A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 36. szám - A m. k i r . igazságügyminiszterium ügybeosztása

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 36. számához. Budapest, 1892. szeptember hó 4-én. Köztörvényi ügyekben. A pertárgy békés birtoklásáról nem lehef v/o, ha az igényelt terület hosszabb idd éta per alatt állott. A nagyszebeni kir. járásbíróság (1891. nov. 28,8941/P. sz.): Papp János ügyvéd által képviselt J. Lina és Ch. Stefán felpere­seknek Arcz Albert ügyvéd által képviselt Nagy-Disznód községe alperes ellen birtokbáboritás és jár. iránt indított sommás peré­ben itélt: Alperesi község az által, hogy 1882. évi augusztus 2S-án II. rendű felperesnek ökreit csoodi »Luncalui D'or« nevű határ­ban Csood vize balpartján a térrajz szerinti területnek II. f. számmal és betűvel jelölt pontján zálogba vétette, birtok­háboritást követett el s köteles alperesi község a csoodi »Lunca­lui D'or« nevű határban a Gödrenberg nevű hegytől délre, a Csood vize halpartján fekvő, a térrajz szerint II. c. f. e. b. d. c betűkkel jelzett területrészt felpereseknek birtokába visszabocsáj­tani, minden további birtokháboritástól óvakodni, stb. stb. Indokok: Tanuk, Mlui Jakab Radu, C. Jurenletné szül. P. Opreona és B. Jou egyhangúlag azt vallván, hogy a Csood vize folyását évekkel ezelőtt megváltoztatta, a mennyiben ott, a hol jelenleg a térrajz szerinti III. számmal jelölt részben a Csood vize folyik, néhai J. Jou rétje volt s a Csood vize a Gödren­berg közvetlen aljába folyt, továbbá, hogy Csoodról Rvisraduluira az út ezelőtt a g. pontból kiindulólag vezetett, valamint, hogy Csood balpartján levő területrészt néhai J. fou birtokolta azután, a midőn a Csood vizének a folyása megváltozott s birtoklását az által gyakorolta, hogy az ezen területen nőtt füvet kaszálta, bizonyítva van felperesek azon állítása, hogy a Csood vize bal­partján fekvő kérdéseit területrész a viz által azon területből szakittatott el, a mely területen alperesi község az általa elköve­tett birtokháboritás miatt az előbb folyamatban volt perben elitél­tetett, valamint igazolva van az is, hogy a kérdéseit, a Csood balpartján fekvő területrészt néhai J. az ő haláláig birtokolta. S miután a felperesi tanuk J. Mór és S. Mór egyhangúlag azt vallják, hogy a térrajz szerinti ponton zálogolták meg U. rendű alperest, tekintve, hogy az előbbi tanuk azt adják fel, hogy a régi út a g. pontnál kezdődött; alperesi község akkor, mikor csőszei által a záloglást keresztülvitette, birtokháboritást követett el, miért is alperesi község a kereseti kérelemhez képest el volt marasz­talandó. A kolozsvári kir. itélő tábla (1892. márc. 2. 2318/P. sz.): Az eiső biróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperesek 6997/882. szám alatt beadott pót­keresetben s később a tárgyalás során is azt adták elő és azt kívánták bizonyítani, hogy a per tárgyát képező terület egy részét képezi azon kaszáló területnek, melynek birtokáért J. Jon felperesi jogelőd még az elmúlt 1866. évben a fennállott nagy­szeben városi és széki járásbíróság előtt ugyancsak a jelenlegi alperes ellen sommás visszahelyezési pört indított, a jelen per tárgyát képező rész a Csood vize folyásának időközbeni változása íolvtán kerülvén ezen folyó jobb partjáról annak balpartjára. Tekintettel felperesek ezen előadására és figyelembe véve azt, hogy a felperesek jogelőde által megindított perben a maros­vásárhelyi kir. Ítélőtáblának, 1881. évi dec. 15-én kelt alperest elmarasztaló Ítélete csak az 1882. évi február hó végével emelke­dett jogerőre, jelen kereset pedig ugyanazon évi aug. 31-én ada­tott be, a per tárgyára ennélfogva, mint a felperes perbeli állás­pontja szerint az 1866. óta per alatt álló területre nézve felperes békés birtoklásáról szó sem lehet, s igy eldöntendő kérdést csak az képez, hogy mennyiben való felperesek az az állítása, hogy a jelen per tárgya a korábban perben állott területtől szakittatott volna el a Csood vize által. Felperesek ezen állításukat az általuk felajánlott és ki is hallgatott tanuk vallomásával kívánták bizonyítani. Ezen tanuk azonban, habár igazolják is azt, hogy a Csood vize egy alkalom­mal folyását megváltoztatta, s ennek folytán felpereseknek jogelőde kaszálójának egy része a folyam balpartjára került, de hogy ez mely időben s vájjon az első per beadása utáni időben történt-e ? errő'l a felperesi tanuk egyike sincs tudomásban. Felperesek állítása tehát, hogy a jelen per tárgyát képező terület csak az utóbbi per folyama alatt elemi behatások által szakittatott el a korábbi per tárgya területtől, s igy a keletkezett jogerejű Ítéletnél fogva a birtok felpereseket, mint néhai J. Juon örököseit illetné meg, eltekintve az érdekeltnek tekinthető alperesi tanuknak a felperesi állításokkal ellentétes vallomásától, annál kevésbbé tekinthető bizonyítottnak, mivel a korábbi perben kelt Ítéletek alapján elrendelt végrehajtás utjáni birtokba adásról 1892. szept. 