A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 43. szám - A marmaros-szigeti ügyvédi kamara jelentése az igazságügyminiszterhez

A JOG. 325 * l'°/,°"ÜS kam;lt előjegyzésére engedély nem adatott«; a költséget illetőleg pedig indokot nem is emiitett. Az érték csekélysége folytán alig látszik hasznosnak a költséges felfolyamodás utján a felsőbb bíróság határozatát provocálni; de alkalomszerűnek mutatkozik ez eljárást, mely az aradi kir tszék tkvi hatóságánál már állandó ' gyakorlattá vált, az érvényes jog szempontjából bírálat alá venni. Nézetem szerint azon gyakorlat, hogy ily esetben a kamat és költség előjegyzése — mindig föltéve, hogy a kérelem ezekre is kiterjeszkedett - megtagadtatik, hibás és habár jogszabály, mely ily esetre a kamat és költség előjegyzését határozottan elrendelné, nincs : a megtagadás helytelensége azonnal kitűnik, ha e hézagot az ily előjegyzés céljából, jogrendszerünk elveiből s az analóg esetekre zsinórmértéket nyújtó tételes törvényből kitölteni megkísértjük. A tkvi rendelet 88. §-a, mely a lejárt adóslevelek (ilyen a váltó is) alapján a ^ zálogjog előjegyzését megengedi, igy szól: »A zálogjog előjegyzésének csak következő esetekben van helye: b) lejárt követelésekről szóló adóslevelekre.« Ezen pont csak a zálogjognak előjegyzéséről szól, csak arról intézkedik, hogy a zálogjog előjegyzése mikor rendelhető el? Azon kérdésre azonban, hogy mi és mennyi jegyeztessék elő ? zsinórmértéket nem nyújt. Ezzel teljes összhangzásban áll a tkvi rendelet 6S. §-a, midőn rendeli: »bekeblezések és előjegyzések, az ezen szabályban megállapított kivételeken kivül, csak oly okiratok alapján történnek, melyek által a bejegyzendő jog valamely ingatlan jószágra megengedtetik. (Ugy látszik, ezen f§. lebegett a tkvi hatóság szeme előtt, midőn a kamat előjegyzését, »mert a kamat előjegyzésére engedély nem adatott«, megtagadta.) E §. is a jog (tulajdonjog, zálogjog etc), nem pedig a jog tárgyának (töke, kamat, költség etc.) be- vagy nem jegyezhetéséröl szól. Értelme az, hogy maga a zálogjog, jóllehet rendesen csak az adósnak okiratban adott engedélye mellett jegyezhető be, ily Írásbeli engedély nélkül is bejegyezhető a tkvi rendelet által megállapított kivételes esetekben, a mely kivételek épen a 88. §-ban vannak felsorolva. De egyik § sem mondja ki azt, hogyha aztán a zálogjog bekebelezésének, illetőleg előjegyzésének, a feltételek fenforgása mellett csakugyan helye van, mi jegyeztessék be ? Megkapjuk azonban erre a választ, ha a 88. §. h) pontjának célját vizsgáljuk. A tkvi rendelet 88. §. b) pontja a hitelezőnek biztosítást akar nyújtani ; biztosítást a végett, hogy követelését, a melyet perrendszerű okirattal igazolni egyelőre nem tud, más hitelezők megelőzésével elöjegyeztethesse s ha aztán követelése az illetékes biróság határozatával valódinak kimondatott, az előjegyzett követelést az előjegyzési kérvény elsőbbségének megtartása mellett igazolhassa. Ha pedig a biztosítás a cél, a dolog természeténél fogva a biztositásnak lehetőleg teljesnek kell lennie, vagyis a biztositásnak (előjegyzésnek) mind arra ki kell terjeszkednie, a mire a hitelezőnek joga van. Hogy mire van joga, ez már nem tkvi kérdés, hanem az anyagi jog által megoldott kérdés. Az anyagi jog szerint pedig általános szabály ugyan, hogy a követelés után ipso jure ugyan még nem, csak különös kikötésnél fogva jár kamat; mindazonáltal vannak követelések, melyeket az anyagi jog azon kedvezménynyel ruházott fel, hogy utánuk kikötés nélkül is, ipso jure kamat jár. Ilyen a