A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 3. szám - A házassági jogból - Tiszafüredi nyomor

10 A J A hadügyi kormányzat által a hadcsapatok élelmezése körül alkalmazott közecrek vétkessésre vagy nnilasztfisa által okozott károkért a katonai kincstár szavatosságarai tartozik. Ha tehát az élelmezés bizottság valamely tagja a szállítónak járó pénzt elsikkasztja, a szállító kielégittetését a katonai kincstártól követelheti. (M. kir. Curia 1891. március 19. 10,103. 1890. p. sz.) Az 18S4, évi ipartörvény 176. §-a értelmében a bíróság előtt inditandó orvoslási perben nem csupán az képezi az eldöntés tárgyát, vájjon az eljárt iparhatóság az általa kiderítettek alapján helyesen itélt-e, hanem megvitatható a tényleges jogviszony is és az e perben kiderítettek alapján hozandó ítélet. (A ka«sai kir. tábla 1891. nov. 11-én, 437. p. sz.) Kereskedelmi-, csőd és váltóügyekben. A csődtörvény S. és 6. §§. szerint a közadós a csődnyitás Joghatályának kezdetével, elveszti kezelési s rendelkezési Jogát a csődtömeghez tartozó vagyon felett, a mely jog gyakorlása a csődtörvény korlátai közt a tömeggondnokra megy át. Ebből, de különösen a csődtörvény 8., 9., 100. §§-ból következik, hogy a közadósnak a csőd nyitásának kezdete ntán az érintett vagyonra vagy a vagyonra vonatkozó jogokra nézve önképviseletl jogosultsága megszűnik s helyébe a tömeggondnok lép. A b.-aliíiási kir. járásbíróság: (1889. évi november 4-én 3,556/p. sz. a.) : L. Mór felperesnek V. Hermann alperes elleni 586 írt és jár. iránti perében a következőleg itélt: Alperes köteleztetik a kereseti 580 frt tökét és ennek 1889. január 1-től járó 6% kamatait megfizetni, stb. Indokok: Alperes a tárgyalás rendjén beismerte, miszerint felperesnek a kereseti 580 frttal kölcsön címén adósa, abéli védve, hogy mostoha viszonyainál fogva ez idő szerint képtelen lévén, figyelembe vehető nem lévén, beismerése alapján felperesi keresethez képest marasztalandó volt, stb. A budapestii kir. itélő tábla (1891. évi március hó 13-án 7,023/p. sz. a): Az elsőbiróság 41,041/889. sz. Ítéletét az azt megelőző tárgyalással, valamint annak hozatalát követő összes kielégítési végrehajtási eljárással együtt az 1891 : XIX. t.-c. 39. §-ának c) és i) pontjai alapján hivatalból megsemmisíti s az elsőbiróságot az összes iratoknak a szabadkai kir. törvényszékhez, mint csődbírósághoz való áttételére utasítja. Indokok: A 408/891. jelentéssel felterjesztett és a 341/89 [• p. sz. alatt leküldött ügyiratokból kitetszőleg a felperes keresetét 1889. évi szeptember hó 16-án 3,556/889. p. sz. alatt tette folyamatba ; követelésére 3,558/889. p. sz. alatt biztosítási végrehajtást kért és nyert, a mi javára 1889. évi szeptember hó 16. és 17-én foganatosíttatott; az ügy tárgyalása 1889. évi november hó 4-én történt; a beismerésben levő alperes ellen ennek alapján azonnal jogerős marasztaló Ítélet hozatott az alperes ellen, azonban már ezt megelőzőleg 1889. okt. 18-án a csőd megnyittatott. Minthogy pedig felperesnek követelése a kereset benyújtásakor csak későbbi biztosítási végrehajtás utján le- és felülfoglalt ingókkal jelzálogilag még biztosítva nem volt és így ő azt, hogy követelését egyedül a zálogtárgyakból kívánja kielégíttetni, a keresetben ki sem jelentette, de ily kérelmet még az ügynek az 1889. évi november hó 4-iki tárgyalásánál sem terjesztett elő, bár ekkor követelésére az alperes ellen biztosítási végrehajtást már eszközölhetett; kétségkívüli követelése az 1881 : XVIII, t.-c. 153. §-a alá nem tartozván a bejelentés alá eső igények, illetve követelések iránti perekre a csödt. 