A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 41. szám - Magyarországon kötött és külföldön felbontott házasság kérdéséhez

306 A J O Gr. tekintve, hogy az unitárius papi székek, illetőleg zsinati főtanács a concret esetben saját egyházi törvényei értelmében járt el, midőn K. M., a katholikus egyházjog értelmében ágy- és asztaltól elválasztott férjes nővel szemben, miután az unitárius vallásra tért, a házasságot felbontotta; tekintve, hogy az 1868. évi XLIII. t.-c. H. §-a fentartotta sértetlenül mindama törvényeket, melyek az erdélyi részekben (és a Partiumbau) a bevett vallásfelekezetek vallásgyakorlat és önkormányzati szabadságát biztositják s ez alapon ugy az unitárius, mint a többi (ev., ref. és ágostai) bevett vallásfelekezetek egyházi törvényei, habár legfelsőbb szentesítést nem is nyertek, érvényeseknek ismertettek el; tekintve, hogy a magyar B. T. K. 251. §-a értelmében a kettős házasság bűntettének főismérve, hogy a második házasság megkötése alkalmával az az első házasság még érvényes legyen; mindezeknél fogva önként következik, hogy a concret esetben, miután a házassági kötelék felbontására hivatott és illetékes egyházi hatóság, az első házasságot érvénytelenítette: a második házasság megkötése sem alaki, sem anyagi jogsérelmet nem involvál, mert teljesen ki van zárva a dolus jelenlétének eshetősége. A prágai államügyészség részérő! kifejtett véleménynyel szemben megjegyezzük, hogy az osztrák btk. 206. §-a értelmében nem vonható bűnvádi felelősségre elvált nő, mert habár az osztrák büntető törvény szerint a bigámia fogalom meghatározása kiterjesztettebb, mint a magyar büntető törvénykönyv szerint; de az osztrák büntetőjog szerint is csak házas személy követhet el bigamiát, jelen esetben pedig a második házasság megkötése előtt, az első házasság érvényesen felbontatván : hiányzik a minősítés főkelléke, hiányzik továbbá a szándékosság és így az osztrák btk. 1. §-a értelmében is ki van zárva a cselekmény büntethetősége még abban az esetben is, ha az erdélyi részek bevett vallásfelekezetei törvénykezését ott nem ismernél; e!. Magyarországon kötött és külföldön felbontott házasság kérdéséhez. Irta : dr. VIDA ZOLTÁN, Budapesten. »Magyaroszágon kötött s Amerikában rendes bíróság által felbontott házasság nálunk is felbontottnak tekintendő-e s ezen tény az anyakönyv jegyzet rovatába bevezetendő-e és illetőleg a felek Magyarországba visszatértükkor uj házasságra léphetnek-e ?« E kérdés igenlő megoldását vitatja Fekete István bártfai ügyvéd úr a »Jog« folyó 1892. évi július 24-iki és aug- 7-ik számaiban, abból az alkalomból, hogy egy felmerült konkrét esetben az illetékes egyházi hatóság tagadólag döntöte el a kérdést. A kérdésnek az 1881 : LX. t.-c. 5. §-ára alapított megoldását pár sorban összefoglaltam, és ez a »Jog« f. évi aug. 14-ki számába közzé is tétetett. Minthogy azonban akkor a döntés ellen felmerülhető aggodalmakat előre nem oszlattam el, dolgozatom ebbeli hézagát dr. Sztehlo János eperjesi jogakadémiai magántanár urnák a »Jog« folyó szept. „4-iki számában megjelent cikke alkalmából a következőkkel egészítem ki: I. a perrendtartás 36. §-ának értelmezésével; II. annak kimutatásával, hogy mint az ítéleteknek általában, ugy a status-perekben hozott ítéleteknek is maguktól semmi hatályuk sincs más államban, mint a melyben hozattak, ámbár a személy-állapotra vonatkozó ítéletek — mint mondani szokás — már meghozatalukkal (igazabban jogerőre emelkedésükkel) végre vannak hajtva ; III. , annak feltüntetésével, hogy hasonló kérdéssel szemben minő élláspontot foglalnak el a külföldi államok? A kérdés ugy a mint föl volt vetve, tulajdonkép a külföldi ítélet belföldön való hatályának kérdése, mely a nemzetközi jogsegély tanába, ez ismét az u. n. nemzetközi magánjogba tartozik. A nemzetközi magánjog persze csak elvileg, de nem kötelezőleg oldhatja meg a kérdést, mert szabályai csupán mint tudományos elvek vannak egységes rendszerbe összefoglalva, tételesen ellenben az egyes államok törvényeiben szanaszét szórva találhatók, s a különböző államokban részben eltérők is egymástól. Nálunk a végrehajtási törvény 5. §-ában van a kérdés megoldva. I. A perrendtartás jó. .j'-a. Dr. Sztehlo János ur, a fönt említett egyházhatósági határozat szerzője a kérdést egészen az 5. §.-nak megfelelőleg döntötte el, de vitathatónak tartja ezt a döndést a perrendtartás 36. §.-a alapján, mint a mely »házassági válóperekben a bírói illetőséget kizárólag a lakhelyre alapitja.« — Szerény nézetem szerint azonban csak a magyarországi bíróságokra nézve állapit meg illetékességi okot a 36. §., melynek majdnem minden szavából kitűnik, hogy alkotásánál kizárólag a hazai biróságokra gondolt a törvényhozó. A §. rendelkezik olyan házassági perekről, melyekre nézve a szentszékek eddigi illetősége megszüntetettett«. Bizonyára csak a hazánk területén lévő szentszékek jurisdictióját szoríthatta meg a magyar törvényhozás (nevezetesen a perrendtartás 22. §-ában). »Továbbá« mondja a 36. §., »a mindkét felekezetű evangélikusok és unitáriusok válóperei.. .. stb a mennyiben ezen felekezetek egyházi bíróságai rendezve nem volnának....* itt világosan arra történt célzás, hogy a »mindkét felekezetű evangélikusoknak* es unitáriusoknak Erdélyben vannak saját egyházi bíróságaik, ellenben a Királyhágón innen nincsenek. A §. utolsó bekezdése pedig megállapítja, hogy a mindkét felekezetű evangélikusok házassági pereiben minő jog szerint kell ítéletet hozni. Magyar törvény csakis magyar bíróságnak parancsolhatja meg, hogy micsoda jogot alkalmazzon. Ezek azonban csak jelek arra nézve, hogy pusztán a magyar bíróságok lebegtek a törvényhozó szeme előtt. De minden kétséget kizárnak a 36. §. azon szavai, a melyek szerint az emiitett perek »a 22-i k §-ban megnevezett azon törvényszék illetőségéhez tartoznak, a melynek területén a házasfelek állandó és utolsó együttlakásuk volt.« Tehát nem ^ valamennyi — akár belföldi, akár külföldi — bíróságra nézve állapit meg itt illetőségi okot a magyar törvény, hanem csupán azon világi biróságokra nézve, melyek a bírói hatáskörről szóló megelőző fejezet 22. §-ában meg vannak nevezve. Igaz ugyan, hogy a 36. §. nem csupán a 22. §-ban megállapított hatáskörön belül ad iletékességet, hanem a »mindkét felekezetű evangélikusok és unitáriusok válóperei, valamint a házassági összeköttetésből és elválásból keletkező egyéb keresetek« tekintetében is, »a mennyiben ezen felekezetek egyházi bíróságai rendezve nem volnának«, végre az izraeliták válópereire nézve is, csakhogy ezen pereket szintén a 22. §-ban megnevezett világi törvényszékek hatáskörébe utalja. A 36. §. alapján tehát mindig csak a 22. §-b a n megnevezett világi törvényszékek valamelyike l'ehet illetékes. A 22. §. pedig csakis hazai bíróságokat említ: »Minden egyéb.... peres kérdések, melyekre nézve eddig az egyházi törvényszékek Ítéltek,.... az illető polgári és pedig szab. kir. városok lakosaira nézve a városi, a megye egész területére nézve a megyei, és az 1-ső §-ban említett kerületekben az illető kerületi törvényszékhez utasíttatnak.