A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 3. szám - A házassági jogból - Tiszafüredi nyomor

A J O Gr. 11 ségért felelős; miután pedig az a körülmény, hogy alperes csehországi és igy külföldi lakos, már a keresetből kitűnik, az pedig, hogy alperes magyar alattvaló lenne, felperes nem is állítja és miután felperes azt, hogy alperes a kereseti váltót Theresienstadtban (Csehországban) s igy külföldön irta alá, illetve hogy alperes külföldön vállalt váltókötelezettséget, nem tagadta, sót ez a körülmény a váltón látható intézvényezés is. a nem kifogásolt 1:/. alatti okirat által beigazolást is nyert, kétségtelen, hogy alperes váltóképessége annak hazája törvényei szerint birálandó el; ennek előrebocsátása után, tekintve, hogy az a körülmény, miszerint alperes tényleges szolgálatában levő katonatiszt, a keresetből kitűnik, az pedig, hogy az alperes hazájában — Ausztriában — érvényben levő s az 1852. évi július 3-iki császári rendelet szerint a tényleges szolgálatban levő és nyugalmazott tisztek szenvedő váltóképességgel nem birnak, köztudomású dolog, de felperes által határozottan nem is tagadtatik, ennélfogva alperes váltónyilatkozatát váltói kötelezettség elvállalására alkalmasnak tekinteni nem lehetett; ebből kifolyólag felperest keresetével, alperes szenvedő váltóképességének hiánya miatt, elutasítani s őt mint pervesztest a perköltség fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő tábla : A kir. itélö tábla az elsöbiróság Ítéletét abban a részében, mely által a sommás végzés 20 frt tőke és kamata erejéig hatályon kívül helyeztetett, helybenhagyja, egyebekben azonban megváltoztatja, az 1890. évi március 5-én 12,005. sz. a. hozott sommás végzést 30 frt tőke, annak 1890. január 24-töl járó 6% kamata és 5 frt költség tekintetében hatályában fentartja. Indokok: A váltó-eljárás 21. §-ának az a rendelkezése, hogy alperesnek jogában áll a jegyzőkönyvi tárgyalás első napján, az eredeti váltó megtekintése után, kifogásait módosítani vagy pótolni, okszerűen csakis úgy értelmezhető, hogy e módosítás vagy pótlás nem terjeszthető ki joghatálylyal oly körülményekre, melyeket alperes az eredeti váltó megtekintése előtt és attól függetlenül tudhatott és már kifogásaiban előterjeszthetett volna, hanem csak olyanokra, melyek szorosan összefüggnek az eredeti váltóval s melyek csak annak megtekintéséből merülhetnek fel. Ez utóbbiak közé azonban a dolog természeténél fogva nem sorozható az a kifogás, melyet alperes a válasz beiktatása előu a tárgyalási jegyzőkönyvbe vett: hogy t. i. ö csehországi lakos és tettleges szolgálatban levő katona, ki az 1852. évi július 3-án kelt osztrák császári rendeletnél fogva nem bir szenvedő váltóképességgel, mert ezt az eredeti váltó megtekintése nélkül is tudta, tehát már kifogásaiban előadhatta volna. Ennélfogva alperesnek ez a kifogása érdemleges méltatás nélkül mellőzendő és alperes a minden törvényes kellékkel ellátott kereseti váltó alapján a leszállított tőkében és kamatában marasztalandó volt, mert beismerte, hogy a váltót elfogadói minőségben aláirta, azt pedig, hogy a váltóügylet érvényessége a teljes érték kiszolgáltatásának feltételéhez köttetett volna, nem bizonyította, valamint felperes tagadásával szemben nem igazolta azt sem, hogy a beismert 20 frton felül a kereseti váltóra bármit fizetett volna. A m. kir. Curia: A másodbiróságnak nem felebbezett abban a részében, a melylyel a 20 frt és ennek kamatára nézve a sommás végzés hatályon kívül