A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 41. szám - Magyarországon kötött és külföldön felbontott házasság kérdéséhez

A JOG. 309 a Szajna megyei törvényszék egy 1876. június 30-iki Ítéletében a külföldi bíróságoknak nem lévén joguk, hogy állampolgáraink személvállapotát érdeklő kérdésekben határozzanak . . .« »La jurisprudeuce paraít admettre que les tribunaux étrangers ne sont jamais compétents pour prononcer la nullité d'un mariage entre Francais, alors mérne que cetté nullité dériverait de la violation des f o r m e s instituées par la loi étrangére, auxquelles les parties se seraieut soumises. Le Tribunal de la Seine l'a déeider ainsi par un jugement du 30. juin 1876 les juridictions étrangéres n'ayant pas qualité pour statuer sur les questions d'état intéressants nos nationaux . . .« (Weiss i. m. 523. 1.) Ugyanígy Moreau, i. m. 53. lapján : azok »a külföldi Ítéletek, a melyek francia állampolgárok személyállapota és cselekvési képessége fölött határoztak, még pusztán polgári ügyekben is nem létezőknek tekintendők Ez a megoldás egyébiránt semmi kétséget se keltett a bírói gyakorlatban ; nevezetesen agy ítéltek, hogy orosz bíróság francia házasság seramisségének kimondására ép ugy nem volt illetékes, mint fölbontására sem«, les »jugaments étrangers qui ont statué sur l'état et la capacité des Franvais mérne en matiére purement civile sont á considérer comme non avenus La solution ne fait pas d'ailleurs de doute en jurisprudence ; on a jugé notamment qu'un tribunal russe était incompetant pour prononcer la nullité d'un mariage Franvais, comme pour prononcer un divorce.« Fontos az előbb emiitett ítélet, mert a 1 e x 1 o c i contractusban megszabott formaságok nélkül kötött házasság érvénye csakugyan vitatható lett volna a locus regit actum elvénél fogva. A bíróság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy elég, ha a felek a hazai jogukban — a francia jogban — előirt alakszerűségeknek megfeleltek. A mint Phillimore mondja: »Az államok általában meg szokták engedni a feleknek, hogy válaszszanak, hogy melyik alakszerűséghez akarnak alkalmazkodni : a lakhelyük, vagy a szerződéskötés helyének jogrendjében megállapítottakhoz s érvényesnek tekintik a házasságot, ha akár az egyik, akár a másik jogrendszerben megszabott formaságoknak megfelelőleg köttetett.« > The generál practice of nations is to allow parties choose which formalities they will adopt, those of their Domicil, or those legis loci contractus, and hold the marriage valid if celebrated according to the formalities of eithe the one or the other«. (IV. 311. lap.) A francia birói gyakorlat az itt körvonalozott állapotra a Code Civil 3. §-ából kiindulva jutott: »A személyállapotra és a cselekvőképességre vonatkozó törvények még akkor is uralkodnak a francia állampolgárok fölött, ha külföldön tartózkodnak.« »Les lois concernant i'état et la capacité des personnens régissent les Franrais, mérne résidant en pays étranger«. Ezt a honossági elvet fogadta el a mi végrehajtási törvényünk is, legalább annyiban, hogy nem akarta megengedni, hogy magyar honosok személyállapotukra nézve Magyarországon idegen jog uralma alá kerüljenek; csakhogy ennek biztosítékát: a külföldi Ítéletek érdemleges fölülvizsgálatának elvét elejtvén 13, 5. §-ában kénytelen volt valamennyi ilyen tárgyú ítélettől megtagadni minden hatályt, tekintet nélkül arra, hogy az Ítélet tartalma talán nem is ellenkezik a magyar joggal. Anglia sem veszi tekintetbe alattvalói házasságának külföldön olyan okból kimondott érvénytelenségét vagy fölbontását, melyet az angol jog el nem ismer. »Az Angliában követett elvek szerint az angol joghoz fordulnak tanácsért, abban a kérdésben, hogy forog-e fönn elegendő ok a válásra, ha valamely angol házasság fölbontásának érvényességéről van szó, a mit külföldi bíróság mondott ki a kerületében lakó felek között.