A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 42. szám - A halálbüntetés állása a törvényhozásokban és a gyakorlatban

A JOG. 167 zett okirat alapján adósa részére a nyilvánköuyvi jognak bejegy­zését kérvényi utón is szorgalmazhassa. Jelen esetben ennélfogva a tulajdonjog D. József javára bekebelezendő lett volna; mint­hogy azonban az elsöbiróság csak az előjegyzést rendelte el, a bekebelezés megtagadására vonatkozólag tehát a teljesen elutasító kir. táblai végzés helybenhagyólag intézkedett, a bekebelezési kér­désre vonatkozólag a felfolyamodás a telekkönyvi rendelet 145. §. értelmében figyelembe nem vehető és visszautasitandó. 11891. évi december hó 28-án, 4,320. sz.) Kereskedelmi, ősöd- és váltóügyekben. Tekintve, hogyha a kamatszelvénynek folyó száma hiányozik, e nélkül annak melyik kötvényhez való tartozását és igy azt, hogy egyáltalában kamatélvezetre jogosító szelvény! képez-e, megálla­pítani nem lehet, mi nélkül pedig esetleg egy kétszeri fizetés ve­szélyének volna kitéve a kötvényt kibocsátó társaság-; tekintve, hogy ennélfogva a szelvény folyó száma annak lényeges részét képezi, az oly szelvényt, melyről a folyószám hiányzik, a társa­ság beváltani nem köteles. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság: (1891. május 27-én 15,010.) Dr. Briill Ignác ügyvéd által képviselt E. Félix alperesnek dr. Ciártner Sándor ügyvéd által képviselt pesti hazai első takarékpénztár egyesület alperes ellen 25 frt töke s jár. iránti perében kötelezi alperest a kereseti 25 frt tőkének s jár. felperes részére leendő megfizetésére stb. Indokolás: Alperes azért tagadta meg a C) alatt ere­detben csatolt szelvény beváltását, mert annak bal felső sarkáról a szelvény folyó száma hiányzik s igy meg nem állapitható, hogy a szelvény melyik kötvényhez tartozik. Tekintve azonban, hogy a szelvény tartalma szériát az azt kibocsátó alperes a szelvény át­adójával szemben 25 frtnak a megjelölt napon való kifizetésére feltétlen kötelezettséget vállalt; tekintve, hogy alperes maga sem vitatta azt, hogy ama kamatozó kötvények szövegében, a melyek egyikéhez a csatolt szelvény tartozott, a szelvényből hiányzó oly feltételt vagy kikötést tartott volna fenn a bemutatóval szemben, a mely szerint a szelvény lényeges alkatrészének jelölte volna meg a folyó számot s a mely számnak hiánya miatt beváltási kötelezettsége alól felmenthető volna, tekintve, hogy a kamatozó kötvény tulajdonosa, valamint a szelvény bemutatója egyrészről, a kamatozó kötvény, illetve kiállítója között másrészről létrejött ügylet természete szerint, de a kérdéses okiratok tartalma szerint is az okiratot képező szelvény lényeges kellékeihez a szelvény számának megőrzése nem tartozik, a minthogy a 2 7. alatt csatolt hasonló nyomtatott kötvényekről vett másolat szövegében ily kikötés tényleg elő sem fordul ; tekintve, hogy az a körül­mény, hogy alperes miként könyveli el a számjelzés nélkül be­mutatott szelvényre teljesitett fizetést, alperes társaság belső keze­lésére vonatkozik s azért ez a jogát érvényesítő felperesre nézve teljesen közönyös, tekintve, hogy az okiraton alapuló kötelezett­ség teljesítésére vonatkozólag döntés tárgyát képező kérdés jogi kérdés, a melynek elbírálására csakis a biróság lett hivatva; jog­viszonyból eredő jogi kérdés felett az általános elvekkel ellentét­ben netán keletkezett kereskedelmi szokás pedig kötelező erővel nem bir, a szakértőknek a vitatott szokásra való meghallgatását mellőzni és alperest a C) alatt csatolt szelvény tartalma alapján, de figyelemmel a 2 •/. a. csatolt okirat tartalmára is, a kereset