A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 43. szám - Néhány szó egy gyakran felmerülő telekkönyvi jogesetről

324 A J OGK tétében kimondja, hogy az özvegyi jogra nézve a magyar törvények rendeletei újra hatályba lépnek. A hármaskönyv I. r. 98. címe szerint pedig az özvegyi jog abban áll, hogy mindaddig, mig az özvegy férje nevét viseli, ennék javait haszonélvezi és csak azon esetben, ha a férj leszármazó örökösök hátrahagyásával halt el, ezen örökösök jogosítva vannak, az özvegyi jog oly módon leendő megszorítását, korlátozását kérelmezni, hogy az özvegyet férje vagyonából csupán lakás, tartás és ha ismét férjhez megy, kiházasitás illesse. Ha tehát maijuk a leszármazó örökösök kívánnak birtokba lépni, ezt önhatalmilag nem tehetik, hanem szükséges (Dec. 14. div. success.) hogy az özvegyet özvegyi jogára, illerve ebbeli követeléseire nézve, vagy egyesség útján kielégítsék, vagy pedig a mennyiben a hagyatéki vagyon jövedelme az özvegy ellátására túlságos lenne, az özvegyi jogot per útján korlátoztassák. Az özvegynek a magyar törvényekben gyökeredző eme joga, mely tudtommal eddig hatályon kívül helyezve nincs, tehát oly erős, hogy ha az özvegy az örökösök által a hagyatéki birtokból kivettetnék, mielőtt özvegyi joga bíróságon kívül vagy per útján rendeztetett, jogosítva van az özvegy sommás visszahelyezést kérelmezni. A kir. Curia is több izben kijelentette már, hogy mindaddig, mig az özvegyi tartás szabályszerüleg megállapítva és biztosítva nincs, az egész hagyaték haszonélvezete illeti az özvegyet (.Döntvtr. XII. évf. 111. sz.) és hogy az özvegyet özvegyi jogának elvezetétől a férj végrendeletében azon esetben sincs jogosítva 'Mzárni, ha a nő ugyan férjétől külön válva él, de attól törvényéén elválasztva nincs. (Döntv. XI. évf. 49. sz.) Helytelen tehát a budapesti kir. táblának ama határozata, mely végelemzésben oda irányul, hogy ugy az özvegyi jogot, mint annak tartalmát megtagadja s az özvegynek törvényen alapuló, törvény által biztosított eme jogát mellőzvén, közvetve ugyan, de kinyilatkoztatja : nincs többé özvegyi jog. A prts. 588. §-a szerint ugyanis a peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről, ha ez iránt az érdekeltek között megállapodás nem történt, a bíróság m indaddig gondoskodik, mig az örökség átadása jogérvényes Ítélet folytán nem eszközöltetett s minthogy az 1881. évi LX. t.-c. 248. §-a akkép intézkedik, hogy ezen törvény rendelkezései a hagyatéki eljárás során elrendelt zárlatok eseteiben is a dolog természetének megfelelőleg alkalmazandók, a hagyaték biztosítása szintén a sequestrum elrendelése és foganatosítása által történik. A kérdés csak az, vájjon ez a hagyatéki zárlat a prts. 588. §-ának megfelelőleg mindenkor és kivétel nélkül elrendelend ő-e ? Az eljárt kir. járásbíróság egy esetben azzal az indokolással, hogy a prts. 588. §-ának helyes értelmezése és a dolog természetéből, tekintettel arra, hogy az özvegy mindaddig, mig újból férjhez nem megy, vagy özvegyi igényei és jogára nézve az örökösök által ki nem elégíttetett, azokkal egyezségre nem lépett, avagy özvegyi joga per útján nem rendeztetett, korlátoztatott, férje összes hagyatéki javait haszonélvezni jogosítva van, az következik, — habár az örökösök között a peressé