A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 39. szám - Egy telekkönyvi hatóság munkálata

A JOG. 295 Mielőtt a congressus feloszlott, különböző óhajoknak adott kifejezést; különösen hogy minden civilizált állam alkalmazta Ber­tillon Alphonse anthropometriai rendszerét. Az összes tudósok elismerik ezen rendszer egyszerűségét és . csalhatatlanságát, mely ma már alkalmazásban van az Egyesült-Államokban, az argenti­niai köztársaságban, Genfben, Romáuiában és legközelebb alkal­mazásba vétetik Belgiumban is. A negyedik criminal-autbropologiai eongressust 1896-ban Genfben fogják megtartani. S é r e 1 e m.* Egy telekkönyvi hatóság: munkálata. Ajánlva az igazságügyi minister úr figyelmébe. Ma, midőn minden téren a tökélyre való törekvéssel talál­kozunk ; n a, midőn törvényhozásunk a mult mulasztásait meg­feszített erővel igyekszik pótolni, az állami élet minden terén, s ma, midőn igazságügyi kormányunk, ha nem is valami lázas, de tűrhető tevékenységet fejt ki a jogszolgáltatás érdekében s igyek­szik az elavult rendszert megváltoztatni: valóban szomorú lát­vány, hogy épen egy kir. bíróságnál kell egy fontos száz és száz családot érdeklő ügyben a teljes slendrianismust a maga való­ságában virágozni látni; szemlélni egy munkálatot, mely a fent álló s törvényt pótló rendelet teljes mellőzésével, annak teljesen figyelmen kivül hagyásával alkottatott meg. A jelen esetben annál szomorúbb, mert a munkálat elllen jogorvoslatnak helye nincs. Eme szomorú látványosságé munkálat Simonyifalva község telekkönyvezése; hogy eme munkálatnál a jogaiktól megfosztott felek igényüket miként fogják tudni érvé­nyesíteni, azt csak a jó Isten tudja megmondani, de az eljáró telekkönyvi hatóság nem; s magam is felem érdekében nem tudom, hogy mit tegyek, jogai megóvásáról miként gondoskod­jam, mert a munkálat befejezve és a telekkönyvi betétek a köz­fogalomnak átadva lettek. Az egész munkálat reám azt a benyomást tette, hogy a telekkönyvi hatóság azt, a telekkönyvi eljárás­ban teljesen járatlan közegek által alkottatta m e g, kiknek a helyszinelési eljárásról fogalmnk sem volt; de ha már azt tette, legalább a hitelesítéssel járt volna el helye­sen és mielőtt a telekkönyvi betéteket a közforgalomnak átadta volna, bocsátotta volna ki az igény felhívást, de sem a hely­szinelési bizottmányi eljárást, sem az érdekelt felek egyénenkénti jegyzőkönyvi meghallgatását nem eszközölni, sem pedig az igé­nyek beadásának határidejét meg nem állapítani, ez elég köny­nyelműség, mely az egész hitelkönyvi intézményt, hiteltelen könyvi intézménvnyé degredálja. mert az a végzés, melyet a telekkönyvi hatóság ez ügyben 2.669/892. tk. sz. a. kiadott s mely a maga nemében szinte unicum számba megy s mely a követ­kezőleg szól: »Simonyifalva községe részére elkészített s beter­jesztett telekkönyvi munkálat mindenben helyesi.ek találtatván, ezennel 1-ső folyószámtól 270-ig terjedő eredeti telekkönyvek kebelbéli íkkvezetőségnek kiadatnak azzal, hogy a járásbeli többi telekkönyvekhez sorolva törvényszerűleg vezettessenek« a felsorolt hiányokat és mulasztásokat nem pótolja s a hiteltelen telek­könyveket hitelessé nem teszi, s miután az ily eljárás mellett készült telekkönyvi betétek hitelességgel nem bírnak és nem bír­hatnak, ajánlom ez ügyet a minister úr figyelmébe és kérem, hogy azt felülvizsgáltatni s addig is a munkálat joghatályát fel­függeszteni s minderről a kis-jenői kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóságot sürgősen értesíteni méltóztassék, nehogy a felek addig is egyes felek helyrehozhatlan kárt szenvedjenek. Castor. Irodalom. A res judicata és a zálogváltási perújítás curiai dont­vényekkel, jogesetekkel és az ősiségi nyilt parancs codificationalis bizottsága jegyzőkönyvi kivonataival. Irta Zsámbokréthy József ügyvéd és országgyűlési képviselő. 