A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 36. szám - A m. k i r . igazságügyminiszterium ügybeosztása

143 terhelő talapzati és egyéb kömives munkát már előbb eszközölték ; alperes tehát mindezeknek állított elmulasztása a gázmotor szállításában annál kevesbbé gátolhatta, illetve a szállítást ez okból annál kevésbbé tagadhatta meg, mert a C) alatti szerződés szerint a gázmotor felállításához szükséges talapzati kövek szállítása szintén alperest terheli; ennek alperes által is beismert szállítása nélkül pedig felperesek a szükséges talapzati munkát előzőleg agy is hiába eszközölték volna. A kifejtettek alapján tehát alperest szerződésszegőnek tekinteni, ennek folytán felpereseket a szerződéstől elállásra, ebből folyólag a nem szállított gázmotor vételárának biztosítására adott 1303 frt 26 kr.-ról kiállított váltónak, esetleg értékének visszakövetelésére jogosultnak kimondani, alperest ugy ennek teljesítésére, valamint annálfogva, mert alperes közvetlenül következő periratában, t. i. az elleniratban nem tagadta a keresetben felhozott azt az állitást, hogy felpereseknek a kérdéses vételügyletböl oly 38 frt 46 kr.-nyi kiadásuk és költségük merült fel, melyet részletesen felszámítva már alperessel közöltek volt; ez a ténybeli állítás, valamint az elleniratban szintén nem tagadott mennyiség tehát a törvénykezési renetartás 159. §-a értelmében beismertnek tekintendő, csak a viszonválaszban felhozott ide vonatkozó tagadás pedig, mint elkésett, figyelembe nem vehető, a 38 frt 46 kr.-nyi kiadás és költségnek megfizetésére kötelezni kelett stb. stb. A magyar kir. Curia (1892. juu. 22. 1470/V. sz.): Annak megjegyzésével, hogy a felebbezésben felhozott az az állítás, miként a másodbiróság a talapzatkő szállítására nézve a C) alatt csatolt szerződés által nemcsak nem bizonyított, sőt az által megcáfolt tényre is alapította marasztaló Ítéletét a valóságnak meg nem felel, mert alperes a C) alatti utolsó előtti pontjában a meghatározott méretű és az E) alattiban meghatározott ám talapzatkönek szállítását határozottan és feltétlenül magára vállalta, az pedig, hogy utóbb 4/. alatti levele szerint ezt a kötelezettségét egyoldalulag felperesekre kívánta áthárítani, az emiitett, minthogy felperesek a szerződés ezen módosításához hozzá nem járultak, mit sem változtat. A másodfokú bíróság indokainál fogva helybenhagyatik stb. stb. Ha a váltó a váltókajicsolatban levő kötelezettre forgattatik, ennek nincs kereseti joga azon forgatók ellen, a kiknek ő is mint előző felel. A kerepeli jog hiánya ily esetben hivatalból, kifogás nélkül is figyelembe veendő. A kibocsátó, ha a rendeletére kiállított váltót kötelezettség nélkül forgatta, mint kibocsátó felelős marad. A nagy-szebeni kir. törvényszék: Az 1885. évi december 10-én 6837. plg. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Gyulafehérváron 1879. évi április 27.én 4000 frtról kiállított váltó alapján mint forgató a kereseti 4000 frt váltóösszeget megfizetni. Indokok: Alperes akifogásokban tagadott forgatói névaláírásának valódiságát a tárgyalás rendén beismervén, a sommás végzés hatályon kívül helyezését azon az alapon kérte, hogy a kereseti váltó nem óvatoltatott volna, továbbá hogy felperes visszkereseti igényei elévültek, hogy a váltó a kiállításkor, sőt még azután is lényeges kellék, a fizetés idejének hiányában szenvedett, s végül hogy felperes váltótulaidonosi minősége igazolva nem volna; ezeken kivül a tárgyalás rendén alperes által felhozott meg. hogy felperes a váltóösszegben hamisítást követett volna el. Az óvás hiányára alapított kifogás a keresethez, utóbb pedig a tárgyalási jegyzőkönyvhöz G/. alatt eredetiben becsatolt és a váltótörvény 99. §-ában meghatározott tartalommal bíró óvás által megcáfoltatván, ugy ezen, mint az elévülés kifogása sem volt alperes javára figyelembe vehető és pedig utóbbi azért nem, mert a szeptember 13-án lejárt, a következő napon (14-én), tehát kellő időben óvatolt váltó ugyanazon év december 4-én peresittetvén be, s így az óvás napjától a kereset beadásáig a váltótörvény 86. §. 