A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 37. szám - Az uj budapesti kir. táblai elnök székfoglalása

esetben magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka fenn nem forog. De minthogy Z. Gábor és neje hittel megerősített vallomásával az van bizonyítva, hogy K. Bálintné vádlott a fentebb megjelölt kétszeri jelentkezés alkalmával a Sz. Juliánná helyett F. Péterné, szül. Cs. V. Klárát mutatta be, továbbá minthogy egy dr. K. Dávid és dr. K. József szakértő orvosok nyilatkozata szerint Sz. Juliánná kedvezőtlen egészségi állapotú, fenn járó beteg volt, mig ellenben a Sz. Juliánná helyett bemutatott F. Péterné vádlott az ügy adatai szerint kifogástalan egészségi állapotú volt: vádlottaknak a Z. Gábor előtt történt bemutatásnál végrehajtott cselekményükben, mely által a temetkezési társulatot megkárosítani törekedtek, oly ravasz fondorlat ismerhető fel, a mi Z. Gábor sértett tévedésbeejtésére teljesen alkalmas volt s mely cselekmény ennélfogva a tényleges kár hiányában a btk. •379. és 65. §-aiban körülirt csalás bűntette kísérletének tényálladékát képezné. Minthogy azonban a btk. 390. §-a értelmében az előbb emiitett cselekmény miatt bűnvádi eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg, a btk. 112. §. 1. bekezdése szerint pedig a magánfél indítványa ama naptól számított három hó alatt terjesztendő elő, a mely napon az elkövetett bűntett vagy vétség és annak elkövetője az indítványozásra jogosítottnak tudomására jutott: a fenforgó esetben a sértett fél inditványozási jogának elévülése állott elő ; mert Z. Gábor sértett fél — saját beismerése szerint — 1889. jun. havában Sz. Juliánná halálesetének bejelentésekor a szóban forgó cselekményről s annak elkövetőiről tudomással birt, a bűnvádi eljárás megindítását mégis csak 1890. évi febr. 27-én történt kihallgatásakor, tehát a tudomásvétel után három hónap elmultával kérelmezte, minélfogva jelen esetben a bűnvádi eljárás tovább folytatásának helye nem lehetvén : a kir. ítélő tábla az elsőfokú biróság felmentő ítéletét ez indokok alapján hagyta helyben. (1891. nov. hó 4. 731. sz.) A in. kir. Curia: A kir. ítélő tábla ité'ete indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1892. ápr. hó 21. 539. sz.) A férjszinleles büntette be van Tegezve, habár a nő, a tévedést észrevévén, a közösülés befejezése előtt lelökte magáról a tettest. (Btk. 245. §.) A debreceni kir. törvényszék: P. Ambrus vádlottat a btk. 245. §-ába ütköző s e szerint büntetendő szemérem elleni bűntett miatt bűnösnek mondja ki s ezért őt a büntetés foganatba vétele napjától számítva, egy évi börtönre és a 250. §. értelmében szabadságvesztés-büntetése kiállásától kezdetét veendő 3 évi hivatalvesztésre itéli. Indokok: A lefolytatott vizsgálat és a megtartott bizonyítási eljárás adatai szerint az a tényállás nyert beigazolást, hogy vádlott P. Ambrus 1890. évi jul. hava közepe táján ugy éjjel 2 óratájbau a vele és nejével, továbbá I. Péter és nejével közös szobában lakó R. Zs., férj. I. D.