153. §-ában fentartott s a ptrts általános rendelkezéseiben szabályozott peres alkalmazást nem nyerhet, hanem azok ugyanazon törvény 10. §-a szerint a peres eljárás felfüggesztése mellett a csődbírósághoz abban az állapotban, a melyben azok a csődnyitáskor voltak, átteendők, a hol esetleg a peres eljárás folytattatik : nyilvánvaló az is, hogy a keresetnek a kitűzött határnapon tárgyalása és az Ítéletnek hozatala az elsőbiróság hatáskörébe, minthogy a csődtörvény 10. §-a ez esetben kivételes birói hatáskört állapit meg, már nem tartozott. Mindezeknél fogva, de még azért is, mert — mint már említtetett — az alperes V. Hermann ellen a szabadkai kir. törvényszék, mint csődbíróság részéről a csőd az 1889. évi október hó 18-án 18,128. p. sz. alatt kelt s még ezen napon kifüggesztett végzéssel megnyittatott és ennek folytán az alperes a csődt. 3. §-a szerint a csődnyitás joghatályának kezdetével kezelési és rendelkezési jogát — őt a csődnyitástói fogva csak a tömeggondnok képezhetvén — elvesztette; mert továbbá az ügy ezen állásában az önképviseletre semmi körülmények közt sem jogosult s mégis saját személyében védekező alperessel letárgyalható s annak beismerése alapján marasztaló ítélet hozható nem volt és mert a mennyiben az elsőbiróság ezek dacára a keresetet érdemileg letárgyalta, az 1881: LIX. t.-c. -!9. §-ának c) és i) pontjaiban felsorolt szabálytalanságot követett el, annak felebbezett ítéletét az azt megelőző tárgyalással, nemkülönben az Ítélet hozatalát követő összes kielégítési végrehajtási intézkedéseit, a melyek, mint az ítélet folyományai, az elsőbiróság hatáskörébe szintén nem tartoztak, hivatalból megsemmisíteni, egyszersmind az összes iratoknak a további eljárásra illetékes csődbírósághoz áttéte'ét elrendelni kellett. A m. kir. Curia (1891, aug. 18. 6,069. p. sz. a.) : A másodbíróság végzése abban a részében, mely által az első fokú bíróságnak 4,104/889. számú Ítélete az azt egész a 3,556/889. számú kereset kézbesítéséig - megelőző eljárással együtt az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának i) pontja alapján hivatalból megsemmisíttetett, helybenhagyatik, egvéb rászében azonban megváltoztatik, az eljáró kir. járásbíróság illetékessége ezen perre s a kapcsolatos végrehajtási eljárásra nézve, a mennyiben felperes csupán a lefoglalt ingóságok vételárából igényel kielégítést, megállapíttatik és az első fokú bíróság utasittatik, hogy alperes képviseletében a kereset tárgyalására a csődtömeggondnokot idézze meg s a tárgyalás esetleg a bizonyítási eljárás befejezése után hozzon a kifejlendőkhöz képest új ítélete, a kapcsolatos végrehajtási ügyben pedig tovább törvényszerűen járjon el, stb. Indokok: Felek egyező előadása, valamint a peradatok szerint nyilvánvaló, hogy felperes alperesnek 1889. évi október hó 18-án történt csődbejutását megelőzőleg a jelen per tárgyát képező követelésére nézve alperes ellen a keresettel egyidejűleg 1889. évi szeptember hó 16-án 3,557. sz. a. beadott kérvénye folytán, ugyanazon kelet és szám alatt hozott végzés alapján 1889. évi szeptember hó 16. és 17. napján foganatosított biztosítási végrehajtás utján le-, illetve felülfoglalt tárgyakra zálogjogot szerzett, ugy az sem vitás, hogy ez a zálog érvényben fennáll. Ehhez képest kétségtelen, hogy felperes követelése, a mennyiben annak zálogjoggal terhelt tárgyakból, illetve már azok vételárából, mint külön kielégítési alapból leendő kielégítése igényeltetik, figyelemmel a csődtörvény 52. és 55. §§-nak rendelkezéseire, a csődtömeg ellen bejelentendő és a csődt. 8. és 10, §§-nak rendelkezése alá eső követelésnek nem tekinthető, hanem tekintendő a csődt. 