A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 40. szám - A perlaki kir. járásbiróság állapota

A JOG. 159 pedig alperes azért volt kötelezendő, mert felperes a szegedvárosi főkapitányi hivatal által foganatosított egészségügyi rendőri eljárás folyamában a városi orvos és városi vegyész, tehát hivatott szakértők véleményével bizonyította, hogy az általa alperesnek küldött zsír jó minőségű volt, az a körülmény pedig, hogy az Orvosrendőri vizsgálat tárgyát az alperes által visszaküldött zsir képezte, az O. alatti rendőri*bizonyítványával, továbbá a perben kihallgatott tanuk vallomásával van igazolva; minthogy a hivatalos eljárás alapján adott eme szakértői véleménynyel szemben a M.-Szigeteu egy állatorvos, tehát az élelmi czikkek megvizsgálására különben sem hivatott közeg által adott ellenkező vélemény a kérdéses árú minőségének elbírálásánál figyelembe nem jöhet : alperes nem volt jogosítva a kérdéses árút minőségi hiány miatt rendelkezésre bocsátani, s minthogy alperes az e címen felszámított telperesi követelés ellen egyéb kifogást nem tett: ez összegbeni marasztalása is indokolt. Egyéb részeiben a raásodbiróság Ítélete indokainál fogva hagyatott helyben stb. Perlés és elutasítás után a váltóra rezetetl kezességi nyilatkozat alapján a másodszori beperlés alkalmával marasztaló Ítélet hozatott. A nagyszebeni kir. törvényszék: Az 1891. évi április hó 9. napján 2,341. szám alatt hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek a Szelestyén 1889. évi május hó 3. napján 500 frtról kiállított váltó alapján mint kezesek a kereseti 500 frt váltóösszeget, ennek 1889. évi november hó 3-ik napjától járó 6°/o kamatát felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperesek, kiknek kezesi minősege a kereseti váltóra vezetett nyilatkozat folytán, annak tartalma által a V. T 66. §-ának megfelelöleg igazolva van, az ellen egyedül azon kifogással élnek, hogy ezen váltó egy izben már oly alakban tétetett per tárgyává, mikor azon a kezességi nyilatkozat hiányzott, mi a kifogásokhoz csatolt Ítéletek szerint a felperesi kereset elutasítását vonta maga után, ennélfogva most már felperes jogosítva nem volt a már egy izben itéletileg elbírált váltóra a kezességi nyilatkozatot utólagosan és alperesek beleegyezése nélkül reá vezetni. Tekintettel azonban arra, hogy a váltó mint formálügylet, a váltótörvény által előirt alakiság mellett, annak tartalma szerint bírálandó el, a hivatolt fenti ítéleteknek is a kereset visszautasítására a váltónak akkori formai hiánya szolgált alapul, nem pedig az, hogy alperesek a kezességet nem vállalták volna el, mi a váltónak éppen akkori formai hiányánál fogva az elbírálás tárgyát nem képezhette. .Miután azonban most a váltó a törvényes alakisággal bír, az alperesek kezesi nyilatkozatát tartalmazza, csakis most jöhet elbirálás alá az, hogy a váltó tartalma által igazolt kezesi minőség az az ellen emelt kifogások folytán menynviben felel meg a létrejött megállapodásnak, minek joghatályát nem gyengítheti a kifogások szerinti itélt dolog, mert ez jelen esetben éppen csak is annak igazolására szolgálhat alapul, hogy a válton utólagos kitöltés által lett alperesek kezesi minősége kitüntetve, minek ellenkezőjét maga felperes nem állítja. Ennélfogva az utólagos kitöltés ténye által most már nem az képezi az elbirálás tárgyát, hogy mikor történt az, hanem az, hogy nem történt-e a létrejött megállapodás ellenére. A megállapodás ténvére pedig elleDkező befolyással nem birhat az. hogy az itélt dolog után most már alperesek a váltó utólagos kitöltésére bele nem egyeztek, mert a létrejött megállapodás az itélt dolog előtti időből származik és a szerint birálandó el. Mindezeknél fogva és tekintettel arra, hogy most már a váltó tartalmán kivül a felperes által hivatkozott tanuk vallomása szerint is, alperesek kezességi minőségük jogszerűen bizonyítottnak vehető, minek ellenkezőjét alperesek a V. T. 93. §-a értelmében egyátalán nem bizonyították, a sommás eljárás hatályában fentartandó volt. C1891. évi július hó 16-án, 4,705. sz.) A kolozsvári kir. itólő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a váltókifogásoknak helyt ad s a nagyszebeni kir. törvényszék 1891. évi április hó 9-én 2,341. szám alatt kelt sommás végzésének hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperesek az itélt dolog (res judicata) kifogással éltek, felhozván, hogy a felperes ugyancsak e váltó alapján mint váltókezesek ellen a váltótőke és járulékai iránt keresetet indított, a meiylyel a nagyszebeni kir. törvényszéknek 2,951/890. számú Ítéletével jogérvényesen elutasittatott. Tekintve, hogy felperes alperesekamaz állítását, hogy jelen sommás keresetnek és a kifogással megtámadott 2,341/891. számú sommás végzésnek alapját ugyanazon váltó képezi, melynek alapján 8,695,1889. szám alatt sommás keresetét beadván, a jelen kifogásokhoz mellékelt első- és másodbirói Ítéletek által azzal jogérvényesen elutasítva lett, nem tagadta, és tekintve, hogy a kezességi minőséget kitüntető utólagos kitöltése a váltónak, azt új váltóvá s következésképpen a kereset új jogalapjává nem minősiti, végül tekintettel arra is, hogy