1892. Budapest. Ifj. Nágel Ottó kiadása. Ára 1 frt 66 kr. Egy érdekes per alkalmából szerző e tanulmány megírására indíttatva érezte magát. Csak köszönettel tartozhatni neki ezér.t Magyar jogi monográfiában ily nlaposan és kimerítően sem a res judicata intézménye som a zálogváltási perújítás magyar perjogi szempontból tárgyalva nem voltak. Különösen érdekesek ez utóbbi tekintetében szerző fejtegetései azon gazdag codificatorius és tör­vénykezési anyag miatt, melyet állításai igazolására összehord. Érvelése erős, logikája kényszerítő, nyelvezete az európai jogi irodalmi műveltség nyomait mutatja, A büntetőjogi felelősség parancsolás folytán elkövetett tettekért, különösen a katonai büntetőjog szerint. (Die straf­rechtliche Verantwortlichkeit für auf Befehl begangene Handlungen, insbesondere nach Militarstraírecht.) Irta: C a 1 k e r Frigyes. (München und Leipzig. Oldenbourg 1891. 135 S. 8.) * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készéggel tért nyi­tunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. Szerző szerint a kötelező parancsolat az annak engedelmes­kedőnek személyes jogot ad a megparancsolt tett elkövetésére, még az esetre is, ha ezen tett különben büntethető jogi cselek­ményt képez. A parancsoló büntethetősége a részesség elvei sze­rint Ítélendő meg. A polgári büntetőjog általánosságban nem ismer büntethető cselekményekre kötelező parancsolatot, különö­sen a szülők és gyermekek, valamint a munkaadó és szolga közti viszonyból nem származik ily jog a hatalom birtokosára. Más a viszony a hivatalnoknál. Ez az engedelmességre már az esetben is kötelezve van, ha a cselekményre való meghagyás a főnök illetékességéhez, annak végrehajtása pedig a hivatalnok saját hatásköréhez tartozik és egyébként netán előirt alaki szabályok betartattak. A hivatalnok nincsen jogosítva a meghagyás törvényes voltát megbírálni. A mennyiben tehát a főnök meghagyása folytán el­követett cselekmény törvényellenes volt, az esetre a fentjelzett elvek alkalmazandók. Főjelentősége van a parancsolatnak a katonai szol­gálati viszonyban. Szerző vizsgálja ezen jelentőséget a római, középkori német és egyházi jog, valamint századunk német részszerű jogai és a külföldi törvényalkotás alapján. Ezzel kap­csolatban szerző a német katonai büntető törvény 47 §-ának tartalmát és keletkezési történetét adja elő. Az ezen szakaszban kimondott, korlátolt engedelmességi kötelezettség elveit — a svak engedelmességgel szemben — Calker helyesli, kívánja azonban, hogy a gyakorlati alkalmazásban ezen elv közelebb ho­zassák a polgári hivatalnokokra nézve fennálló elvekhez. Calker itt is az elöljárók felelősségére nézve a részesség általános elveit akarja alkalmazni, habár beismeri, hogy ez a 47. §-nak szellemével és céljával ellenkezik. Ezen szakasz álláspontja azonban szerző nézete szerint oly consequenciákra vezet, hogy a büntetőjog érvényben álló elveivel szemben nem tartható fenn. Az összes állam- és jogtudományi irodalom áttekintése Mühlbrecht Ottótól. Ezen mű XXIV. évfolyama, mely az 189 . év irodalmát tartalmazza, jelent meg Puttkamme: és Mühlbrecht­nél, Berlinben, 1892. 