helyeztetett, érintetlenül marad, egyéb felebbezett részében, a mennyiben felperes kereseti követeléséből 30 frt tőke. ennek kamata és a sommás végzéssel megállapított 5 frt költség megfizetésére alperes a sommás végzésnek ily irányban joghatályban való fentartásával köteleztetett, helybenhagyatik. Indokok: Oly kifogás is, a melyet alperes a váltóeljárás 21. Sj-a intézkedése ellenére elkésetten érvényesített, ezen okból egyedül azon esetben nem vehető figyelembe, ha annak elkésetten történt érvényesítése iránt felperes kifogást emelt. A jelen perben azonban felperes azért, hogy alperes a már csakis a tárgyaláson felhozott azt a kifogását, hogy mint tényleges szolgálatban álló közös hadseregbeli, csehországi honosságánál fogva a hazája törvényei szerint szenvedő váltóképességgel nem bir, elkésetten érvényesítette, ugyancsak a tárgyaláson kifogást nem emelt és az irányban már csakis az elsőbiróság Ítélete ellen beadott felebbezéséből felhozott kifogása pedig az 1881 : L1X. törvénycikk 29. §-a rendelkezéséhez képest figyelembe nem vehető. E szerint alperesnek a szenvedő váltóképességének hiányára alapított kifogása, mint elkésett nem mellőzhető ugyan, az azonban annak érdemleges méltatásával sem volt figyelembe vehető, mivel az törvényes alappal nem bir és igy alperest, mint a kereseti váltó elfogadóját a váltón alapuló fizetési kötelezettségének terhe alól nem mentesítheti. A váltótörvény 95. §. 2. bekezdésériek intézkedéséhez képest ugyanis a saját hazájának törvényei szerint váltóképességgel nem bíró idegen is felelős a belföldön elvállalt váltókötelezettségeért, a mennyiben őt a váltóképesség a hazai váltó-törvény szerint megilleti. Miután pedig a kereseti váltó annak tartalma szerint Budapesten lett kiállítva és ugyanitten volt fizetendő, az a váltói nyilatkozat, a melyet alperes a váltónak ily tartalommal történt elfogadásával a fizetésnek Budapesten leendő teljesítése iránt tett. a fizetés teljesítése a fizetés helyén vált joghatályossá. E szerint alperes Budapesten teljesítendő váltói kötelezettséget vállalván el, szenvedő váltóképessége a fent idézett törvény intézkedése szerint nem a saját hazája, hanem az itteni váltótörvény alapján birálandó el. A váltótörvény 95. §. 2. pontjának alkalmazhatását nem zárhatja ki az a körülmény, hogy a váltó annak tartalma szerint alperesre ennek Theresienstadtban levő lakhelyére intézvényeztetvén, azt alperes a per adatai szerint ugyanott fogadta is el, mert ezen törvényszakasz intézkedésének helyes értelmezése szerint külföldiekre váltókötelezettség elvállalása esetében a hazai váltótörvények kiterjesztésénél nem a váltói nyilatkozatok megtételének helye, hanem az a hely irányadó, a hol a váltónyilatkozat az elvállalt kötelezeltségeknél fogva joghatályossá válik. Ezekre való tekintettel, miután alperes katonatiszti állása mellett is a hazai V. T. 1. g-a értelmében váltóképes...., a másodbiróság ítélete helyben volt hagyandó. (1891. évi november 6-án, 220. sz.) Bűnügyekben. A magyar bűnvádi eljárási gyakorlat szerint a bíróságok nincsenek uirvan határozott szabályokhoz kötve, a felek és tanúk m§g vagy meg nem ésketése tekintetében, azonban a bizonyítékok mérlegelésénél renszerinl esnk azokra a vallomásokra alapítható az ítélet, melyek esküvel letlek megerősítve. Ebből következik, hogy :iz első bíróságok kötelesek mindazon vallomásokra nézve ;iz esküt a tanuktól, illetve sértett felektől kivenni, melyek ;iz ilgy eldöntésénél figyelembe veendő