A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 42. szám - A halálbüntetés állása a törvényhozásokban és a gyakorlatban

166 A JOG. bőröndben bent foglaltattak, kellett a kártérítési összeg megállapításánál a kihallgatott szakértők véleményét irányadóul és figyelembe venni. A mennyiben felperes ebbeli állítását, hogy a B. alatti tárgyak a közép minőségnél is jobb minőségűek és teljesen ujak voltak, semmilyen adattal sem támogatta, ezen állitásnak beigazolásául a felajánlott egyoldalú főeskü részére megítélhető ', nem volt. — Ekkép csak azon feltevés volt az eskü letétele esetén elfogadható, hogy ezen tárgyak csak középminőségüek és már nem teljesen ujak voltak. Miután a kihallgatott szakértők azon véleményt terjesztették elő, hogy ez utóbbi feltevés esetén a követelt 277 frt 40 krnyi örszegből 50°/o leszámítandó és hogy a becsérték csak 138 frt 75 krnyi összegre tehető, kellett felperes részére a megítélt eskü letétele esetén 1. r. alperes ellenében ezen összeget kártérítés gyanánt megítélni. A perköltség az eskü letétele esetén azon körülményre való tekintettel, hogy I. r. alperes ellenében nem az egész kereseti összeg megítéltetett. I. r. alperes ellenében csak mérsékelten volt megítélendő. Az eskü le nem tétele esetén felperes ugy lévén tekintendő, mint ki semmit sem bizonyított — őt ez oknál fogva I. r. alperes elleni keresetével elutasítani és mint pervesztest az okozott költségek megfizetésében elmarasztalni kellett. 11. r. alperes ellenében indított keresetével azonban felperes feltétlenül elutasittatott azért, mivel a II. r. alperes által felmutatott és törvényerővel biró vasúti üzletszabályzat 32. §-a szerint a vasúti vállalat ily podgyász-hordárokért, milyen I. r. alperes is, semmilyen felelősséget nem vállal, minélfogva a vasúti vállalat — a podgyász hordárok által az utasoknak okozott károk miatt kártérítéssel nem tartozik. — A II. r. alperesnek okozott költség megfizetésébe pedig felperes azért marasztaltatott el, mert a vasúti üzletszabályzat kivonata, melybeu a podgyászhordárokra vonatkozó ezen intézkedés is benfogialtatik, a pályaudvarban mindenkinek tájékoztatás végett mindig kifüggesztve lenni szokott és a kérdéses időben a kihallgatott tanuk vallomása szerint ott kifüggesztve is volt és mivel ekkép felperesnek tudnia kellett, hogy a II. r. alperest perelni jogában nem áll. — A költségek a perben eljárt ügyvédek részére saját feleik ellen történt megállapítása a p. r. t. 252. §-ának rendelkezésén alapszik. A kassai magyar királyi itélő tábla: Dr. Weisz Béla ügyvéd által képviselt Gescheit Béla felperesnek személyesen védekezett Mihalanszki András első és dr. Hollós Béla ügyvéd által képviselt Ludvig Gyula igazgató, mint a magyar királyi államvasutak képviselője, másodrendű alperesek ellen 277 frt 40 kr. tőke és járulékai iránt a kassai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és 1891. évi május hó 6-ik napján 5,440. szám alatt ítélettel befejezett sommás perét felperesnek 1891. évi június hó 10-ik napján 6,955. szám alatt beadott felebbezése folytán az 1892. évi március hó 29-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, 1892. évi 2,896. p. sz. alatt következő Ítéletet hozott: A királyi itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét nem felebbezett részében nem érinti és felebbezett abban a részében, a melylyel a kereseti követelésnek a marasztalási összeget meghaladó része meg nem Ítéltetett és felperes főesküjének letétele esetében, Mihalanszki András elsőrendű alperes csak 30 frt 20 kr. perköltség fizetésére köteleztetett, felperes pedig keresetének másodrendű alperes ellen irányuló részével feltétlenül elutasittatott, helybenhagyja, a felperes és másodrendű