A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 3. szám - A házassági jogból - Tiszafüredi nyomor

22 A JOG. kar, ha maguk a censorok közt számos van, a íki képtelen megítélni a jelölt iga/.i készültségét és midőn az utólagos tapasztalat szerint a jelölteknek legalább felerészét nyugodt lélekkel meg lehetett, némi komoly felfogással meg kellett volna buktatni ? A vizsgáló biztos hivatásának lelkiismeretes betöltése felette nehéz. Tudomány, tapasztalat, emberismeret, módszer szükséges hozzá. És lehet valaki bár igen derék ügyvéd, igen szeretetreméltó ember, süt országgyűlési képviselő is: mindez még nem qualifikál ama nagyfontosságú tisztségre, melynek betöltésénél a kamarának éppen a fenti tulajdonságokra kell tekintettel lennie. A mai rendszer mellett e garantiák sokszor hiányoznak a censorokból és azért az ügyvédi vizsgálatok színvonala nem is felel meg annak, melyet óhajtani kell.« — Komoly szavak, melyeket első sorban meggondolni kellene, saját reputatiója érdekében is — a budapesti ügyvédi kamarának. Nyilt kérdések és feleletek. A házassági jogból. (Kérdés.) Azt hiszem, hogy az alább közlendő eset eléggé érdekes arra, hogy kartársaink is hozzászóljanak. Az eset, melynek megítélése körül ellentétesek a nézetek, a következő : Péter, ki róra. katholicus. nőül vette Mária nevű ref. vallású nőt, ki első és most is élő férjétől törvényesen el lett választva. Ezen házassága Péternek a róm. kath. egyház hitelvei szerint semmis és érvénytelen, azonban az ev. ref. egyház és törvényeink alapján törvényes. Péter időközben válópert indit neje ellen a törvényszék előtt, a nélkül, hogy vallását változtatná. A törvényszék a nőre nézve a házasságot jogérvényesen felbontja, a férj házasságára nézve azonban nem lévén illetékes tárgyalásba bocsátkozni, a fölött ítéletet nem mond. Ha már most ezek után Péter a kath. hitelvek szerint egy más növel újabb házasságra lép, a kettős házasság bűntényét követi-e el vagy sem? Böszörményi Géza, S é r e 1 e m .* Tiszafüredi nyomor. Ezen szaklap 1891. évi jul. hó 19-én megjelent 29. száma »Tiszafüredi nyomor« cím alatt felsorolta általánosságban azon eltürhetlen hátrányokat, melyeket a jogkereső közönség a tiszafüredi m. kir. járásbíróság ez időszerinti vezetőjének — Török Alajos kir. járásbiró urnák — minősithetlen munkátlansága miatt szenved. A jelzett »S é r e 1 e m« olvasói közül a beavatatlanok a kir járásbiró ur erélyes — az előadottakat tönkresiláuyitó — cáfolatát : a beavatottak : lemondását; a közönség : gyors és szigorú vizsgálat megejtését várta , legközvetlenebb környezete pedig : nyugdíjaztatása iránti kérvénye bead á s á r a ösztönözte a kir. járásbiró urat. A kir. járásbiró ur hivatalos eljárását legsötétebb sziliben féltüntető vádakat: egyszerűen agyonhallgatta ! Ebbeli viselkedését azzal indokolta, magát és másokat azzal vigasztalta, hogy: »H á t a miniszterek mennyi támadást hallgatnak el válasz nélkül, mégis m e g v a n n a k .'