A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 37. szám - Az uj budapesti kir. táblai elnök székfoglalása

A JOG. 147 határozott s egyedül a pénzintézeteknél elhelyezett betétekre vonatkozó kivétellel, a kamatok, ha azokat a hitelező 3 év alatt nem követeli, elévülnek és az elévülési idő azon esztendő végével kezdődik, a melyben a kamatok jogilag követelhetök lettek volna, e szerint tehát felperesnek 1883. évben lejárt követelése után a kamat csak a lejárattól, 1883. év végéig és ettől kezdve még három esztendőre, vagyis 1886. év végéig Ítélhető meg, mert 1S86. év végén íul a kamat elévült; minthogy a felperes által 1883-ban lejárt 217 frt 53 kr. követelése után a lejárattól az év végéig a könyvkivonat »tartozik« rovatának 3-ik tételében ,"> frt 80 krral kiszámított kamat helyesnek és jogosultnak elfogadandó, mert alperes annak számszerűleg helyes voltát nem kifogásolta, az 1883. év végétől 1886. év végéig pedig '217 frt 53 kr. követelésnek évenként 13 frt 05 krt tevő 6°/0 kamata 39 frt ló krra rug, felperes követelése tehát 1886. év végén, a mikortól kezdve a kamatok elévültek, az addig kiszámitott és igényelhető kamatokkal együtt (217 frt 53 kr. + 5 frt 80 kr. + 39 frt 15 kr.) 262 frt 48 krt' tett ki; és így az jelenleg az alperes által 1888. október 29-én fizetett 100 frt 1 evouasával 162 frt 48 kr. összegben áll fenn. melyet alperes megfizetni tartozik. Az elsöbiróság Ítéletét, a mennyiben alperes a kereseti követelésből 162 frt 48 krban marasztahatott, helybenhagyni, egyebekben pedig megváltoztatni és felperest kereseti követeléséből 46 frt 95 krra, valamint az 1890. év január 1-töl követelt kamatra nézve keresetével elutasítani kellett. (1891. április 20-án, 1890. évi 7852. váltószám.) A ra kir. Curia: A másodfokú bíróságnak ítélete 162 frt 48 kr. követelés tárgyazó nem felebbezett részében érintetlenül marad; a keresetbe vett követelés többi részére nézve azouban mindkét alsóbiróságnak ítélete részben megváltoztatik, alperes végrehajtás terhe alatt köteleztetik, hogy a fennebbi 162 frt 48 kr. tökekövetelésen felül felperesnek még 23 frt 87 kr. tökét, továbbá a 162 frt 48 kr. és 23 frt 88 kr., együtt 186 frt 35 kr. tőke után 1888. évi október hó 30. napjától kezdve a fizetésig járó 6°/o kamatot fizessen. Indokok: Alperes az A. alatti sxárnlában 217 frt 53 krban kimutatott tökekövetelést valódinak elismerte s a már kifizetett 100 frt levonásával fenmaradó 117 frt 53 kr. tőkének kifizetésére késznek nyilatkozott. Alperes a töke után felszámított kamatok tőkésítése és a kamatok kamata felszámítása miatt, továbbá a 3 éven tuli kamatoknak elévülése iránt emelt kifogást. A másodfokú bíróság ítéletének indokaiban helyesen fejtette ki, hogy felperes az A. alatti számla tanúsága szerint alperessel nem állott folyószámlán alapuló összeköttetésben s ez okból a kamatok felszámításánál nem veheti igénybe a K. T. 285. §-ában foglalt jogot s így az A. alatti számlában minden év végével kitüntetett kamatfelszámitás mellőztetvén, felperesnek a töke lejártától kezdödöleg a fizetésig folyó 6° 0 kamathoz van joga.. Alperesnek a három éven tuli kamat elévülése miatt emelt kifogása azonban alaptalan és figyelembe nem vehető, mert a jelen kereset 1890. évi április i8-án adatott be; ezen napon megelőző három éven belül felperes 1888. évi október hó i4. napján kelt s alperes által Z'/. alatt mellékelt, tehát ő ellenében teljes bizonyítékul szolgáló levelében nemcsak a 217 frt 53 kr. tőkének, hanem az esedékessé vált 6% kamatának kifizetését követelte; de ezzel az okirattal az is bizonyítva van, hogy felperes követelésének