A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 41. szám - A képviselőház igazságügyi bizottsága - Ügyvédi és ügyvédjelölti viszonyok Magyarországon

310 A J contraire au simple bon sens, puisqu' elle crée pour les conjoints une situation sans issue, et leur fait porter la peine de la négligeuce des autorités suisses, qui, avant de procéder au mariage, auraient dú s'as3urer, suivant le vocu de l'art. 37, -4° de la loi 1874, que ce mariage serait reconnu en Hougrie avec tous ses suites légales.« (Weiss, i. m. 543. lap.) Ez a svájci ítélet igazolja a mi Curiánk gyakorlatát, mely sohasem vonakodik attól, hogy külföldiek házassága fölött Ítéljen, még pedig a magyar jog szerint. Ugy látszik, abból a fölfogásból indul ki, hogy legalább a belföldre nézve rendeznie kell a felek egyraáshozi viszonyát. Ezt az elvet, igaz, hogy csak Angliában kötött házasságnak és csak érvényessége tekintetében, ki is mondta a Phillimore által idézett Sir C. Cressvel egyik Ítéletében : » .... annak az államnak a törvénye, a melyben a házasságot kötötték, legalább ennek az államnak a területére nézve döntse el, hogy érvényes-e az vagy sem'J« ».... the Law of the country where a marriage is sollemnised shall in that country a t \ least decidé wether it is valid or invalid.. ..« (Phill. IV. 307. lap.) Westlake szerint az angol bíróságok sohasem vonakodnak külföldiek házassági pereibe bocsátkozni, sőt azt moudja, hogy : »Angt'ában eljárásunknak valamely házasság fölbontása céljából leendő folyamatba tételére nézve az illetékességet sohse vitatták azon az alapon, hogy egy idegen jog, valamiféle összeköttetésben lévén ezzel a dologgal, a válást vagy a kérdéses okból nem engedné meg, vagy pedig egyáltalán megtagadná.« »ln England, the propiety, of putting in force our procedure for the dissolution of a marriage has never been disputed on the ground that a foreign law, having any possible relation to the mattéi-, would either not divorce for the cause in question, or even would refuse to divorce at all.« (Vertlake i. m. 80. lap.) A külföldi házasfelektől a jogsegély föltétlen megtagadása és házasságuk végleges rendezése közt középutat ajánl Weiss, »Traité élémentaire de droit intern. privé« címíi művében: »Biróságaink részéről — a mennyiben a külföldi jog megengedi — véglegesen, különben pedig ideiglenesen kimondott ágytól és asztaltól való elválasztás elegendő lesz arra, hogy a közcsendet megóvja és az elviselhetlen együttlét botrányának s rossz példájának elejét vegye.« »La séparation de corps prononcée á titre définitif, si la loi étrangére l'autorise, sinon á titre prov i s o i r e, par nos tribunaux, suffira á sauvegarder la paix publique, á prévenir le scandele et le mauvais exemple d'une existence commune insupportable.« (539. lap.) Célszerű volna nemzetközi szerződésben kikötni, hogy az államok egymás alattvalóinak házassága fölött vagy egyáltalán ne hozzanak ítéletet, vagy ha hoznak, a felek hazai jogát alkalmazzák, így legalább a házasság egységes megítélése biztosíttatnék. Ilyen szerződés hiányában az állam kénytelen figyelmen kivül hagyni alattvalói házasságának külföldön kimondott érvénytelenségét vagy fölbontását, még pedig vagy minden esetben (ha t. i. bíróságainak a külföldi ítéletek érdemleges fölülvizsgálatát megtiltotta), vagy csak abban az esetben, ha az érvénytelenítés vagy fölbontás a hazai jogban be nem fogadott okon alapszik (a mi csak az Ítélet érdemleges fölülvizsgálatából tűnhetik ki.) Végrehajtási törvényünk, mint láttuk, a külföldi ítéletek érdemleges fölülvizsgálatának elvét