« - le sem mondott, nyugdíjaztatásáért sem folyamodott. A közleménynek legfeljebb annyi eredményét látta a közönség, hogy a kir. járásbiró ur pár hétig reggel 8, délután pedig 2 órakor ment a hivatalába ; mig azelőtt ilyesmiben délelőtt '/üli, délután pedig 5 óratájban gyönyörködhetett! Dolgozni azonban nem dolgozott akkor sem. Az első izgalom csillapultával megszűnt ezen látszólagos ügybuzgalom is és visszazökkent mirdeu a régi kerékvágásba Mult 1891. évi dec. hó 9-én azonban váratlanul betoppant ugs. Zsembery Kálmán, budapesti kir. itélő táblai biró ur — mint kiküldött vizsgálóbiztos : — a tiszafüredi kir. járásbírósághoz a hivatalos ügykezelés megvizsgálása céljából. A vizsgálóbiztos urnák az ügyvitel minden ágában tauusitott bámulatos jártassága azonnal feltűnt; higgadt, pártatlan eljárásával és előzékeny modorával pedig mindenki igaz tiszteletét kiérdemelte. Az 5 napon át, az érdekeltek által nyújtott adatok felhasználása mellett, nagy fáradsággal és kitartó ügybuzgalommal foganatosított vizsgálat folyamán kétségbevonhatlanul beigazolást nyert azon fontos ténykörülmény, hogy a tiszafüredi m. kir. járásbíróság összes személyzete elvégzi kötelességét, csak a kir. járásbiró ur nem, mert dolgozni egyáltalán sem nem akar, sem nem tud! A magának kiosztott ügydarabokat kivétel nélkül az irodai személyzettel dolgoztatja fel oly módon, hogy az irnok és * Ezen rovatban, piogrammuukhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. ** Zsembery kir. táblai biró urnák ezen kiküldetése újból tanusitja, hogy a »J o g«-ban közzétett legkisebb sérelem is kellő figyelemre talál az illetékes helyen. A szerkesztőség. I díjnokok a közöttük kiosztott ügydarabokat ellátják végzéssel, I a fenyítő panaszoknál (vétség, kihágás) betöltik az idézvényeket, meghívókat és ekkor beadják aláirás végett; azonban egyetlen 'ügydarabnál sincs a tárgyalási, tanúkihallgatási s t b. határnap kitöltve! A kir. járásbiró ur ezen ^ eljárásával az irodát nyomja és port hint illetékes felsőbbsége es a nagyközönség szemébe; ugyanis, mikor az elosztott ügydarabokat az Írnoknak es díjnokoknak elintézési fogalmazás elkészítése céljából kiadja rendszerint a hó végén, hogy hátralék szerepeljen, a kiadókönyvbe bevezetteti, mint irodába kiérkezetteket; midőn aztán a kezelőszemélyzet az ügydarabokat otthon (!) feldolgozta, aláírás és a határidő kitűzése céljából visszaadja a kir. járásbiró urnák, ki azokba a határnapot rendszerint 3 — 5 nappal előbb, i mint a tárgyalási határidő, egy díjnok segítségével beíratja; különösen figyelvén, hogy hét (7) mértföldnyi kerületben nincs-e baromvásár ? mert ilyesmi nála nélkül meg nem lehet, úgyannyira, hogy a jogkereső köznép, ha délben sem találja a kir. járásbiró urat hivatalában, azon töpreng: »U g y a n hol van most baromvásár?« Befolyással bír még a tárgyalási határidők kitűzésére a csikó- és borjú-legelőkibérlés évadja is ! A leirt eljárás gyakorlásával éri el a kir. járásbiró ur azt az eredményt, hogy p. o. az 1891. évi jul. hóban beiktatott j összes — 25 darab — fenyitő panaszok (vétség, kihágás) már 1891. év jul. hó 27-ről, majd aug. hó 30. és 31-ről, mint elintézettek, a kiadókönyvbe bevezetvék, de kivezetve egyetlen sincs, mert még ma sincs bennük tárgyalási határidő ; ezen ügydarabok tehát 1891. évi jul. hó 27-től, illetőleg aug. hó 30. és 31-től látszanak az irodában heverni; holott a kir. járásbiró ur »Balázs diák rejtesében« hallgatnak! A beszavatoló végzés meghozatalára készen levő hagyatéki ügyeket 15 hónapon belül el nem látja beszavatoló végzéssel, I pedig ezeket is általában a kezelőszemélyzettel írnok, díjnoki fogalmaztatja meg, kiknek még előleges utasítást sem ad azok meghozatala tekintetében! Emeltessenek ki az 1,238., 1,290., 1,291., 1,682., 1,936. és 1,937/1890. p. számú hagyatéki ügyek, melyeket az irnok készitett. A 48/1890. p. számú hagyatéki ügy 1890. évi jan. hó 6-tól 1891. évi okt. hó 18-áig várt átadó végzésre!! ! No, de nem kívánja az évi 1,850 frttal javadalmazott kir. járásbiró ur az irnok és díjnokok fogalmazási munkáját ingyen, juttat ő egyiknek egy kőből búzácskát, másiknak 100 200 négyszögölnyi vetemény földecskét évenként. »S a k az is v a 1 a m i.