A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 40. szám - A perlaki kir. járásbiróság állapota

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 40. számához. Budapest, 1892. október hó 2-án. Köztörvényi ügyekben. A munkaadó nincsen jogosítva a munkást azonnal és felmondás nélkül a szolgálatból elbocsátani és igy a munkás a felmondási időre való kárpótlásra jogosult. A makói kir. járásbíróság: (1890. dec. 31. 6,570. sz.) : Dr. Fülöp Géza ügyvéd által képviselt N. István felperesnek dr. Wizinger Károly ügyvéd által képviselt D. Imre alperes ellen 126 frt iránt indított perében következőleg itélt: Alperes köteles lll frt tökét felperesnek megfizetni, ellenben azontúli keresetével felperes elutasittatik stb. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy alperes és társa 1889. évi április 13-án hajómalmukban zsákhordó csuvárnak alkalmazták szóbeli szerződés és a helyi szokásoknak megfelelő feltételek és járandóságok mellett. Felperes azon minőségben 1889. jun. 22. napjáig tényleges alkalmazásban is volt, midőn öt alperes minden ok nélkül szolgálatából elbocsájtotta. Alperes tagadja, hogy felperest a keresetben felsorolt illetmények mellett csuvárnak felfogadta volna; tagadja, hogy oly helyi szokás léteznék, a mely szerint felperes a keresetben emiitett címeken alperestől bármit is követelhetne; miután azonban a kapitányi hivataltól beszerzett iratok szerint beismerte, hogy hajómalmában felperes mint csuvár alkalmazva volt; miután ezt alperes volt társa is megerősíti: alperes maga pedig a perben azt is elismeri, hogy felperes a malomban dolgozott; de azt, hogy ő felperest 18S9. jun. 22-én elbocsátotta, nem tagadja: ennélfogva, de különösen V János és V. Imre hit alatt kihallgatott tanuk vallomása folytán kétségtelen, hogy felperes 1889. április 13-tól június 22-ig alperes hajómalmában mint csuvár tényleg alkalmazásban is volt. A mi felperes járandóságait illeti, igaz ugyan, hogy azok a szolgálat megkezdése alkalmával megállapodás tárgyát nem képezték, de ez felperes igényeinek törvény utján való érvényesítésére befolyással nem bir, mert fentebb már megnevezett, valamint V. János és G. Pál kifogástalan tanuk vallomásával oly helyi szokás nyert perrendszerü igazolást, mely szerint ha a felek másként nem egyeznek, a csuvár illetősége a vámjövedelem J/7-ed része, kéthetenként H/a véka búza és az aratás kárpótlásakép 6 veka búzából áll, továbbá, hogy a szolgálat a malom bekötésétől kikötéséig tart ; ezen idő alatt pedig a csuvárt elbocsátani nem iehet; hogy felmondásnak helye nincs ; végül, hogy a jelen esetben a hajómalom 1889. dec. 2-án köttetett ki stb. Mindezeknél fogva alperest még annál is inkább marasztalni kellett, mert nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy felperest hanyagság, vagy egyéb kötelességszegés miatt bocsátotta volna el és mert felperes az idő előrehaladottsága miatt egyéb hason keresetforrástól elesett stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (1891. évi szept. 7. 1680. sz. a.): az első bíróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével el. utasittatik. In d o k o k : Felperes saját előadása szerint alperesnek malmában sem meghatározott időre, sem pedig megállapított bér mellett nem volt alkalmazva; ebből folyólag az 1876 : VIII. t.-c. 3. §-ának C. pontja értelmében nem tekinthető sem belső, sem külső olyan cselédnek, a kinek szolgálati időtartamát az idézett törvény 60., illetve 65. §-ai megállapítják. Tekintve pedig, hogy e szerint felperesnek az alperesnél elfoglalt szolgálati alkalmaztatását ugyané törvény V. fejezetének rendelkezései szabályozzák, ez esetben pedig ezen törvény 100. §-a szerint, ha, mint a jelen esetben, a munka tartamára más világosan ki nem köttetett, mindig csak egy napi munka értendő; ebből következik, hogy az alkalmaztatástól minden nap lefolytával bármely fél elállhatott; az alperes tehát jogosítva volt felperest a jelen esetben szolgálatából bármikor elbocsátani. Nem változtat alperes ezen jogán azon különben sem arra hivatott tanuk vallomásai által támogatott állítólag fennálló helyi szokás, hogy az ilyen munkásokat a »malom kikötése idejéig« szokás felfogadni, mert ez a szokás a fent hivatkozott törvényszakasz világos rendelkezésével szemben alperes ellen kötelezettséget meg nem állapithat. Felperes ezekből folyólag egyáltalában nem bizonyítván kártérítéshezi jogát, őt az első bíróság ítéletének megváltoztatása mellett keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1892. szept. 7. 