A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 38. szám - Az osztrák részvénytársaságok magyarországi fióktelepei jogi viszonyainak kérdéséhez

282 A JOG. vénycikkében törvénybe lett iktatva. Ausztria részéről pedig teljesen azonos szöveggel az 1878. jun. 27-iki törvényben foglaltatik. Ezen törvénycikk pedig — hogy annak saját szavaival éljünk — semmi más, mint a »mogyar korona országainak és () Felsége többi királyságai és országainak kormányai közt a vám- és kereskedelmi szövetség (1878: XX. t.-c.) XX. cikkében foglalt határozmányok keresztülvitele végett létrejött egyezmény*, mely XX. cikk következőleg szól: »Az egyik állam területén törvényesen megalakult részvénytársaságok . . . működésüket a másik állam területére is kiterjeszthetik és ott fióktelepeket állithataak. — Ily esetekben a belföldi társulatokkal s intézetekkel egyenlőknek tekintendők stb.« Az osztrák társaság által Magyarországon való fióktelep felállítására és annak jogviszonyaira nézve tehát az 1878: XXII. t.-cikk mérvadó. Ez kétségtelen. De kétségtelen az is, hogy csakis és egyedül az 1878. évi XXII. t.-cikk mérvadó. Maga ezen törvény bevezetésében világosan kiemeli, hogy »azon jogosítványra nézve, mely szerint az egyik állam területén törvényesen megalakult részvénytársaságok . . . működésüket a másik állam területére kiterjeszthetik és fióktelepeket állithatnak, kizárólag a következő közelebbi határozatok alkalmazandók«. Ennek értelme tehát az, hogy semmi más törvényi határozatokat sem közvetlenül, sem analógia utján nem szabad és nem lehet az osztrák részvénytársaságok magyarországi fiókjaira alkalmazni, mint azokat, melyek tekintetében a két szerződő fél megegyezett, megegyezett olykép, hogy ugyanazon határozatok kölcsönösen a magyar részvénytársaságoknak Ausztriában való letelepedésére nézve is alkalmazandók és mely határozatok azután az idézett 1878: XXII. törvénycikkben, illetve az 1878. jun. 27-iki osztrák törvényben foglalvák. Az 1878: XXII. t,-cikk tehát egy különös törvény (lex speciális), mely az 1875: XXXV. t.-eikknek a külföldi részvénytársaságok letelepedésére vonatkozó 210—217. §-aitól el t é rő leg az osztrák részvénytársaságok letelepedését külön szabályozza. És szabályozza a szigorú kölcsönösség alapján egy kétoldalú »egyezmény«-ben, azaz szerződésben. Maga a törvény »a magyar korona országainak és ő Felsége többi királyságai és és országainak kormányai közt a részvénytársaságok stb. kölcsönös bebocsátása iránt létrejött e g y e z m é n y«-nek nevezi az 1878: XXII. törvénycikket. Ezen 1878: XXJI. t.-cikk tehát egy kétoldalú, nemzetközi szerződés. Ép azért az, mint minden szerződés, legszigorúbban magyarázandó. A szerződő feleknek csak azt kell teljesiteniök, mit a szerződés egyik-másiknak előír, mást nem; a szerződésben szabályozandó viszonyra csak azon határozatokat szabad és lehet alkalmazni, melyeknek a szerződő felek világosan és egyetértőleg alávetették magukat. Ezen elv erősebb szentesítése végett és hogy az iránt semmi kétség ne legyen, még különösen kiemeli e törvény, hogy a kölcsönös letelepedhetés feltételeire nézve »k i z á r ó 1 a g« e szerződésben kölcsönösen megállapított határozatok mérvadók. Ez a szerződések magyarázatának általános törvényes elve. Tehát ^egyoldalúi ag többet vagy mást követelni, mint miben mindkét szerződő fél megállapodott, egyik félnek sem szabad. Ez annyit tenne, mint a szerződést megszegni, mely esetben a szerződéshű félre beéll a repressio joga, a mint az a 6. §-ban világosan fenn van tartva, ha »ezen egyezménynek határozatai . . . . meg nem ta rtatnak.« Az eddigiek szeriDt tehát teljesen bebizonyitottnak vehetjük, hogy az osztrák társaságnak magyarországi fióktelepe és annak kirendelt képviselősége tekintetében kizárólag az 1878 : XXII. t.-cikkben foglalt kétoldalú egyezmény határozmányai alkalmazandók; a miből következik, hogy más törvény határozmányai csak akkor és annyiban alkalmazandók, ha és a mennyiben ezen más törvény intézkedéseinek alkalmazása világosan, határozottan és egyetértőleg a másik szerződő féllel fent ártva lett az 1878: XXII. t.-cikkben. III. Ha a fent előadottak szerint kétségen felül állónak kell tekinteni azt, hogy az osztrák részvénytársaságoknak Magyarországon való letelepedésre nézve kizárólag és egyedül mérvadó az 1878: XXII. t.-cikkben foglalt kölcsönös egyezmény ugy a további kérdés már most az lesz: vájjon ezen 1878: XXII. t.-cikk kötelességévé teszi-e az osztrák részvénytársaságnak, hogy magyarországi fióktelepe számára kirendelt képviselőjét cégjegyzési jogosultsággal ruházza fel és annak cégjegyzését a fióktelep cége mellett bejegyeztesse? a) Ellene szól ezen nézetnek mindenekelőtt az 1878: XXII. t.-cikk alapgondolata és főelve, tehát szelleme. Az 1878: XXII. t.