-né ágyához lopózván, azzal — ki azon hiszemben volt, hogy férje I. D. ment hozzá — a nemi közösülést megkezdette és csakis akkor s a miatt maradt a/, félbe, mikor a nő az illető férfinak torzsos szakálát megérintvén, tévedését, illetve tévedésbe ejtését észrevette, a mikor is magáról vádlottat lelökte, ki azonnal menekülni is akart, de a sértett nő által erővel visszatartatván, a köztük támadt dulakodás és lárma közben — mely alatt a szobában lévő többi nők lámpát gyújtottak — vádlott felismertetett, de hirtelen elmenekült, hátrahagyván levetett csizmáját is a szobában. Vádlott ezen tényállást maga sem tagadja, csakis részeg állapotával mentegetőzik, a mely azonban, hogy nagyfokú nem lehetett, legjobban bizonyítja az, hogy midőn a cselekményhez kezdett volna, óvatosságból csizmáját is levetette, nehogy annak kopogása a szobában alvók valamelyikét felébresztvén, szándéka meghiúsuljon ; a kudarc után pedig elrejtőzött. Vádlott ezen cselekménye az által, mert az alvó nőhöz belopózván, ott azzal egyedül a férj által jogosult módon viselkedett, mel éje feküdt s nemző részét annak nemző részébe beletette és azt ezzel természetszerűen egyesitette s igy a szándékosan előidézett tévedést fel is használta, a melyet a felébredt nő, ki őt férjének hitte, türt mindaddig, inig vádlottnak arcát nem érintvén, a torzsos szakálról felismerte, hogy nem férje van vele s akkor a tévedésbeejtés felismerése után, lökte csak le magáról vádlottat és ütött lármát: a btk. 245. §-ába ütköző s a szerint büntetendő szemérem elleni bűntett ismérveit foglalván magában, őt a miatt bűnösnek kimondani és igazolt ittas, de nem részeg állapotára, valamint jó előéletére, mint enyhítő körülményekre, tekintettel a fentebb megszabott egy évi börtönnel sújtani kellett. (1891. márc. 4. 2,712. sz.) A debreceni kir. itélő tábla: Az elsőfokú biróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1891. jul. 14. 514. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1892. évi márc. 29. 1891. évi 8,654. sz.) A kir. ügyészség felebbezése folytán az Ítélet csak akkor változtatható meg a vádlott hátrányára, ha a jogorvoslat vádlott terhére érvényesíttetett. A m. kir. Curia (1892. aug. 17. 7,030/B. sz.): A ra vásárhelyi kir. itélő tábla Ítélete megsemmisíttetik s ugyanaz i i szabályszerű Ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: A perrendtartás 209. §-áuak rendelkezés í képest, ha az ítélet csak a vádlott részéről felebbeztetett, az a kárára meg nem változtatható ; ebből a rendelkezésből követi a kir. ügyészi felebbezés joghatályának amaz értelmezése, a kir. ügyészség felebbezése folytán szintén csak akkor váltó ható meg az Ítélet a vádlott hátrányára, ha a jogorvoslat vá terhére érvényesíttetett. A végtárgyaláskor tett ügyészi indítványból ugy a ügyésznek az ítélet minősítése tekintetében bejelentett fele zéséből nyilvánvaló, hogy a kir. ügyész vádlott javára felebbe ehhez képest szabálytalanul járt el a kir. itélő tábla, a mik perrendtartás rendelkezésének téves magyarázata alapján az létben vádlott büntetésének a felemelését határozta. Ez a szabálytalanság vonta maga után az Ítélet meg, misitését. A vádlott szabadon bocsátása iránti rendelkezés akkor biróság hatáskörébe tartozik, ha az eljárás újra felvételi kér a vádlott büntetésének megkezdett végrehajtása közben k< birói határozat tárgyát. A m. kir. Curia (1892. aug. 23. 