1. pontjában előirt 3 havi idő nem telvén el, felperes visszkereseti igényei elévültnek nem tekinthetők. De nem volt figyelembe vehető a fizetési időnek a váltó kibocsátásakor való hiányzására alapított kifogás sem, mert e kifogás még a rosszhiszemű váltóbirtokossal szemben is csak ugy szolgálhat az azzal élő javára a váltótörvény 93. §-ának szelleméből kifolyólag, ha bebizonyítani sikerül, hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt; ámde alperes ezt nem is állította s annál kevésbbé bizonyította. A mi azon kifogást illeti, hogy felperes váltótulajdonosi minősége, igazolva nem lenne és ez okból kereseti joggal nem bima, e kifogás, figyelemmel a váltótörvény 11. és 36. §-aira, minden alapot nélkülözvén, a kereset elutasítására okul nem szolgálhat. Úgyis az óvásból kivehetőleg felperes üres forgatmány által jutott a váltó birtokába s a hivatkozott 11. §. alapján jogosítva volt a váltón levő üres forgatmányokat kitölteni s a kereset beadásakor felperes tulajdonosi minősége a forgatmányok összefüggő Jánczolata által a fentemiitett 36. §. alapján igazolva van. Áttérve végül a váltóösszegnek állított meghamisítására, e tekintetben figyelembe volt veendő, hogy alperes maga sem állítja, hogy a váltón eredetileg kitett összeg más összegre változtattatott j volna és elmulasztván megjelölni az összeget, melyről a váltó az I állított meghamisítást megelőzőleg szólott, az következik, hogy I alperes az állított meghamisítás alatt nem is a váltó eredeti tartalmának jogellenes megváltoztatását, a tulajdonképeni meghamisii tást, hanem a fizetési összegnek utólagos és a létrejött megállapoj dástól eltérő összegben lett kitüntetését kívánja kifogáskép érvéI nyesiteni. Ámde a megállapodásellenes kitöltést a váltótörvény 93. §-a | értelmében alperes lett volna köteles igazolni, a ki azonban ezen kötelezettségének meg nem felelt, sőt meg azt is elhallgatta. | hogy a váltó a megállapodásnak megfelelőleg mily összegről ! szólhatott. És itt újból hangsulyoztatik, hogy alperesnek a kifogásokban és az ezek kiegészitésekép tett nyilatkozatában többször felvetett azon érvelése, hogy mert a kereseti váltó akkor, midőn a felperes birtokába jutott, nem birt minden törvényes kellékekkel, s mint, ilyen váltó erővel nem birna, minden alapot nélkülöz, mert a lényeges kellékek kitöltéséhez — feltéve, hogy az nem a megállapodás ellenére történik — minden érdekeltnek joga van. ) a mi a váltótörvény 93. íjából ki is tűnik. De továbbá arról, a ki váltót állit ki, joggal tehető fel, hogy érvényes váltóügyletet akart kötni, nem lehet tehát ellenére, hogy a váltóügylet a hiány pótlása által teljességre emeltessék, Miután a felhozottak szerint alperes kifogásai megcáfoltattak s azon, a kifogásokban felhozott további körülmények, hogy a váltó űrlapja nincs ellátva a váltóösszegnek megfelelő bélyeggel ; hogy a kereseti váltót felperes titokban és a névértéken alul elárusítani igyekezett, valamint az Ajkler és Gönczi javára tett forgatmányokra vonatkozólag előadottak ; továbbá tazon körülmény, hogy az első- és másodfokú bíróság felperest a magánokirathamisításban bűnösnek találta; hogy felperes a bűnvizsgálat rendén a váltó történetére vonatkozólag különböző vallomásokat tett; hogy felperes vagyoni