vált hagyaték biztosítása és kezelésére nézve megállapodás létre nem jött — hogy ott, a hol maga a törvény intézkedik arról, hogy a hagyatéki vagyon miként kezelendő, ki által birtokolandó, vagyis azon esetben, ha az örökhagyó után özvegy maradt, a ki a hagyatéki vagyont egyedül és kizárólag haszonélvezni jogosított, zárlat e rendelésének helye nincs, az örökösök által a zárlat elrendelése iránt előterjesztett kérelmet elutasította. És ez igen természetes. Mert ha a prts. 588. §-a szerint nincs zárlatnak helye, de nem is szükséges, ha nz örökösök a hagyatéki vagyoi ideiglenes birtoklása és biztosítása felett kiegyeztek ; még kevésbé lehet zárlatnak helye akkor, ha a birtoklás, a h a" s z o nélvezés iránt maga a törvény intézkedik. De különben is mi a célja a hagyatéki sequestrumnak ? Talán az, hogy a perre utasított örökösök érdekeit az özvegyi jog és ezzel a hagyatéknak az özvegy által leendő használata ellen megóvja ? Nem. A zárlatnak egyedüli célja itt is csak az lehet, a mit az 1881. évi LX. t.-c. 237. §-áuak a) pontja megszab, vagyis, hogy a perre utasított örökösök igényei a birtokban lévő örökösök álltai veszélyeztetve lévén, azok a zárlat által biztosíttassanak a per eldöntéséig. Tehát nem az özvegy, hanem pusztán az örökös peres felekre való tekintettel lehet hagyatéki zárlatról szó és azért oly esetekben, a midőn nem a perlekedő örökösök, hanem az özvegy van birtokban és a hagyatéki vagyon az özvegy által birtokoltatik, használtatik, annak van joga a birtokláshoz, zárlatnak egyáltalán nem lehet helye egyfelől azért, nehogy az özvegyi jog hatálya törvénytelen módon megsemmisíttessék, korlátoztassék, másfelől pedig azért is, mert a zárlat elrendelésének ama előfeltétele, hogy per esetén az egyik peres fél érdeke, a másik peres fél birtoklása által veszélyeztetve- legyen, fenn nem forog. És mégis a kir. tábla 5,819 1892. szám halatt hozott határozatával megváltoztatja az elsőbiróság végzését és elrendeli a zárlatot azon indokolással: »A hagyatéki zárlat elrendelésének nem szolgálhat akadályul az örökhagyó özvegye törvényes özvegyi haszonélvezeti joga azért, mert a nevezett a hagyatéki zárlat elrendelését nem ellenezte. Elismeri a kir. tábla, hogy özvegy létezik; elismeri, hogy azt a hagyaték törvényes használati joga megilleti és mégis kimondja, hogy ez a zárlat elrendelésének akadályul nem szolgálhat. S vájjon miért ? Azért, mert az özvegy a hagyatéki zárlat elrendelését nem ellenezte. Hát kérdezte tőle valaki? Hol van az megírva, hogy a zárlatot az özvegynek ellenezni kell ? Hát perjogi a c tusról van szó, a hol a hallgatásnak törvényszerű perjogi következményei vam.ak ? Nem összetévesztése ez a peres és perenkivüli eljárásnak ? És ha az örökösök a zárlat elrendelését nem kérik, hanem különös tekintettel arra, hogy a kiskorúak vanmk birtokon kívül és hogy a hagyaték biztosítása és kezelése iránt az örökösök között megállapodás nem jővén létre, a hagyatéki zárlatot a. bíróság a prts. 588. §-ának rendelkezéséhez képest hivatalból rendeli el, — akkor is elleneznie kell az özvegynek a zárlat elrendelését ? Hol, hogyan és mikor? Hiszen talán azt se tudja, létezik-e zárlat a világon és hogy a bíróság azt hivatalból is elrendelheti. Még ha az özvegy megkérdeztetvén, határozottan