9-én felvett jegyzőkönyv tartalma szerint felperesi képviselő közbejöttével és hozzájáruló nyilatkozatával állapíttatott meg az, hogy az átadás tárgyát s igy a korábbi perbeni peres területet csak a viz jobb partján levő terület képezi, de másfelől az 1886. évi június Í9-én felvett tanu-kihallgatási jegyzőkönyvbe a helyszínéről felvett bírói megjegyzés illetően szembe is azt lát­szik igazolni, hogy a viz folyása 40—50 év óta nem változott. Ezeknél fogva felperesek keresetükkel, mint bebizonyitat­lannal, az első biróság megváltoztatása mellett elutasitandók vol­tak, stb. A magy. kir. Curia (18P2. jun. 23. 5721/P. sz.): A kolozs­vári kir. itélő táblának ítélete helyes indokainál fogva helyben­hagyatik, stb. stb. Korcsmabeli társas fogyasztások költségeiből kiki rendszerint azt tartozván megfizetni, a mit ö maga megrendelt, egyetemleges marasztalásnak helye nincs. A monori kir. járásbíróság (1891. július 10. 3,173/p. sz.): Dr. Huppert Jakab ügyvéd által képviselt W. Lőrinc felperesnek személyesen védekezett F. Illés, M. György, M. László, S. Antal és N. István alperesek elleni 62 frt 31 kr. és járuléka iránti som­más perében itélt: felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A tárgyalás folyamán kihallgatott tanuk vallo­másai által egyáltalán nem szolgáltatott felperes elégséges bizo­nyítékot arra nézve, hogy alperesek, kik M. Ignác szatócs kivé­telével mindnyájan egyszerű földmivesék, f. évi március 5-én J. Elekkel, volt uni jegyzővel felperes korcsmájában történt mulato­zásuk közben, az akkor elfogyasztott ételneműekre és pezsgőre nézve megrendelést tettek volna, sőt J. Elek volt uni jegyző köny­nyelmű életmodora általánosan ismert lévén, ki ezen mulatozás után rövid időre öngyilkossá lett, elfogadandó volt alpereseknek azon védekezésük, hogy nem ők, hanem nevezett jegyző volt az, ki ez alkalommal a községbeli elöljáróit megvendégelni kívánván, a nagyobb mérvű korcsmai megrendeléseket tette és igy felperes keresetével ez alapon, de főleg az 1883. évi XXV. t.-c. 22. §-a alapján annyival inkább elutasítandó volt, mert annak bizonyítá­sát, hogy az egyes alperesek közül ki mit és mennyit rendelt meg az étel és italneműek közül és vájjon ezen megrendelés a törvény által megengedett korcsmai hitel határán belül történt-e, igazolni meg sem kísérletté, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. márc. 2. 26,680/p. sz.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alpereseket egyetemleg kötelezi, hogy felperesnek a kereseti 62 frt 31 kr. tőkét és ennek 1891. április hó 14-től járó 6°/o kamatait, végrehajtás terhe mel­lett megfizessék, stb. Indokok: Alperesek a tárgyalás folyamán nem tagadták azt, hogy mult évi március 5-én felperes vendéglőjében az idő­közben elhalt J. Elek községi jegyző társaságában együtt mulat­tak és hogy ez alkalommal felperesnek a közösen elfogyasztott étel és italneműek árából fizetetlenül maradt kereseti követelése tényleg fennáll. Egyedül azzal védekeztek, hogy elhalt J. Elek vendégei voltak és a közösen elfogyasztottakat az rendelte meg, ők annak fizetésére magukat nem kötelezték, sem pedig a tar­tozásra felperessel össze nem számoltak. Minthogy pedig a per során kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy alpere­sek J. Elekkel közösen tettek megrendeléseket, vagyis a mulato­zás közben egyik és másik is rendelt, továbbá minthogy bizonyítva van a tanuk vallomásával az is, hogy alperesek eltávozásukkor a fizetetlenül maradt követelést közösen kifizetni Ígérték, végre mint­hogy kétségtelen az, hogy korcsmai mulatozás közben közös meg­rendelés folytán a társaságban elfogyasztott étel és italneműek áráért a társaság tagjai egyenlően felelősek, a fennálló esetben alperesek fizetési kötelezettségét feltétlenül megállapítani kellett. E szerint az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperesek a kereseti követelésnek egyetemleg való megfizetésére feltétlenül és annál is inkább kötelezendők voltak, mert ebben az esetben a korcsmai hitelt korlátozó 1883. évi XXV. t.-c. nem alkalmaz­ható, stb. A in. kir. Curia (1892. jun. 10. 4,607/p. sz.): Annak előre­bocsátásával, hogy a fent idézett másodbirósági ítélet az 1881 : L1X. t.-c. 38. §-a értelmében a nem felebbező III. rendű alperes nevében is felebbezettnek vétetik: ez az Ítélet megváltoztattatik akkép, hogy felperes a követelésbe vett 62 frt 31 kr. összegnek 10 frt 38y2 krnyi részére nézve keresetével elutasittatik, a kere­seti követelés többi részéből pedig mindenik alperes köteles lOfrt 38!/2 krt és ennek 1891. évi április hó 14-től járó 6% kamatait felperesnek megfizetni, stb. Indokok: A per adatai szerint alperesek az ebédet, a melynek árát felperes tőlük követeli, az időközben elhalt J. Elek volt uni közjegyzővel közösen rendelték meg és fogyasztották cl. Minthogy pedig az ilyen korcsmabeli társas fogyasztások költségeiből kiki rendszerint azt tartozik megfizetni, a mit ő maga megrendelt s igy alperesek egyetemleges elmarasztalásnak helye nincs, tekintve, hogy a jelen esetben részletesen meg nem haté-

Next

/
Thumbnails
Contents