kifizetését az 1888. évet megelőzött években is kérte és sikertelenül sürgette ; ily esetben az 1883 : XXV. t.c 19. §-ának rendelkezése alkalmazást nem nyerhet. Felperes javára 217 frt 53 kr. tőke után 188:5. évre alperes által kétségbe nem vont helyes számítás szerint 5 frt 80 kr. kamat jár; 1884., 1885., 1886., 1837. év, évenként 13 frt 5 krl számítva, •".2 frt 20 kr. kamat, továbbá 1888. évi január 1. napjától 1S88. évi október 29. napjáig, mikor t. i. alperes 100 frtot fizetett, 10 frt 82 kr. kamat s így együtt 63 frt 82 kr. kamat jár ; e szerint felperes követelése 18'~S8. évi október hó 29. napján tett tőkében 217 frt 35 krt, kamatban 6% 68 frt 82 krt, együtt 286 frt 35 krt; melyből levonv i a teljesített 100 fizetést, marad felperesnek 186 frt 53 kr. tőkekövetelése, melyet alperes 1888. évi október 30. napjától járó kamatával együtt fizetni köteles. Minthogy pedig a ir.ásodbiróság felperes részére 162 frt 48 krt jogerejüleg megítélt, ellenben felperest az őt még megillető 23 frt 87 kr. tőkével és a hátralékos egész töke után a kamatok egy részével elutasította, Ítéletét e részben meg kellett változtatni s a fentebbi értelemben határozni, a mennyiben pedig felperest a most megítélt összeget meghaladó követelésével elutasította, helyben kellett hagyni. (1992. március 30-án, 1891. évi 870. váltószám 1 A cégben toldatként használt jelző jogosultsága kérdésében eégbitorlás címén indított kereset elbírálása a kereskedelmi bíróság hatásköréhez tartozik. Cégbitorlás esete akkor forog fenn, ha valaki valamely már bejegyzett cégei jogos tulajdonosának beleegyezése nélkül használ, még pedig akként, hogy az általa használt eég a korábban már létező céggel teljesen egyező vagy ez utóbbi lói csak csekély, a különbséget elrejtő s félrevezetésre alkalmas mérvben tér el. Magának a toldatnak egyező volta nem állapítja meg a cégbitorlást, mivel a cég toldata nem a cég s nem lényege a cégnek. Annak elbírálása, hogy valamely rég toldata törvényesen bejegyzésre alkalmas s általában megengedhető voll-e vagy sem l cégbitorlási kereset tárgyát nem képezheti. (M. kir. Curia 1892. évi május 18-án, 1.328. sz.) Ha a csőd vagyon hiányából sziintettetik meg, a csődöt kérő hitelezők által az eljárási költségek fedezésére a csödtörv. 87. §-a értelmében letett összeg nemcsak a készkiadások, hanem mindazon eljárási s egyéb költségek fedezésére szolgál, melyek a csődben rendszerint felmerülnek, ezek közé a tömeggondnoki díjak is tartoznak. (M. kir. Curia 1892. május 31. 279. sz.) Bün-ügyekben. líelépés temetkezési egyletbe, más egyén neve alatt, csalást képez. (Btk. 379. §.) A debreceni kir. törvényszék: Ózv. K. Bálintné, szül. E. Márta és F. Péterné, szül. Cs. V. Klára vádiottakat a btk. 401. §-ába ütköző, 402. §. 2. pontja szerint minősülő és büntetendő magánokirathamisitás bűntette miatt ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Z. Gábor, mint a hajdú böszörményi 4-dik temetkezési egylet elnökének panasza folytán azon vád emeltetett vádlottak ellen, hogy 1889. ápr. 23-án együttesen panaszos egyleti elnök előtt megjelenvén, ott özv. K. Bálintné, szül. E. Márta, menyét Sz. Juliánnát, férj. Cs. V. Mihálynét társulati tagul leendő felvételre ajánlotta és Sz. Juliánná név alatt a vele megjelent, első férjétől származott, erőteljes fiatal leányát F. Péterné, szül. Cs. V. Klárát mutatta be, ki a hozzá intézett kérdésekre magát szintén Sz. Juliáunának nevezte, mely bemutatás után elsőrendű vádlott menye, előbb póttagul, majd vádlottnak 1889. máj. 2-án történt újabb együttes megjelenésük után, mikor másodrendű vádlott ismét, mint Sz. Juliánná mutatta be magát, a társulati könyvecske kiadása mellett Sz. Juliánná rendes tagként fel is vétetett. 