felperesnek a mondott váltóból származó követelése a fentebbiek szerint tehát itélt dologgá vált: ennek folytán felperes keresetét ugyanazon jogalapon újból meg nem indíthatta. Miért is az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a sommás végzést hatályon kivül helyezni és felperest keresetével elutasítani kellett. (1991. szeptember hó 14-én, 6,657. sz.) A in. kir. Curia: A másodfokú bíróságnak neheztelt Ítélete megváltoztatik; alpereseknek »itélt dolog« miatt emelt kifogása elveltetik és a kolozsvári kir. itélő tábla utasittatik, hogy az ügy érdemében hozzon határozatot. Indokok: Felperes a nagy-szebeni kir. törvényszéknek 2,952 1890. szám alatt kelt és a másodfokú biróság által is helybenhagyott, 2-/. alatt mellékelt ítélete szerint, korábbi keresetével azért utasíttatott el, mert alpereseknek váltókezessége a váltón a j V. T. 66. §. rendelkezésének megfelelően reá vezetve nem találj tátott, vagyis hiányzott a váltón a kezességi nyilatkozat. Ezen i hiány miatt tehát abban a perben alpereseknek váltójogi kezes! ségéböl folyó felelőssége fen nem forgott. A jelenlegi kereset alapjául szolgáló A. alatti váltón azonban ott van alpereseknek kezességi nyilatkozata, mely megfelel a V. T. 66. §. kívánalmainak s így a váltó jelenlegi tartama szerint alpereseknek a kereseti összegért való váltójogi felelőssége egy új tényre, a váltón levő váltójogi kezességre van alapítva. Ez a tény az előbbi perben elbírálás tárgyát nem is képezhette s ennélfogva alpereseknek az itélt dolog (res judicata) miatt emelt kifogását, mint alaptalant mellőzni kellett. Minthogy pedig a másodfokú biróság a jelen keresetet érdemi részében felülvizsgálat tárgyává nem tette, ugyanaz ez irányban való határozathozatalra utasítandó volt. (1892. évi január hó 5-én, 1891. évi 1,303. váltószám.) Bűnügyekben. Ha valamely ingatlan vevője az eladóval a vételár tekintetében összeszámolkodott és neki a vételárt kifizette, hogy eladó köteles legyen abból egy bizonyos adósságát megfizetni, ezt azonban eladó nem tette, hanem az illető összeget saját czéljaira fordította, ez nem képez sikkasztást. Mert á vételár kézhez vétele által ez eladó tulajdona lett. Sikkasztás azonban a btk. 359. §-ban meghatározott eseten kivül csak idegen ingó dologgal követhető el. Magán kötelesség megszegése nem esik büntető megtorlás alá. A temesvári kir. törvényszék (1891. május 1. 4985. sz. a), G. Henrik vádlott a btk. 355. §-ba ütköző, a 356. §. szerint minősülő és a 358. szerint büntetendő sikkasztás bűntettében bűnös és ezért a btk. 91. §-ának alkalmazása mellett 6 havi börtönbüntetésre, 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának 3 évig tartó felfüggesztésére ítéltetett stb. Indokolás. W. Miklós káros hit alatt tett vallomása, valamint G. Henrik vádlott saját beismerése szerint be van igazolva, mikép vádlott az általa eladott majorkülvárosi 140. sz. tjkvben felvett ház vételárát vevőtől oly kikötés mellett kapván meg, hogy _ abból első sorban P. Ferencnek 140 frtnyi követelését törleszsze, eme megállapodás daczára a vételárt nem fordította a jelzett tartozás törlesztésére, hanem azt egészben saját czéljaira fordította. A fenti követelés így nem törlesztetvén, eme összeg erejéig a zálogjogba vett ingatlanra bekebeleztetetett és igy kénytelen volt vevő, hogy a végrehajtás, illetve elárveretés veszélyét kikerülje, a kérdéses tartozást kifizetni és igy összesen a költségekkel együtt 185 frt kárt szenvedett. Vádlott eme cselekménye a btk. 355. §-ba ütköző, a 356. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettét képezvén, vádlott abban bűnösnek volt kimondandó stb. A temesvári kir. itélő tábla (1891. szept. 21. 10.432. sz. a.). A kir. törvényszék itéleiét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1892. szept. 9. 1241. sz.). Mind a két alsóbb fokú biróság ítélete. megváltoztattatik és vádlott felmentettetik az ellene emelt vád terhe alól. Indokok: Dr. T. Imre kir. közjegyzőnek és P. István közjegyzői segédnek tanúvallomása szerint W. Miklós és neje, kik a vádlott és részben kiskorú gyermekei tulajdonát képezett ingatlan birtokot vádlottól megvették, az adásvételi szerződés alapján tartott összeszámolás után a vételár hátralékos összegét fizették le vádlottnak. A lefizetett összeg tehát a vádlott tulajdonába ment át és mivel P. B. Ferencnek vádlott irányában fennállott személyes adóssági követeléséről az adásvételi szerződésben nem is tétetett említés, a vádlott által a vételár hátralékainak felvételekor elvállalt kötelezettség, mely szerint a felvett pénzből említett adósságot kifizetni tartozott, a vádlott kezébe lefizetett összeg természetét nem változtatta meg. Minthogy sikkasztás a btk. 359. §-ban meghatározott eseten kivül csak idegen ingó dologgal követhető el és mivel magán kötelesség megszegése nem esik büntető megtorlás alá: vádlott a minthogy elvállalt kötelezettsége ellenére a P. B Ferenc követelését nem fizette ki, nem büntethető. Relatíve alkalmatlan eszköz használata esetén sem állapitható meg a gyilkosság kísérlete. A szegedi kir. itélő tábla: Gyilkosság bűntettének kísérlete miatt vádlott B. Mihályné elleni bűnügyben következően