viszonyainál fogva a kereseti összeget nem kölcsönözhette ; hogy a váltón levő kitöltések különböző időben és különböző tintával eszközöltettek; hogy a váltó kiállítása és lejárata közt 6 évet meghaladó időköz van; hogy alperes és Gönczi Mária a bűnvizsgálat rendén esküvel erősített vallomása szerint a váltón levő 4000 frt érték tudtok és beleegyezésük nélkül lett beleírva: mindezen körülmények, valamint a felperes jellemére felhozott bizonyítvány és tanúvallomások a váltójogból eredő kifogásokat nem képezvén, s még beigazolásuk esetén is a kereset elutasítására alapul nem szolgálhatván, alperest a minden lényeges kellékekkel ellátott váltó alapján a sommás végzés hatá| lyának fentartása mellett elmarasztalni kellett. A kifogások kiegészítése tekintetében ajánlott eskü általi I bizonyítás azért sem volt elrendelhető, mert az eskü csak tényekre, nem pedig az ezekből vont következtetésekre ítélhető meg; már pedig a váltóösszeg hamis voltára vonatkozólag felajánlott eskü ilyen ténykörülményt nem képez. (1890. július hó 24-én, 1890. évi 4627. sz.) A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla : Felperes alperes ellen indított keresetével a 6837/885. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyezésével elutasittatik. Indokok: A keresetnek alapul szolgáló váltó felperesnek, mint kibocsátónak rendeletére lévén kiállítva, a váltó tartalma szerint felperes a váltó kiállításának alapul szolgáló váltószerződés szerint mint a kibocsátó a váltótörvény 7. §-a szerint a váltónak lejáráskori kifizetéseért a kötelezettséget vállalt, a váltónak minden későbbi birtokosa irányában. Kibocsátói minőségben elvállalt kötelezettsége nem szenvedhet változást annak következtében, hogy a váltót, mint annak egyszersmind rendelvényese, forgatmányának tartalma szerint éppen alperesre kötelezettség nélkül forgatta, mivel a kötelezettség nélkül történt forgatmányozásnak hatálya a váltótörvény 12. §-a szerint csakis az, hogy mint forgató keresettel követői részéről meg nem támadható, de mint az idegen váltónak intézvényezője, e minőségben elvállalt fizetési kötelezettsége a váltó minden birtokosával szemben továbbra is sértetlenül fennáll. Miután pedig a kibocsátónak a váltótörvény 23. §-a szerint csakis az elfogadó ellen van kereseti joga, felperes az által, hogy a váltónak hátirati tartalma szerint annak utóbb ismét reá történt forgatmányozásával utolsó birtokosává lett, kereseti jogot egyedül az elfogadó ellen nyert, az előző forgatói ellen, a kiknek mint kibocsátó, ő van lekötelezve, visszkereseti joggal nem birhat. Ezen okokból felperes a váltó alapján visszkereseti jogot alperes mint forgató ellen nem érvényesíthetvén, az Ítélet megváltoztatandó s alperes ellen indított keresetével a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett, mellőzve a kifogásokban a kereseti jog érvényesítése ellen felhozott egyébb kifogások érdemi méltatását, elutasítandó volt. (1891. január hó 15-én, 1890. évi 8747. sz.) A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság Ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokoknál fogva és azért: mert a felperes, ki a váltón mint saját rendeletre szóló kibocsátó jelentkezik és ki forgatmányozás utján újra váltóbirtokossá lett, változhatatlan kibocsátói minőségénél fogva még akkor is kötelezve marad, ha a váltót »kötelezettség nélkül« forgatta s igy a felperes ugyanazért az összegért felelős az alperesnek, a mely összeget ez utóbbin követeli, s ilykép az adós és hitelező személyében egyesülés állott be és mert magából a váltóból észlelhető ezt a körülményt a biró figyelmen kivül nem ha?vhatja. (1892. március 16-án 1891. évi 481. sz.)