kijelenti, hogy a zárlatot és annak foganatosítását nem ellenzi, hagyján. — De igy?! A kir. tábla, ugy látszik, az özvegyi jogot, az özvegy öröklési jogával összetéveszti s az özvegyet is mint örököst veszi figyelembe, avagy azon jogi tévedésben van, hogy a hagyatéki sequestrum pusztán telekkönyvi feljegyzés által foganatosíttatván, a hagyatéki vagyon tényleges birtoklását és igy az özvegyi jog gyakorlását nem érinti, nem akadályozza. Csakhogy nem igy áll a dolog. A felső bíróság határozata merőben téves, helytelen és az abban foglalt elvi megállapodásnak következetes alkalmazása az özvegyi jog hatályának teljes megsemmisítésére, az özvegyi jog kijátszására vezetne. Ez és ennek előmozdítása pedig alig lehet az igazságszolgáltatás célja. Mert ezen határozathoz képest az élelmes örökösöknek, a mennyiben az özvegyet a hagyatéki vagyon birtoklásából kivetni és özvegyi jogának gyakorolhatása és élvezetétől megfosztani akarják, — mást sem kellene tenniők, mint a prts. 560. §-ának c) pontjára támaszkodva az alapon, hogy egymás között a hagyatékra nézve ki nem egyezhetnek, ha mindjárt tényleg nem is ugy van, — a hagyatéki eljárásnak folyamatba tételét kérni, a tárgyaláson ki nem egyezni, a hagyatékot ekként peressé tenni és azután a prts. 588. §-a értelmében zárlatot kérni, azt foganatosíttatni s így a bíróság közbenjöttével, törvényes formában az özvegyet — kivált ha mostoha — a hagyatéki vagyonból kivetni és zárgondnok kezelésére bizni. És ha ez mind megtörtént ? Nem szükséges ismét egyebet tenni, mint bíróságon kivül kiegyezni, az osztálvegyességet a perre utasításra illetékessé vált hagyatéki bírósághoz beterjeszteni azon kérelemmel, hogy a hagyaték felett — miután céljukat elérték — most már kiegyezvén, tekintet nélkül a perre utasításra — melyet ugy sem fognak már megindítani — szíveskedjék a hagyatékot az osztálvegyesség és a prts. 590. §-a értelmében bíróilag átadni és a zárlatot feloldani. És az özvegy ? Özvegyi jogától megfosztva, a hagyatéki vagyon haszonélvezetéből kizárva vagy megadja magát kegyelemkenvérre, holmi csekély életjáradékra, vagy pedig ha tetszik neki, érvényesítse jogát rendes per útján, a mennyiben a birtok haszonélvezetéhez akar jutni, talán ha elég fiatal még meg is éri, hogy özvegyi jogába ismét visszahelyeztetik. Tehát egy hosszú költséges per és nagy anvagi veszteség és esetleges nvomorkodás árán lehet csak a bíróság egv helytelen határozatának következményeit hatályon kivül helyezni. Erre pedig se a bíróságnak, se a jogkereső feleknek szükségük nincs annál kevésbé, mivel özvegy lévén, a kit a hagyatéki vagyon haszonélvezete törvéuv szerint megillet, a ki nem egyezett és perre utasított örökösökre abból, hogy a zárlat el nem rendeltetik, a legcsekélyebb sérelem se hárul. Néhány szó egy gyakran felmerülő telekkönyvi jogesetről. Irta: dr. SZATHMÁRY BÉLA, Aradon. Egy 140 frtról szóló lejárt váltó alapján az aradi kir. tszék tkvi osztályánál a váltótőke, ennek a lejárattól folyó 6%-os kamata es az előjegyzési kérvény költsége erejéig a zálogjog e ojegyzese keretvén : a tkvi hatóság a tőke erejéig az előjegyzést elrendelte, a kamat és költség előjegyzését azonban megtagadta; a kamatot illetőleg a megtagadás indokául azt hozván fel, »mert