A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 39. szám - A büntető-anthropologiai congressus

A JOG. 293 évben ismételten felszólalt, de sikertelenül; a táblai elnök ur azonban kijelentette, hogy a helyes munkafelosztás elve a birói foglalkozásban is érvényesítendő, mert ez biztosítja legjobban a munka sikerét és azt, hogy a munkaerő állandóan elevenebb maradjon. Teljes számú ülésre gyűjtötte maga köré a birói kart s a fenti elvhez képest megállapittatott a szaktanácsok alakítása, melyekbe a munkaerőket helyes beosztással csoportosította. A bűnügyek gyorsabb lebonyolítása céljából az eddigi egy tanács helyett két büntetőtanács lett alakítva, melyek közül az egyiknek vezetése a kir. törvényszék elnökének teendőjévé lett, ki pedig az utóbbi időkben bűnügyi tárgyalások vezetésével nem foglalkozott. A bűnügyekhez négy előadó biró alkalmaztatott, kik a büntetötanáesokban felváltva, szavazókként is működnek és így ezen teendő alól a polgári ügyek előadói igen helyesen fel lettek mentve. A polgári ügyosztálynál is két tanács alakíttatott, melyek között a beosztásra nézve is tétetett intézkedés ; azonban a muukabeosztás sikere még a lefolyt évben egyáltaláu nem volt tapasztalható, így azt kell hinnünk, hogy az nem a táblai elnök ur intentióinak megfelelőeu lett végrehajtva és foganatosítva; miért is kérnünk kell őt, szíveskedjék ezekről s az eredményről személyesen meggyőződni és akként iutézkedui, hogy az igazságszolgáltatás gyorsabb és helyesebb menetének biztosítására'a munkabeosztás és a kisegítők alkalmazása az általa hirdetett elveknek megfelelőeu vitessék keresztül. Ezúttal is ismételnünk kell a jogkereső közönség azon sérelmének hangoztatását, mely a törvényszék irodaátalányának szűkmarkú megszabásából származik s mely teljesen jogosulatlan akkor, ha csak némileg is figyelembe vétetik a helybeli kir. adóhivatalnak 1891. évi jelentékeny bélyegforgalma. A kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál tapasztalt és feliratunkban felfejtett hiányok még máig sem lettek orvosolva s dacára annak, hogy a szinér-váraljai kir. járásbíróság telekkönyvi hatósággal ruháztatott fel és igy a törvényszék-, mint telekkönyvi hatóságnak hatásköre s munkaanyaga jelentékenyen kevesbedett: a helyzet még sem igen javult; a hátralék alig apadt és az 1890. évben beadott árverési kérvények még 1891. évi dec. hónapjának közepén sem voltak elintézve; pedig ezen hatóság védelmére még azt sem hozhatjuk fel, a mit a törvényszék polgári osztályánál mutatkozó hátralékok és késedelmes elintézések okául fel szoktak hozni, hogy az italmérési jogok kártalanítására vonatkozó ügyek minden egyebet háttérbe szoritottak. A járásbíróságok közül első sorban a szatmárnémetii kir. járásbíróságról csak teljes elismeréssel nyilatkozhatunk, mert az 1891. évben beérkezett ügydarabokat, dacára annak, hogy egyik biró hosszantartó betegeskedése miatt a többi birák munkássága a szokottnál is fokozottabb mérvben volt igénybe véve, mind elintézte és kiadmányoz'a ; alig remélhetjük, hogy a folyó évben hasonló eredményt mutathasson föl ezen bíróság; legalább erre nézve az év nem jól kezdődött, mert egyik albiró az év 2-ik napján súlyos betegségbe esett és hónapokra van szükség, míg tevékenységét újra megkezdheti; a másik albirót Fehér-Gyarmatra, a beteg albiró helyettesítésére 4 hónapi időtartamra kiküldötte a kir. törvényszék; igy a