A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 40. szám - A végrehajtási törvény 45. §-ához

A JOG. 301 nem szükséges támaszkodniok, a midőn a végrehajtató kérelmére a végrehajtást beszüntetik, vagyis megkeresik az illetékes tkvi hivatalt a végrehajtás folyományaként eszközölt bejegyzések törlésére. Azt hiszem, hogy a végr. törv. intentiója, szelleme elég támpontot nyújt ily iutézkedés tételére és nem kell hozzá külön paragrafus. A végr. törv. mindenütt szem előtt tartotta azt, hogy az adós szükség nélküli zaklatásoknak és költségeknek ne legyen kitéve. Ezt különben eikkiró ur is elismeri. A midöu a bíróságok a cikkíró ur által rosszalt gyikorlatot követik, e méltányossági elv szellemében járnak el, mely elv a törvény keretén belül kivétel nélkül juttatandó érvényre. Tény az, hogy akár a végrehajtató, akár a végrehajtást szenvedett kérheti a végrehajtás megszüntetését Végrehajtató részéről elégséges annak kijelentése, hogy követelése megszűnt létezni; végrehajtást szenvedett tartozik kimutatni, hogy tartozása kiegyenlítést nyert. Magától értetődik az is, hogy a bíróság ily kérvényt köteles elintézni. Czikkiró ur érvelése nyomán az elintézés az esetben, ha csupán ingatlanra vezettetett a végrehajtás, csak abból állhatna, hogy a bíróság a végrehajtató által beadott ily kérvényt egyszerűen veszi tudomásul, a felekre bízván azt, hogy az illetékes tlkvi hatóságnál a végrehajtási bejegyzések törlését szorgalmazzák. Cikkíró ur szerint többre nem is terjed ki a végrehajtást elrendelő bíróság hatásköre. Ezt tévedésnek tartom. Ha a bíróság hatáskörébe tarlozik biztosítás esetén a zálogjog előjegyzése, kielégítés esetén a végreh. zálogjog bekeblezése vagy a végrehajtási jog feljegyzése iránt megkeresést intézni az illetékes tlkvi hatósághoz és a tlkvi hatóságnak feladatát képezi, ily megkeresésnek eleget tenni, ugy azt hiszem, a bíróság nem lépi túl hatáskörét, ha megkeresése folytán már eszközölt végreh. bejegyzések törlése iránt új megkeresést meneszt az illetékes tlkvi hatósághoz és az utóbbi nem ejt csorbát saját hatáskörén, ha a törlést foganatosítja. Nézetem szerint ez helyesnek tartandó addig, mig cikkíró ur nem tud oly szakaszra a végrehajtási törvényben hivatkozni, mely a biróság hatáskörét ez iránybao nyíltan megszorítja. Igenis megszorítja, mert nem tartom a bírósági hatáskör kiterjedésének azt, ha a biróság a kérdéses intézkedést megteszi, illetve megkeresi a tlkvi hatóságot a törlés keresztülvitelére. A »több«-ben foglaltatik a kevesebb is és nem szükséges külön dekretálni, hogy a biróság hivatva van a végrehajtást beszüntetni, ha joga van azt elrendelni. A kérdéses törlés nem egyéb, mint a végrehajtási jog megszüntetésének természetes folyománya. Nem hiszem, hogy cikkíró ur azon nézetben van, hogy a biróság a végrehajtási jog megszüntetésének kimondására nincs hivatva; már pedig csak alkatrészét képezi a végrehajtási jog megszüntetésének az, ha a biróság a megszüntetés következményét is kimondja, vagyis megkeresi a tlkvi hatóságot a szükséges törlések eszközlésére. Cikkíró urnák nézetem szerint csak akkor volna igaza, illetve csak akkor »nem volna gyakorlati értéke és értelme annak, hogy végrehajtató nem a tlkvi hatósághoz, hanem a bírósághoz fordul kérelmével«, ha egyértelmű volna az, akár a felek a tlkvi hatóságnál kérik a végrehajtási bejegyzések törtését, akár a bíróságnál a végrehajtási jog megszüntetését. De ez bizony nem egyértelmű, nagy különbség van a kettő közt. Kérhetik a telekkönyvnél a törlést, a végrehajtási jog azonban fennáll vagy fennállhat; végrehajtató szorgalmazhatja a bíróságnál más ingókra vagy más ingatlanokra a