ténykörülményekéi tartalmaznak, azok mérlegelésénél szabadságában állván ;iz itelö bírónak, liogj figyelemmel a bizonyítási eljárás összes körülményeire, :iz ezen vallomásokban megjelölt tényeket bizonyítottnak veszi-e vagy nem? Csak akkor mellőzheti a bíróság a lényeges ténykörülményeket tartalmazó vallomásokra az eskü kivételét, ha ;i tann megesketése ellen perrendszerű akadály forog fenn. A magyar bűnvádi eljárási gyakorlat szerint a sértett fél minőségében érdekelt egyének az ügyeknek minden körülményeire nézve eskü alatt kihallgatandók. A m. kir. Curia: (1891. december 17-én, 4.895.) Rablás miatt vádolt Zs. János és társai ellen a sátoralja-ujhelyi tszék előtt folyamatba tett bűnügyben mindkét alsóbiróság Ítélete feloldatik s utasittatik a kir. törvényszék, hogy tartson ujabb tárgyalást, ezen D. Bernát korcsmárost és leányát, mint tanukat hallgassa ki, K. Oszkár sértett felet vallomására eskesse meg s ezután a kifejlendökhöz képest hozzon ujabb határozatot. Indokok: A magyar bűnvádi eljárási gyakorlat szerint a bíróságok ugyan a felek és tanuk meg vagy meg nem esketése tekintetében nincsenek határozott szabályokhoz kötve. Azonban a bizonyítékok mérlegelésénél rendszerint csak azokra a vallomásokra alapitható az ítélet, melyek esküvel lettek megerősítve. Ebből következik, hogy az első bíróságok kötelesek mindazon vallomásokra nézve az esküt a tanuktól, illetve sértett felektől kivenni, melyek az ügy eldöntésénél figyelembe veendő ténykörülményeket tartalmaznak, azok mérlegeléséné! szabadságában állván az itélő bírónak, hogy figyelemmel a bizonyítási eljárás összes eredményeire, az ezen vallomásokban megjelölt tényeket bizonyítottnak veszi-e vagy nem ? Csak akkor mellőzheti a bíróság a lényeges ténykörülményeket tartalmazó vallomásokra az eskü kivételét, ha a tanú megesketése ellen perrendszerű akadály forog fenn. A kir. törvényszék a jelen esetben azért mellőzte K. Oszkár megesketését, »mert ő ezen ügyben mint érdekelt fél szerepek. Minthogy azonban ez nemcsak nem elvi akadály a megesketés ellen, hanem a magyar bűnvádi eljárási gyakorlat szerint az ok képen, mint sértett fél érdekelt egyének az ügyeknek minden körülményeire nézve eskü alatt kihallgattatnak : Mindkét alsóbirósági ítélet feloldása mellett ujabb tárgyalást s K. Oszkár megesketését el kellett rendelni. Egyúttal, miután a kir. ügyész D. Bernát és leányának, mint tanuknak ügydöntő körülméuyekre leendő kihallgatását indítványozta: ezeknek kihallgatását is és a kifejlendökhöz képest ujabb határozat hozatalát is el kellett rendelni, stb. Valamely alantas közigazgatási hatóságnak] habár téves, de jogorvoslat utján minden maradandó joghátrány nélkül helyrehozható intézkedése még önmagában véve nem állapítja meg a hivatalos hatalommal való visszaélés vétségét. (B. T. K. 475. §.) A pozsonyi kir. törvényszék (1889. december 2-án 5,533.) V. Vince vádlottat a btkv. 475. £-ába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétségében vétkesnek mondja ki s ezért a btkv. 475. és 484. §-ai alapján a 92. §. alkalmazásával 5 frt pénzbüntetésre és az általa viselt birói hivatal elvesztésére itéli. S. János és M. István vádlottakat az ellenük a btkv. 475. §-ába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétségének vádja alul fölmenti stb. Indokok. V. Vince községi biró, S. János és M. István volt esküdtek és vádlottak ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán a vizsgálat többi adataival egybehangzóan elismerték,