elejtvén, valamennyi ilyen tárgyú külföldi ítéletet hatálytalannak mondott ki hazánk területére nézve. Belföld. A képviselőház igazságügyi bizottsága Bokros Elek elnöklete alatt e hó 3-án tartott ülésében folytatta a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat függőben maradt szakaszainak tárgyalását. A 8-ik §-t a következő új bekezdéssel toldotta meg a bizottság : Ha a tárgyalás kezdetén vagy folyamán az tűnik ki, hogy a fél helyett olyan meghatalmazott lépett fel, a ki őt nem képviselheti : a biróság nyomban hozandó s a meg nem jelent fél helyett csupán a megjelent maghatalmazottnak kihirdetendő végzéssel a tárgyalást a kellően nem képviselt fél költségére elhalasztja és rendszerint nyolcz napnál tovább nem terjedhető ujabb tárgyalási határnapot tűz ki azzal a meghagyással, hogy a kellően nem képviselt fél az ujabb tárgyaláson a meg nem jelenés törvényes következményeinek terhe alatt személyesen vagy ügyvéd által képviselve jelenjen meg. A 209. §. második bekezdése helyett a következő tétetett: A kir. törvényszékeknek a felebbezési eljárás során hozott végzése ellen irányuló felfolyamodásokra, a mennyiben a jelen törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, azok a szabályok alkalmazandók, a melyeket az 1881 : LIX. t.-c. 52—54., 56 — 58. §-ai a sommás perekben hozott első bírósági végzések elleni felfolyamodásra megállapítanak. A 209. §. végére új bekezdésül a következő vétetett fel • »A kir. járásbíróságoknak sommás ügyekben hozott végzései ellen benyújtott felfolyamodás felett a jelen törvény 120. §-ban megjelölt felebbezési biróság végzései ellen használt felfolvamodás felett pedig ha a kereset tárgyának értéke járulékok nélkül 51 K) frtot meghalad, a kir. curia, minden más esetben az illetékes kir. tábla határoz.« Gr. A vegyes és átmeneti intézkedések közt a 212. §. első bekezdése akként állapíttatott meg, hogy »a jelen törvény életbeléptének napját az igazságügyminiszter határozza meg«. E szakasz után a következő új szakaszok felvételét határozta el a bizottság: »213. §. A jelen törvény életbelépte előtt megindított rendes perek, ha a jelen törvény szerint sommás eljárás alá tartoznának is, a rendes eljárás szabályai szerint folytatandók. E szabály áll az ilyen perekben a perújításra és semmiségi keresetre is. A »214. §. A jelen törvény életbelépte napján az 1877. évi XXII. törvénycikknek rendelkezései, a mennyiben nem a községi bíráskodásra vonatkoznak, hatályukat vesztik.* 215. §. Az 1877. évi XXII. t.-cikknek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben maradnak. Azokban az ügyekben, a melyek az 1877 : XXII. t.-cikk 25. §-a értelmében a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitetnek, ^ a jelen törvény szabályai a következő eltérésekkel alkalmazandók: 1, a járásbiróság a községi biróság jegyzőkönyvének vétele után a feleket az ügy tárgyalására, a felek neveinek és az ügynek rövid megjelölése mellett hivatalból idézi meg; 2. ha a kitűzött tárgyalásra a felek valamelyike meg nem jelent, az ügy eldöntésénél a megjelent fél állításai, a mennyiben azok a községi biróság előtt felvett jegyzőkönyv által meg nem cáfoltainak, valóknak tekintendők; 3. a képviseltelés esetében felmerülő költségekre az 1 s77 : XXII. törvénycikk 36-ik §-ának intézkedései alkalmazandók ; 4. a járásbiróság ítélete ellen felebbvitelnek helye nincsen ; 5. az 1877 : XXII. t.-c. értelmében foganatosítandó végrehajtás az ítéletben rendelendő el. A községi bíráskodással felruházott békebiráknak a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben való eljárása, ideértve az Ítélet ellen használható semmiségi panaszt is, az 1877 : XXII. t.