A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 42. szám - A végrehajtási törvény 45. §-ához

316 A J O Gk Mint Tömöry biró ur is kifejezi, a törvény fentebbi intézkedésének célja az, hogy végrehajtást szenvedőt szükségtelen zaklatástól megóvja. Ha tehát ez igy van, mi módon részesülhetne törvény alapján birói oltalomban végrehajtást szenvedő akkor, a mikor végrehajtató kielégítése esetén, a több helyen foganatosított végrehajtások felfüggesztése, vagy megszüntetése akár hivatalból, akár kérvényi úton, a biróságoknak föladata nem volna J. A mely követelés behajtása a biróság közbenjárásával történik, annak a követelésnek teljes kielégítése esetén — ha ez a kielégítés a végrehajtás elrendelése, illetve foganatosítása után következett be — szerintem, a biróságok igen is tartoznak intézkedni az iránt, hogy nemcsak a lefoglalt többi ingóságok a birói zár alól feloldassanak, hanem hogy az ingatlanokra is eszközölt végrehajtási följegyzések, vagy »bejegyzések«, tehát a végrehajtási zálogjogok is töröltessenek; az esetben természetesen, ha a teljes kielégítés, akár a hivatalos iratokból, akár végrehajtatónak megfelelő bejelentéséből jut a biróság tudomására. Mert csak igy lehetséges meggátolni azt, hogy végrehajtást szenvedő, a tartozásának már megtörtént kifizetése után, végrehajtató részéről — különösen pedig, ha a végrehajtás hivatalból foganatosítandó — jogtalan zaklatásnak kitéve ne legyen. Lényeges különbséget abban nem látunk, hogy ha a biróság, a hozzá »beérkezettvégrehajtási iratokból szere z« is tudomást végrehajtató követelésének kielégítéséről, vagy végrehajtatónak a magánúton történt kielégítést bejelentő s a végrehajtási iratokhoz csatolt kérvényéből. Az első esetben föltétlenül hivatalból történik a 45. §, szerint való intézkedés; az utóbbi esetben pedig végrehajtató bejelentésére, de lényegében a kettő között különbség alig lehet. A legtöbb végrehajtás az, mely az árverés stádiumáig nem jut, hanem végrehajtató kielégíttetvén, ezzel végrehajtási és egyúttal követelési joga is elenyészik. Már most ilykép a végrehajtás foganatosítását nem szorgalmazza s ha foganatosítva volt, az árverés kitűzését nem kéri; a kiküldött pedig az iratokat az 1881. évi LX. t.-c. 23. §-a alapján a bírósághoz visszaterjeszti s a biróság azokat egyszerűen irattárba helyezteti. Tehát a végrehajtási iratokból ilykép a követelés kielégítését meg nem állapithatja s ez esetben végrehajtatónak, a kielégítést bejelentő kérelmére a biróság, ha a 45. §-nak megfelelően intézkedik, véleményünk szerint hatáskörébeD mozog ép ugy, mintha az ingóságok elárverezése alkalmával fölvett jegyzőkönyv alapján hivatalból teszi meg ugyanazt az intézkedést. Az pedig szerintünk tévedés, hogy akár egyik, akár másik esetben, a per birósága esetleg csak a »v é g r e h a j t á s i bejegyzések törlésének« elrendelése iránt keresheti meg az illetékes telekkönyvi hatóságot. Hisz a már itélt dolgot egyoldalúlag meg nem itéltté tenni lehetetlen. Vagy ha a követelés, mint végrehajtási zálogjog, a végrehajtást elrendelő végzés alapján van eredetileg bekebelezve ; avagy ha a követelés csak mint egyszerű zálogjog volt biztosítva s erre a hitelező a végrehajtás elrendelése által nyert végrehajtási jogot, mely telekkönyvileg föl is jegyeztetett s egyidejűleg perbeli költségeinek biztosítására is végrehajtási zálogjogot szerzett: hogyan lehetne a végrehajtási zálogjogot egyszerűen, puszta zálogjoggá átváltoztatni, ugy, hogy csak a végrehajtási jog följegyzését töröltetjük? Ez a végrehajtási zá'ogjognál teljesen lehetetlen is; mert ily esetben végrehajtási jog följegyzése nem is történik, mivel a »v é g r e h a j t á s i zálogjog« kifejezés, ugy a követelést, mint az annak behajtására szerzett s vitássá nem válható végrehajtási jogot elválaszthatlanul egyesité. Ha pedig a végrehajtás már bekebelezett, vagy előjegyzett követelésre szereztetett (1881. évi LX. t.