« »D'aprés les principes suivis en Angleterre, c'est la loi anglaise, que !'on consulte, quant á la question de savoir s'il y a cause suffisante de divorce lorsqu'il s'agit d'examiner la validite de la dissolution d'un mariage anglais, prononcée par un tribunal étranger, entre les parties domiciliées dans la juridiction de ce tribunal.« ( Dudley Field, Projet d'un Code Int' rnational, traduit par A. Rolin, Paris 1881. 523. lap.) Továbbá Westlake, Priváté International Law, 81. lap: »A Lolley-féle esetben a birák mindnyájan egyhangúlag abban a véleményben voltak, hogy angol házasságot semmi külföldi országnak vagy államnak semminemű Ítélete vagy cselekvénye sem képes fölbontani a vinculo matrimonü, olyan okból, a minek alapján Angliában nem lehetett volna fölbontani a házasság kötelékét.« »In Lolley's case all the judges were unanimously of opinion, that no sentence or act of any foreign country or slate could dissolve an English marriage a vinculo matrimonü, for ground on which it was not liable to be dissolved a vinculo matrimonü in England.« Sőt az angol birói gyakorlat még tovább ment: nem ismerte el külföldiek Angliában kötött házasságának saját hazájukban kimondott érvénytelenségét,14 vagy fölbontását15 sem. Egy izben 13 A 10. §. szerint a 3. §. esetében tartandó tárgyaláson csakis a 8. §-ban megállapított kellékek fönnforgása vizsgálható : az Ítélet érdemébe bocsátkozni nem lehet, legfölebb a 3. §. d) pontja alapján, a melyben azonban a törvényhozás nem látott elegendő biztosítékot arra nézve, hogy magyar honosok személyállapotát nálunk idegen jog ne szabályozza. u Simonin-Mallac-féle eset, Phillimore IV. 304. s köv. lapok. ugyan az Angliában kötött házasságnak Skóciában történt fölbontását elismerte a felsőház, csakhogy ekkor a felsőház skót fölebbviteli bíróságnak tekintette magát.1'' Általában mindazok az államok, a melyek a felek személyállapota tekintetében a honosság elvét követik, akár mindenkire nézve (olasz polg. törvénykönyv bevezetésének 6. §-a), akár csupán az állampolgárokra nézve (osztr. polg. töráénykönyv 4. §.), kénytelenek megtagadni minden hatályt a külföldi Ítélettől, ha alattvalóinak házasságát a hazai jogban el nem ismert okból érvényteleníti vagy fölbontja. Nemcsak nálunk, hanem a többi államokban is előfordulhat tehát az a bonyodalom, hogy a feleknek külföldön bíróilag fölbontott vagy érvénytelenített házassága saját hazájukban még mindig fönnállónak tekintetik, mert az Ítélet tényalapját hazájuk töivénye nem ismeri el fölbontási, vagy érvénytelenségi okul. Más szóval a házasság egységes megítélésének elve áldozatául esik azoknak a különbségeknek, a melyek az egyes államok házassági jogrendszerei közt fönnforognak. Innen ered az a fölfogás, hogy belföldi bíróság ne avatkozzék külföldiek házassági pereibe. Ez a francia bíróságok álláspontja. »A bíróságok legtöbbnyire ugy segítik ki magukat ebből a bonyodalomból, hogy elvileg vonakodnak ítéletet hozni külföldiek házassági ügyeiben: ez a francia rendszer.« »Le plus souvent les tribunaux se tirent d'affaire en refusant en principe de connaitre des eauses matrimoniales entre étrangers: c'est le systéme francais.« (Weiss i. m. 542. lap.) Nálunk Zsögöd vonta le ezt a következtetést a végrehajtási törvény 5. §-ából: »A válásnál helyes volna, hogy külföldi alattvaló házassága a belföldön fölbontás tárgyává ne tétessék. Annyi bizonyos, hogy belföldi emberre külföldön kimondott elválasztás nem érvényes, mert az 1881 : LX. t. c. 5. §-.? szerint a status fölötti ítélet belföldi bíróság által nem hajtatik végre és igy helyes az is, hogy a belföldi bíróságok tartózkodjanak a külföldiek fölötti ítélettől.