-c. rendelkezései egész terjedelemben érvényben maradnak.« »216. §. A községi bíráskodás és kisebb polgári eljárás alá tartozó azon ügyekben, a melyek a jelen törvény életbelépte előtt leltek megindítva, a további eljárás az eddigi törvények szerint folytatandó. E szahály áll az ilyen ügyekben használható perorvoslásokra is.« A törvényjavaslat azon §-át, mely szerint a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a jelen törvényben szabályozott eljárásra vonatkozólag a bélyeg- és illetékszabályokat a törvényhozás további intézkedéséig az igazságügyminiszterrel egyetértőleg rendeleti uton állapítsa meg — egyelőre függőben hagyta a bizottság. A törvényjavaslat 217. §-ában az igazságügyminiszternek adott felhatalmazást, »az átalános polgári peres eljárás hatályba léptéig« határozta el megadandónak a bizottság. A 218. §. változatlan elfogadásával a törvényjavaslat tárgyalása — egy függőben maradt kérdés kivételével — befejeztetvén, a végleges szöveg megállapítására kisebb bizottság küldetett ki. A bizottság f. hó 7-én tartott ülésében folytatta és befejezte a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának során függőben maradt kérdések fölötti tauácskozását, mely a külföldiek által adandó perbeli biztosítékra vonatkozik. A szövegezési albizottság legközelebb az igazságügyi miniszternél ülést tart. Tárgy: A sommás eljárásról szóló t.-c. szövegezése. — Azigazságügyibizottság október 8-án délelőtt 10 órakor a képviselőházban szokott helyiségében ülést tart. Tárgyai: I. 88. sz. tjv. »a fogházbüntetés végrehajtása és a pénzbüntetések felhasználása«, II. 81. sz. tjvlat »a telekkönyvek helyesbitéséről« ; III. 23. sz. tvjlat »a nyugdíjtörvény módositásárók. Ügyvédi és ügyvédjelölti viszonyok Magyarországon. A magyar királyi igazságügyminiszteriura által közzétett »A Magyar Királyi Igazságügyminiszterium működése 1888 —1891.« című s a képviselőháznak előterjesztett jelentésből közöljük a következő, az ügyvédek és ügyvédjelöltek viszonyait illető érdekesebb adatokat. 1. Ügyvédek. A budapesti és marosvásárhelyi ügyvédvizsgáló bizottságoknál az ügyvédi vizsgára jelentkeztek az 1891. évben Budapesten 242-en, Maros-Vásárhelyt 16-an, összesen tehát 258 an (1887-ben összesen 180-an, 1888-ban 180, 1889-ben 199, 1890-ben 215-en.) A mi az ügyforgalmat illeti, a magyarországi ügyvédi kamaráknál 1891. évben elintézésre várt összesen 25,304 ügy, elintéztetett összesen 25,150 ügy. Az ügyvédek fegyelmi ügyéit és eljárását illetőleg fegyelmi panasz ügyvéd ellen 1891. évben érkezett összesen 1218 (1887-ben 1,020, 1888-ban 1,236, 1889-ben 1,212, 1890-ben 1,123), fegyelmi vizsgálat ügyvéd ellen lett összesen 441 (1887-ben 351, 1888-ban 379, 1889-ben 466, 1890-ben 445), a befejezett vizsgálat alapján a fegyelmi biróság részéről hozott vádhatározatok száma 174 (18«7-ben 85, 1888-ban 129, 1889-ben 156). Ügyvéd ellen vádhatározat következtében tartott tárgyalások száma 118 (1887-ben 77, 1888-ban 90, 1889-ben 115, 1890-ben 130), eredményét illetőleg vétkesség mondatott ki 92 esetben (1877-ben 59, 1888-ban 63, 1889-ben 85, 1890-ben 82.). Kimutatás az ügyvédi kamaráknál, illetőleg a fiumei kir. törvényszéknél az 1891. év folyama alatt nyilvántartott ü g yvédek számáról 1891-ben. Aradi ügyvédi kamara területén 161, balassa-gyarmati 79, besztercebányai 42, brassói 57, budapesti 935, debreceni 215, egri 105, epejesi 123, győri 143, gyulafehérvári 62, kassai 163, kecskeméti 80, kolozsvári 85, mármaros-szigeti 118, marosvásár-