A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 40. szám - Milyen lesz az új szóbeli eljárás?

A JOG. 299 hogy az clsö fokú eljárás semmis lesz jogorvoslat esetében és a járásbíróság ugy is elöl kezdi az ügyet minden izében, csak azt irja az elöljáróság jelentésébe, hogy kik a felek s hogy mi az ügy és hogy melyik fél felebbezett, de tárgyalást látni se lehet; sőt meg se jelenik soha az alperes köz ségi perekben az első fórumnál (csak kivételesen a jóhiszemű egyén), mert előre tudja, hogy tegyen a községi biró bármit, az mind semmis önmagától, ha jogorvoslatot jelent, a járásbíróságnál elöl kezdődik minden és meg nem jelenésével a községi biróság előtt mulasztást elkövetni nem lehet, feltétlen lévén a recursus joga. A községi pereknek (1—20 forintig) ma napság csak egyetlen fóruma van, t. i. a járásbíróság, mivel az első fokot maguk a felek tekintik nullának, a 3-ik fokot (kir. tvszék) pedig maga a törvény nem adja meg. A szóbeli eljárás behozatala, akárhányfokú biróságot szervezzünk is, tényleg egyetlen egy bíróságra redukálja a fokok számát és a peres közönség érdeke ki van téve a fátumnak Nem lehet ember, a ki a peres ügyek eligazítását, megítélését első és utolsó fokban egyetlen egy bíróságra ruházza, ha pedig ilyet akar mégis, akkor az az ember egyszersmind akarja azt is, hogy társadalmunkban az igazságtalanság és önkény épen ott virágozzék fátumszerüleg, helyrehozhatlanul, a honnan az egyenes igazság és méltányosság volna várható mindenkor. Ilyen rosszat akar az, ki igazságszolgáltatás céljából meg szeretné honosítani napjainkban a szóbeliséget, mivel a szóbeliség eredménye a fatális egyetlen biróság. II. Megteremti a szóbeliség tényleg a lehető legrosszabb u. n. fatális biróságot s evvel együtt megteremti az önkényt, mely ellen felebbezni tovább nem szabad és egyszersmind létrehozza azon helyzetet, melyben ezt az önkényt ellenőrizni se lehet s ez a második nagy hibája Ha nem szabad irásba venni az eljárást és nincs mód hangfogókat alkalmazni, akkor a tárgyaló biró azt mivelheti velem és ügyemmel eljárás közben éppen, a mi neki tetszik; előadásomat nem veszi számba, bizonyítékomat félremagyarázza, kiutasít, ismét visszahív, gorombáskodik ; vagy másfelől saját kérésemet megtoldja, bizonyit helyettem, pártfogó állásba helyezi magát s igazságtalanul kedvező Ítéletet csinál részemre . . . mind olyan eljárás, a mely fegyelmileg fenyítendő, azért még se lehet még panaszolnom se, mivel panaszom mellé bizonyítékot csatolni nem tudok, irott jegyzőkönyv nincs, panaszom igazolásául az iratokra — a melyek nem is léteznek — hivatkozni nem lehet, szóval a birói eljárást szóbeliség mellett ellenőrizni épen lehetetlenség. Midőn előadásomat sajátkezüleg irásba tehetem, midőn a birósági jegyzőkönyv aláírását az ok megnevezése mellett tetszés szerint megtagadhatom, midőn a per egész menete aktaszerűleg igazoltan odaállítható mindannyiszor bárki elébe: ekkor a birói eljárást ellenőrizni kényelmesen lehet, az ellenőrzés lehetősége pedig mindenek fólött a legelső és legjobb esskóz arra nézve, hogy a birói eljárás törvénynek megfelelő legyen ; szóbeliség mellett azonban ez az ellenőrzés elesik, és az igazságszolgáltatás bizonyára vissza fog sülyedni hajdani ázsiai állapotába. Nincs itt nagyítás semmi, az élet tapasztalatai bizonyítják ezen dolog valóságát s csak kicsit körültekintő ember, már a ki t. i. szakember, megjósolhatja bátran, hogy a valódi törvényes igazság kiszolgáltatásának eszkőzéü1 oly általánosan ajánlott szóbeliség a gyakorlati életben roppant haszontalan eszköznek fog bebizonyulni. A sommás eljárás új javaslata, mely az igazságügyi bizottság kritikája alatt áll jelenleg, szintén a szóbeliséget czélozza, de azért ft/io részben az Írásbeliséget kontemplálja. Ez egy korcs jószág, mely a szóbeliség és Írásbeliség szélsőségeit és hibáit kerülni akarva a helyes középre (juste milüen) huz ugyan, de azért testének és súlyának csak V10 része áll a valódi szóbeliség talaján, mégis fölvette magába a szóbeliség legnagyobb bűnét, mely miatt a birói önkény virágozhatik, a birói eljárás ellenőrzése pedig lehetetlenittetik. Ezen javaslatban előfordulnak ilyen kifejezések : »A jegyzőkönyvbe felveendők : 1. az ügy eldöntésére vagy az eljárás menetére jelentőséggel biró kérelmek és azok módosításai; 2. a feleknek az ügy eldöntésére vagy az eljárás menetére nézve lényeges tényállításai; 3. a jegyzőkönyvbe az érdekeltek megjegyzései — a mennyiben