A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 42. szám - A halálbüntetés állása a törvényhozásokban és a gyakorlatban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 42. számához. Budapest, 1892. október hó 16-án. Köztörvényi ügyekben. Budapest ('<>- <^s székváros lakbérleti szabályai szedni a felmondás érvényességének birói kimondása iráni indítandó keresetek a felmondástól számítandó 8 nap alatl adandók be, habár a nyolcadik nap vasár- vagy ünnepnapra is esnék. Ha az egyszer megtörtént felmondás visszavonatott és azt a bérbevevő elfogadta, újabb felmondás egyoldaliilag a bérbeadó által habár a törvényes időben is joghatályosan nem eszközölhető. A budapesti IV. ker. királyi járásbíróság (1892. június 4-én, 15,702. sz. a.): Berczelly György ügyvéd által képviselt »ElsŐ magyar biztositó-társaság« felperesnek dr. Hermann Lajos ügyvéd által képviselt F. Jakab fiai Annin és Zsigmond budapesti kereskedő cég alperes ellen, bolt felmondás érvényességének kimondása iránti perben következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a felmondás érvényességének kimondása iránti keresetét azon okból indította, mert a bérbe adott üzlethelyiséget kellő időben azaz f. évi május hó 14-én délelőtt felmondott alperesnek és az a felmondást minden törvényes ok nélkül nem fogadta el. — Alperes tagadta, hogy felperest kereseti jog illetné, s hogy a felmondáshoz joga lett volna. — A kereseti jogot illetőleg alperes a kereseti jog elintézése miatt kérte felperest elutasítani, mert a felmondás 1892. évi május 14-én eszközöltetvén, a fővárosi lakbérleti szabályok 38. §-a értelmében felperesnek keresetét 8 nap alatt kellett volna beadnia, a mit nem tevén, tehát a hivatkozott szakasz értelmében a felmondás visszavontnak tekintendő, illetve a kereseti jog megszűnt. De másodsorban elutasítani kérte alperes felperest keresetével azon okból, mert az üzleti helyiséget a május 14-iki felmondást megelőzőleg május 3-án is felmondta felperes alperesnek. Alperes ezen felmondást el is fogadta. — Majd május ll-én felperes alperes beleegyezésével a felmondást visszavonta, már pedig ezen egyezség folytán felperes elvesztette a jogát, hogy a májusi negyedben felmondhasson, mert a kétoldalú szerződést egyoldalúlag fel nem bonthatta. — De egyébként is a 2"'/. alatti szerint felperes nem specialiter a május 3-án eszközölt felmondást vonta vissza, hanem a novembere való felmondást egyáltalán s miután ez közös megegyezés eredménye volt, felperesnek felmondási jo^a fel nem éledhetett, ha csak abba alperes bele nem egyezik. Felperest keresetével el kellett utasítani első sorban azon okból, mert keresetét a főv. lakbérleti szabályok 38. §-ában előirt 8 napi határidőn túl, azaz a 9. napon, tehát elkésetten adta be, a minek jogkövetkezménye pedig az, hogy a hivatkozott panasz értelmében felperes részéről visszavontnak tekintendő. Felperes azon védekezése, hogy a nyolc napi határidő utolsó napja vasárnapra esvén, ez okból minden joghátrány nélkül keresetét a következő napon is beadhatta s igy a f. évi május 23-án eszközölt keresetindítás kellő időben történt, elvetendő volt, mert a fővárosi lakbérleti szabályok arról tartalmaznak magukban intézkedést, hogy mily esetben van a vasár- vagy ünnepnapnak a legközelebbi köznapra halasztó hatálya. Ily intézkedés a szabályrendelet 25. §-ában foglaltatik a költözködés idejére nézve. Ha a kereset beadására is ily hatálya volna a vasár- vagy ünnepnapnak, akkor a szabályrendelet ez irányban is intézkedést tartalmazna, miután azonban ily intézkedést nem tartalmaz a határidő lejáraiának kiszámításánál, hogy az milyen napra esett, ezért de még azon okból is elutasítandó volt felperes keresetével, mert ugyanazon üzleti helyiséget a május 14-iki felmondást megelőzőleg ugyanazon felmondási idő keretén belül már egy izben azaz május 3-án alperesnek november 1-jére felmondotta és ez a felmondást el is fogadta. Később, azaz május ll-én a peres felek közös megegyezésével a május 3-án november 1-sejére eszközölt felmondás visszavonatott. Ezen egyezségnek okszerűen más értelem nem adható, mint az, hogy miután a nov. 1-jére eszközölt felmondást felperes visszavonta, az emiitett időre vonatkozó felmondási jogáról lemondott. Felperes tehát ezen két oldalú szerződést egyoldalúan megváltoztatni, azaz az ellenfél beleegyezése nélkül felmondani többé november 1-jére nem volt jogosult, A mennyiben mégis felmondott, azt minden jogos alap nélkül tette, miért is a felmondás érvényességének kimondása iránti keresetének törvényes alap hiányában helyt adni sem lehetett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. július 5. 7,561/p. sz.