« S e tekintetben az első folyamodásu bíróságok rendezéséről szóló 1871 : XXXI. t.-c. nem tett egyéb változtatást, mint hogy a perrendtartás 22. §-ában megnevezett törvényszékek hatáskörét az említett uj szervezeti törvény \. §. b) pontiában megállapított és 6. §-a szerint szervezett kir. törvényszékekre, tehát ismét csak magyar biróságokra ruházta. Az 1871 : XXXI. t.-c. 18. §-ának a) pontja szerint ugyanis a kir. törvényszékek hatásköréhez tartoznak »mindazon polgári peres és perenkivüli teendők, melyek a polgári törv. rendtartás (1868 : LIV. t.-c.) szerint az eddig fönnállott első folyamodásu társas bíróságokhoz (városi, megyei, kerületi, széki vagy vidéki törvényszékek) tartoztak.« Tehát az uj bírói szervezet életbelépte óta sem lehet a perrend 36. §-a alapján külföldi bíróság illetékes, mert ezen illetékességnek elő (öltételét képezi az, hogy a bíróság az 1871 : XXXI. t.-c. 18. §-ának erejénél fogva már hatáskörrel bírjon. Nem feledékenységből hallgattam eddig az 1868: XLVIII. t.-c. 2. §-áról, a mely szerint házassági ügyekre nézve állapit meg bíró hatáskört 1: »Házassági ügyekben a kötelék érvényességének kérdésében a római és görög katholikusokra és gör. keleti hitvallásuakra, valamint az erdélyi két evangélikus egyház híveire és az unitáriusokra nézve, a jelenleg fennálló egyházi törvényszékek az illetékes bírák, a két evang. hitfelekezetü egyház magyarországi híveire nézve pedig az illető világi törvényszékek.*. A perrendtartás 36. §-a csupán a világi bíróságok illetékességét akarván szabályozni, nem hivatkozhatott ezen 2. §-ra, mely tulnyomólag egyházi bíróságok hatásköréről intézkedik; a mi pedig a §. végén említett világi törvényszékeket illeti, ezekre külön hivatkozni a 36. §. szerkesztésekor, ugy látszik, fölöslegesnek tartották, mert ezek ugyanazok, mint a melyek a perrend 22. §-ában vannak egyenként megnevezve, mint városi, megyei stb. törvényszékek. (A 36. §. ilyetén szerkezete miatt lett vitássá a gyakorlatban, hogy vegyes házassági válóperekben minek alapján kell eldönteni az illetékességet?) Ugyanazok a világi bíróságok vannak tehát hatáskörrel felruházva az 1868 : XLVIII. t.-c. 2. §-ának végpontjában, mint a melyek a perrendtartás 22. §-ában, illetőleg az 1871: XXXI. t.-c. 18. §. a) pontjában. Az 1868: XLVIII. t.-c-ben megállapított hatáskörben persze csak az egyik fél fölött hoz iéletet a törvényszék. Nem szükséges tehát a »lex posterior« elvére hivatkozni az 1868: LIV. t.-c. 36. §-ával szemben Az 1881: LX. t.-c. 5. §-ának alkalmazásánál, mert az előbbi §. egy külföldi bíróságot sem ruházott föl illetékességgel (annál kevésbbé hatáskörrel arra nézve, hogy magyar honosok házassága fölött ítéljen. II. Külföldi ítéletek hatálya a belföldön, aj Általában. Teljesen egyetértek Fekete István úrral arra nézve, hogv minden ország (állam) csak a saját területére nézve kiterjedő tör vényeket van joga alkotni« és »nem alkothat oly törvényeket, melyek a kűlállamot kötelezzék". 2 Ez természetes. Hisz az állam területi határai az állami souverainitásnak is határai. Csakhogy ezt a következtetést az állami souverainitás területiségében nem1 Csak hatáskört, mert illetékeségi okot ez a t.-c. nem tartalmaz. 2 L. a »Jog« aug. 7-iki számát.