kimutatást, leltár, esetleg végrendelet és egyesség hiteles mását tartozik csupán a kiszabási hivatallal közölni. A bíróság ily eljárás mellett a hagyatéki iratok birtokában marad s a hivatkozott miniszteri rendelet értelmében a kitűzött 30 napi határidő leteltével a hagyatéki átadást elrendelhetné; mig ellenben a hagyatéki iratcsomónak a kir. adóhivatalhoz való átküldése által a hagyaték átadása függőben marad éveken át. Kívánatra az adatok egész halmazával szolgálhatok. X. Vegyesek. Az országos fegyházak és javitó-intézetek évi költségei. Az illavai fegyház költségvetése . 129,290 frt. Bevétel 18,000 frt. Lipótvár . . 147,500 » » 26,643 » Mária-Nostra 59,972 » » Munkács 86,765 » » 12,020 » Nagyenyed 80,036 » » 12,300 » Sopron 108,370 » » 21,200 » Szamosujvár 106,057 » » 21,030 » Vác 145,045 » » 42,000 » A kishartai közvetítő intézet 11,500 frt. Az aszódi javitó-intézet 42,000 frt. A kolozsvári 20,000 frt. A rákospalotai 11,000 frt. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.