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és felperesnek a Budapesten V. kerületben vigadótéren 1. sz. alatt fekvő házában alperes által bérben bírt bolthelyiségének az 1892. évi szeptember 1-jére történt felmondását érvényesnek kimondja; ennek következtében pedig az alperest végrehajtás terhe alatt arra kötelezi, hogy ezt a bolthelyiséget 1892. november l-jén kiürítse, stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy a felperes neki a bérelt bolthelyiséget 1892. május 14-én délelőtt félévre, vagyis 1892. évi november 1-jére felmondotta; nem volt tekintetbe vehető az alperesnek a Budapest fő- és székváros lakbérleti szabályrendeletének 38. §-ára alapított az a kifogása, hogy a felperes a felmondás érvényességének kimondása iránti keresetét a meghatározott 8 napi határidőn túl csak a 9. napon adván be, a felmondás visszavontnak tekintendő ; mert az említett szabályrendelet 38. §-ában a kereset megindítására megszabott 8 napi határidő utolsó napja 1892. május 22-re, vasárnapra esvén, felperes a keresetét a legközelebbi köznapon nem elkésetten adta be s igy reá a szabályrendelet 38. §-ának jogelenyésztető határozmánya nem alkalmazható. Ugyanis az 1868. évi LIV. t.-cikkbe foglalt törvénykezési rendtartás 255. §-a átalában a törvénykezési eljárásban megszabott határidőkre nézve megállapítja azt, hogy ha azok végnapja vasárnapra, vagy a törvényben meghatározott ünnepnapra esnék, akkor e határidők a legközelebbi köznapig terjednek s igy az említett lakbérleti szabályrendelet 38. §-ában a keresetnek különbeni joghátrány terhe alatt megindítására megszabott 8 napi határidő is törvénykezési eljárásbeli határidőt képezvén, az 1868. évi LIV. t.-cikk 255. §-ának rendelkezése erre is kiterjed. De nem volt tekintetbe vehető az alperesnek az a másik kifogása sem, melyet a 2/. alatti levéllel bizonyított felmondás visszavonásra alapított, mert ha felperes az 1892. május 3-án történt felmondást az alperes beleegyezésével visszavonta és ez által ezt a korábbi felmondást a felek érvénytelenné tették ugyan, de ez által a felperesnek az a joga, hogy a felmondást a szabályrendeletileg megszabott határidőn belül ismételhesse, el nem enyészett. Ez indokoknál fogva az elsőbiróság Ítéletének a megváltoztatása mellett a fenti ítéletet kellett hozni stb. A m. kir. Curia (1892. szept. 21. 9,420/p. sz.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. A m. kir. államvasutak a vasúti üzletszabályzat 32. §-a értelmében a podgyász-hordárokért semmilyen felelősséggel nem tartóznak. A birói becsüvel szemben nincsen helye a becslő eskünek. A kassai kir. járásbíróság: Dr. Weisz Béla ügyvéd által képviselt Gescheit Béla felperesnek, Mihalanszki András I. r. alperes és dr. Holló Béla ügyvéd által képviselt magyar kir. államvasutak igazgatósága II. r. alperes ellen 277 frt 40 kr. tőke és jár. iránt 1890. évi szeptember ll-én 10,138. p. sz. alatt folyamatba tett sommás perében következőleg itélt: Ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy az I. rendű alperesnek megőrzés végett átadott és az ő kezén elveszett bőröndben a B. alatti jegyzékben összeirt tárgyak mind megvoltak, ez esetben köteles I. r. alperes 138 frt 75 krnyi összeget, ennek 1891. évi szeptember ll-től folyó 6°/o-os kamatait és 30 frt 20 kr. mérsékelt perköltséget 8 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt felperesnek megfizetni. Érdekében áll tehát felperesnek jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt az eskü letételére kérvényileg jelentkezni és azt a kitűzendő határidőben valósággal le is tenni, mivel ellen esetben felperes az I. r. alperes ellen támasztott keresetével elutasittatik és köteles I. r. alperesnek 8 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt 2 frt 50 kr. bélyegköltséget megfizetni. Felperes a II. r. alperes ellen támasztott keresetével elutasittatik és köteles II. r. alperesnek 32 frt 50 kr. perköltséget 8 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: I. r. alperes beismerte, hogy felperestől egy bőröndöt megőrzés végett átvett és hogy azt, miután állítólag elveszett, felperesnek vissza nem adta. Miután felperes ezen bőröndjét I. r. alperestől önhibáján kivül vissza nem kapta, miután ez által károsodott s miután a letéteményes, milyennek I. r. alperes tekintendő — a megőrzés végett átvett tárgyakért felelősséggel és szavatossággal tartozik, nyilvánvaló és kétségtelen, hogy I. r. alperes — felperest a bőröndjének elveszése miatt kártalanítani tartozik. Ezen kártalanítás pedig csak abból állhat, hogy 1. r. alperes az elveszett tárgyak értékét felperesnek megfizetni köteles. Felperes azt állítja, hogy az elveszett bőröndben a B. alatti jegyzékben összeirt tárgyak voltak elhelyezve, a mi alperesek részéről tagadásba tétetett s ebbeli állításának beigazolásául kérte magának a főesküt megítélni. Habár ily eskünek rendszerint helye nincs, mindazonáltal, a mennyiben felperes azt, hogy a bőrönd ruhaneműekkel telve volt, az e részben kihallgatott tanuk vallomásával némileg valószínűsítette és támogatta — tekintettel arra, hogy arról, hogy mily tárgyak foglaltattak a bőröndben csakis felperesnek van és lehet tudomása — ezen egyoldalú főeskü felperesnek meg volt Ítélendő. Az eskü letétele esetén, miután ekkor beigazoltnak veendő, hogy a B. alatti tárgyak a