A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 37. szám - A vakok jogi cselekvéseinek hatályáról

A JOG. 275 Természetes — és ezt elvitatni nem lehet — hogy az igazság kiszolgáltatásának gyorsaságáról, a mi pedig a mai előhaladott kor igazságügyi politikájának egyik legfontosab'j feladata és a jogérvényesítésnek egyik legszükségesebb, legnélküíözhetlenebb kelléke s kívánalma, erről szó sem lehet ily jogállamban, melyben a legfelsőbb fórumon ily nagy mennyiségben jelennek meg a hátralékok, oly tömegben, hogy azok az évi ügybejövetelnek jóval több mint negyedrészét képezik. Vajha ezen nagy igazságügyi kóranyaggal együttesen nem szenvedne a judicatura alapossága is, oly helyeken, melyben az igazságügyi politikának majdnem minden gondja s törekvése arra irányul, hogy a felebbviteli ügyek nagy tömege — a legfelsőbb helyen is — legyőzessék s hogy e végett a birák — jól vagy rosszul — minél többet végezzenek az ítélkezés terén. És mindezekből — szerintem — csak azon következményre juthatunk, hogy a tapasztalat adatai szerint sem a birák számának szaporítása nem gyógyítván ki teljesen a létez.ő bajt, sem a munkaerő felfrissítése nem regenerálhatván a curiai bíráskodást: közel jövőben gyökeres gyógyításhoz kell folyamodnunk, mely a bajt forrásánál felkeresse s itt kezdje meg a jogi gyógyítást. A mai kor színvonalán álló szervezeti, felebbviteli s általában perrendi reformokat kell életbeléptetnünk, hogy a curiai bíráskodás is a legfelsőbb fórumhoz kötött jogigényeknek megfelelhessen. —— A vakok jogi cselekvéseinek hatályáról. Irta GYARMATHY ERNŐ kir. közjegyzői jelölt N.-Enyeden. E lapok m. évi 36. számában E. Gy. által feltett kérdés: »Vak személy tehet-e érvényes szóbeli végrendeletet ?« egész sorát támasztotta a feltett kérdésre — szerény nézetem szerint is helyesen — igennel felelő véleményeknek. A közölt feleletek között van azonban három, t. i. Simon Endre kir. törvényszéki biró ur I. alatt, dr. Weisz Bernát kir. közjegyző ur III. alatt és Kővár y Ödön ügyvéd ur V. alatt közölt felelete, melyekkel nem érthetek mindenben egyet, s melyek arra indítottak, hogy a feltett kérdés keretén túl menve, vegyem vizsgálat alá a vakok jogi ténykedéseinek hatályát általában. Midőn fejtegetéseim során a jogi pálya három főága fent említett iekintéÍ3'es képviselőinek majdnem teljesen egybehangzó véleményét bírálat alá veszem s mint kezdő jogász, azzal szemben teljesen ellentétes nézetem érvényesítését megkísérteni merem, teszem azon tudatban, hogy nem érdemelhet megrovást azon törekvés, mely ha mindjárt tévesen is — hiszen errare humauum est — de jóhiszeműleg a valót keresi, kutatja. Kőváry Ö. ur V. alatt közölt feleletében az 1876 : XVI. törvénycikk és az 1886 : VII. t.-c. 21. és köv. § ai alapján felveti a kérdést, hogy mivel az előbbi t -c. a vakokra nem irja elő a közvégrendeleti formát, az utóbbi §-ok pedig nem szabják elő érvényesség tekintetében és a bizonyítás tekintetében is a közjegyzői novella 21. §. a) pontja »kifejezetten csak a jogügyleteknél alkalmazza a vakokra a közjegyzői kényszert, a végrendelkezés pedig jogügylet megkötésének nem tekinthető«, vak személy tehet e érvényes írásbeli magánvégrendeletet 1 Ezen kérdésre a — nézetem szerint