A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 37. szám - Az uj budapesti kir. táblai elnök székfoglalása

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 37. számához. Budapest, 1892. szeptember hó 11-én. Köztörvényi ügyekben. Abból, hogy idegen egyén által a más telkén szolgalmi jog gyakorolható, következik, hogy az alperes telkén levő kútból a vi/meritést teljesen szolgalmi jogon, tehát szolgalomszerííleg gyakorolta ; annak a kérdésnek pedig, hogy felperes a szolgalmi jogot érvényes czimén szerezte meg, mint a tulajdonjogra vonatkozó sommás visszahelyez, si peruton nem eszközölhető. A tamásii kir. járásbíróság (1891. okt. 2. 7443 I'. sz.): Dr- Gaál Béla ügyvéd által képviselt S. János felperesnek Parrag Béla ügyvéd által képviselt G. János alperes elleni sommás visszahelyezés jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes J. János G. János alperesnek Tamásiban levő háza mellett fekvő kútja használatába visszahelyeztetik és alperes G. János különbeni végrehajtás terhe mellett ezen kútnak felperes általi használatát köteles tűrni stb. In ti okok: Alperes tagadása ellenében a hit alatt kihallgatott tanuk vallomása által beigazoltatott azon kereseti állítás, hogy részint felperes, részint annak jogelődei az alperes udvarán a felperes háza mellett levő s alperes tulajdonát képező kutat éveken át háboritlanúl használták, a kut fentartási költségeihez veder és kötél vétele által hozzájárult, sőt V. Mihály kihallgatott tanú azt is igazolja, hogy a peres felek jogelődei a kutat oly kikötéssel építették közös erővel, hogy az a perelt felek tulajdonát képező két szomszéd háznak örökös használatára szolgáljon, mindezeknél fogva felperesnek nemcsak elbirtoklásból származó szolgalmi, hanem a kut használatára vonatkozó szerződéses joga is bizonyítva levén, öt a kereseti kut használatába visszahelyezni s alperest a kútnak felperes általi használata eltűrésére kötelezni kellett stb. A pécsi kir. itélő tábla (1892. febr. 5. 5530 P. sz.): a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes az első bírósági ítélet megváltoztatása mellett elutasítandó volt keresetével, mert a bíróság által a helyszínén tartott szemléből, de felperes előadásából az a kut, a melynek használatába felperes a visszahelyezést kéri, az alperes udvarán fekszik, a hová a bejárás csakis a tulajdonos elnézéséből vagy mgedélyével történhetik, mert továbbá felperes nem igazolta azt, hogy a kútból való vizmerités joi,át szolgalmi jogszerzésre alkalmas módon nyerte s azt szolgalomszerííleg gyakorolta, erre nézve azon előadása, hogy a kutat az ő jogelőde Sz. Pál, ki után ő az alperessel szomszédos házát már harmadik kézből szerezte, alperes apjával közösen ásta s hogy ugy ez, mint a kut fentartásának költségeihez hozzájárult, még igazolás esetén sem nyújtana elégséges jogalapot; az pedig, hogy felperes jogelőde alperes jogelődével szemben a kut használatához az utódokra is kötelező szerződéses jogot szerzett volna, nem igazoltatott. Ezeknél fogva a bár hosszabb ideig tartott használat csakis a tulajdonos szívességéből engedettnek tekintendő, a melyből jog nem származván, az a visszahelyezésre alapul sem szolgálhat stb. A m. kir. Curia (1892. aug. 2. 7579/P. sz.): A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az első biróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A tanuk vallomásával bizonyítva van, de alperes sem vonta határozottan kétségbe, hogy az ő belső telkén levő kutat felperes és jogelődei éveken át használták ; arra nézve azonban, hogy e használat az ő tetszésén alapuló lett volna, épen semmi bizonyítékot sem állított elő. A vizmerités szolgalmát tehát felperes tényleg gyakorolván, őt, minthogy attól az alperes által ennek beismerése szerint eltiltatott, a jognak birtokába az első biróság helyesen rendelte visszahelyezni, annál is inkább, mert abból, hogy idegen egyén által a más telkén szolgalmi jog gyakorolható, következik, hogy az alperes telkén levő kútból a vizmeritést felperes szolgalmi jogon, tehát szolgalomszerííleg gyakorolta ; annak a kérdésuek eldöntése azután, hogy felperes a szolgalmi jogot érvényes czímen szerezte meg, mint a tulajdonjogra vonatkozó sommás visszahelyezési peruton, mint a melynek egyedüli czélját az előbbi birtok vagy jogállapotnak visszaállítása képezi, nem eszközölhető stb. Habár a nemzési időszak törvényes vélelemnél fogva a születni megelőző nem kevesebb, mint 180 s nem több, mint 300 nap, mégis lerontja a vélelmet a szakértők által megállapított azon körülmény, hogy a gyermek a terhesség 9—10. hónapjában jött a világra, mely tény a gyermeknek <> hó és 3 napon belül történt nemzésére vonatkozó állítást megcáfolja. A felsö-eőri kir. járásbíróság következően itélt: Fe)peresnő keresetével elutasittatik s köteles alperesnek 32 frt 20 krban megállapított perköltséget, továbbá az államkincstár javára jelen ítélet utan kiszabandó kincstári