A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 34. szám - A magyar korona címerének jogtalan használata

135 Vilmos ügyvéd által képviselt K. Lajos kereskedő alperes ellen B.aaa marka és 50 fillér s jár. iránt indított perében következőleg végzett: A bíróság leszállítja illetékességét stb. . ,., \rt.,a kl,veteles jelleggel bíró tőzsdebiróság illetékességének kikötéséhez különös felhatalmazás levén szükséges, minthogy felperes annak igazolását, hogy a kereseti kötlevelet alperes nevében aláíró P Adolt alperestől a tőzsdebiróság illetékességének kikötésére kifejezett felhatalmazással birt, igazolni meg sem kísérletté, sőt a kihallgatott L. Miksa tanú vallomása szerint P. Adolf a kereseti kotlevél aláírásakor világosan kijelentette, hogy a tőzsdebiróság illetékességét el nem ismeri: ezek alapján a bíróság illetékessége le volt szállítandó stb. A budapesti kir. Ítélő tábla (1891. dec. 16. 6,059/v. sz.) az első bíróság végzését megváltoztatja, a fenforgó kereset elbírálására illetékesnek kimondja és ugyanazt a per érdemében teendő további szabályszerű eljárásra utasítja stb. stb. Indokok: A tárgyalás során személyesen meghallgatott alperes K. Lajos kifejezetten beismerte, hogy mostoha fivérét, P. Adolfot felhatalmazta arra, miszerint az ő, t. i. alperes K. Lajos neve alatt ügyletet kössön, P. Adolf nyilatkozatából és L. Miksa tanú vallomásából pedig kiderül, hogy az A.-/, alatti köt levelet K. Lajos nevében P. Adolf irta alá. Tekintve már most, hogy a kötelezett fél által aláírtnak jelentkező s ekkép a keresk. törvény 313. §-a szeriut az ügylet érvényes létrejöttét igazoló A. y. okiratban a budapesti árú- és értéktőzsde Ítélkezése köttetett ki; tekintve, hogy az a körülmény, miszerint a bíróság szó az emiitett alávetésnél kimaradt, nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy az alávetés a budapesti árú- és értéktőzsde bíróságára vonatkozott, mert maga az árú- és értéktőzsde ítélkezést nem gyakorol; tekintve, hogy P. Adolfnak, ki alperes K. Lajos nevében ügyleteket köthetett s ez által alperest illető jogokat szerezhetett és kötelezettségeket vállalhatott arra, hogy a választott bíróság illetékességét kiköthesse, illetve, hogy ennek magát alávethesse, különös meghatalmazásra szüksége nem volt, mert a tőzsdei ügyletekre szóló kötleveleknek ez a kikötés különben is rendszerinti kiegészítő alkatrészét képezi; tekintve, hogy a D. •/. alatti megbízás, melynek alapján a felek között ügylet létesült, a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának eljárását már előre is kikötötte ; tekintve, hogy P. Adolfnak jegyzőkönyvbe mondott az a nyilatkozata, hogy a tőzsdebiróság kikötése ellen tiltakozott és L. Miksa tanúnak ezt megerősitő vallomása is szemben azzal, hogy P. Adolf az A. •/. alatti, a tőzsdebirósági kikötést is magában foglaló kötlevelet mégis aláirta, figyelembe nem jöhet, tekintve végre, hogy annak elbírálása, vájjon K. Lajos nevében P. Adolf által aláirt kötlevélből származtatott kötelezettség terheli-e alperes K. Lajost ? az ügy érdemére tartozik ; helytelenül rendelkezett az eljárt első biróíág, midőn alperes illetékességi kifogásának helyt adott; ugyanazért végzését megváltoztatni kellett stb. A m. kir. Curia (1892. jun. 22. 225/v. sz.): A másodfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság végzése hagyatik helyben stb. Indokok. Az 1881. évi L1X. t.-c. 94. §-ának ugy b), mint d) pontja értelmében a kereset alapját képező vételügyletből felmerült fenforgó peres kérdésre nézve az első fokon eljárt kivételes bíróság csak ugy volna illetékes, ha annak a felek magukat akár az ügylet kötése aikalmával, akár később Írásban kifejezetten alávetették volna. De a keresethez A-/, alatt csatolt kötlevél következő szavai: . . »bei Streitigkeiten beidé Contrahenten sich unweigerlich dem Urtheile der Budapester Waaren- und Effektenbörse unterwerfen« nem tartalmaznak oly határozott és kifejezett alávetést, minőt az idézett törvény előir; mert az alávetést kifejező azon tételben épen maga az eljárt kivételes bíróság Dincsen megjelölve, következtetés utján pedig kivételes jelleggel biró, de különben is szoros értelmezést igénylő alaki jogszabályt alkalmazni nem lehet. A budapesti árú- és értéktőzsde tehát helyesen határozott, midőn a fenforgó peres ügy megbirálására magát illetéktelennek mondta ki stb. Bűn-ügyekben. A ki mást azzal fenyegeti, hogy öt követelésének kifizetésére hírlapban fogja felszólítani, a btk. 351. §-ába ütköző zsarolás vétséget követ el. A levelezőlapon használt becsületsértés a fenyegetés tényétemét képezi s ennélfogva a becsületsértést egyszersmind külön büntetendő