A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 40. szám - A végrehajtási törvény 45. §-ához

300 A JOG. kell egy bírónak annyit végeznie naponkint tényleg, mintha 30 ügydarabja volna. Már most, ha ebből a 30 ügydarabnak megfelelő tényleges munkából a szóbeli eljárás életbeléptetése alkalmával a biró csak 3 ügy elintézésére képes : világos, hogy vagy meg kell tizszerezni a birói létszámot, és akkor az országot a végtelen nagy adózás miatt gazdaságilag tesszük tönkre; vagy magát az igazság ügyét hagyjuk elsülyedni a megmérhetetlen restanciák tengerébe, honnan többé soha ki nem halászható. A felső bíróságoknál még kedvezőtlenebb az arány a nagy tanácsok miatt; ottan a szóbeliség még nagyobb restanciákat okozna, a statisztika világos bizonyítékot szolgáltat erre nézve. IV. A szóbeliség behozatala társadalmi átalakulásunknál fogva ma már lehetetlen. A szóbeliségről valódi nyilvánosság nélkül beszélni se lehet. Ha valódi nyilvánosság van, akkor a biró saját Ítélete indokolásának helyességét vagy helytelenségét a nyilvános közönség helyeslő vagy helytelenítő morajában rögtön felismeri és eljárásának jó vagy rossz eredményét viseli lelkiismeretében, polgártársai bizodalmában, vagy megvetésében, mely utóbbi körülmények szigorú fegyelmi bíróságot gyakorolnak a bíróra, olyat, hogy neki eljárását indokolni másként (írásban) vagy Tnásutt, mint épen a nyilvánosság előtt, nem is szükséges. A mig a valódi nyilvánosság meg volt hazánkban, addig az eljárás szóbeli volt, és az ítéletnek indokra nem volt szüksége. Az 1836. évi XVI. t.-c. az első, mely megrendeli, hogy »Minden bíróságok és ítélőszékek a polgári perekben hozandó ítéleteket jövendőre okokkal támogatni kötelesek lesznek.« Ez a §. az, mely megérezte a társadalom átalakulását, a mely látta, hogy a valódi nyilvánosság, mely az itélő birót ellenőrizte s az ítéletek indokait fölöslegessé tette, többé már nem létezik; hogy tehát a biró eljárása mégis ellenőrizhető legyen, megkívánta az indokokat Írásban. A nyilvánosság a legnagyobb jótétemény az igazságszolgáltatás terén és a legtökéletesebb igazság akkor kerülne le a mi földünkre, az égi igazságszolgáltatás akkor lenne megközelíthető, ha valamely törvényhozó testület az állami törvények készítésénél mintaképül venné a társadalom közönséges törvényeit és az itélő birót állami fegyelmi hatóságának épségben tartásával, egyszersmind a szabad verseny, a nagy nyilvánosság ellenőrző hatalma alá juttatná. Látni a birót abban a helyzetben, pl. mint az ügyvédet, doktort, kereskedőt, melyben az igazság és szorgalom jólétre, a visszaélés és restség éhségre juttatja a birót épen ugy, és oly hajszálig pontosan, mint az ügyvédet, doktort és kereskedőt; látni azt, hogy egyenlőtlen jellem és munkásság nem részesül egy ugyanazon fizetésben, látni, hogy a jó bírónak sok pere van és nagy fizetése épen ugy, mint a jó ügyvédnek, látni mindezeket csak akkor lehetne, ha a tökéletes nyilvánosság sublimior existenciája, a szabad verseny is alapját s egyik módját képezné a birói eljárásnak. O! de bizony ez csak pium desiderium. Magyarországon alkotmányos és vármegyei szerkezetünk intézkedései között mindenütt ott találjuk a valódi nyilvánosságot. Hajdanában az ambuláns bíróságok, mint repülő törvényszékek csak ritkán járták be az országot törvényszolgáltatás végett és megérkezésük nagy közönséget csoportosított össze vidékenkint; a mig később is az oktavalis terminusok kevesebb időt tettek ki, mint a rendes szünnapok, és a törvénykezés iránti általános érdeklődést fenntartották, addig mindenképen valódi nyilvánosság előtt folyt a törvénykezés. De miután a törvényszolgáltatás permanens cselekménynyé változott át, miután a javak felosztása és megszerzése, az általánosan szaporodó szükségletek kielégítése, ipar, kereskedelem, közgazdaság előhaladása, tudomány, művészet emelkedése a foglalkozások nemeit megsokszorozták, a szakszerűséget kifejtették és az időt drágává, becsessé tették: senki sem megy hallgatózni, hogy pl. Pálnak mikepen végződik kártérítési, örökösödési stb. pere, a tárgyalási terem üres, mindenki végzi a maga dolgát saját speciális elfoglaltsága szerint. Valódi nyilvánosság többé nincs (leszámítva egyes sajtópert avagy szenzációs bűnügyi esetet), elfoglalta helyét a jogi nyilvánosság, vagyis azon törvényes szabadság, melynél fogva meg van engedve ugyan a tárgyalás nyilvánossága, de az kőtelezővé nem tétetik. Valódi nyilvánosság nélkül, számba vehető közönség jelenléte nélkül a szóbeli eljárásnak azonban nincsen semmi garanciája; olyan eljárás pedig, mely nem képes biztosítékot nyújtani a cél elérhetésére nézve, soha se vehető kisegítő eszközül épen olyan fontos ügyben, mint a milyen az igazságszolgáltatás. Tegyék kötelezővé — meg kell próbálni, ugy is a kísérletek korszakát éljük ! — a nyilvánosságot; legyen imperativ törvény, hogy a biró közönség nélkül szóbeli uton nem tárgyalhat, mi lesz ekkor. Váljon tud fogni magának a polgári biró közönséget ? Az 1836. évi XX. t.