A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 41. szám - Magyarországon kötött és külföldön felbontott házasság kérdéséhez

308 A JOG. ítéletében a házasság fölbontását, ha csakugyan fönnforgónak találja a keresetben állított válási okot, vagyis azt a tényt, a mihez a tárgyi jog következményül a házasság megszűnését kapcsolja. Mihelyt ez az itélet jogerőre emelkedett, azonnal beáll valamennyi következménye a felek személyállapotára vonatkozólag : a házassági köteléktől mentekké válnak, új házasságra léphetnek, a nő nem viselheti többé férje nevét s ha férjének mundiuma alatt állott, ez alól szabadul. A feleket az a személyállapot, az a jogi minőség, a mit a tárgyi jog az itélet alapjául szolgáló tényhez (példánkban: a válási okhoz) fűzött, megilleti attól a pillanattól fogva, a melyben az itélet jogerőssé vált.11 Ezért mondják, hogy a személyállapotra vonatkozó itélet jogerőre emelkedése és végrehajtása összeesik. Csakhogy ez a végrehajtás nem terjed ki továbbra, mint azon állam területérc, a melynek bírósága hozta az Ítéletet, mert a bíró nem valami egyetemes érvényű jogot alkalmazott, hanem saját hazája törvényeit s ezeknek a törvényeknek az erejénél fogva csakis az alájuk vetett területen illetheti meg a feleket a jog- és cselekvési képesség valamilyen foka, azaz valamilyen jogi minőség. Ez azonban a mai nemzetközi forgalomban lassanként elhomályosodik, egyfelől mert terjed az a fölfogás, hogy a külföldiek személyállapotát, jog- s cselekvési képességét saját hazájuk törvényei szerint kell megítélni, másfelől pedig, mert a codexek nem mind fejezik ki magukat oly szabatosan, mint az osztrák polgári törvénykönyv : »Az álladalmi polgárok azon cselekvények és ügyletekben is, melyekhez az álladalom területén kivül fognak, ezen törvényekhez köttetvék, a mennyiben azok által vállalkozhatási személyes képességük korlátoltatik s a mennyiben azon cselek vények és ügyleteknek egyszersmind ezen országokban is jogi következményeinek kell lenni.« (4. §.) A Code Napoléon p. o. csak annyit mond: »A személyállapotra és a cselekvési képességre vonatkozó törvények még akkor is uralkodnak a francia állampolgárok fölött, ha külföldön tartózkodnak.« »Les lois concernant l'état et la capacité des personnes régissent les Francais, mérne résidant en pays étrauger.« (3. §.) Innen az az optikai csalódás, hogy az ember jogi minősége époly alkatrészévé válik személyiségének, mint fizikai és erkölcsi tulajdonságai. Valóban ezen a hibás alapon vitatják, hogy a status-perekben hozandó Ítéletek hatálya külföldre is kiterjed: » . . .. az ember épugy magával hordozza jogi tulajdonságait, mint fizikai és erkölcsi tulajdonságait, személyiségétől sem emezeket, sem amazokat elválasztani nem lehet.« » . .. . l'homme emporte avec lui ses attributs juridiques tout comme ses attributs physiques et ruoraux, on ne peut détacher de sa personnalité ni les uns, ni les autres.« (Moreau i. m. 242. lap.) El is hagyják ezt a téves álláspontot lépten-nyomon, például: » . . . a cselekvési képesség megszorításainak, ha azon állam polgárait sújtják, a melyben kimondattak, mindenütt hatályosaknak kell lenniök, ellenben semmi hatályt sem lehet tulajdonítani a megszorításoknak, ha más személyek ellen, mindenek fölött pedig ha azon állam polgárai ellen mondattak ki, a melyben ez a kérdés felmerül«. » . . . les incapacités frappant les nationaux du pays oű elles ont été prononcées devront avoir effet portout, mais . . on ne peut donner aucune valeur aux incapacités prononcées contre d'autres personnes et surtout kontre celles qui appartiennent au pays oü la question se pose«. l'Moreau i. m. 52. I.) La question, t. i. az a kérdés, hogy például a magyar állampolgár ellen külföldön hozott ilyen itélet nálunk végrehajtható-é ? Az angol bíróságok nem késtek kimondani, hogy