nem helyes — felelet megvan már az I. és III. alatti feleletekben. Simon E. ur hivatkozással az 1877 : XX. és 1874 : XXXV. törvénycikkek vonatkozó szakaszaira és a kir. Curia 1882. évi október 3-án kelt 609. polg. 3z. egy váltóperben hozott határozatának indokolására, a vakok által tett Írásbeli magánvégrendeletet érvényesnek elismeri és a vakok aláírásai általában a kézjegygyei egyenlő joghatályúnak nyilvánítja. Dr. Weisz B ur pedig hivatkozással ugyancsak az 1874 : XXXV. törvénycikk, továbbá az 1886 : VII. t.-c. megfelelő szakaszaira, azon véleményben van, hogy a vakok csak azon Írásbeli alakban kötött jogügyletek tekintetében vannak a közjegyzői kényszernek alávetve, melyek »bilateralis — onerosus« — természetűek, minélfogva a végrendelet nem lévén bilaterális onerosus jogügylet, a vakok által tett Írásbeli magánvégrendeletet szintén érvényesnek ismeri el. Szerény nézetem szerint Kőváry ur téved, midőn a végrendeletet nem tekinti jogügyletnek, Simon ur, mikor a vakok aláírását a kézjegygyei egyenlőnek nyilvánítja és dr. Weisz ur. midőn a vakoknál a közjegyzői kényszert csak bilaterális onerosus szerződéseknél látja megkívánva. A jogi tények között megkülönböztetjük a jogi cselekvéseket és a felektől független eseményeket, mely utóbbiak közé tartozik az idő folyása is. »A jogi cselekvények olyan akaratnyilvánítások, melyek jogi hatást idéznek elő, akár volt légyen az a cselekvő szándékában, akár nem.« (Bozóky: Auszt. magánjog 42. §.) Ezen cselekvéseket nevezzük, ha a jogi hatás a cselekvő szándékában volt, jogügyletnek, ha nem volt száadékában, s illetve ha a cselekvő nem az előidézett jogi hatást vagy legalább nem közvetlenül azt célozta cselekvésével elérni, tilos (vagy talán helyesebben, pl. a nemzésuél, jogi hatású nem jogügyleti) cselekvéseknek. A jogügylet tehát »valamely , jogviszony létesítésére, megváltoztatására vagy megszüntetésére«, egy szóval jogi hatás előidézésére »irányzott — megengedett — egyéni akaratnyilvánítása (Ugyanaz 46. §. és Zlinszky: Magy. magánjog VII. kiad. 122. lap.) Hogy már most a végrendelet nem az egyéntől független esemény s nem is tilos, vagy nem közvetlenül jogi hatás előidézésére irányuló cselekmény, hanem megengedett jogviszonyokbani változás, jogi hatás előidézésére célzott egyéni akaratkijelentés: azt hiszem, el fogja ismerni Kőváry ur is és nem fogja továbbra is tagadni annak jogügyleti mivoltát. Tovább haladva a jogi tények felosztásában, a jogügyleteket felosztjuk kétoldalúakra, bilaterálisokra, melyeket két ellenérdekű fél egybehangzó akaratnyilvánítása hoz létre, s melyeket szerződéseknek nevezünk (a szerződés tehát alfaja a jogügyleteknek ték, alakos adósságaik sokasitásával magukat a szándékolt bukásra előkészítették, őtet több uton, tilos módon károsítják : mi végből ellenök szövetséges társaik ellen vagyonsikkasztás, álkötelezvények kibocsátása miatt a bűnvádi vizsgálatot elrendeltetni, a jelzálogzs Házbéreket ujjolag biztositatni, ezek után a szándékolt bukást, csődöt kimondatni a Telekkönyvi Hivatalosokat minden idegen magán ügyekbeni beavatkozástól, kezelésétől szigorúan eltiltatni igazságot szolgáltatni kér.