9. §-a értelmében oly bejelentés alá nem eső követelésnek, melyre vonatkozólag a csődnyitás előtt folyamatba tett per a tömegre azon állapotban megy át, a melyben az a csődnyitás idejekor volt. A csődtörvény 176. és 177. §i? nak rendelkezéseire tekintettel, ugyanennél a szempontnál fogva, a külön kielégítés alapjául szolgáló dolgok jövedelmeinek és vételárának felosztása is nem a csődbíróságnál, hanem a csődtörvény 53 — 58. §§-nak, továbbá a 177. §-nak figyelembe vételével a törvénykezési rendtartás (most már az 1881 : LIX. -t.-c.) értelmében illetékes bíróságnál történik és a csődbírósághoz csak a vételár feleslege tétetik át az általános csődtömeghez csatolás végett. Ezekhez képest a másodbiróság nem határozott helyesen, midőn az elsőbirósági Ítéletet az azt megelőző egész eljárással, valamint az ítéletet követő kapcsolatos végrehajtási eljárással az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának c) pontja alapján az eljárt kir. járásbíróságot illetéktelennek kimondva megsemmisítette és az összes iratokat további eljárás végett a szabadkai kir. törvényszékhez, mint csődbírósághoz áttétetni rendelte, annál is inkább, minthogy felperes ezúttal csakis az érintett külön kielégítési alapból leendő kifizetéséhez tart igényt, ily esetben pedig az eljárt bíróság illetékessége a csődtörvény 9., 152. és 153 §-ai szerint nyilvánvaló. Minthogy pedig a csődbíróság hatásköre hivatalból vizsgálandó, a másodbiróság végzése vonatkozó részének megváltoztatásával a járásbíróság hatáskörét nemcsak a perre, hanem az említett végrehajtási eljárásra nézve is meg kellett állapítani. Ellenben helyben kellett hagyni a másodbiróság végzésének azt a részét, meiy által az elsőfokú bíróságnak ítélete az azt megelőző egész eljárással együtt egész a kereset kézbesítéséig (a mi 1889. évi október hó 14-én alperes kezéhez törvényszerűen történt), az 1881. évi LIX. t.-k. 39. §-ának i) pontja alapján hivatalból megsemmisíttetett. A csődtörvény 3. és 6. §-ai szerint a közadós a csödnyitási jog hatályának kezdetével elveszti kezelési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyon felett, a mely jog gyakorlása a csődtörvény korlátai közt a tömeggondnokra megy át. Ebből, de különösen a csőtdörvény 8, 9. 100. §§-ból következik, hogy a közadósnak a csődnyitás hatályának kezdete után az érintett vagyonra vonatkozó jogokra nézve önképviseleti jogosultsága megszűnik és helyébe a tömeggondnok lép. Ebből kétségtelen, hogy alperes csődnyitása után az 1889. évi november hó 4-én megtartott és be is fejezett tárgyalás alkalmával nem saját, hanem csak törvényes képviselőjének, a tömeggondnoknak személyében jelenhetett volna meg, ez azonban nem történt és e hiba utólag sem hozatott helyre, minélfogva figyelemmel arra, hogy itt kétségtelenül oly vagyonról, illetve vagyonra vonatkozó jogról van szó, mely részben, esetleg egészben csődtömeghez tartozónak mondathatik ki, az elsőbiróság ítélete ez okból helyesen semmisittetett meg. Külföldiek váltóképessége. A kifogások utólagos módosítása. A budapesti ker. ós váltótörvényszék mint váltóbiróság: A kir. törvényszék az 1890. március 5-én 12,0()5. sz. a. hozott sommás végzést hatályon kivül helyezi, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az 1876: XXVII. t.-c. 95. §-a szerint a külföldiekre nézve a szenvedő váltóképesség rendszerint azon ország törvényei szerint Ítélendő meg, melyhez a váltókötelezett mint alattvaló tartozik s a saját hazája törvényei szerint váltóképességgel nem bíró idegen, ha öt a magyar váltótörvény szerint a váltóképesség megilleti, csakis a belföldön elfogadott váltókötelezett-