A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 39. szám - Az örökösödési eljárás módosításának tervezete

A JOG. 291 rendőrség büntettek és azon vétségek eseteiben, melyeknek birói eldöntése a kir törvényszékek hatásköréhez tartozik : a törvényes gyakorlat — értelmében hajtja végre az előnyomozás t, a tettesek, vagy gyanúsítottak elfogatásit, letartóztatását, elkerülhetetlen szükség esetében a házkutatást, személyinegmotozást és lefoglalást.« A fővárosi rendörségnek tehát nemcsak joga, hanem törvény által előirt kötelessége az előnyomozás teljesítése. Hogy a fővárosi rendőrség által teljesített előnyomozásra közvetlen idézés elrendelhető, az igazolva van a budapesti kir. törvényszék gyakorlatával, melyet a kir. Curia is rendszerint helyesel. Hasonlólag helyesnek mondta ki a kir. Curia 1892. évi ápril 21-ikén 5038/892. B. sz. a. egy zsarolási ügyben hozott határozatával a nagyváradi kir. törvényszék azon eljárását, hogy a tóvárosi rendőrség előnyomozata alapján közvetlen végtárgyalást rendelt. Azonban az eljárási szab. 87. S-ára tekintettel nemcsak a fővárosi rendőrség, hanem a más közbiztonsági közegek (pl. vidéki rendörkapitányi hivatalok) által rendszeresen teljesített elönyomozat alapján is volna és van is helye — a 87. §-ban meghatározott esetekben — a közvetlen idézésnek s ha ez még sincs gyakorlatba véve, azt a hiányos előnyomozásnak lehet tulajdonítani. Ha a vidéki rendőrségek szervezésére nagyobb gond lesz fordítva, ha a rendörségnél a magasabb állásokat vidéken is mindenütt ;ogilag képzett egyének fogják betölteni : akkor a megalkotandó új bűnvádi eljárás aggodalom nélkül mondhatja ki, hogy a rendőri előnyomozat alapján is van helye közvetlen végtárgyalásnak, de addig is helyesen teszik az első bíróságok, ha az e'j. szab. 87. §-át nagyobb figyelemben részesitik, mint eddig s minden olyan esetben, midőn: »az előnyomozás által a bűntett tényálladéka teljesen bebizonyíttatott s annak elkövetését vádlott beismerte, vagy ha vádlott közvetlenül a bűntett elkövetésén rajta kapatott s a cselekmény és bűnösség ugyanazon tanuk által bizonyittatik be, a kik őt a tett elkövetésén kapták, vagy azt látták* : a másként alakilag is helyesen írásba foglalt előnyomozat alapján elrendelik a végtárgyalást, mert ez által nagyban előmozdítják az ügy sürgős befejezését, az igazságszolgáltatás gyorsaságát s igen sok munkaerőt megkímélnek. Az örökösödési eljárás módosításának tervezete. Irta: CSANÁDV ISTVÁN szent-endrei kir. járásbiró. Ezen címen a »Jog« folyó évi 19-ik számában megjelent közleményemet Rácskay Sándor járásbiró ur, ellentétes nézetének adva kifejezést, a »Jog« folyó évi 28-ik számában szives levén felemlíteni, — cikkére vonatkozólag szabad legyen nekem is egy pár megjegyzést kockáztatnom. Az örökösödési eljárásnak szerintem nem az az egyedüli és végcélja, mit cikkíró ur hozzávetőleg felállít, hanem az, hogy az örökösödésre hivatottak és jogosultak, valamint a hitelezők és a kincstár is, a hagyaték megosztásával, átruházásával, vagy eladásával, minél könnyebben és minél hamarább kielégítést nyerjenek. Tehát az örökösök és hitelezők érdekeinek előmozdítása mellett, első sorban az állam érdekének is érvényesülni kell s ezen valódi cél elérésével kapcsolatosan, válik szükségessé a hagyatéki eljárás folytán, a birtokviszonyok rendezése és azoknak a telekkönyvi állapotokkali összhangzásba hozása — ha a hagyaték ingatlanokból is áll. Az