végrehajtás folytatását. Es e tekintetben nem tesz különbséget, vájjon ingókra és ingatlanokra, vagy csak ingatlanokra volt elrendelve a végrehajtás. Ha ingók elárverezése folytán a követelés fedezetet talált, ugy a törvény szerint hivatalból intézkedik a biróság a végrehajtás beszüntetése iránt. Ez intézkedés nem jog, ez kötelessége a bíróságnak és a törvény eme speciális intézkedést csak azért vette fel, hogy az adóst oltalomban részesítse. Nem hiszem, hogy a törvényhozás az adóst kevesebb oltalomban részesitendőnek találta, ha magánúton egyenlítette ki tartozását ingóságainak elárvereztetése előtt vagy után. Ily magánutoni kiegyenlítés az iratokból ki nem tűnhetvén, az esetben lehetetlen a hivatalb ó l i intézkedés. Itt a biróság intézkedését a félnek kell provokálni. A végrehajtási törvény nem vehető oly lex imperativának, mely taxatíve felsorolja a teendőket olykép, hogy más, a törvényben nern foglalt intézkedés lehetetlen. Ellenkezőleg a végrehajtási törvény »nem annyira elveknek felállítását, mint inkább feltett eshetőségekre szóló szabályoknak összeállítását foglalja magában... A törvény ily szerkezete mellett majdnem lehetetlen agyakorlati életben előforduló számos esetet élnem nézni, szabályozatlanul nem hagyni; a mi azután a törvényben fel nem található s z abályok, analógia, következtetés, a törvény irányának és a törvényhozás szándékának kipuhatolása útján való kiegészítésének szükségét vonja maga után.« (Dr. Imüng Konrád.) A végrehajtási törvény 45. §-a az itt megbeszélés tárgyává tett ügyben csak annyiban vehető figyelembe, a mennyiben abból épen az ellenkező derül ki, a mit cikkíró ur következtet. Cikkíró ur azt mondja, hogy a törvény a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróságot nem ruházza fel azon joggal, hogy a végrehajtási bejegyzések törlését valamely fél kérelmére elrendelje. De bizony nemcsak a 45. §-ból vont analógia és következtetés útján, hanem annak egyenes intézkedése szerint a törvény felruházza a birót e joggal, sőt azt hivatalbóli kötelességévé is teszi. Abban igaza van cikkíró urnák, hogy némely követelés már a pert megelőzőleg bekeblezett egyszerű zálogjoggal van biztosítva és hogy e zálogjog törlése végetti megkeresésre a biróság nem lehet illetékes és az is igaz, hogy kétszeres munkát és költséget okoz, ha valamelyik fél kényszerítve van a tlkvi hatósághoz ily törlésért külön folyamodni; de ezen, csak némely ügyben kívántató célszerűségi szempont halomra nem döntheti a végr. törv. szellemét és irányát, meg nem fosztja a bíróságot vagy a felet jogától és fel nem menti kötelességétől. Kerülő útnak nevezi cikkíró ur végrehaj tatónak azon eljárását, ha a végrehajtást elrendelő bíróságnál a végrehajtás megszüntetését kéri. Biz az nem kerülő, hanem a lehető legegyenesebb és egyedüli út a cél elérésére. Az ellenkező, ha t. i. eikkiró ur szerint végrehajtató a tlkvi hatósághoz adná be kérvényé', kerülő út volna, vagy jobban mondva, ez még kerülő út sem volna, hanem egyáltalában nem vezethetne eredményre még akkor sem, ha a nyugtát és törlési engedélyt produkálná. A tlkvi hatóság törüloé ugyan a bejegyzéseket, de végrehajtást szenvedette^ még mindig környezheti azon veszély, hogy az eljáró biráság ellene a végrehajtási eljárás folytatását elrendelheti, nem lévén a tlkvi hatóságnak hatáskörében a végrehajtás megszüntetését elrendelni és ezt kényszeritőleg a megkereső bíróságra octroyálni. Ép ezért nem tartom helyén valónak a tlkvi rendtartás 60. §-ára való hivatkozást, legalább nem annak igazolására, hogy a tlkvi hatóság megtagadhatja az eljáró biróságnak a végrehajtási bejegyzések törlésére való megkeresését. Ezen 