A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 39. szám - A büntető-anthropologiai congressus

294 A J O GK Az olasz iskola, mely évek óla hirdette, hogy megtalálta a gonosztevő typusát — tán lejárta volna magát? Tán belátta, hogy a párisi congressuson vallott kudarca után nem veheti fel Brüsszelben újból a táraadó szerepet. Hétfőn megkezdődtek a tulajdonképeni tárgyalások. Első szónokok voltak dr. Magnan és dr. Ladame. Előadták vizsgálódásaik eredményét az úgynevezett obsession morbidé tekintetében. Obsessio alatt értik az agy olynemü állapotát, mely mellett egy szó, egy gondolat, egy kép erőt vesz az elmén az akarat ellenére. Rendes körülmények között az obsessio nem okoz kellemetlen vagy beteges érzést; abnormis állapotban azonban a rosszullét és aggodalom érzetét idézi elő és az illető gyakran kénytelen ezen állapotnak engedni. Az igy »megszállott« egyén elmebeli állapota teljesen ép, állapotának tudatában van és az anthropologusok mégis azt állítják, hogy nem tehető felelőssé azon büntettek és vétségekért, melyeket ezen állapotban elkövetett. Hozzáteszik, szerencsére, hogy ezen obsessio nem ellenállhatatlan, kivéve elfajult és káros állapotban levő egyéneknél. Az ülés második felét Dallemagne brüsszeli tudós előadása vette igénybe: a bűntett aetiologiájáról. Dallemagne a bűntett elkövetését két oknak tulajdonítja ; az egyik biológiai ok, mely a tettesnek szervezetében keresendő, a másik társadalmi ok, mely azon körtől függ, melyben a tettes él. Dallemagne főleg a biológiai okok fejtegetésébe bocsátkozott, melyeket a különböző vágyak kielégítésére vezet vissza (vagyonszerzés, kitüntetés, érzéki élvezetek utáni vágy stb ) Dallemagne alig foglalkozott a társadalmi okokkal, a mit Drill moszkvai tudós hosszú beszédben szemére lobbantott. Elesén kikelt ellene Czuglitz, a ki ugy látszik a congressus egyetlen spiritualistája. Szerinte nagy hiba, hogy Dallemagne az embert ugy tekinti, mint az állatot, melynek nincsenek egyéb vágyai és kívánságai, mint a melyek épen állati természetből folynak és teljesen mellőzi magasabb qualitásait, melyeknél fogva különbözik az állattól: a lelkiismeretet és szabad akaratot. Már-már ugy látszott, mintha a discussio a metaphysika ködös magaslataiba akarna tévedni, midőu Semal elnök közbe szólott, hogy a congressusnak nem lehet hivatása oly kérdéseket taglalni, melyek az anthropologiával csak nagyon távoli összefüggésben vannak. A délutánt a legkülönbözőbb előadások töltötték be. Érdekes volt Tarnowsky dr. előadása a bűntettes nők érzéki szerveiről és Motet doktor előadása a bűntett elkövetésének okairól. Ezen nap pálmája azonban Ou-Tsong-LieD khinai kiküldöttet illeti. Semal doktor azon megjegyzésére, hogy a társadalom nagyon gyakran felelős az elkövetett bűntettekért, a khinai kiküldött előadta, hogy náluk azon kör felelőssége, melyben a gonosztevő él, már régen el van ismerve. Ezen elv alkalmazásaképen a bűntett elkövetéseért nemcsak magát a tett elkövetőjét büntetik, hanem azon helyi hatóságot is, mely a bűntett elkövetését nem tudta megakadályozni. A törvény abból indul ki, hogy ezen helyi hatóság hanyagságot, kötelességmulasztást követett el. Ugyanazon elv kifolyásaképen, ha valamely gyermek követett el büntetendő cselekményt, a helyi hatóság köteles az atya helyébe lépni és nevelni a gyermeket. Európa tehát Khinához képest visszamaradt volna. Tarde doktor ezt nem birta elviselni. Sietett kijelenteni, hogy Erancziaországban is mindinkább kezd tért foglalni a közület felelőssége az egyénével szemben, enyhébben büntetik az egyéneket, súlyosbítják a szülők és gazdák felelősségét és az erkölcsileg romlottak és gyógyithatlanok az állam terhére esnek. Kedden volt a congressus nagy