négy biró teendője két biró által annál kevésbé volt elintézhető, mert időközben a járásbiró is megbetegedett s néhány napon keresztül egyetlen albiró végezte a járásbíróság azon teendőit, melyeknek végzésére emberileg képes volt. Ezen abnormis állapotot feliratban tárta fel kamaránk a kir. ítélő tábla elnöke előtt és az orvoslásra nézve positiv javaslatokat is terjesztett elő, melyeknek eredményét a közügy érdekében reméljük és várjuk. Az erdődi kir. járásbíróság ügyforgalmi kimutatása elismerésünk adóját szintén joggal igényli a birák egyéni munkássága tekintetében ; de lehetetlen elh 'llgat nunk ezen bírósággal szemben azon jogos panaszt, hogy a feldolgozott ügyek sokszor hónapokon át feküszn e k kiadatlanul s gyakran csak 4 -5 hónappal az elintézés után adatnak ki. Ugyanezen jogos panaszt kell emelnünk a szinér-v áraljai kir. járásbíróság ellen, honnan az 1891. évi aug 13-án elintézett 785. és 786/891. tkv. sz. és az aug. 24-én elintézett 587/891. tkv. sz. végzések csak 1892. évi ebr. 20-án lettek kézbesítve, tehát az elintézés után félév múlva A helyi viszonyokra való tekintettel még azon óhajunknak bátorkodunk kifejezést adni, hogy a Szatmáron szétszórtan levő igazságügyi hivatalok összpontosítása céljából a kir. törvényszék által használt épület kiépíttessék s e célból annak telke a hátterében lévő telkek meg szerzésével kiegészíttessék; másik óhajunk oda terjed, hogy hamaránk területén mielőbb vegye kezdetét a telekkönyvi betétek szerkesztése, mert vidékünkön már alig felelnek meg a tényleges viszonyoknak a forgalomban lévő telekkönyvek adatai és alig vannak hiteles térképeink; magának Szatmár városának értékes belsőségei s óriási külhatára is nélkülözi a jogbiztonság eme fegyverét; mi célból fenti kérelmünket, mint az égető szükség által indokoltat, ismételten bátorkodunk figyelembevételre ajánlani. A mult évben az igazságszolgáltatás terén hazánkban a legnevezetesebb és korszakot alkotó mozzanat volt a kir. ítélő táblák szétosztásának keresztülvitele. Ezen intézkedést kamaránk elvileg helyeselte és már 1880. évben indítványozta, midőn az ítélő táblák felosztásának eshetőségével számolva, feliratban hívta föl az igazságügyminiszter figyelmét Szatmár-Németi városára, részletesen indokolván azon nézetének helyességét, mely szerint az igazságszolgáltatás helyes érdeke megkívánja, hogy egyik kir. itélő tábla kamaránk székhelyén helyeztessék el; azonban a törvényhozás ezen jogos óhajunkat ezúttal még nem méltatta kellő figyelemre. A mult évben az itélő táblák szétosztása megtörtént; mindegyik ité'ő tábla működése megkezdésekor már jelentékeny mennyiségű hátralékot kapott; lehetetlen, hogy ez zsibbasztólag ne hatott volna tevékenységére. Hogy ezen igazságügyi reform mennyire bizonyult sikeresnek, a fölött bírálatot mondani még időelőttinek tartjuk; annyit azonban már is constatálhatunk, hogy az itélő tábláknál lázas tevékenység uralkodik ; óriási a már feldolgozott és még feldolgozandó munkahalmaz és ezen lázas tevékenység, ezen gyors munkásság épen nem válik az igazságszolgáltatásnak előnyére, mert lehetetlenné teszi az alapos bírálatot. A kimutatásokból látható, hogy egy-egy ülésen az ügyeknek oly tömege intéztetik el, miszerint egy ügynek előadására alig juthat néhány perc; igy aztán nem lehet elkerülni, hogy felületes munkák is átcsúszszanak a felsőbb bíróság rostáján. De másrészről feltétlenül