ezeket a biróság fontosaknak találja — felveendők En ügyvéd vagyok, tárgyalok és a kérelem jelentőségét, állításaim lényeges voltát, valamint saját megjegyzéseim fontosságát magam határozom meg és nem engedem eljárás közben a tárgyaló bírónak, hogy ellent mondjon avagy ellentmondását érvényesítse : ekkor a biróság, mint igazságszolgáltatási közeg, céljával és hivatásával ellenkezőleg egészen alárendelt helyzetbe jut, megszűnik a birói függetlenség s vele együtt a jó igazságszolgáltatás lehetősége. Tehát valamely kérelem jelentőségének, valamely állítás fontosságának a megítélését a perlekedő félre bízni nem lehet, hanem ezen kérdésekben is, épen mint az egyszerű megjegyzések esetében — a mint a javaslat szól — a biróra bizzuk e funkciót. Mi történik akkor ? A biró nem fogja kérelmemet az ügy eldöntésére nézve jelentőséggel bírónak találni és ügyemet elutasítja; a biró nem fogja tény-állitásomat * lényegesnek tekinteni és ügyemet beszünteti, vagy az ellenfél javára igazságtalanul marasztal, szóval oly eljárást tanusit, mely minden körülmények között fegyelmi büntetést vonna maga után. Ezekben az esetekben azonban — a korcs jószág intézkedése szerint — még panaszolni sem lehet, mivel a panasz mellett nem létezik semmi bizonyíték, nem találta lényegesnek fontosnak a biró kérésemet és állításomat s egyszerűen kihagyta a jegyzőkönyvből, a szóbeli tárgyajás így követeli s ez által a biró teljesen menekül az ellenőrzés alól, a peres fél pedig türi az önkényt minden remedium nélkül, mert a felső biróság, ha még van ilyen, t. i. az ügyben, mit se lát hibás dolgot a jegyzőkönyvben, azt megigazítani fölöslegesnek tartja, a fegyelmi biróság előtt pedig a panaszpontok fel se mutathatók, mivel épen ezeket hagyta ki az eljáró biró önkénye. , III. A szóbeliség behozatala igen nagy közgazdasági kárral járna. A budapesti kir. itélő tábla állott a század elején egy elnökből, két praelatusból, két táblabiróból, alnádor és alországbiróból, négy itélőmesterből, hat világi assessorból, öszszesen tizenhét emberből és kevés kezelő személyzetből. A szétosztás előtt volt a budapesti táblának egy elnöke, egy alelnöke, kilenc tanácselnöke, száznegyven birája, 69 tagból álló kezelő és segédszemélyzete, összesen tehát kétszázhúsz embere. A birósági létszám megtízszereződött e században. Ha a szóbeliséget, márt. i. a valódi szóbeliséget — mert mindig ezt értem — életbe léptetjük, akkor ezen megtizszereződött birósági létszámot ismét meg kell tizszerezni, ha azt akarjuk, hogy az igazságszolgáltatás szóbeli uton lehető tökéletesen gyakoroltassák. De hát az adózó nép ezt megbírni képes nem volna, olyan nagy birósági apparátus fenntartásának gondja és súlya alatt még akkor is összeroskadna az állam, ha a jelenlegi hadügyi költségvetés más módon és más irányban kezeltetnék és egyéb kiadásainkra nézve is nagy megtakarításokat tennénk. Az első fokú bíróságok évi forgalma átlag (öt évről) az utóbbi időben öt és fél millió ügyet mutat fel; egy bíróságra esik kerek számban 12 ezer darab, egy biróra 3378 ügydarab. A szóbeli tárgyalásnál, hogy a megfelelő benyomás meglegyen, mely az igazságos birói itélet alapját képezné, kell hogy a biró az alaposság kedvéért kérdezhessen eleget, a fél felvilágosításokat adjon bőven, az ügyvéd debachaljon fényesen; de kell egyszersmind ehhez idő is, egy perhez, ismét átlag számítva, legalább két óra, a mi a legrövidebb terminus, de szükséges egy egész nap, hogy a biró is, az ügyvéd is, de a mi fő, a valódi igazság is érvényesíthesse magát. Szóbeli bűnügyi tárgyalásoknál a következő napra is átmegy az eljárás egy ugyanazon ügyben és bizonyára egy bonyolódott örökösödési ügyben, egy szövevényes szavatossági perben, stb., stb. épen ugy szükség van az alapos tárgyalásra, mint a kitartó időre . . . Ha két órát számítunk egy szóbeli tárgyalás alá került ügy befejezésére, akkor egy biró naponkint hivatalos hat óra alatt három ügyet képes megoldani ; úgyde a fenti kimutatás szerint naponkint egy biróra esik 11 ügydarab, mely a törvényszéki 3-as tanácsú bírákra nézve háromszorosan-, a járásbirósági bírákra nézve pedig a közvetlenségből folyó, statisztikailag ki se mutatható roppant munkahalmaz figyelembe vételével hatszorosan is számitható, mert nagyon sok dolog van olyan a bíróságoknál, a mi nem tárgyalás és Ítélethozatal, de azért mégis birói funkció s mindent összevéve * Tény-állitás magyarul épen annyit jelent, mintha mondanók : favaskarika.