napja. Napirendre volt ki" tűzve az olasz iskola nagy thesise: létezik-e boneztanilag meg" állapítható typusa a bűnöző embernek? Azt várták, hogy mérges viták fognak fejlődni az olasz iskola ellen. Azonban valamennyi szónok egyszerű negatióra szorítkozott. Az előadók Houzé és Warnots doktorok kifejezték hódolatukat annak, a kit a közvélemény a criminal-anthropologia leghivatottabb képviselőjének tart, azon férfiúnak, a ki a congressust szervezte; de egyhangúlag kijelentették a congressus tagjai, hogy a Lombroso által követett módszer nem tudományos és hogy a homo deliquens typusa nem létezik. Ezután a criminal anthropologia spiritualista, vagy mint magukat nevezni szokták, classicus képviselői kerültek sorra. Valósággal tüntettek Warnots dr. materialisticus tételei ellen. Azonban komolyan számbavehető érveket alig szolgáltattak és tulajdonképen az anthropologikus iskola tanait fitymálták. Szerencsére Baets genti abbé kibékítette a két iskola hiveit. Csütörtökön Gauckler caeui tanár a bűnösség társadalmi és anthropologiai oldalai közötti vonatkozásokról tartott felolvasást. Szerinte a bűntett a társadalomban két rendbeli visszahatást szül : az egyik ui litarius, a másik morális jellegű. Az elsőhöz tartozik: 1. hogy a társadalom érzi szükségét annak, hogy védekezzék a bűncselekmény és a tettes ellen és e czélból óvintézkedéseket alkalmaz ; 2. hogy a társadalom tart attól, hogy a tettes esetleg utánzókra találhatna, azért bocsájt szabályokat ki, melyekben megállapítja a büntetéseket; melyekkel sújtja az ezen szabályok ellen vétőket ; 3. hogy a társadalom iparkodik jóvátenni a tettes által okozott kárt. Morális szempontból vegyes hatást kelt a bűntett: a gyűlölet érzését a bűnös ellen (boszú, borzadály, félelem), a szánalom érzését az elitélt ellen és főleg az igazság érzetét, más szóval azon meggyőződést, hogy a bunost ero rossz egyensúlyban van az általa a társadalom ellen elkövetett roszszal. Ezen megfontolások Gauckler urat azon condusióra vezetik, hogy a áüntető jogtudomány főfeladata megelőzni a bűntett elkövetését megfélemlítés által, másodsorban, hogy lehetetlenné tegye, miszerint a tettes ujabban árthasson, hogy az általa okozott kart jóvátegye és végül hogy számoljon azon különböző érzésekkel, melyeket a bűntett a társadalomban előidéz. Ez'-n jelentés nem tétetett alapos megvitatás tárgyává, csupán alkalmat adott a különböző anthropologiai iskolák tanainak méltánylására. ^ Manouvrier doktor referált ezután összehasonlító tanulmányairól a bűnöző és büntetlen előéletű emberekre vonatkozólag; végeredményeiben oda concludál, hogy anatomiailag lehetetlen a két osztály közötti különbséget megállapítani Délután adta elő Tarde sarlatii (Dordogne) vizsgálóbíró tanulmányát a tömeg bűntetteiről (les erimes des foules), mely a congressus elé került tanulmányok között talán a legérdekesebb, mindenesetre a legszellemesebb volt. Tarde szerint a társadalom egy csoportja, különösen ha nem szervezett tömegből áll, erkölcsileg alacsonyabb fokon áll, mint alkotó elemeinek átlag; hogy az ember tömegesen véve kevesebbet ér, mint az egyedül álló ember. Idéz borzasztó példákat a tömeg vadságáról, a túlideges asszonyokkal hasonlítja össze, könnyen aláveti magát energikus, — bár kevés intclligentiával biró vezetőknek. — Megkülönböztet falusi és városi tömegeket, amazokat nehéz mozgásba hozni, de ha egyszer megindultak, vissza többé nem tarthatók, előrehaladnak, mint a felbőszült bika. Általában megsemmisítő ítéletet mond a tömegről »la foule, parmi les populations les plus civilisées, est toujours une sauvagesse et une faunesse, moins que ccla, une bete impulsive et maniaque.