-c 136. §.) ennek a jognak megszerzése és telekkönyvi följegyzése, ugyanoly minőségű végrehajtási zálogjoggá s igy itélt dologgá emeli az egyszerű zálogjogot, mintha az a végrehajtás elrendelését magában foglaló birói végzés alapján kebeleztetett volna be. Különbség szerintünk, az alakiság tekintetében a kettő között csak az, hogy a már bekebelezett követelésre vonatkozólag a végrehajtási jog jegyeztetik föl és a költségekre nézve a végrehajtási zálogjog kebeleztetik be; az előjegyzett zálogjog pedig, mint igazolt, végrehajtás útján kebeleztetik be; mig a végrehajtási zálogjog bekebelezésének, minden esetben a végrehajtást elrendelő biróság végzése szolgál alapjául. Már most, ha a bekebelezett zálogjogra vonatkozólag följegyzett végrehajtási jognak törlése iránt az illetékes telekkönyvi hatóságot megkeressük s ez a megkeresés értelmében el is jár : Tömöry biró ur szerint megmarad az ingatlanon »a z egyszerű (?) zálogjog« . . . mely a végrehajtás által már birói sanctiót nyert. Ám ha ez igy lehetséges volna, a végrehajtási jog följegyzésével egyidejűleg a perköltségek erejéig bekebelezett végrehajtási zálogjoggal mi történjék ? Mert ez talán már még sem devalváíódhatik közönséges zálogjoggá; de puszta végrehajtási jog följegyzést sem képez, melyet Tömöry biró ur szerint töröltetni lehetne. Mi történjék továbbá akkor, a mikor a végrehajtási végzés alapján nem a végrehajtási jog jegyeztetik fel, hanem ugy a tőke és kamatok, mint a perköltség tekintetében, a végrehajtási zálogjog kebeleztetik be ? Mert mint fentebb jeleztük, ez esetben végrehajtási jog följegyzés nem történik : tehát miféle »v égrehajtási bejegyzések törlése* iránt lenne megkeresendő a telekkönyvi hatóság .J Szerintünk »a végrehajtási bejegyzések törlésénél^, elrendelése alatt, habár az idézett 45. §-ban nincs is tüzetesebben megjelölve, alig értendő más, mint a biróság tudomása szerint is kielégítés folytán elenyészett zálog- és végrehajtási zálogjog s az ezzel netán kapcsolatos végrehajtási jog följegyzés törlése, az adott esetekben, a biróság közbenjárása mellett eszközöltessék s valamint a lefoglalt ingóságokat ugyanaz a zár alól feloldotta, ne végezzen fél munkát, hanem az ingatlanok tehermentesítése iránt is kellőkép intézkedjék. Ez rem felesleges, inkább a gyakorlati életbe belevaló, célszerű és szükséges intézkedés ugy a végrehajtató és végrehajtást szenvedő, mint a telekkönyvek rendezése, tehát a közérdek szempontjából is. Mert lehetnek esetek, mely szerint az elrendelt és mindkét nemű vagyonra foganatosított végrehajtás során végrehajtató kielégítést nyer, még mielőtt akár az ingó, akár az ingatlan vagyon árverés alá kerülne ; de a kielégítést sem egyik, sem másik fél a bíróságnak tudomására nem hozza, sem a végrehajtási zálogjog bekebelezésének törlését perenkivüli úton nem kérelmezi; végrehajtató örül azért, hogy pénzéhez juthatott, végrehajtást szenvedő pedig azért, hogy nem zaklatják. Esetleg elhal egyik és elhal a másik is, a már rég nem létező ingóságok zár alatt maradnak, az ingatlanok pedig — külön törlési nyilatkozat hiányában — majd egy emberöltőig tartó hagyatéki eljárás, vagy költséges törlési per befejezése után tehermentesíthetők. Tehát nem kiterjesztő értelmezése a törvénynek az a gyakorlat, melyet a biróságok