-c. bizonyos osztrák invázió kifüstölhetésének nagy örömével hozta be a szóbeliséget s törölte el az irásos eljárást, pedig az akkori írásos rendszer is nem az osztrák invázió eredménye volt, hanem a társadalom fejlődéséé; de mit csinált az akkori országgyűlés? Azt a mit a későbbi, s a mit csinál most legújabban az új törvényjavaslat: megcsalták önmagukat; ugyanis olyan szóbeli eljárást kodifikált, melyben a szóbeli panasz irásba foglalandó, a bizonyítás, tárgyalás a feleknek tulajdon szavaikkal jegyzőkönyvbe veendő, az egész birói eljárás a feleknek Írásban kiadandó; tehát az egész szóbeli eljárás tényleg mégis irásos volt. Magyarországon 1861-ben is aí volt a legnagyobb baj, hogy miként küszöböljék ki az írásbeliséget; az 1868. évi törvény is ezt a célt tűzte maga elé, meg is teremtette a sommás eljárásban a szóbeli tárgyalást: 1877-ben a bagatellperekben szintén, de hát bizony csak mind csalódásnak maradt ez, a tárgyalások írásosan folynak és az új javaslat életbe léptetésének se lesz több hatása, még annyi se, mint az előző intézkedéseknek, mivel megcsalja önmagát, azt hiszi, hogy valódi nyilvánosság nélkül a szóbeliség megélhet, vagy ha meg nem élhet, hát ő kerit közönséget minden per tárgyalásához a mai időben. Ez lehetetlen törekvés és óriási csalódás, mely abból származik, hogy a mai fejlődött társadalom nem tekintetik másként, mint az a társadalom, mely a hajdani ambuláns bíróságtól, a repülő törvényszéktől várta az igazságszolgáltatást nagy időközökként. Ez a csalódás a régi magyar géniusz misztikus hatása a mai nemzedék zárt szemű tudósaira. Lehető gondosan akartam bizonyítékaim fontosabbjait összeszedni és előállitáni, de biz' ez nekem nem sikerült. Egyfelől a boszúság a miatt, hogy az emberek oly nagy csalódásban élnek és tartanak másokat, szóbeli eljárásnak keresztelik az írásbeliséget; mert hát — ismétlem — az új javaslat is épen mint az 1836-iki törvény 9/io részben tisztán az írásbeli eljárást kodifikálná (az 1 /io részt majd megcselekszi a gyakorlat) és mégis magát szóbeli eljárást rendező művecskének nevezi . . . mondom egyfelől e boszúság miatt, másfelől pedig a végből, mert lehetőleg rövid akartam lenni, az általános és elhatározással biró alapelveket csakis felmutattam itten, gyakorlati értékkel biró néhány bizonyítékomat pongyolán ragasztva azokhoz ; de mindenesetre mégis megérthető ezekből, hogy jó le.>z a dolgot komolyabban megfontolni és azzal a gondolattal foglalkozni, hogy a világ csakugyan megváltozott az ujabb időkben és hogy a mint semmiféle hatalom nem kodifikálhatta volna az ős időkben az írásbeliséget azon egyszerű okból, mert az emberek irni se tudtak, épen igy nem kodifikálható többé a szóbeliség azon okokból, melyeket röviden előadtam. Az a magyar nemzeti géniusz, melyre elméleti tudósaink hivatkoznak s melynek útmutatása szerint akarnák kodifikálni mai törvényeinket is — jó részben a tudatlanság és szegénység symbolumaként tekint he ő ma már. ^ Tételes törvényeink rendelkezései megpróbálták ugyan a szóbeliséget alkotmányos életünk ujabb korszakában is az igazságszolgáltatás eszközéül alkalmazásba venni ; nézzen utána bárki komolyan a próbának, mit lát, mit tapasztal? Azt, hogy a sommás eljárásban csakugyan meg van rendelve a szóbeliség alkalmazása, de azért a gyakorlati élet irásos pert csinál minden sommás ügyből. Utóvégre is tehát maradok az eredeti kérdés mellett és kérdem: »Milyen lesz az új szóbeli eljárás t ö rv é n y k e z ésünkben?« Felelet: »E g é s z b e n i r á s o s«. A végrehajtási törvény 45. §-ához.* Irta: dr. FÓTHI SÁMUEL, ügyvéd Ó-Gyallán. Tek- Tömöry József beregszászi törvényszéki biró urnák »A Jog« 36. számában közölt fenti feliratú cikkében több olyasmi foglaltatik, mely néhány megjegyzés kockáztatásának szükségét idézi clo Szerény véle.nényem szerint a bíróságok nem a véo-r törv 45. §-anak második bekezdésére támaszkodnak, vagy fegalább * Még két cikk érkezeti be e tárgyról, melyeket legközelébb közlünk. A szerkesztőség.