el kell ismernünk az itélő táblák szétosztásának jótékony hatását, mely abban nyilvánul, hogy a fölöttes felügyeleti hatóság közelebb jött az elsőfokú bíróságokhoz és szűkebb körben szigorúbb ellenőrzést gyakorolhat, igy felügyeleti jogát hatásosabban érvényesítheti. Hogy e fontos intézkedés minden irányban üdvös legyen, ahoz szükséges lesz maguknak az itélő tábláknak és némely itélő táblánál a birák létszámának szaporítása. Sajnálattal kell constatálnunk, hogy az igazságügyi alkotások tekintetében a törvényhozás lefolyt évi működése jelentéktelen s csaknem meddő volt és az ügyvédi kamarák óhajai, melyek az ügyvédi rendtartás és bagatelltörvény reformja, a magánjogi törvények, a házassági jog, bélyegtörvény, a katonai büntetőtörvénykönyv megalkotása és a bűnvádi eljárás szabályozása iránt annyiszor lettek hangoztatva, ismét csak a pusztában kiáltó szavai maradtak. Ezen jogos óhajaink fentartásával kérjük, hogy az igazságszolgáltatás jövőre ne tekintessék az államhatalom mostoha gyermekének, hanem annak érdekében is fejtsen ki már egyszer üdvös tevékenységet hazánk törvényhozása. Végül lehetetlen hallgatással mellőznünk azon szomorú tapasztalatot, melyet felsőbb bíróságainknak az ügyvédi díjak megállapítására vonatkozó gyakorlatából merítünk; ezen megállapítások az ügyvédi munkásságnak oly lealacsonyító méltánylását tanúsítják, hogy gyakran alig lehet azt arcpirulás nélkül elfogadni; a külön felterjesztésünkben kifejtett okokon kivül még ezen, az ügyvédi állás tekintélyét mélyen sértő eljárás megszüntetése iránti óhaj is indokolttá teszi azon kérelmünk ismétlését, miszerint az ügyvédi rendtartás ígért revisiója mielőbb a törvényhozás elé terjesztessék. Kelt a szatmár-németii ügyvédi kamarának 1892. évi márc. hó 6-án tartott rendes közgyűlésében' Dr. Farkas Antal s. k., elnök. Nagy Elek s. k., titkár. Ausztria és külföld. A büntető-anthropologiai congressus. F. é. augusztus hó 7-én, vasárnap, nyilt meg Brüsselben a belga kormány védnöksége alatt a harmadik nemzetközi criminal-anthropologiai congressus. Az első Rómában tartatott 1885-ben, a második Párisban 1889-ben a kiállítás alatt. Feladata ezen congressusnak: az ember bűnözését (criminalitását) tudományos vizsgálat tárgyává tenni, annak vonatkozásaiban az élettan- és a sociologiával. Alapvető kérdés, mely körül a vizsgálódások csoportosulnak, az, vájjon létezik-e a bűntettes oly typusa, melyet boneztanilag meg lehet állapítani Az előző congressusok felhívása alapján kidolgozott és a tagok között szétosztott véleményekből következtetve, a kérdés eldöntve alig lesz. A párisi congressns a következő határozat hozatalával oszlott fel: »Egy hét anthropologusból álló bizottság bizatik meg azzal, hogy a következő congressus elé terjesztés végett tegyen összehasonlító vizsgálódásokat legalább száz élő bűntettesen és hasonló számú büntetlen előéletű egyénen, melyek felmenői és családja teljesen ismeretesek.« A bizottság Lacassagne lyoni, Benedikt bécsi, Alphonse Bertillon párisi, Lonbroso római, Manouvrier és Magnan párisi, Semal brüsszeli tudósokból állott. A congressus a brüsszeli tudományos akadémia dísztermében tartatik. Kezdődött ünnepélyes megnyitó üléssel. A díszelnök Lejeune, belga minister és dr. Semal a congressus elnöke üdvözölték a congressus tagjait a belga kormány nevében. Feltűnt Lombroso és az olasz iskola legelőkelőbb hiveinek elmaradása.