alperes között felmerült perköltségre vonatkozó, ugyancsak felebbezett részében ellenben megváltoztatja és a perköltséget félperes és másodrendű alperes között kölcsönösen megszünteti, egyszersmind felperesi ügyvéd felebbezési munkadíját s költségét megbízója irányában 13 frt 80 krban megállapitja. Indokok: Felperes iészére a felajánlott egyoldalú főeskü arra a körülményre nézve, hogy a B) alatti jegyzékben részletezett tárgyak teljesen ujak és a középmmőségnél jobbminőségűek voltak, másodrendű alperes ellenzésén felől azért sem ítélhető meg, mert a jelzett körülményt felperesnek tanúvallomásával valószinüsitenie sem sikerült, de helyesen mellőzte az elsőbiróság a becslőeskünek felperes részére való megitélését is, mert a felperes kérelmére foganatosított birói becsüvel szemben becslő eskünek helye nincsen: ennélfogva az elsőbirósági Ítéletnek fentebb a rendelkezésben körülirt s felebbezett része az abban felhozott és jelen indokok alapján helybenhagyandó volt. — Az első biósági Ítéletnek a felperes és másodrendű alperes között felmerült költségre vonatkozó, ugyancsak felebbezett részét megváltoztatni és a perköltsé get felperes és másodrendű alperes között az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján kölcsönösen megszüntetni kellett, mert felperes elsőrendű alperes beismerése folytán másodrendű alperessel szemben sem tekinthető rosszhiszemű perlekedőnek. Adós tulajdonjogának bekeblezése a végrehajtató kérelmére. A nagy-atádi kir. járásbíróság : A Csokonyában 1890. évi október 13-án kelt adásvevési szerződés alapján a tulajdonjog a csokonyai 138. sz. telekkönyvben + 58. hr. szám alatt felvett s a változatlan nyilvánkönyvi állással az újonnan nyitott csokonyai 582. sz. telekkönyvbe átjegyzendő 2 hold 1,376 O-öl területű D. A. János, D. A. Kata, D. A. Erzsi és D. A. Illés nevén álló 4/5 része D. József csokonyai lakos javára, a törvényes határidőben leendő igazolás kötelezettsége mellett előjegyeztetni rendeltetik s a bejegyzés foganatosítása a telekkönyvi irodának m< hagyatik. Ellenben azon kérelemnek, hogy ezen birtokillető: gekre a tulajdonjog bekebeleztessék, hely nem adatik. Indokok: A tulajdonjog bekebelezése iránti kérelmet m kellett tagadni, mert az 1881 : LX. t.-c. 132 §. 2. bekezdéseb foglalt azou rendelkezésnek, mely szerint a lefoglalt Jog érvénj sitésére a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság által f jogosított végrehajtató a végrehajtást szenvedő javára a tulajdc jogot vagy más dologi jogot oly módon érvényesítheti, a mint ; a végrehajtást szenvedőnek érvényesíteni jogában állott volna hogy a végből a végrehajtató saját felperessége alatt perrel felléphet, sem logikai, sem grammatikai magyarázat mellett c értelem nem tulajdonítható, mintha a végrehajtatónak joga a lefc lalt dologi jog tekintetében a végrehajtást szenvedő vagy me hatalmazotlja jogával azonos lenne, hanem csak azon értele hogy a végrehajtató, a ki a telekk. rendtrs. 119 — 120. §-ai ért mében más javára dologi jog bejegyzését nem kérheti, az 188 LX. t.-c. 132. §-a alapján feljogosittatik arra, hogy per utján, peren kiviül is a végrehajtást szenvedő javára a tulajdonjogot, va más dologi jogot épugy bejegyeztethesse, a mint a telekk. rendt 120. §-ának c) pontja esetében azon jelzálogos hitelező bejegyi tetheti, kinek követelése biztosítására zálogjog engedve lőn. Ho a végrehajtató joga többre ki nem terjed, kitűnik a végrehajt törvény alapján képezett törvényjavaslat indokolásából, a ím szerint a 132. §-ban foglalt intézkedést: »szükségessé tette az körülmény, hogy nálunk még ez idő szerint is ingatlanok ig gyakran szereztetnek a nélkül, hogy a telekkönyvi átírás eszlzöltetnék, sőt ha a szerző időközben adósságokba bonyolódik, átírás szándékosan mellőztetik a végett, hogy azon vagyonérték hitelezők elől elvonassék«, de kitűnik a 132. §. 