« 17 A budapesti kir. ítélő tábla is ezt a fölfogást vallotta: » .. . nem magyar honosok között külföldön kötött házassági kötelék fölbontására irányzott kereset elbírálása hazai bíróságaink ügykörébe nem tartozik.« (Dt. u. f. II. kötet 37. szám.) A Curia azonban az ellenkező álláspontra helyezkedett. A francia álláspont a jogsegély megtagadása az idegen házasfelektől, a mire pedig a talán üldözött vagy elhagyott házasfélnek külföldön, idegenben esetleg nagyobb szüksége lehet, mint otthon, hazájában, övéi közt. Ez persze nem jogi ok. Eféle okoknak csak annyiban van jelentősége, a mennyiben figyelembevételükkel a jogalkotó tényező positiv szabályt állapit meg arra nézve, hogy lehet-e s mikor, külföldiek házassági pereibe bocsátkozni ? Ilyen szabályt tartalmaz például az 1874-iki svájci szövetségi törvény 56. cikke, a mely szerint: »A mi a külföldiek közti házasságokat illeti, semmi fölbontási vagy semmisségi keresetet sem fogadhatnak el a bíróságok, ha nincs bebizonyítva, hogy az az állam, a melynek a házasfelek alattvalói, el fogja ismerni a hozandó ítéletet.« » . . . . loi fédérale suisse du 24 décembre 1874, artiele 56: »quant aux mariages entre étrangers, aneune action en divorce ou en nullité ne peut étre admise par les tribunaux, s'il n'est pas établi que l'État dont les époux sont ressortissants, reconnaítra le jugement qui sera prononcé.« (Weiss i. m. 542. lap.) Hogyan alkalmazták a svájci bíróságok ezt a törvényt ? Egy magyar állampolgár Svájcban tisztán polgári házasságra lépett egy svájci nővel. Ez a házasság tehát a magyar jog szerint érvénytelen voIt.lís Később a férj válópert indított neje elleni keresetét azonban a svájci szövetségi törvényszék 1883. okt. 6-iki határozatával visszautasította, mert: »a magyar jog nem ismer; el házasságodat, annál kevésbé fogná tehát elismerni a válást, a mely házasságodnak végét vetné; lehetetlen tehát, hogy a biróság, a melyhez fordultál, elfogadja keresetedet.« »S a szövetségi törvényszék, a zürichi törvényszék után, csatlakozott ehez a megoldáshoz, a mi, jóllehet, megfelel a törvény betűjének, egy kissé ellenkezni látszik a közönséges józan észszel, mert a házasfelek számára olyan helyzetet teremtett, a melyből nem tudnak kimenekülni és őket lakoltatja a svájci hatóságok hanyagságáért, a kiknek, mielőtt a házasság megkötése körül eljártak, kötelességük lett volna biztosítani magukat az 1874-ik évi törvény 37-ik cikke szerint arról, hogy ez a házasság ismertessék el Magyarországon valamennyi jogi következményével együtt.« »Un arrét du tribunal fédéral suisse, en date du 6. octobre 1883: » ... . la loi hongrois ne reconnaít pas votre mariage; elle ne reconnaítra donc pas davantage le divorce qui y mettrait fin; d'oú impossibilité pour la juridiction saisie d'accueillir votre demande.« Et le tribunal fédéral, aprés le tribunal dec Zürich, s'est rallié á cetté solution, qui, bien que conforme á la lettre de la loi, pariit quelque peu 15 Macarthy-Decaix-féle eset, Phillimore iV. 871 lap. I(i Warrender-féle eset, Phillimore IV. 368. lap. [»The Lords in Warrender v. Warrender considered themselves as a Scotch Court of Appeal from a Scoth Court.«] 17 Zsögöd tanár urnák a budapesti egyetemen 1890-ben tartott eló'adásai atán készült könyomatú jegyzetek 172-ik lapján. Ez az elv különben nem jelenti azt, hogy külföldieknek Magyarországon kötött házasságát bíróságaink ne mondhassák ki érvénytelennek azon az alapon, mert a kérdéses házasság a magyar jogban megszabott formaságok nélkül köttetett. Ámbár még ezt az Ítéletünket is ignorálhatja a felek hazai bírósága. 18 A Curia ugyan egy izben ellenkezőleg itélt. Dt. u. f. II. 39. szám.