A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892 / 37. szám - Az uj budapesti kir. táblai elnök székfoglalása
146 A JOQ. Az elsőfokú bíróság tehát az 1831. évi LIX. t.-c. 39. §-ának ó) pontjába ütközőleg járt el, midőn a helyett, hogy a keresetlevelet, mint sommás eljárásra nem alkalmas beadványt, felperesnek visszaadta volna, annak alapján az eljárást folyamatba tette és a kereset érdemének elbírálásába bocsátkozott, stb. A m. kir. Curia (1892. jul. 27. 5,353/P. sz.): A kir. itélő táblának az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §-ának 4. pontja alapján vizsgálat alá vett végzése megváltoztattatik, a kereset sommás perútra tartozónak kimondatik és kir. itélő tábla a megfelelő új határozat hozatalára utasittatik. A két évnél nem régibb kamat iráni indított kereset, amennyiben a követelt kamat összege az 500 frtot meghaladja, csak abban az esetben tartozik sommás eljárás alá, ha maga a főkötelezettség a törvényen vagy az 1881: LIX. t.-c. 13. §. 2. a) pontjában emiitett minőségű okiraton alapszik. A vasvári kir. járásbíróság: az alperes által tett birói illetőség elleni kifogásnak hely adatik és felperes keresetével a per rendes bírósága elébe utasittatik, tartozván alperesnek ezen keresettel okozott s bíróilag 9 frtra mérsékelt költséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Mert az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-a első pontja világosan rendeli, hogy sommás eljárás alá csakis az 500 frtot tul nem haladó követelések tartoznak, az ezentúl levő magasabb követelések pedig a 2-ik pont a) bekezdése szerint csak akkor tartoznak a sommás bíróság hatásköre alá, a követelések alapját képező okiratban sommás eljárás kikötve van. Az e) pont szerint pedig a 2 évnél nem régibb kamatkövetelések is csak akkor tartoznak a sommás biróság hatásköre alá, ha ezen kamatoknak megfelelő tartalmazó okirat az á) pontban körülirt föltételeknek megfelel. Minthogy pedig ugy a kereseti összeg, valamint az ennek megfelelő alaptöke-követelés a fent hívott törvény 1-ső pontjában meghatározott 500 frtot meghaladja, az alperes által nem kifogásolt szerződésekben pedig a sommás eljárás kikötve nem lévén, ennélfogva alperesi birói illetőség ellen tett kifogásnak helyt adni s felperest arra való tekintet nélkül, hogy alperes hol tartja lakását, illetéktelen bírósághoz beadott, vagyis a biróság hatáskörét túlhaladó keresetével rendes per bíróságához leendő beadására utasítani kellett. (1891. nov. 9 — 3032.) A győri kir. Ítélőtábla: az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Felperes az 556 frt 11 kr. iránti követelését keresetlevelében kifejezetten alperesnek arra a tényére alapítja, hogy alperes a 167.000 frt tartozását a fizetésre kitűzött határnapon 1891. évi jun. hó 25-ik napján nem készpénzzel, hanem bankutalványnyal törlesztvén s ezt. az utalványt a bank a fentebb jelölt fizetési idő után csak husz nap múlván váltván be, alperes neki a fenti összeg után a 20 napra eső 6% kamatot megfizetni tartozik. Minthogy azonban az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §. 