örökösödési ügyek rendezésénél elfoglalt álláspontomat cikkíró ur leginkább azért kifogásolja, mert a kötelező hagyatéki eljárás, ha az a birói munkakörben egészben felvétetnék, ismét ujabbi terhet róna az egyes bíróságokra. A munkának szaporítása, minden bizonnyal dologgal, bajjal és teherrel jár és annak hangoztatása, nem érint mindenkit kellemesen és sokakra nem tészen kedvező benyomást ; de ezen körülmény a közérdek szempontjából nem jöhet tekintetbe. Cikkíró ur ugyan indokolva hozza fel, hogy az új sommás eljárás, ha törvénynvé válik, ismét munkaszaporulatra nyújt kilátást, — minek folytán az egyes bíróságokat a hagyatéki ügyekkel is megterhelni annyi volna, mint a tengerbe vizet önteni. Elfogadom ezen hasonlatot, de nem azért, mert találó, hanem t mert felemlítve lett. Én ugy tudom, hogy a tenger nemcsak a kis patakok, de a nagy folyók vizét is úgy elnyeli, hogy meg sem látszik rajta. Feltéve már most, hogy a járásbíróságoknak tengernyi munkája volna, a mi minden bizonynyal merész és túlzott állítás lenne, a hagyatéki ügyek kis csermelyének belefolyásával sem nagy hullámokat nem verne fel, sem vészthozó áradatot nem szülne. De ha szaporítaná is a bíróságok mostani munkáját a hagyatéki ügyeknek egészben a járásbíróságokra való ruházása, még akkor sem jöhet az kifogás alá. Mert a járásbíróságok nem csupán a sommás perekért, hanem azért vannak, hogy a bíróság területén előforduló egyéb ügyeket is, a jogkereső közönségnek törvényt és igazságot szolgáltatva, rövid uton intézzék el. Cikkíró ur különben igen csekély értékre szállítja a nem peres hagyatéki ügyek munkáját, midőn azt ugy a törvényszékeknél, mint a járásbíróságoknál blankettaszerünek mondja. És ha valóban oly jelentéktelen dolgot adnak a'hagyatékok, hogy azoknak elintézésére nem kell más, mint a blanketták kitöltésének elsajátítása, midőn ezen csaknem gépiesnek mondható munkát a bírák mellett még a kezelő joggyakornokok is elvégezhetik, — nem értem, hogy miért szeretné cikkiró ur a hagyatéki eljárást, a birói hatáskörből kiküszöbölni ? De ugy vé em azért, mert nem hiszi, hogy az egyes bíróságok előtt megforduló minden hagyaték csak peren kívüli eljárást feltételez és minden vitás kérdéseknek megoldásával egyezséggel könnyű módon befejezhető leend. És ezt én sem hiszem. — Mert senki sem képes megmondani, hogy a hagyaték peres vagy perenkivüli eljárás alá esik-e, mindaddig, mig az egyezség létre nem jön. De az sem tudható, hogy mikor jön és mikor jöhet létre az annyi ellentétes érdekű felek között egyezség ? A közjegyzői hagyatéki tárgyalások tanúsítják, hogy a felek pár éven át elkiulódnak, mig kiegyeznek és ha hosszas vajúdások után sem sikerül közöttük az egyesség azután következik a peren kivüli eljárás még hosszabb utja, mely mig véget ér, egészen megsemmisülhet, vagy felemésztheti magát a hagyaték. Ezen hosszadalmas, nehézkes és a célra nem mindig vezető eljárásnak kellene valahára véget vetni, melyet az örökösödési ügyeket szabályozó 1868: LIV. t.