8,261/B. sz.) : A szél udvarhelyi kir. törvényszéknek 1892. évi aug. 15-én 1,608. s alatt kelt felterjesztő jelentésre vonatkozólag Cs. Ferenc e bűnügyiratok azzal az értesítéssel küldetnek vissza, hogy mii az 1885. évi március 23-tól 12,054. szám alatt kelt I. M. köri delet 12. pontja szerint arról, vájjon az újrafelvételi eljárás rendelése esetében a vádlottra jogérvényesen megállapított b tetés végrehajtása elhalasztassék-e, a biróság van hiví határozni; ebből kifolyólag önként következik, hogy akkor is a birc hatáskörébe tartozik a vádlott szabadon bocsátása iránti ren kezés, ha az újrafelvételi kérelem a vádlott büntetésének n kezdett végrehajtása közben képezi birói határozat tárgyát; s miután a kir. Curia 1892. augusztus 3-án 6,239. sz. a kelt határozatával elrendeltetett, hogy Cs. Ferenc büntetéséi i végrehajtása az újrafelvételi ügy befejeztéig elhalasztassék : mindezeknél fogva a m. kir. Curia határozata Cs. Fer< vádlott irányában azonnal foganatositandó. Hivatalból is felülvizsgálandó oly ügyekben, melyekben elsőbiróság által vád alá helyezetteken kivül más terheltekre né az eljárás megszüntettetett, a felsőbb bíróságnak az alsóbiré Ítélete megvizsgálása alkalmával egyszersmind az ügynek egész felülvizsgálására ki kell ugyan terjeszkedni, de ily esetben a alá helyezést és részben megszüntetést tartalmazó alsóbb birós végzésre vonatkozóan csak akkor lehet helye határozatilag im kedésnek, ha a felsőbb biróság attól eltérő rendelkezésnek hi tálból megítélését látja szükségesnek. (M. kir. Curia 1892. aug. 7,221. szám.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. A bécsi egyetemen kiállított jogtudori oklevél alapján ügyvédjelöltek lajstromába leendő felvétel megtagadandó, mim az 1874. évi XXXIV. t.-c. 5. §-a szerint ügyvédi vizsgára CÍ az bocsátható, a ki valamely belföldi egyetemen a jogtudorsájj elnyerte. A zalaegerszegi ügyvédi kamara választmánya (181 febr. 27. 101/1892. sz.): Dr. D. Tivadar nagykanizsai lakosi ügyvédjelöltek lajstromába való fölvétel iránti kérvénye fel következő határozatot hozott: Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 5. { szerint ügyvédi vizsgára csak az lévén bocsátható, a ki valam belföldi egyetemen a jogtudorságot is elnyerte, miután pedig jogtudorság elnyeréséhez az előirt jogszigorlatok letétele szi séges, mely jogszigorlatok közül, hogy a hivatkozott törvény §-a által megkívánt első szigorlatot folyamodó sikerrel lete volna és hogy az ugyanezen törvény kívánalmához képest foh modó feddhetlen jellemű, magyar honpolgár volna, folyamo nem igazolta: ennélfogva dr. D. Tivadar nagykanizsai lakos iránti kérelmével, hogy a bécsi egyetemen 1888. évi január 25kiállitott és hiteles másolatban bemutatott jogtudori oklevél al« ján az ügyvédjelöltek lajstromába fölvétessék, elutasítja s er: folyamodót beadványának visszaadásával értesiti. A m. kir. Curia (1892. jun. 27. 4,456/1892. sz.): A fe keletű és számú határozat az 1874 évi XXXIV. t.-c. 5. §-án 1. pontja és 11. §-ának a) pontja alapján helybenhagyatik. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: Schwarcz I gnác és fia e., aradi tszék, bej. okt. félsz. nov. 30, csb. Fischer Miklós, tmg. dr. Mitther Izidor. — May hoffer József e., kaposvári tszék, bej. pkt. 10, félsz. okt. 25, csb. Perc Ákos, tmg. Bakonyi Ferenc. — Hollandéi* Dávid e., budapesti keresk. váltótszék, bej. nov. 3, félsz. dec. 1, csb. Wetzel Gyula, tmg. Krai József. Pályázatok : A sz.-somlyói jrbságnál a 1 b i r ó i áll. szept. 18-ig. A kassai kir. ügyészségnél ügyészi áll. szept. 17-ig. Nyomatott a „Festi tfönyvnyomda-részvény-társasáj;"-nál Hold-utca 7. sz.