60. §. kimondja ugyan, hogy az »itélő biró« a fennálló törvényes szabályokhoz köteles alkalmazkodni, de »tlkvi bejegyzésekéről szól általában, különbséget nem tévén jogok bekeblezését vagy törlését tárgyazó bejegyzések közt. E szakasz a törlések bejegyzése iránti intézkedést nem tartja fenn kizárólag a tlkvi hatóságnak és ily intézkedés tételéről ki nem zár más bíróságot; a végr. törv. pedig nyíltan nem szorítja az eljáró biróságot jogok bikeblezését tárgyazó megkeresésére, elvonván tőle törlések bekeblezésére irányuló megkeresés hozatalát. Ellenkezőleg a 45. §. nyíltan utasítja az eljáró biróságot, hogy: »A netalán teljesített végrehajtási bejegyzések törlését eszközöltesse.« A végrehajtási törvény különben is mint későbbi törvény az előbbit, t. i. a tlkvi rendtartást derogálja, ha ellentétes intézkedés forogna szőnyegen. De ilyen nem forog fenn, sőt a tlkvi rendtartás 60. §-ából kifolyólag is a tlkvi hatóság nem utasíthatja vissza a biróságnak a törlésre irányuló megkeresését, hanem határozottan köteles azt foganatosítani, a mennyiben a foganatosítás elé más alaki akadály nem gördül, a mint köteles minden kritika nélkül foganatosítani végr. jogok bekeblezését tárgyazó megkereséseket. Nem tartozik ugyan szorosan e tárgyhoz, miutáa azonban cikkíró ur többrendbeli oly parancsoló törvény közt, mely ellenkező intézkedés lehetőségét kizárja, azt is sorolja elő, hogy a tlkvi hatóság tartozik elutasítani »az alzálogjog végrehajtásilag leendő bekeblezése iránti megkeresést, ha ez nem az 1881. évi LX. t.-c. alapján és a kiküldött birósági végrehajtótól intéztetett hozzá«, legyen szabad ehhez néhány szót fűzni. A végreh. törvény 79. §-ának 3-ik bekezdése előírja ugyan, hogy az alzálogjog bekeblezése végett a kiküldött közvetlenül keresi meg az illető tlkvi hatóságot, de ez nem oly parancsoló intézkedés, mely ettől eltérő más intézkedés lehetőségét kizárná ; ez oly intézkedés, mely csak bizonyos előfeltétel alatt szorosan követendő. Az előfeltétel az, hogy az adósnak követelése a végrehajtás tényleges foganatosítása alkalmával vétessék foglalás alá. De képzelhető az az eset, a mint azt a praxisból ki tudom mutatni, hogy alperes egyezséget kötvén felperessel, végrehajtás esetére kijelöli fedezeti alapul zálogjogilag biztosított követelését. A felek megállapodnak abban, hogy nem fizetés esetén felperes kérje a végrehajtást alperesnek zálogjogilag biztositott követelésére és költségkímélés céljából keresse meg az eljáró biróság közvetlenül a tlkvi hatóságot az alzálogjog bekeblezésére. Felperes járult ahhoz, hogy alperes a kiküldöttnek költségeit, melyek 15 — 16 frtot tennének, megtakarítsa. Az eljáró ó-gyallai járásbíróság tekintettel arra, hogy az adóst lehetőleg kímélni kell és hogy a törvény a kiküldöttnek több jogot nem akart adni, mint a kiküldő biróságnak a felek megállapodásához képest a kiküldöttet mellőzte és közvetlen megkeresést intézett a tlkvi hatósághoz az alzálogjog bekeblezése iránt. Az illetékes komáromi kir. törvényszék mint tlkvi hatóság 5,287/92. számú végzésével a megkeresésnek eleget tévén, az alzálogjog bekeblezését foganatosította. Ha a végreh. törv. 79. §-a oly lex imperativa lenne, minőnek azt eikkiró ur feltünteti, a felek megállapodása semmis volna, illetve az eljáró biróság a felek megállapodásának ellenére küldené ki a birósági végrehajtót, szükség nélkül terhelné az alperest 15—16 frt költséggel és a tlkvi hatóság megtagadná a biróság megkeresését. A t. cikkíró ur azt is felhozza, hogy végrehajtató nem kérelmezheti a végrehajtást elrendelő bíróságnál a végrehajtás megszüntetését, hanem a tlkvi hatóságaál kell kérelmeznie a be-