-c. VH-ik fejezete megalkotott, a gyámi és gondnoksági ügyeket rendező 1877: XX. törvénycikk istápolt és az új örökösödési eljárás tervezete is kegyébe fogadott a/, által, hogy meghagyja, miszerint a hagyatéki ügyekben a községek, gyámhatóságok, járásbíróságok és közjegyzők megosztva, és egymást felváltva, továbbra is befolyjanak. S minthogy a hagyatéki ügyek épen ugy peres, mint nem peres természetűek és legtöbb esetben érdemleges elintézést, az azokban felmerülő sokféle fontos és nehéz kérdések megoldásai szakszerű képzettségét, alapos ismeretet, sokoldalú tapasztalatot és igen sok esetben birói beavatkozást és hatáskört is igényelnek, tekintettel arra, hogy a megoldás sikerét nagy mérvben biztosítja és előmozdítja az, ha az ügyek elintézője nem kénytelen a járatlanság útvesztőjébe bonyolódni, nanem az ügynek helyes ismerete mellett, teljes érdeklődéssel és buzgalommal láthat munkájához, olyan hatóságra kell bizui azok elintézését, mely az örökösödési ügyek minden munkáját, kezdettől fogva végig minden mozzanatukon keresztül, más hatóságokra aló átruházás és fennakadás nélkül, egyfolytában elvégezheti. Ilyen jog és hatáskörrel csakis a biróság ruházható fel és pedig az új sommás eljárási törvényjavaslat szerint a járásbíróság is, mely jövőre egyszersmind birtokbiróság leend. Cikkiró ur nem helyesli, én pedig célszerűnek, sőt szükségesnek is tartom a javaslat azon intézkedését, hogy nem csupán az örökös, hanem az örökhagyó hitelezője is kérheti, a hagyatéki eljárás megindítását, mely elvet már az 1881: LX. t.-c. 138. §-a is elfogadott. Mert a hagyatéki vagyon az örökhagyó adósságaiért felelős levén, a hagyatéki vagyonból első sorban a hitelezőket kell kielégíteni. Ha pedig nem igy történik, hanem ugy, hogy a hitelezők mellőzésével az örökösök veszik át a hagyatékot, módjukban áll a hitelezőket eladás, átruházás vagy megterhelés által kijátszani. Mely cél elérésére azonban a törvény segédkezet nem nyújthat. Minthogy tehát cikkiró ur, az általa felhozott érvekkel állításaim téves volta felől nemcsak nem győzött meg, de nézeteim helyességében még inkább megerősített, a »Jog« folyó évi 19-ik számában megjelent közleményemben kifejtetteket változtatás nélkül továbbra is fentartom. Belföld. Az ügyvédek mozgalma. A badapesti ügyvédi kamara 'Jl-es bizottsága Györy Elek elnöklete alatt f. hó 21-én fejezte be tanácskozásait. A tárgyalások alapja főként az 1885-iki országos ügyvédi congressus határozatai és dr. Nagy Dezső bizottsági tag javaslatai voltak. A négy ülésen át tartott vita eredményei közül kiemeljük a következőket: Az ügyvédi karba való felvétel kérdésében, továbbá a fegyelmi ügyekben való felebbviteü bíráskodás tekintetében a végleges itéletmondás — melyet eddig a kir. Curia ; fegyelmi tanácsa gyakorolt — egy ügyvédekből és birákból alaki| tandó vegyes fegyelmi tanácsra bizandó. A kamarák választmánya | bővítendő. Kamarai értekezletek szervezendők. Az ügyvédi és ! bírói képesítés egységessé teendő. Az ügyvédi fegyelmi eljárás I átalakítandó. Az ügyvédet megtartási, illetőleg zálogjog illeti, ügyvédi költségei és díjai erejéig. A javadalmazással járó gondnokságok és birói megbízások bizonyos meghatározott sorrendben legyenek kiosztandók, a mely sorrend pontos betartása felett a kamara van hivatva őrködni. Különös nyomatékkal hangsúlyozta | a bizottság a szóbeli nyilvános eljárás életrekelté?ének szükséges voltát, esküdt-biráskodást büntető perekben, közjogi és közigazga! tási bíróságok felállítását, a katonai büntetőjog és eljárás reformját. A bizottság határozatait az októberben összehívandó rendkívüli közgyűlés fogja tárgyalni, mely tárgyalás eredménye aztán a törvényhozás elé kerül. Ügyvédek tisztelgése a győri táblai elnöknél. A győri ügyvédi kar e hó 13-án testületileg tisztelgett Vörösmarthy i Béla új kir. táblai elnöknél. Az ügyvédi kamara elnökének üdvözlő