254 lap. 8. Vegyesek. Jhcrinir Rudolf tanár, világhírű német jogtudós Göttingá­ban meghalt. Jhering, kinek szaktudományi művei majdnem min­den európai nyelvben jelentek meg, született 1818. évi augusztus hó 22-én Aurichban, hol atyja ügyvéd volt s hol családja már több mint száz éve a vidék legtekintélyesebb családjainak egyike volt. — A gymnáziumi tanulmányoknak szülővárosában történt befejeztével Heidelbergben, Göttingában és Berlinben a jogot hallgatta. — Tanárai közül egy sem volt rá befolyással P u c h t a kivételével, de ez is inkább müvei mint előadásai által. — 1844-ben a berlini egyetemen a római jognak magántanára lett, a hol a 25 éves fiatal ember nyilvános felolvasásokat tartott a »római jog szelleméről«. •— A következő évben már rendes tanár lett Basel­ban, 1846. évben Rostockban, 1849-ben pedig Kiéiben. l8ól ben hívták őt Giessenbe, a hol többek között L i e b i g is tanártársa volt. — Irodalmi működésének fénypontja ez idötájbau vette kezdetét. 1868-ik évben azon kitüntetésben részesült, hogy a bécsi egyetemre hivták. Több száz hallgatója volt itten és tanári hírneve egész Európában elterjedt. Azonban a bécsi társadalmi élet ve­szedelmessé kezdett válni Jhering irodalmi tevékenységére s mihelyt ezt észrevette, lelkiismerete és kötelességérzete arra in­dították, hogy féuyes állásáról köszönjön le. 1872 ben megvált a bécsi egyetemtől és a göttingai egyetemre ment, a hol egészen haláláig működött. Főműve a »Geist des römischen Rechts auf den verschiedenen Stufen seiner Entwicklung«. Azonkívül meg­jelentek a következő iratai: »Abhandlung?n aus dem römischen Rechte«, »Civilrechtsfálle ohne Entscheidungen«, »Der Lucca­Pistoja Aktenstreit«, »Das Schuldmoment ím römischen Privatrecht«, »Beitráge zur Lehre vom Besitze«, »Die Jurisprudenz ím táglichen Leben«, »Der Kampf ums Recht«, »Der Zweck ím Recht«, »Das Trinkgeld« stb. 1856-tól kezdve Gerber és mások közreműkö­désével a »Jahrbücher für die Dogmatik des heutigen römischen und deutschen Privatrechtes« című folyó iratot adta ki. Meghívás. A budapesti ügyvédi kamara által 1892. szep­tember 29-én délutáni 4 órakor a kamara helyiségében (VII. ker. kerepesi út 8. szám a.) tartandó rendkívüli közgyűlésre. Napirend : 1. Több kamarai tag indítványa Kossuth Lajosnak a kamara dísztagjává való megválasztása tárgyában. — Budapesten, 1892. szeptember 19-én. Hodossy Imre, elnök. Dr. Darányi Ignác, a fővárosi ügyvédi kar egyik leg­rokonszenvesebb és egyik legkitűnőbb tagja lemondott az ügyvéd­ségről. Ezentúl tehát csak egyházának, a politikai pályának és a közügyeknek általában, melyekben oly kiváló állást vívott ki már eddig is, fogja nagy tehetségét szentelhetni. Az ingatlan vagyon értékének mobilisatioja ügyében 1892. október 17-én korszakot alkotó nemzetközi kongresszus ül össze Párisban, mely október 22-ig tartó ülésben az 1889. évi párisi nemzetközi kiállítás alkalmával a francia kereskedelmi mi­nisztérium által összehívott állandó bizottság munkálatai alapján hivatva leend az ingatlanok forgalmának és könnyebb értékesité­S sének módozatait és szabályait megvitatni. Célja a kongresszus

Next

/
Thumbnails
Contents