« Ideális célok és érzések a tömegnél nem tartósak. »Mindazon emberek, kik összegyűlnek, a kiknek erein az összetartozóság részegítő érzése tombol át, a kik egymást folyton nagyobb szenvedélyekre tüzelik fel, idegenekké válnak az egész emberiséggel szemben, mely nem tartozik tömegükhöz, nem éreznek szánalmat mások szenvedései iránt, a kik csak az imént voltak ember- vagy polgártársaik, de most ismeretlenek, ellenségek, a kiket gyilkolni, kifosztani lehet.« Tarde emlékeztet a 16-ik századbeli német parasztokra, a kik az evangélium nevében ragadnak fegyvert, de csakhamar rablásra és fosztogatásra gondolnak. Az első francia forradalom és a német 1848-iki zavargások is számos példát nyújtanak. »L'égoisme collectif est plus intense, mille fois et plus imperieux que les égoismes privés synthétisés en Iui.« Ez áll Tarde szerint a nemzetekről is, s e közben egy pár oldalvágás jut Angolországnak. »Az egyes angol ember becsületes, nyilt, nagylelkű; ezt az angol nemzetről nem lehet állítani.« A főrugók, melyek a tömeget mozgásba hozták, az utánzási vágy és a hiúság. A ki a tömeghez beszél, azt folyton kisérti a vágy, hogy annak tetszését megnyerje, hogy néki hízelegjen — még a művészek, a kik a nagy tömeg előtt szerepelnek, sem tudnak ennek ellentállni; notre théatre et notre musique, malgré Wagner, ne sont-ils pas beaucoup plus routiniers que n otre littérature ? — Ezen collectiv büntettek büntetésének nehéz kérdésénél Tarde joggal különbözteti meg a vezetőket, a kik a tömeg bűnös hajlamait felizgatják, a tömegtől, mely erkölcsi kényszer befolyása alatt cselekszik ; amazokat szigorúan, emezt enyhébben kell büntetni, de óvakodjunk túlságos elnézéstől. Itt mutatkozik leginkább az esküdtszékek gyengesége. »01y gyengék, úgymond, és hajlandóságok, mindenkit felmenteni, a ki a politika álmezében jelenik meg előttünk, hogy gyakran kénytelenek vagyunk ezen collektiv bűntetteket tőlük elvonni és hadbiróságok elé utalni. így jutunk egyik végletből a másikba.« A congressus két utolsó napja nem volt olyan érdekes, mint az előbbiek. Csupán a javithatlanok (»Des mesures applicables aux incorrigibles et de l'autorieté apte á en fixer le choix«) ellen alkalmazandó intézkedések körül fejlődött ki élénkebb vita. Résztvettek Thiry lüttichi, van Hamel amsterdami, Alimena nápolyi és Maus brüsszeli egyetemi tanárok. Az előadók dolgozata értelmében javithatlanok azon bűntettesek, a kikkel szemben a büntetés közönséges nemei nem vezetnek célhoz. Thiry ide sorolja mindazokat, a kik, miután egy büntetést kiállottak, a bennök tovább működő hajlamok befolyása alatt ismét büntettet követnek el; Hamel azokat is ide akarja sorolni, a kiknek bűncselekménye a durvaság és érzéketlenség különösen magas fokát árulja el. Az ilyen egyéneket mai törvényeink szerint hosszabb-rövidebb időre elzárják és azután javitatlanul elbocsátják, hogy újból intézhessék támadásaikat a társadalom ellen. A büntetés azon céljáuak, hogy a társadalmat bűnös támadásoktól megvédje, ezen eljárás nem felel meg; Thiry ennek következtében határozatlan időre való elzárást javasol, az igy elzártak csak akkor bocsájtassanak szabadon, ha javulásnak mutatják jeleit és minden ujabb bűntettnél azonnal el kell őket zárni. Az elzárás tartama alatt iparkodni kell rájuk munka és nevelés által hatni és a mennyiben bűnös hajlamaik physikai vagy psychikus rendellenességekkel vannak kapcsolatban^ orvosi gyógykezelést kell alkalmazni. A többi előadó is hasonló javaslatokat terjeszt elő. Dr. Maus előadását ezen szavakkal végezte: »A legnagyobb fontossággal bír mindenekelőtt a visszaesés társadalmi okait; az elfajulást, az alcoholismust, a prostitutiot, a nyomort leküzdeni, melyek a börtönből kiszabadultakat, a kikről azt hiszik, hogy megjavultak, ismét megragadják és a romlás örvényébe sodorják.«