2. c) pontja szerint a két évnél nem régibb kamat iránt indított kereset, a mennyiben a követelt kamat összege az 500 frtot meghaladja, csak abban az esetben tartozik sommás eljárás alá, ha maga a főkötelezettség a törvényen vagy az idézett törvényszakasz 2. a) pontjában említett minőségű okiraton alapszik, s minthogy a kereseti követelés sem törvényen, sem a bemutatott okiratokon alapuló főkötelezettség járulékának nem tekinhető, hanem készpénz-fizetés helyett bankutalvány adása s ennek 20 nap múlva történt beváltásából származtatott kárkövetelést képez, ilyenre pedig az 1881. évi LIX. t-c. 13. §-ának 2. c) pontja nem alkalmazható és minthogy maga a követelt összeg a többször idézett törszakasz 1. pontja szerint a sommás eljárás alá vonható összeget túlhaladja, ennélfogva az elsőbiróság végzését, mely szerint az elsőbiróság alperes illetékességi kifogásának helyt adva, felperest birói hatáskör hiányából elutasította, helybenhagvnia kellett. (1891. december hó 10-én. 5672.) Kereskedelmi, csőd'- és váltó-ügyekben. Adalék a ker. törv. 262. §-ához. A zombori kir. járásbíróság: Ezen bíróságnak, mint kereskedelmi bíróságnak illetősége leszállittatik s köteles felperes alperesnek 4 frt 50 kr. perköltséget stb. megfizetni. Indokok: Felperes, mint a tárgyalás során kiderített tényállás igazolja, kereseti követelését arra alapitja, hogy rőfös üzletét 1891. aug. 1-én alperesi cégnek a helyiség ideiglenes átadása mellett eladván, ugyanakkor Zombor város tulajdonát képező s fenti üzletét magában foglaló házban egy másik bolthelyiség üresedett meg, melyet Szt. Luka szintén rőfös kereskedő vett bérbe. Ennélfogva alperesi cég a bérletre vonatkozólag utóajánlatot tett s újabb árverés tüzetett ki. Ezen árverést megélő zőleg felperes és alperes között olyan megállapodás jött létre, hogy felperes a maga részére vegye bérbe a nevezett üzlethe'yiséget, alperesi cég pedig kárpótlásul minden hónapban 5 frtot fizet a bérlet tartama alatt felperesnek. Felperes a kitűzött árverésen az utóajánlati összegnél 1 frttal magasabb árt Ígérvén, a bérlet rajta maradt. Tekintve azonban, hogy alperesi cégnek a fenti tényállásban foglalt ügylete kereskedelmi üzlete folytatásához nem tartozik s így reá nézve kereskedelmi ügyletet nem is képezhet, e bíróságnak mint kereskedelmi bíróságnak illetőségét leszállítani s felperest az okozott költségekben marasztalni ] (1892. július 1-én, 7,259.) A szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzi megváltoztatásával megállapíttatik, hogy a kereset a kereskc biróság hatásköréhez tartozik s utasittatik a kir. járásbíróság a per érdemében járjon el. Annak a kérelemnek, hogy a felmerült költség megfiz ben alperes elmarasztaltassék, ezúttal hely nem adatik. Indokolás: A kereset alapjául felhozott tényállás s : alperes azért cserélte fel felperessel üzlethelyiségét, hogy ' rébe kapott üzlethelyiségben rőfös kereskedését folytathass, Ez a csereügylet egyrészt nem vonatkozik az inga j állagára, hanem csakis az ingatlannak kereskedelmi célra ' használatára s ugy a fenforgó csereügyletre a keresk. törv § ának rendelkezése nem alkalmazható, másrészt minthogy a ügylet az alperes kereskedelmi üzlete folytatása eéljából jött a csereügylet a keresk törv. 260. §-a értelmében kereske ügyletnek tekintendő, a 35 frt követelés pedig ebből a ke delmi ügyletnek tekintendő csereszerződésből ered. Figyelemmel tehát arra, hogy felperes keresetét a ker. 260. §-ában meghatározott kereskedelmi ügyletből szárma ! és hogy ilyen kereset a keresk. elj. szab. rendelet 5. §-a mében a keresk. biróság hatásköréhez tartozik, az elsőbi ! végzésének megváltoztatásával a keresetre a kereskedelmi bi hatáskörét megállapítani kellett. A felmerült költségben alperes ezúttal azért nem m tátott, mert a törv. rendtartás 251. §-a értelmében a perk< , viselésének kérdésében, ha ítélethozatalnak van helye, az ítél ! kell határozni. (1892. aug. 10. 