9091/P. sz. a.): Mindkét alsó biróság ítélete akként változtattatik meg, hogy alperes köteleztetik felperesnek 18 frt 25 kr. tőkét megfizetni; az ezen összeget meghaladó követelésével felperes elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapitja, hogy őt alperes 1889. évi április 13-án zsákhordó csuvárnak alkalmazta szóbeli szerződés és a helyi szokás által megállapított járandóság mellett, ugyanazon évi június 22-én azonban őt alperes a szolgálatból ok nélkül elbocsátotta. Alperes tagadta ugyan, hogy felperest csuvárnak fogadta fel, valamint hogy léteznék olyan helyi szokás, a mely szerint a csuvárnak a keresetben emiitett illetményekhez joga volna ; tekintve azonban, hogy alperesnek a rendőri kapitányságnál történt kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv szerint kétségtelen, hogy felperest mint csuvárt alkalmazta, mert különben őt el sem bocsáthatta volna; tekintve továbbá, hogy a kihallgatott tanuk vallomása szerint a csuvárt a malom vámjövedelmének egy hetedrésze megilleti, a jószág gondozásáért pedig minden két hétre l'/2 véka búzát követelhet, alperesnek a jelzett iránybani tagadása figyelembe nem jöhet. E szerint kétségtelen, hogy felperes az alperes által azonnal és felmondás nélkül jogtalanul bocsáttatván el a szolgálatból és hogy alperesnek a felmondáshoz joga volt, minthogy ezen felmondási idő a szolgálat minőségét tekintve legalább négy hétre tehető, felperes keresete négy heti felmondási időre való kárpótlás iránt jogosultnak volt tekintendő és ehhez képest alperes a szakértők által megállapított vámjövedelem egyhetedrészének négy hétre járó része, vagyis 13 frt, ugy a jószág gondozásáért ugyanannyi időre járó 5 frt 25 kr., vagyis összesen 18 frt 25 kr. megfizetésében volt alperes elmarasztalandó. Az aratás és cséplésbeni részvétel megváltásáért tett felszámítás figyelembe azért nem jöhetett, mert felperes attól, hogy június 22-én történt elbocsátása után aratást ne vállalhasson, elzárva nem volt stb. A házassági szerződés azon rendelkezése, mely szerint a férj bizonyos körülmények esetére női tartás fizetésére magát kötelezte, bíróilag iigy értelmezendő, hogy a nő akkor van jogosítva férjétől a kikötött tartozást követelni, ha a házassági viszályra a férj magaviselete szolgáltatott okot. A budapesti VIII—X. ker. kir. járásbíróság (1891. aug. 5. 11.627. sz. a.). Krausz Gyula ügyvéd által képviselt P. Ignáczné, sz. S. Mária felperesnek dr. Schulhof Géza ügyvéd által képviselt dr. P. Ignác (orvos) alperes ellen havonkénti 60 forint női tartásdíj iránti perében következőleg itélt : Alperes köteles felperesnek 1891. március 1-től számitva mindaddig, mig törvényes házasságuk fennállása alatt külön válva élnek, havonként 60 frtot tartásdíj fejében megfizetni stb. I n d o kok: Felperes keresetét a közjegyzői okiratba foglalt A •/. alatt csatolt házassági szerződés 7. pontjára állapítja, mely szerínt alperes azon esetre, ha házassági viszályok miatt bármelyik házas fél a közös lakást elhagyja és .6 héten belül oda vissza nem térne: kötelezte magát felperes részére ennek saját személyi tartásdíja fejében havonként minden hó elején 60 frtot megfizetni mindaddig, mig a házastársak házassági együttlétüket nem folytatják vagy a házasságuk felbontva és a hozomány a nőnek visszaadva nem lesz. Tekintve, hogy alperes a per során nem tagadta, hogy neje a közös lakást elhagyta és 6 héten oda vissza nem tért; tekintve továbbá, hogy alperes tagadása ellenében a per során kihallgatott tanuk hit alatti vallomásával begyőzetett, hogy felperes férjét házassági viszályok miatt volt kénytelen elhagyni, a mennyiben felperes nejét oly bánásmódban részesítette, mely a házassági viszályokra, ugy a külön élésre alapot szolgáltatott. Mindezeknél fogva, miután alperesnek tartási kötelezettsége a keresethez A. a. csatolt közjegyzői okmányból nyilvánvaló, őt felperes kereseti kérelméhez képest marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1891. okt. 5. 27.880. sz. a.) Az első biróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1892. szept. 2. 9294. sz.). Mindkét alsó biróság ítélete a kereset főtárgyára nézve megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Mert a felek között létrejött házassági szerződés 7. pontja bíróilag úgy értelmezendő, hogy felperes akkor van feljogosítva férjétől eltávozni, s ettől a kikötött tartást kövére ni, ha a házassági viszályra az alperes férj magaviselete szolgáltatott okot, ezt azonban felperes perrendszerüleg nem bizonyította, sőt a per során kihallgatott tanuk közül B. Lina azt állítja, hogy a peres felek mint házastársak közt perpatvart rendesen felperes kezdette, hogy a \ agyoni viszonyt említve férjének az alperesnek, azt mondotta, hogy minden, a mi a házban van , az övé, t. i. felperesé. Az által tehát, hogy ily körülmények közt, még ha alperes a felperest rendreutasította volna is, miután felperes azon további állítása, hogy őt férje az alperes tettleg bántalmazta volna, bizonyítva szintén nincs, felperes a férje elhagyására jogosultságot nem nyert és igy az A. alatt csatolt házassági szerződés 7. pontjának rendelkezése, mely szerint alperes az ott részletezett körülmények esetére női tartás fizetésére magát kötelezte, ez esetben alkalmazhatónak nem találtatott, miért is mindkét alsóbb biróság Ítéletének megváltoztatásával felperest elutasítani kellett stb.