a házasság érvénytelenségét kimondó itélet hatálya nem egyetemes és nem terjed ki külföldre. Lord Stowell, idézve Phillimore-nál IV. köt., 365. lap : » . . . nagyon messze mentek a következtetésben, mikor azt mondták, hogy valamely házasság érvénytelenségét kimondó itélet okvetlenül és általánosan kötelező a többi államokra nézve. Ha abban az államban mondták ki a házasságot érvénytelennek, a melyben megköttetett, ez az itélet nagy tekintélylyel birna ebben az országban, de már azt nem merném mondani, hogy valamely harmadik államnak házasság érvényessége fölött hozott ítelete nem saját területén és nem saját alattvalói fölött általánosan kötelező volna«. » . . . the conclusion is carried too far when it is said thai a sentence of Nullity of Marriage is necessarily and universally binding on other countries. ... A sentence of millity of marriage, in the country where it was sollemnised, would carry vvith great authority in this country ; but Jam not prepared to say that a judgment of a third country, on the validity of a Marriage, not within its territories ; nor had between subjects oi that country, would be universally binding«. III. A külföldi államok álláspontja. Külföldön a mi végrehajtási törvényünk 5. §-ának megfelelő irott jogszabály nincs; kérdés, követnek-e mégis az egyes államok valamiféle elvet arra nézve, hogy alattvalóik házasságának külföldön történt érvénytelenítését vagy fölbontását mikor ismerjék el ? Követnek, még pedig a szerint, hogy minőknek tekintik a házasság fönnállására vonatkozó szabályokat. 11 Házasság érvénytelenségét kimomló itélet meg éppen ex t u n e hat. Ha az állam a személv-állapotra vonatkozó szabályokat (köztük a házasság fönnállására vonatkozókat is) ugy fogja föl, ho*y azok a feleket külföldre is elkísérik, legalább annyiban, a mennyiben ezen személy-állapotnak belföldön beállhato kovetkezméyeiről van szó, s ha e szabályokat a társadalmi rend vagy az erkölcsiség követelményeinek tekinti: 12 akkor nem tarthatja alattvalói házasságát külföldi bíróság által olyan okból érvenytelemthetőnek vagy fölbonthatónak, a mit saját jogrendszereben semmisségi vagy válási okul el nem fogadott. Az ellenkező^ állaspont a ha°zai jogban elismert semmisségi és válási okok számának szaporításával volna egyértelmű. Annak megítélése, hogy csakugyan a felek hazai joga szerint mondták-e ki a házasság érvénytelenségét vagy fölbontását, birói teendőt képez. A bíróságnak e végből vizsgálat alá kell vennie a per érdemét és csak akkor adhatja meg a joghatályt a külföldi Ítéletnek, ha e föltétel fönforgását konstatálta. Addig az ítélet semmi foganattal se birhat, nevezetesen az anyakönyvbe sem jegyezhető be. A Szajna megyei államügyésznek a kerületébe tartozó polgármesterekhez intézett, 1887. július 25-ikén kelt körrendelete következtében az anyakönyvvezető köteles a bejegyzést megtagadni, ha az elválasztást francia állampolgárok fölött külföldön mondták ki, a mennyiben a válást kimondó ítéletet nem nyilvánította végrehajthatnak valamely francia bíróság : »valóban fontos, ^ hogy két házasfél ne tartassék Francziaországban törvényesen elváltnak, ha házasságuk tölbontása külföldön olyan okokból vagy olyan körülmények közt mondatott ki, a milyeneket a francia törvény el nem ismer«. így van ez p. o. Franciaországban. »D'une circulaire adressé par le parquet de la Seine aux raaires de son ressort, á la date du 25. juillet 1887, il ressort que, si le divorce a été prononcé á l'étranger eutre Francais, l'officier de l'état civil dóit se refuser á la transeription, tant que le jugement dont il résuite n'a pas été déclaré exécutoire par un tribunal francais »il importé en effet, que deux époux ne soient pas tenus en Francé pour légalement divorcés, quand la dissolution de leui mariage a pu étre prononcée á l'étranger pour des motifs ou dans des conditions, que n'admet pas la loi franvaise«. (Weiss i. m. 537. 