bélyegilletéket 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperesi ügyvéd munkadíja és költsége saját fele irányában 37 frt 46 krban, alperesi ügyvédé pedig 37 frt 20 krban megállapittatnak. Indokok: Mert jóllehet alperes a tárgyalás során beismerte, hogy felperes nővel a gyermek születését megelőzőleg hat hónappal és 3 nappal közösült, tagadta azonban, hogy felperes nővel ezen egyetlen egyszeri közösülést megelőzőleg vagy utóbb is nemileg többször közösült volna s ezen tagadásával szemben pedig felperes a per során semmiféle bizonyítékot nem szolgál tátott. Tekintve, hogy az alperesi részről 2 /. alatt csatolt orvosi bizonyítvány tartalmának valódisága felperes tagadásával szemben a kihallgatott dr. H. Gyula és dr. U. Ferenc szakértő orvosok hit alatti vallomásával teljesen begyőzetett, a szakértő tanuk egybehangzó vallomása szerint pedig a koraszülés teljesen ki van zárva, felperesnő mint alperes fentebbi tagadásával szemben épen semmi bizonyítékot nem szolgáltató fél jelen keresetével elutasítandó s mint pervesztes fél a prts. 251. §-án alapuló költségek megfizetésében elmarasztalandó volt. Az ügyvédi munkadíjak és költségek megállapítása a prts. 252. §-án alapszik. A jelen ítélet fel- és alperes előtt azonnal kihirdettetvén, alperes megnyugodott, felperes felebbezést jelentett be. (1892. febr. 23. 9ll.) A győri kir. itélő tábla itélt: A kir. itélő tábla az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyja aunak indokai alapján és azért, mert a kihallgatott orvosok egyező szakvéleménye alapján bebizonyitottnak veendő az, hogy a szóban forgó gyermek a nemzés időpontjától számítva a terhesség 9 —10-ik hónapjában jött a világra, a mely tény a gyermeknek, 6 hó és 3 napon belül történt nemzésére vonatkozó állítást megcáfolja. (1892. május 18. 1,596. sz.) Az 1867. évi XXII. t.-c. a csekélyebb fontosságú peres ügyekre nézve a rendszerinti birói eljárással szemben kivételes eljárást állapítván meg, annak szabványai kiterjesztőleg nem maráznátok; ennélfogva a 11. §. !). pontjában foglalt „földbirtok" kifejezés alatt a földbirtok szónak a közhasználatban elfogadott értelméhez képest csakis a közönséges gazdasági müvelés alatt álló földterület értendő és a szőlővel beültetett terület, mint a közönséges gazdasági művelés alatt állónál sokkal nagyobb értékel képviselő, e törvény hatálya alá nem vonható. A debreceni kir. járásbíróság (1891. dec. 14. 18,025/p.): Dr. Biró Károly ügyvéd által képviselt S. István felperesnek dr. Nagy Kálmán ügyvéd által képviselt V. Gábor alperes elleni sommás visszahelyezés és jár. iránti perében következően itélt: Alperes köteles a kérdéses szőllőt felperesnek 8 nap és végrehajtás terlrj alatt birtokába visszabocsátani, egyszersmind a fenti idő és jogkövetkezmények tsrhe alatt felperesnek 15 frtot és ennek 1890. évi november 12 étöl számítandó 6°/o kamatát megfizetni, stb. , Indokok: A peres felek által felhívott kihallgatott tanuk közül Cs. József, K. József, H. Sz. Imre bebizonyították, hogy a kérdéses szőllőbirtokos évek óta felperes bírta, használta, azt pedig alperes beismerte, hogy ezt a szőllőt az 1890. év tavaszán birtokába vette, azóta ő használja; ezek alapján, minthogy alperes azon állítását, hogy ő a szőllőt, mint a 2-/. alatt általa bemutatott szerződés tartalma szerint P. Zsófia, férj. B. Sándornétól megvett tulajdonát nem önhatalmúlag, hanem felperes beleegyezésével vette birtokába, sem a kihallgatott tanuk H. Sz. Imre, V. Bálintné, V. Bálint, V. József és T. Gábor vallomásával, kik e tárgyban semmi határozott vallomást nem tettek, csupán azt igazolták, mikép felperes az alperes azon felhívására, hogy nyittassa ki már a szőllőt, azt izente, mikép a törvény engedélye nélkül a szőllőbe belépni nem akar, sem más módon nem bizonyította ; tekintve, hogy felperes keresetének beadásáig egy év és egy nap el nem telt, hogy alperesnek felperes beleegyezése nélkül — még ha valódi is a 21/. alatti adásvételi szerződés tartalma — a kérdéses szőllőt önhatalmúlag birtokába venni joga nem volt; tekintve végre, mikép peres felek kölcsönösen megállapodtak abban, hogy a kérdéses szőllő egy évi tiszta jövedelme 15 frtnál többre nem tehető, felperes keresetének helyt adni, őt a kérdéses szőllő birtokába visszahelyezni, alperest a szellőnek ez évi, őt meg nem illető, vett hasznában marasztalni kellett, stb. A debreceni kir. itélő tábla (1892. márc. 3. 960/P. sz.): Az elsőfokú biróság Ítélete a megelőző egész eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetik és a keresetlevél felperesnek visszaadatni rendeltetik, stb. Indokok: A keresetlevél tartalma szerint a per tárgya 300 D-öl szőlőbirtok, az olyan sommás visszahelyezési ügy pedig, a melynek tárgyát egy kat. holdat meg nem haladó földbirtoknak a birtoklása képezi, az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának 9. pontjához képest kisebb polgári peres eljárásra tartozik.