-cikk ugyanis maga irja körül pontosan, mi az alapgondolata, mi a főelve, a midőn kiemeli, hogy az nem más, mint »a magyar korona országainak és ő Felsége többi királyságai és országainak kormányai közt a vám - és kereskedelmi szövetség XX. cikkében foglalt határoz raányainak keresztülvitele végett létrejött egyezmén y«. A vám- és kereskedelmi szövetség (1878: XX. t.-c.) 20. cikke pedig, melynek keresztülvitelét célozza az 1878: XXII. t.-c. ugy szól, hogy: »az egyik állam területén törvényesen megalakul" részvénytársaságok stb. a másik állam területére is kiterjeszthetik és ott fióktelepeket állithatnak - Ily esetekben a belföldi társulatokkal és intézetekkel egyenlőknek tekintendők...« Ezen két törvénycikknek, melyek egymást kiegészítik, tehát az az értelme, hogy ha osztrák részvénytársaságok fióktelepet állítanak Magyarországon, ugy egyenlőknek tekintetnek a hazai társulatokkal. És viszont ha magyar részvénytársaság Ausztriában állit fiókot, ugy az ausztriaival tekintetik egyenlőnek. A két állam tehát egymásnak kölcsönösen szerződésileg az 1878: XX. t.-cikk 20. cikkében, melynek gyakorlati keresztülvitelét tartalmazza az 1878: XXII. t.-cikk,^ azt biztosították, hogy ha fiókot állítanak, egyenlőnek tekinti az egyik állam területén a másik állam részvénytársaságát. Az osztrák részvénytársaságok magyarhoni fiókjai tehát a törvény világos szavai szerint egyenlők a magyarországi részvénytársaságok fiókjaival. Ennek mi az értelme ? Az, hogy Magyarországon az osztrák részvénytársaságok magyarországi fiókjaitól többet és mást nem szabad követelni, mint a magyarországi részvénytársaságok honi fiókjaitól. Vagyis az osztrák részvénytársaságok magyarországi fiókjai tekintetében csak ugyanazt szabad követelni, mit a törvény a magyarországi részvénytársaságok fiókjai tekintetében kiván. Ez felel meg az 1878: XX. t.-cikk 20. c i k k é b e n kölcsönösen biztosított »egyenlőség«, illetve egyenlő elbánás elvének. Ezen biztosított egyenlő elbánás alól tehát k i v ételnek csak annyiban lehet helye, mennyiben az 1878: XX. t.-cikk 20. cikkének gyakorlati keresztülvitelére létrejött XXII. t.-c. ily kivételt megállapít. Mit követel tehát a törvény a magyarországi részvénytársaságoktól, ha Magyarországon fióktelepet állítanak ? Követeli a keresk. törv. 18. §-a szerint, hogy a cég a fióktelepet illetőleg az arra nézve illetékes törvényszéknél is bejegyzendő. Követeli azután, miszerint ezen bejegyzés előtt igazoltassák, »hogy a cégbejegyzés a főtelepre nézve illetékes törvényszéknél meg történ t.« Követeli végre, hogy »ha azon helyen vagy községben, hol a fióktelep felállíttatik, egy már bejegyzett azonos cég létezik; a bejegyzendő cég olykép használandó, hogy az a már bejegyzett cégtől megkülönböztethető legyen.« Mást a törvény a hazai fióktelepek felállítására nézve nem kiván. És miután a ker. törv 4. §-a szerint »a kereskedőkre vonatkozó határozatok a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandók (61. §.)«, semmi kétség, hogy a 18. §. intézkedései a hazai részvénytársaságokra nézve mérvadók. Mérvadók pedig annál is inkább és kizárólag, mert a részvénytársaságok fióktelepei felállításáról sincs sehol más intézkedés téve a ker. törvénykönyvben. Ha tehát magyarországi társaság Magyarországon fióktelepet akar állítani, nem kell teljesítenie semmi mást, mint azt, a mit fent előadtunk. Arról azonban, hogy a fióktelep számára valakit cégjegyzési jogosultsággal volna köteles felruházni, vagy annak cégjegyzését bejegyeztetni, az egész keresk. törvényben sehol egy árva szó nem foglaltatik; de ez iránt az 1878: XXII. t.-c. sem tesz kivételt. És tényleg széles Magyarországon számtalan honi kereskedő és társaság bejegyzett fióktelepe létezik, de nem volt bíróság még Magyarországon, mely kötelezöleg meghagyta volna egy honi társaságnak, hogy fióktelepe számára kirendelt képviselőt cégjegyzési jogosultsággal lássa el és azt bejegyeztesse. A hazai kereskedőnek vagy társaságnak érdekében fekhetik és jogában állhat hazai fióktelepe számára kirendelt képviselőjét cégjegyzési jogosultsággal felruházni vagy nem, de őt arra kötelezni nem lehet. Ilyen kötelezést hazai fiók tekintetében hazai törvény sehol elő nem szab. Miután tehát bebizonyitottnak vehetni azt, hogy hazai társaságok hazai fióktelepeik felállításánál mást, mint a ker. törv. 18. §-ában el őrt h a t á r o z m á n y o k a t t e 1j e s i t e n i nem tartoznak és fióktelepeik számára nem kötelesek cé.gjegyzési jogosultsággal felruházni az általuk kirendelendő képviselőt és az ily cégjegyzési jogosultsággal ellátandó képviselő kirendelését az 1878: XXII. t.-c. sem követeli sehol kifejezetten; miután bebizonyitottnak vehetni, hogy az osztrák társaságok magyarhoni fióktelepeik tekintetében egyenlőknek tekintendők a magyarországi társaságokkal honi fiókjaik tekintetében (1878 : XX. t.-c. 20. cikk): és ezen egyenlősitéstől csak azon eltérés áll