« Hogy mily gyorsan intézi el a kir. járásbiró ur a tulajdoni igény s a legegyszerűbb perújitási pereket, arra nézve is szolgálok adatokkal a sok közül, ime : Az 1?89. évi jun. hó 13-án tárgyalással befejezett 2,481/1886. p. számú tulajdoni igényperben 1890. évi ápr. hó 5-én keltezve hozta meg az ítéletet, de a kiadóba csak 1890. évi jul. hó 30-án — tehát az Ítélet kelte után •3 hó és 25-ik napra — adta ki; az 1890. évi jul. hó 17-én tárgyalással kefejezett 2,033/1890. p. számú perújitási sommás perben 1891. évi ápr. hó 23-ról vau keltezve az 1,966/1890. p. számú ítélet; a kiadóba azonban csak 1891. évi jul. hó 27-é n e szerint 3 hó múlva — adta ki; az 1890. évi aug. hó 9-én tanuhallgatással befejezett 1,024. és 1,025/1890- p. számú tulajdoni igényperben 1890. évi szept. hó 29-iki kelettel hozta meg a 2,202/1890. p. számú Ítéletet, a kiadóba azonban csak 7, mond: h é t hó múlva adta ki, azaz: 1891. évi ápr. hó 22-én. Ez aztán gyors igazságszolgáltatás ! A felsoroltaknál azonban van egy súlyosabb beszámítás alá eső visszaélés is; nevezetesen: J. G. és Zs. M. 1889. évi ápr. hó 26-án »h a t ó s á g | elleni erőszak, más ingatlan vagyona rongálása : és b e c s ü 1 e t s é r t é s« megfenyitése iránt, szóval panaszt emeltek a tiszafüredi kir. járásbíróságnál ifj. K. J. és társai ellen ; a panaszt Liptay Endre, kir. aljárásbíró ur vette fel sajátkezüleg írott panaszjegyzőkönyvbe és azt ugy a panaszosok, mint a kir. aljárásbíró ur, aláírták. Ezen pauaszjegyzőkönyvet 1889. évi ápr. hó -.'l én 901/1889. ftö szám alatt beiktattatta. Az iktatókönyv illető rovatába és az irattári irományjegyz'kbi: — szabályszerűen — bevezettetett a 901/1889. ftő számú panasz' jegyzőkönyv tárgyának pontos megjelölése. A kir járásbiró ur azonban, mi indokból? ki tudja, a 901/1889. (tő számú panaszjegyzökönyv beiktatása után néhány napra reávette J. G. panaszost, hogy ejtse el társával együtt a (hivatalból üldözendő) »h a t ó s á g elleni erőszak és más ingatlan v a g y o n a rongálás a« miatt tett s 901/1889. ftő szám alatt beiktatott panaszt! Panaszosok ebbe beleegyeztek; ennek következtében a kir. járásbiró ur Kálmánczhelyi Miklós úrral - ki akkor joggyakornok volta ! tiszafüredi kir. járásbíróságnál — oly panaszjegyzőkönyvet vétetett j fel, melyben J, (;. és Zs. M. csupán »becsületsérté s«-ért emelnek panaszt ifj. K. J. és társai ellen; az igy, az előbbi panaszjegyzökönyv kelte, 1889 évi ápr. 26-ika után napok j múlva felvett panaszjegyzökönyvet az előbbi panaszjegyzökönyv keltével láttatta el, aláíratta a panaszosokkal, a joggyakornok úrral, mint jegyzőkönyvvezetővel s aláirta önmaga is ! Ezután az iktatóval reáiratta az elöbbeni panaszjegyzőkönyv számát: 901/1889 ftő sz.; beérkezési keletét: 1889. ápr/27 • mé<>az irattári osztályszámot: III. 165/1889. is és a Liptay Endre kir" | aljárásbíró ur által felvett s 901/1889. ftő sz. a beiktattatott