1889. jun. 29-én a halottkém jelentést tett a panaszos elnöknek Sz. Juliánnának tüdővészben történt elhunytáról, mi a társulati elnökben gyanút ébresztvén, a 80 frt temetkezési díj kiutalását megtagadta, mi miatt Cs. V. Mihály, az elhalt egyleti tag férje, a kezei között lévő társulati könyvecske alapján panaszos, mint egyleti elnök ellen 80 frt és járulékai iránt sommás pert tett folyamatba, a polgári peres eljárás azonban a fenforogni látszó bűntett előzetes elbírálásáig felfüggesztetett. A vizsgálat lefolytattatván, vádlottak a btk. 401. §-a szerint magánokirathamisitás büntette miatt vád alá is helyeztettek. Vádlottak azonban ezen vád és következményeinek terhe alól felmentendők voltak. .Mert Z. Gábor panaszos és nejének vallomásaikkal, a vádlottak határozott tagadásával szemben, a bizonyítási eljárás során nem nyerhetett minden kételyt kizárólag beigazolást az, hogy vádlottaknak 1889. ápr. 23-án panaszos elnök előtt együt tesen történt megjelenésük alkalmával, midőn elsőrendű vádlott menyéi, Sz. Juliannát a temetkezési egyletbe tagként leendő felvételre ajánlotta, özv K. Bálintné, Sz Juliánná név alatt, társaságában volt leányát mutatta és ez magát annak adta volna ki, a mennyiben panaszos és nejének terhelő vallomásait az eljárás során mi sem támogatja, bizonyítékok, avagy terhelő adatok hiányában pedig azok, mint érdekeltek, figyelembe vehetők nem voltak ; még pedig annyival kevésbé, mivel Z. Gáborné vallomása nem is eléggé határozott és mert annak a lehetősége sem tekinthető kizártnak, hogy Z. Gábor társulati elnök két nőt egyszerre megjelenni látva magánál és elsőrendű vádlottat menyéről, Sz. Juliannáról hallván beszélni, másodrendű vádlott személyét ille; tőleg önmaga tévedésbe eshetett; a vesztegetési kísérlet pedig mivel sem igazoltatott. Mert Sz. Istvánné tanú 38. naplószám j alatti vallomása, mihez B. V. István előadása is járul némileg, kétségtelenné teszi, hogy F. Péterné Cs. V. Kláránál Z. Gábor neje többször megfordult, minélfogva fel sem tehető előbbiről az, hogy magát Z.-né jelenlétében is, kivel többször érintkezett már azelőtt, álnév alatt mutassa be ravasz fondorlattal, tévedésbeí ejtés végett anyjának K. Bálintné közreműködésével, még pedig annyival kevésbé, mert férjével együtt, habár régebben Z. Gábor házánál is megfordult s igy a felismertetés veszélyének nagyon ki lett volna téve. Mert a temetkezési egyletnek az ügyiratok mellett fekvő, vádlottak által is jól ismert alapszabályzata szerint a tagfelvételhez csupán »egyszerü jelentkezés« kívántatik, mi a személyes megjelenés kötelezettségét még maga után nem vonja. Mert vádlottak azon védekezése, hogy 1889. ápr. 23-ika, illetve máj. 2-ika előtt a temetkezési egyletbe bejegyzett Sz. Juliánná még tüdővészes nem volt, a vizsgálat során kihallgatott orvosok előadésával megcáfolva nem lett, sőt támogattatik. (1891. évi ápr. 9 4,214. sz.) A debreceni kir. itélö tábla: Az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A jelen bűnügy adatai szerint kétségtelen az, hogy özv. K. Bálintné vádlott 1839. évi ápr. hó 23-áu a hajdúböszörményi negyedik temetkezési társulatnál Sz. Juliánnát akarta tagként felvétetni; kétségtelen továbbá az is, hogy az 1889. évi máj. 2-án történt jelentkezés után társulati tag gyanánt csakugyan Sz. Juliánná vétetett fel s a 31. naplószám alatti tagsági könyvecske is Sz. Juliánná nevére állíttatván ki, ez a magánokirat tulajdonképenavalótlanságot nem tartalmaz s igy a kérdés tárgyát képező