1.; így van ez Genfben is. »Aux termes de la loi genévoise du 5 avril 1876. art. 106., les jugements qui prononcent un divorce, d'oü qu'ils viennent, doivent étre vérifiés quant á l'autorité de la chose jugée et visés par le procureur géneral, avant d'étre inserits sur les régistres de l'état civil«. (Moreau i. m. 226. 1.) »A genfi 1876. ápril 5-iki törvény 106-ik cikke értelmében a válást kimondó Ítéleteket — bárhonnan jönnek is — az államügyésznek a jogerő tekintetében vizsgálat alá kell vennie s aztán láttamoznia, mielőtt az anyakönyvbe bejegyezhetők volnának«. Úgynevezett köteléki perben a francia bíróságok még tovább mennek : a külföldi bíróságokat egyáltalán nem tartják illetékeseknek arra, hogy francia állampolgárok házasságát érvénytelennek nyilvánítsák. »A birói gyakorlat, ugy látszik, azt az elvet fogadja el, hogy a külföldi bíróságok sohasem illetékesek franciák közti házasság semmisségének kimondására, még ha ez a semmisség abban a külföldi törvényben megszabott formaságok megsértéséből származik is, a miknek a felek magukat alávetették. így döntötte el ezt 12 Phillimore, IV., 361. lap. (Ö ugyan a házasság megítélésére nézve Savigny elméletét követi, de gondolatmenete egészen reá illik a honossági elvre is.) »A State which held that the incapacity to be divorced, except by reasons admitted by the originál Matrimonial Domicil, was of the nature ofa personal staute, ought certainly to hold a foreign Divorce on any other grounds than those of admitted by the originál Matrimonial Domici], to be null and void. So a State which holds that a Divorce is a matter affecting publik order or marality, is not bound to recognise a foreign Divorce between its subjects founded apon reasons which it had not sanctioned by its own jurisprudence, whether these subjects had or had not been, at the time of obtaining the foreign Divorce, domiciled in the State which granted it. On the other hand, a State which does n o t hold the doctrine of the personal statute above mentioned, and which does n o t hold that Divorce is such a question of public order and morality, that no change of Domicil can give a foreign State jurisdiction over it, ought to recognise the sentence of a foreign State over persons at the time domiciled within its territory, though her own subjects, and though she does not sanction the grounds of that Divorce by her domestic Law«. ' O ugyan a házasság megítélésére nézve Savigny elméletét követi, de gondolatmenete egészen reá illik a honossági elvre is. »Az az állam, a mely személyes statútum természetűnek tekinti a felek képtelenségét arra nézve, hogy elválasztassanak (kivévén a házasságkötéskori lakhely joga által megengedett okokból), bizonyára semmisnek és érvénytelennek kénytelen tartani a külföldi válást, ha az valami más okon alapul, mint a mit a házasságkötéskori lakhely joga megenged. S az olyan állam, a mely a közrendet vagy az erkölcsiséget érintő dolognak tekinti a válást, nem tartozik alattvalói házasságának külföldön történt fölbontását elismerni, ha olyan okokra van alapítva, a miket saját jogrendjében nem szentesitett, akár abban az államban volt lakhelyük elválasztatásukkor, a mely azt megengedte, akár másutt. Másfelöl az az állam, a mely nem követi a személyes statútumok föntemlitett: elméletét és nem tekinti a válást a közrend és az erkölcsiség olyan kérdésének, hogy arra nézve a lakhely semmi változtatása sem adnat bírót hatalmat valamely külföldi államnak, tartoznék elismerni a külföldi államnak ugyan e külföldi állam területén lakók fölött hozott Ítéletet, habar azok az ö saját alattvalói volnának is, és habár ennek a válásnak az alapjait nem fogadta volna is be a maga hazai jogrendszerében