1. bekezdt utolsó mondatának szószerinti értelméből is, a hol a »jog én nyesithetése« kifejezés alatt más, mint a dologi jog bejegyezb tése nem érthető. Mindezeknél fogva, tekintve, hogy végrehaji tók a végrehajtást szenvedőt a 132. §. alapján nyert feljogosil dacára sem képviselik, tekintve, hogy a bemutatott adásvev szerződést végrehajtatok a végrehajtást szenvedő nevében irt alá; tekintve továbbá, hogy az adásvevési szerződés a végrehajt; szenvedő, mint egyik szerződő fél által aláírva nincsen s igy részben az okirat a telekk. rendtrs. 82. §. b) pontja kelléké' nem bir, a tulajdonjog bekebelezését megtagadni, de annak e jegyzését a telekk. rendtrs. 122. §. utolsó bekezdéséhez képi elrendelni kellett ; mert a szerződés a telekk. rendts. 63. s k vetkező szakaszai általános rendeletének megfelel és a vétel léti jöttére nézve az eladók ellenében bizonyítékot képez. (Perrt 166-167. §-ai.) (.1890. október 16-án, 3,359. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzé: megváltoztatja és a kérvényezőket tulajdonjog bekebelezése irá előterjesztett kérelmükkel egészen elutasítja. Indokok: Oly esetben, midőn a végrehajtást szenved nek valamely ingatlanra vonatkozólag élők közötti jogügylet ál szerzési joga foglaltatik le, a végrehajtatónak az 1881. évi LX. t.' 132. §-a értelmében jogában áll ugyan a tulajdonjogot vagy m dologi jogot a végrehajtást szenvedő javára érvényesíteni, de cs oly módon és terjedelemben, a mint azt magának a végrehajt; szenvedőnek érvényesíteni jogában állott volna, vagyis a végi hajtatot is dologi jog érvényesítése körül ugyanazok a jog illetik meg, melyek magát a végrehajtást szenvedőt illetnék; va mint tehát a végrehajtást szenvedő csak az eladó részéről állított egyoldalú nyilatkozat alapján a tulajdonjognak bekébe zését vagy előjegyzését kérvényi utou eredménynyel nem sz< galmazhatná, ép ugy ehhez a végrehajtatónak sincs joga; mii hogy pedig a fenforgó kérvényhez csatolt és adásvevési szerz désnek címzett okirat D. József végrehajtást szenvedő mint ve részéről elfogadva nincs és igy az ellene bizonyítékot nem kép a végrehajtási törvénynek fentemiitett 132. g-a pedig a végreh tatot arra fel nem jogosítja, hogy a végrehajtást szenvedő m: vevő nevében a lefoglalt jogra vonatkozóan írásbeli szerződi köthessen : ugyanazért a kérvényező végrehajtatok azon kérelm hogy a tulajdonjog D. József végrehajtást szenvedő javára \ kebeleztessék, egyáltalán nem lehetett teljesíteni. (1891. évi m; cius hó 4-én 56,156. szám.) A m. kir. Curia: A kir. itélő táblának végzése, a menn ben a tulajdonjog előjegyzésének sem adott helyet, megváltozta és e tekintetben az elsőbiróság végzése hagyatik helvben; mennyiben pedig a felfolyamodás a bekebelezés megtagadd ellen irányul, visszautasittatik. Indokok: Midőn az 1881: LX. t.-c. 132. §-a értelméb hozott végzéssel feljogosított hitelező arra nyer jogosultság hogy a végrehajtást szenvedő által szerzett jogot akként érvény sithesse, a mint ezt a végrehajtást szenvedő érvényesíthette voí kétségtelen, hogy e felhatalmazás mindama perenkivüli és pe lépések megtételére kiterjed, a melyeknek alapján a kérdéses j érvényesíthető ; következésképpen oly esetben, a midőn az ad vételi jogügylet iránt az eladó és a vevő közt Írásbeli szerzőt nem készíttetett, vagy nem a telekkönyvi rendelet szabályait megfelelőleg készíttetett, de az eladó a szükséges írásbeli sz ződés, vagy nyilatkozat kiállítására késznek nyilatkozik, tehát p inditásra szükség nincs, a hitelezőnek joga van arra is, hogy eladó ajánlatát adósa helyett elfogadhassa és az ekként keleti