a 45. §. alapján szerintünk helyesen követnek. Tiltó rendelkezést nem tartalmaz a 45. §. arra nézve, hogy az illetékes polgári bíróságnak megkeresését a telekkönyvi hatóság ne egész terjedelmében, hanem csak bizonyos részében foganatosította, vagy annak egyáltalán ne tegyen eleget s igy nem járna el helyesen az a telekkönyvi hatóság, a melyik az illetékes biróság által a 45. §. alapján hozzá intézett megkeresést — ha telekkönyvi akadály nincs — elutasítaná. Az elutasítás tekintetében tévesen történt hivatkozás a tkvi rdts. 60. §-ára, mert ez kizárólag arról rendelkezik, hogy a telekkönyvbe csupán csak a telekkönyvi hatóság Írásbeli meghagyására, intézkedésére lehet bejegyzéseket teljesíteni; a mi tulajdonkép a nyomtatott chablon végzések eme szövegének felel meg: »a bejegyzés foganatosítása a telekkönyvi irodának meghagyatik«. Ilykép polgári biró nem intézkedhetik, hanem csak annak megkeresésére a telekkönyvi hatóság. S ha a végrehajtási törvény 45. §-a alapján a végrehajtási zálogjog és erre vonatkozólag netán lévő följegyzések törlése iránt a telekkönyvi hatósághoz intézett megkeresés, helyesen a tkvi rdts. 67. és 84. §-ainak mindenben megfelel, azt elutasítani nem lehet. Áz 1877. évi VIII. és az 1883. évi XXV. t-.c, a káros jogügyleteknek birói oltalomban való részesítését tiltja, tehát erre vonatkozólag nemcsak a telekkönyvi hatóság köteles az érvényesítést célzó megkeresést vagy kérelmet visszautasítani, hanem ilyennek érvényesítésére, már a polgári biróság sem nyújthat kezet. Az 1877. évi XXII. t.-c. 86. §-a pedig, a kisebb polgári peres ügyekben ingatlanokra vezetendő végrehajtások elrendelését egyenesen a telekkönyvi hatóságok hatáskörébe utalja, tehát ilyent a bagatell biróság törvényszerűen el nem rendelhet s ha mégis megtenné, a telekkönyvi hatóság, mint illetéktelen bíróságtól eredő megkeresést, visszautasítana. Igy lenne ez a tőzsde- és választott biróság, vagy büntető biróságok hasonló megkereséseivel is. Az 1881. évi LX. t.-c. 45. §-án alapuló intézkedésnek és gyakorlatnak tehát meg van a maga célszerűsége és haszna s csak a végrehajtási zálogjog törlésének, a telekkönyvi hatóságnál kérvényi úton eszközlendő mellőzéséből, a kincstárra háramolt bélyegjövedéki károsodás tekintetében volna elfogadható Tömöry biró urnák érvelése. S habár ez nem jelentéktelen számot tesz is ki, de magában véve nem elég motívum arra, hogy a gyakorlatnak megfelelő törvény helyes rendelkezésétől eltérő eljárást kövessünk. Mert minden oly törvény, mely a jogszabályok és pénzügyi kérdések tömkelegét kellőkép föl nem ölelheti : rendszerint fölhatalmazza az illető minisztert arra, hogy a fölmerülő kérdések megoldását rendeleti úton szabályozza. S igy midőn Tömöry biró ur a kérdésnek erre az oldalára mutatott — ha az pusztán el nem hangzik — illetékes helyen módot találhatnak arra, hogy a végrehajtási törvény 45. §-a alapján, a polgári bíróságoknál kérelmezett és elrendelt végrehajtási zálogjog törlések után, a megfelelő okmány-^ és kérvényi bélyegek is, az illető beadványon, a kincstár érdekében lerovassanak, vagy megleleteztessenek; a hivatalból történő intézkedéseknél pedig, az 1881. évi XXVI. t.-cikk 29. §-a alapján összeállított bélyeg- és illeték-díjjegyzék 24. §. utolsó bekezdésének megfelelő intézkedés alkalmaztassák. Egyébkint az igazságügyminiszteriumhoz berendelt dr. Imi ing Konrád kúriai biró ur, »a végrehajtási törvény magyarázata« című munkájának 1891. évi II. kiadása, a végreh. törvény 45. §-ának gyakorlati alkalmazását igen szépen s érthető alapossággal old-ia me?- Bognár Mihály, Lengyeltótiban.