értelmében feltétlenül marasztalni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla: (1891. szeptember 7-én 4,062.) az első biróság ítéletét megváltoztatja s felperest kerese­tével elutasítja, a perköltséget azonban felek közt kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Valamint a részvények, ugy a kamatozó köt­vények tekintetében nemcsak az azokat kibocsátó, de az azokat birtoklók érdekében is okvetlenül megkívántatik, hogy azok egymástól megkülönbözhetők s igy azok a nyilvántartás s rend­szeres kezelheté3 végett folyó számokkal, vagy ennek megfelelő más jelzéssel ellátva legyenek, a minthogy kamatozó kötvények az általános gyakorlat szerint folyó számok nélkül ki sem bocsát­tatnak, a dolog természetéből folyik tehát, hogy a kötvények mellett kiadott s kamatélvezetre jogosító szelvények, mint az illető kötvénynek kiegészítő részei a kötvények folyó számaival jelöltet­nek meg annak megállapithatása végett, hogy azok mely számú kötvényt jogosítanak e szelvények élvezetére, miből önként követ­kezik, hogy e szelvények számai lényeges alkatrészét képezik s e szerint a kamatozó kötvény kibocsátója oly szelvény beváltására s illetve kifizetésére, melyen a folyószám hiányzik, melynek hiányá­ban tehát nem állapitható meg az, hogy mely számú kötvény szelvényét képezi s egyáltalán képezi-e még egyik vagy másik kötvénynek kamatélvezetre jogosító szelvényét, annál kevésbé kötelezhető, mert ily szelvény beváltása esetén a kibocsátó eset­leg kétszeres fizetés veszélyének lehetne kitéve akkor, ha annak a kötvénynek szelvényei, melyhez a beváltott számnélküli szel­vény tartozott, a kötvénybirtokos által elveszettnek jelentetvén be, kérelmére az 1881 : XXXIII. t.-c. 33. §. értelmében bírósági meghagyás bocsáttatnék ki az iránt, hogy a be nem váltott szel­vények értéke a kötvény bemutatójának fizettessék ki. A perkölt­ség kölcsönös megszüntetését az indokolja, hogy felperes a kere­setet a valódiságára nézve nem kifogásolt szelvény értékének kiűzetése iránt jóhiszeműleg megindíthatta. A m. kir. Curia: (1892. szept. 16-án 1,311.) A budapesti kir. itélő tábla Ítélete az abban felhozott indokokból helyben­hagyatik. A kereskedelmi jogban megállapított fogalom szerint fiók­tele]* alatt az a hely értendő, a hol a kereskedő a főteleptől függetlenül s önállóan oly kereskedelmi ügyleteket köt, melyek az üzletnek tiilajdonképeni tárgyát képezik, vagyis az üzlet céljának megfelelnek; ha tehát a kereskedőnek kereskedelmi telepétől különböző helyen gyára van, de itt pusztán csak a gyár felszerelé­sével, nyers anyagok beszerzésével, munkások szegödtetésével stb. kapcsolatos ügyletek köttetnek, a gyár helye fióktelep fogalma alá nem esik. A gyáros a fióktelepet nem képező gyár helyének bejegyez­tetésére törvény szerint nem kötelezhető. A b.-gyarmati kir. tszék: A kir. törvényszék az elő­terjesztésnek helyt nem ad s a selypi cukorgyár-részvénytársaság budapesti cégét selypi ipartalepének, mint fióktelepnek a kir. törvényszéknél leendő bejegyzésre kötelezi. Indokok: A kereskedelmi törvény 259. §-ának 1. pontja értelmében ingó dolgok fel- vagy átdolgozásának elvállalása, úgy­szintén a b) pont. értelmében azoknak a termelőknek ügyletei, kik saját terményeiket át- vagy feldolgozzák, a mennyiben a kis­ipar körét meghaladják, kereskedelmi ügyleteknek tekintendők, folyamodó részvénytársaságnak a budapesti üzlettől függetlenül Selypen ilyen üzletekkei és pedig a gyárjellegből következtetve, kétségtelenül iparszerűleg foglalkozó ipartelepe lévén, ez az ipar­telep a kereskedelmi törvény 18. §-a értelmében fióktelepnek tekintendő s mint ilyen, bejegyzési kötelezettség alá esik. Miről a kir. törvéayszék a selypi cukorgyár-részvénytársaságot azzal a felhívással értesiti, hogy selypi ipartelepet, mint fióktelepet a kir. törvényszéknél 14 nap alatt különben 20 frt pénzbírság terhe mellett jegyeztesse be. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsö­biróság végzését megváltoztatja, annak, hogy fel folyamodó részvény­társaság selypi ipartelepének, mint fióktelepnek bejegyeztetésére köteleztessék, helyét nem találja s ennek folytán őt eme kötele­zettség alól felmenti. Indokok: A kereskedelmi jogban megállapított fogalom szerint fióktelep alatt az a hely értendő, a hol a kereskedő a főteleptől függetlenül s önállóan oly kereskedelmi ügyleteket köt, melyek az üzletnek tulajdonképeni tárgyát képezik, vagyis az üzlet céljának megfelelnek; ha tehát a kereskedőnek kereskedelmi telepétől különböző helyen gyára van, de itt pusztán csak a gyár felszerelésével, nyers anyagok beszerzésével, munkások szegöd­tetésével stb. kapcsolatos ügyletek köttetnek, a gyár helye fiók­telep fogalma alá nem esik. Minthogy pedig a sziráki főszolga­bíró, mint elsőfokú iparhatóság által a 2,871/892. sz. a. kelt itteni rendelvény folytán a gyár helyén foganatosított hivatalos nyomozásról felvett s a felterjesztett iratokhoz csatolt jegyzőkönyv szerint a felfolyamodó részvénytársaság a gyár helyén (Selypen) csupán csak nyers anyagok beszerzésével, a gyár felszerelésével és munkások szegödtetésével kapcsolatos, vagyis oly ügyleteket köt, melyek a gyár működésére, illetve a cukorgyártásra fel­tétlenül szükségesek, ellenben másnemű és irányú ügyletekkel egyálta'án nem foglalkozik; minthogy e szerint a Budapesten székelő selypi cukorgyár-részvénytársaságra nézve a gyár helye fióktelepnek nem tekinthető, ennélfogva ugyan ő, a fióktelepet nem képező gyár helyének bejegyeztetésére törvény szerint nem is kötelezhető. Felfolyaraodási költség felszámítva nem lévén, erre nézve nem 'ehetett határozni. (1892. sept. 19. 3,655. sz.) Bűnügyekben. Azon körülmény, hogy a l.'5-ik életévét még el nem ért vád­lott az orvosi szakértők véleménye szerint nem tudhatta, hogy bármily kevés strichnin méreg beadása által a csecsemő halálát okozhatja, de annyit okvetlenül tudott, hogy azt beteggé teszi, a btk. 10í>. §-ában meghatározott halált okozott súlyos testi sértés bűntettét állapítja meg. A nagykanizsai kir. törvényszék: (1891. június 13-án 2,788.) J. Borbála I, r. vádlottat a Btk. 290. §-ába ütköző gon­datlanságból elkövetett emberölés vétségében, K. Henrik II. r. vádlottat a btk. 108 §-ába ütköző közegészség és testi épség elleni kihágásban vétkeseknek mondja ki s ezért J. Borbála I. r. vádlottat a Btk. 85 §-ának 4. pontja alapján s tekintettel a Btk. 32. §-ára 4 havi elzárásra, K. Henrik II. r. vádlottat pedig a B T. K. 108. §. alapján és a Kbtk. 21. §-a alkalmazásával 20 frt fő- és 10 frt mellékbüntetésre ítéli stb. Indokok: A vizsgálat során s a végtárgyalás folyamán a következő tényállás nyert beigazolást: Panaszos K. Henrikné a nála szolgálatban levő J. Borbála cselédleányt 1890. október 28-án a d. u. órákban, mialatt ő a konyhában a varrógép mellett dol­gozott, három izben is beküldte a bölcsőben alvó tiz hetes gyer­meke mellé a háló szobába. A mint vádlott cseléd a parancsra harmad izben is bement a gyermekhez s e mellett ez alkalom­mal hosszabban is időzött, a mi K. Henriimének feltűnt, gyer­mekének szokatlan éles sikoltását hallotta s mire midőn gyerme­kéhez futott, látta, hogy ennek szája körül és párnáján fehér

Next

/
Thumbnails
Contents