váltótőke is, a mely után a lejárattól kezdve a váltótörvénynél fogva 6%-os kamat fizetendő. E megkülönböztetést a tkvi hatóság sem hagyhatja figyelmen kivül. Ha egy lejárt kötelezvény alapján, melyben csak a tőke visszafizetése van Ígérve, de kamatfizetés Ígérve nincs, a tkvi hatóság csak a tőkét jegyezteti elő, a kamat előjegyzését pedig megtagadja; ez helyes, mert a tőke után kamat még ipso jure nem jár, a tkvi hatóság tehát nem jegyeztethet elő oly tartozást, melynek követelésére a hitelezőnek sern törvénynél, sem különös kikötésnél fogva legitimatiója nincs. Ha azonban a követelés (mint jelen esetben a váltótőke) után kikötés nélkül is, ipso jure kamat jár: ez esetben a tőkével együtt a kamat is előjegyzendő. Mert hiszen a kamathoz a hitelező a fenforgó esetben ép ugy joggal bir, mint a tőkéhez, a kamat követelésére legitimatiója is megvan : a váltótörvényben ; a kamat előjegyzése nélkül pedig a biztosítás nem volna teljes. Minthogy pedig a tkvi rendelet 88. §. b) pontja épen a hitelező biztosítása céljából van construálva, helytelenül jár el a tkvi hatóság, ha e rendelkezés célja ellenére a kamat előjegyzését megtagadja. A kérdés tehát csak ott lehet vitás, illeti-e a követelést ipso jure kamat, vagy nem. Ha illeti, a kamat előjegyzése is elrendelendő. A mi az előjegyzési kérvény költségének előjegyzését illeti, a hitelezőnek lehetőleg teljes biztosítása végett ez is előjegyzendő. Jogrendszerünk minden ágában el van fogadva az elv és igy általános elvül levonhatjuk, hogy a birói eljárás (per, kielégítés, biztosítás) költségeit a pervesztes fél köteles viselni s habár az eljáró biróság, különleges okoknál fogva, egyes esetekben a költségeket kölcsönösen meg is szüntethet: e kivételek csak megerősítik az általános elv létezését. A tkvi hatóság, midőn a lejárt váltó hozzá a zálogjog előjegyzése végett beadatik, feltételezni köteles, hogy a hitelező a megindítandó perben pernyertes lesz, mert ezt a tkvi rendelet is feltételezi, midőn a még jogerejü Ítélet tárgyát nem képező váltóra, mint valószinűleg valódi j követelésre, a zálogjog előjegyzését megengedi. Ha pedig a tkvi hatóság ezt feltételezni köteles, feltételeznie kell azt is, hogy a I költségekben az adós, ha majd a váltó a váltóbiróságnál be lesz perelve, el fog marasztaltatni. Mert a tkvi hatóság, mely az elői jegyzési kérvény fölött az adós meghallgatása nélkül határoz ; különleges okokat, melyek a perköltségek kölcsönös megszüntetését vonhatnák maguk után, nem ismervén: csak az általános elvet követheti, mely szerint a költségeket a pervesztes fél (az adós) fogja viselni. Hogy tehát a hitelező érdeke — valószínű joga — a per megnyerése esetére teljesen biztosítva legyen, az előjegyzési kérvény költsége is előjegyzendő. Az adóson ez által nem esik jogsérelem. Mert ha a váltóbiróság ugy találná, hogy felperes jogtalanul kért biztosítást (pl. mert követelése nem volt s ezért keresetével is elutasittatott), az előjegyzési kérvény költségeiben sem marasztalja el alperest, minek folytán ez az előjegyzett zálogjog kitörlését jogosítva lesz kérni. Ha pedig a váltóbiróság felperes keresetének helyt adna, de különös okoknál fogva alperest a per elvesztése dacára a költségek alól felmentené, a végrehajtási eljárás során a zálogjogi előjegyzés igazoltnak kimondása és a végrehajtási jog feljegyzése végett a tkvi hatósághoz küldendő megkérésében a költségek tkvi bejegyzését el nem rendeli, mi által a korábbi előjegyzésnek a költséget tárgyazó része, mint nem igazolt előjegyzés, ugy is hatálynélkülivé