« Képzelni lehet, ha a külzet ilyen volt, hát a belseje mit tartalmazhatott. ízelítőül még közlöm az öreg urnák következő, papirra vetett panaszolkodását, szintén egy hivatalos actából ; /.Hazánk borús napjainkban tett áldozat készségemért vett nyomasztó csapásokat nem említve bár senkinek kenyerét ezek mellett sem törém, mutatkoztak mégis olajtalan métsü Bérlök, Bérencek, kik báutalmazásomra válalkozva érzékenyittetésemben megkárositatásomban túlságosan örvendenek. Jegyzett halálos betegségemben egyik látogató orvos iró asztalomon talált fogai >m alatt levő történelmi művemet alkalmilag elsajátította, czélra vezetésében meggátolt. Másik gombos itallal kinált meg, mind mondák életemet nyolc nap üdőre határozta.« Az öreg úrral a mult századból egy darab szállt a sirba! II. A szép vaáli völgynek kies falujában B ... án nyomott volt a hangulat. Először öreg anyókák suttogták, majd az egész faluban szájról-szájra járt a rémmese, hogy a temetőben kisértet jár. . . . Fehér lepelbe burkoltan a P.-féle sírboltból kel ki minden éjjel, a kísértetjárás idejében, pont 12 órakor! Huh!!! A temetőmenti lakosok égre-földre esküdöztek, hogy látták, a mint méltóságos lépésekkel jött-ment a sirok között. Borzadály töltötte el a könnyen hivő népet. . . . Egy pár bátor szivűnek hitt ember rá is lesett a kísértetre, ki midőn birodalmában látta a hívatlan földi teremtményeket, a fehér lepelt kitárva, egyenesen nekik tartott, kik azután hanyatthomlok rohantak haza, félelmet és borzadályt terjesztve mindenfelé. Egyszer azután akadt mégis néhány erős szívű férfi, kik a S kísértetet meglesni és megfogni elhatározák. Vasvellákkal felfegyverkezve, a P.-féle sírbolt mellett álltak lesbe. Pont éjfélkor a kripta ajtó feltárul s onnét a kisértet teto| tői talpig fehér lepelbe burkolázva kiszáll. . . . Embereink a látomáuytól meghökkenve, egyelőre haboznak, de azután a vasvellákat kézre fogva, a kisértet elé ugornak. A megzzoritott kisértet a támadás elől szökni iparkodik, | fehér leplét magáról eldobja, de mind hiába, a vasvella hegye ! elevenbe ér, nyomában egy jajkiáltás tör fel s a megfogott lélek | a bűnös földi halandóknál kegyelemért könyörög. . . . A kisértet bőréből a gonosz, jól ismert tolvaj. M . . . . r A . . . s bújik elő. Ez a romlott tolvaj a P.-féle sírboltot szemelte ki tanyájául s a babonás nép hiszékenységét és rémületét felhasználva, ide halmozta össze a mindenfelől összelopkodott tárgyakat s adta tovább orgazda kézre. A földi igazságszolgáltatás azonban a lelkekkel kacérkodó és sírboltot törő M . . . . r A . . . st jó időre eltette láb alól. III. . . . Ott táncol a csárdában lobogós ingujjban, perkáll gatyában a falu rossza, Cs . . . i község rossz szelleme, M . . . Pisti! . . . . Üres már az itce, elfogyott a bankó meg az apró pénz . . a cigány sem akarja már tovább húzni, pedig az a | dévaj szépség, kivel suttog s kit karjai körülfonnak, szilaj kedvéj ben van, még mindig táncolni szeretne ! . . . Nincs hitel sem cigánynál sem a zsidónál, készen van a »fajrant«. Mit is csináljon tovább az Istenadta ? öklét fenyegetve I emelve fel, tele boszuval távozik a korcsmából. . . . . . . Másnap éjjel a korcsmáros ipára ráfeszitették az ajtót, feje alul 200 írttal telt tárcáját és arany óráját láncostól ellopták. . . . A gyanú M. Pistára esett.