6,845.) Folyószámlán alapuló összeköttetés csak akkor forog ha a felek mindegyike egymással kötött ellentétes irányú ügj alapján majd mint hitelező, majd mint adós szerepel. Csak ily ben lehet a számadás minden lezárása alkalmával a kamatot ti teni s utána kamatot követelni. A kamatok elévülését már a megintés félbeszakítja. (1883 : XXV. t.-cz 19. §.) A budapesti IV. kerületi kir. járásbíróság: Alperes { les a keresetbe vett 209 frt 43 kr. tökét, ennek 1890. január járó 6% kamatait felperesnek megfizetni. Indokok: Alperesnek a C. alatt csatolt könyvki ellen azért emelt kifogása, mert abban késedelmi kamato] kamatok kamatja is van számítva, nem vehető figyelembe ; a keresk. törv. 285. §-a értelmében felperes a vele üzleti < köttetésben volt alperest jogosítva volt évenként kamatokkal terhelni. Az uzsoratörvényre való utalás sem képez elfogai ellenvetést, mert annak 16. §-a csupán a kamatlábra, nem ] a kamatok elévülésére is, vonatkozik. Mivel ped'g a számla kü vagy nem küldése kamatfizetési kötelezettségre kihatással nem i és mivel alperes a C alatt csatolt könyvkivonatban feltüntetett i telhelyességét, a kitüntetett fizetés valóságát, a kamatok felszá ; mennyiségét nem kifogásolta, a kereseti kérelemhez képest lett öt fizetésre kötelezni. (1890. október 8-án, 189J. évi 24,99' A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróságnak it megváltoztatja, felperest kereseti követeléséből 46 frt 95 valamint 1890. január í-től követelt kamatra nézve keresi | elutasítja. Indokok: Felperes kereseti követelése a csatolt ki kivonat szerint 1883-ban keletkezett 217 frt 53 kr. vételárkc lésből és követelése után az 1883. október hó 29-én alperes törlesztett 100 frt figyelembe vétele mellett minden év vé, kiszámított és tőkésített kamatokból áll. Alperes beismerte, felperesnek az 1883. év folyamán meg- és átvett árnk vét fejében 217 frt 53 krral tartozott, de azzal védekezett, hogy törlesztett 100 frt levonása után fenmaradt 117 frt 53 krnál bet azért nem tartozik fizetni, mert felperes őt 1888. ok , 14-ig fizetésre fel nem szólította, kamatot tehát nem igényi annál kevésbé lehet joga a kamatot tőkésíteni és kamatok k; j ját követelni és mert különben is az 1883. évi XXV. t -c. ért | ben a három éven tuli kamatok elévültek. Felperes kamats: tás jogosultsága tekintetében a keresk. törv. 285. §-ára hiv zott; ez a törvényszakasz azonban csakis arra az esetre ei meg kamatok tőkésítését, ha kereskedő kereskedővel vagy kereskedővel folyószámlán alapuló összeköttetésben áll, a felek között fennállott üzleti összeköttetés azoiiban folyószá alapulónak nem tekinthető, mert a csatolt könyvkivonat s: eladónak csakis felperes, vevőnek pedig csakis alperes jele j zik, kölcsönös követelésekről tehát, mely a folyószámlán al; . összeköttetés feltétele, fenforgó esetben szó sem lehet. Min : azonban egyfelől felperes, kire nézve a követelés alapját ki ügylet kereskedelmi ügyletet képez, a keresk. törv. 282. és 28: értelmében a szintén kereskedő alperestől követelése ut ; lejárattól előleges kikötés és megintés nélkül is kamatot és \ a 281. §-a értelmében évi 6°/0 kamatot követelhet, alperes azt, hogy a vételár kifizetésének idejére valamely megálla] | jött volna létre, nem is állította, annál kevésbé bizonyította, vé tartozása tehát a K. T. 345. §-ában foglaltaknál fogva az átvételekor, vagyis még 1883. év folyamán lejárt; minthogy felől az 1883: XXV. t.-c. 19. § a értelmében, a 20. §-ban