válik ; igy tehát ezen második lehetséges esetben sem károsul az adós. De a harmadik lehetséges esetben, midőn a váltóbiróság az alperest a költségekben is elmarasztalja : a hitelező érdeke megkívánja, hogy a követelés előjegyzés által már előre biztosítva legyen. De az analógia is ugy a kamatot, mint a költséget illetőleg, azon felfogást támogatja, hogy az előjegyzési kérvény folytán a váltótőkén kivül a lejárattól folyó 6%-os kamat és az előjegyzési kérvény költsége is előjegyeztessék. A végrehajtási törvény is ad a lejárt váltó birtokosának biztosítási jogot, biztosítási végrehajtás alakjában és ha a biztosítási végrehajtás a váltóbiróságnál kéretik, ez azt nemcsak a tőke, hanem a lejárattól számítandó 6%-os kamat és a biztosítási végrehajtási kérvény költsége erejéig rendeli el és mindezeknek előjegyeztetése végett keresi meg a tkvi hatóságot. Nincs semmi ok, miért ne követné — határozott szabály hiányában — ez eljárást per analógiám a tkvi hatóság is, ha a biztosítás előjegyzési kérvény alakjában, közvetlenül nála kéretett. A biztosítás e két módja közt, a célt tekintve, semmi különbség sem létezik ; a cél mindkét esetben a hitelező biztosítása, még pedig lehetőleg teljes biztosítása. De lege ferenda, lehetne ugyan vitatkozni a fölött, hogy mig a biztosítási végrehajtást a törvény szigorúbb feltételekhez (már folyamatban levő, vagy legalább egyidejűleg megindítandó váltókereset és veszély kimutatása) köti, célszerű-e a váltóbirtokosnak, mindezen előfeltételek nélkül is, a zálogjog előjegyzése alakjában biztosítási jogot adni? De mig a tkvi rendelet 88. §. b) pontja hatályban van, addig azt a tkvi hatóság célszerűnek köteles tartani s azt e §. céljának megfelelően magyarázni. Már pedig e §. kétségtelen célja a hitelező biztosítása lévén, a cél elérését megszoritó magyarázattal részben lehetetlenné tenni nem tartozhatik a tkvi hatóság hatáskörébe. Belföld. A marmaros-szigeti ügyvédi kamara jelentése az igazságügyminiszterhez. Az 1891. évben kamaránkhoz 392 f egyelmi* és 596 folyó ügyi, vagyis összesen 988 ügydarab érkezett be. A fegyelmi ügydarabok közül 78 lett ülésben és 315 azon kivül elintézve, mig a folyó ügyi darabokból 80 Dyert ülésben és 516 azon kivül elintézést. Az ügyek elintézése végett a mult 1891. év folyamán 1 közgyűlés-, 18 választmányi-, 11 fegyelmi bírósági ülés, továbbá 7 ügyben 5 fegyelmi tárgyalás lett megtartva. Pártfogó ügyvédet is csakis kizárólag polgári ügyekben, 165 esetben rendeltünk ki. Zugirászat miatt a kamara ügyésze egy esetben emelt panaszt. Az 1891. év folyamán összesen 126 ügyvéd volt bejegyezve. A tényleges létszám azonban az év végével 118-ra olvadt le, a mennyiben a lajstomból 8-an lettek kitörülve. Az ügyvédjelöltek száma a mult év folyamán szintén csökkent, még pedig 7-tel, a mennyiben az 1891. év végén csupán 25 ügyvédjelölt maradt bejegyezve. A kamara tevékenységét a fegyelmi ügyek a mult évben is kiválólag igénybe vették, a mennyiben 27 ügyvéd ellen 42 panasz érkezett be. A mi a panaszlottakat illeti, ezek közül 17 ellen 1 — 1, 7 ellen 2 — 2, 1 ellen 3 s végre 2 ellen 4 — 4 panasz érkezett. Elintézve 47 ügy lett s igy a folyó évre csupán 12 jött át. A mi az elintézés módját illeti, 16 esetben tényálladék hiányából lett az eljárás megszüntetve, mig 6 ügy kir. törvényszékhez való áttétellel, 22 fegyelmi eljárás elrendelésével s 3 pedig más módon lett elintézve. Vádhatározatok alapján 7 ügyben 5 tárgyalás tartatott, a mennyiben előfordult, hogy egy tárgyalásra 3 fegyelmi ügy lett * Szép szám.