cselekmények nem fogadható el. A szegedi kir. törvényszók : Ezen ügyben a B. T. K. 350., 351. §-ai, valamint a B. T. K. 261. §-a alapján zsarolás, illetve ennek kísérlete és becsületsértés vétsége miatt K. József, valamint L. Lőrincné és L. Géza ellen folyamatba tett további eljárást megszünteti. Indokok: M F. feljelentésében panaszként előadja, hogy K. József, mint a L. Lőrinc szegedi bútorgyáros cég ^ alkalmazottja, ugy ennek ismeretlen társai őt azért, mivel apósa Sz. P. által vásárolt és leányának — panaszos nejével — hozományba adott butornemííekért még ki nem fizetett 266 frtot időközben fizetésképtelenné vált apósa helyett kifizetni nem akarta és ki sem fizette, folytonosan zaklatták, részben személyesen mások jelenlétében sértegették, részben zárt levelekben, részben pedig a feljelentéshez mellékelt 6 db. levelezési lapokban, tehát elég nyilvánossággal olyan módon boszantották, felsőbb hatóságánál való feljelentéssel fenyegették azon célból, hogy tőle a fenti összeget kizsarolják. Habár a fenti feljelentéssel szemben K. József a vizsgálat folyamán beismerte, hogy panaszossal ugy élőszóval, mint levelezés útján, mint a L. cég könyvvezetője, ő érintkezett panaszossal és beismeri azt is, hogy a bűnjelként mellékelt levelezési lapokat állítólag a cégtulajdonosok utasítása nélkül, de a cég érdekében ö irta, sőt még azt sem tagadja, hogy tudta, miszerint panaszos a tőle követelt 266 frttal nem tartozik; mindazonáltal, miután a bűnjelként mellékelt levelezőlapok piszkolódó és boszantó tartalma dacára sem a B. T. K. 350. §-ának kritériumát képező erőszakot vagy fenyegetést, sem a 261. §. kritériumát képező rágalmazás és becsületsértő állítást magukban nem foglalnak, de azon állitásnak, hogy panaszos más helyett fizetni és más tartozását magára vállalni nem akarja, hirlap útján való közzététele sem képezne a törvény értelmében becsületsértést; ennélfogva vádlott cselekményében az annak rugóját képező boszantó tolakodás dacára is, az idézett törvény szakaszainak alkatelemét képező büntethető mozzanatok hiányozván, ugy ellene, mint L. Lőrincné és L. Géza ellen, a zsarolás és becsületsértés vétsége, valamint az előbbi vétség kísérlete miatt a további eljárást megszüntetni kellett. (1891. április 19-én, 2,385. sz.) A szegedi kir. itélő tábla: A kir. törvényszék végzése részben megváltoztatik, vádlott K. József a B. T. K. 351. és 231. §-aiba ütköző zsarolás és becsületsértés vétsége miatt vád alá helyeztetik : Indokok: A zsarolást illetőleg beismerte vádlott, hogy az 5-/. alatt a feljelentéshez csatolt levelezőlapot ő irta s küldte el panaszoshoz, ebben pedig azzal fenyegeti őt, hogy ha a bútorok hátra lévő árát ki nem fizeti, hason felszólalásokat, minőket már levelező lapokon tett, hírlapokban teend közzé, tekintve, hogy vádlott beismerése szeriut tudta, hogy a butorokat panaszos anyósa vette hitelbe, hogy ez a hátraléktartozásáért már be is pereltetett, tehát hogy panaszos fizetni nem volt köteles, ennek dacára mégis ettől követelte a fizetést, azzal a céllal, hogy cége számára vagyoni hasznot szerezzen, tekintve, hogy a vádlott által panaszoshoz irt s megküldött levelező-lapokban oly sértő kifejezések foglaltatnak, melyek egy közhivatalban álló egyénre, de bárkire nézve is meggyalázóknak mutatkoznak, ez okokból vádlottal a B. T. K. .'551. §-ába ütköző zsarolás vétsége és a 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt vád alá helyezni kellett. (1891. október 13-án, 1.046. sz.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a vádbeli cselekmény alapjául szolgáló levelezési lapokon foglalt kitételek és kifejezések a vagyoni haszonszerzés céljából elkövetett fenyegetés tényálladékát kétségtelenül megállapítják ; tekintve, hogy állami hivatalnoknak nyilt levelező-lapon való fenyegetése azzal, hogy bizonyos követelés meg nem fizetése esetében, ő mint olyan, a ki tartozásának nem tett eleget, nyilvánosan a hírlapokban ki fog tétetni, rendszerint becsületsértő fenyegetést állapit meg, még az esetben is, habár a tisztviselő a fenyegetőnek csakugyan adósa lenne; tekintve, hogy a sértés a jelen esetben annál nagyobb s a jogtalanság annál fokozottabb, minthogy vádlott maga is igen jól tudta, hogy a fenyegetett tisztviselő a kérdéses követelés teljesítésére egyáltalán nem volt kötelezve, ennélfogva vádlott M. F. ellen tudva azt s azért használta a fenyegetést, hogy ezt a fenyegetett pellengérre állításától való félelmének befolyása alatt másnak tartozása elvállalására, illetőleg megfizetésére kényszerítse. Tekintve azonban, hogy épen a levelezőlapon használt becsületsértés képezi a fenyegetés tényelemét, hogy ennél fogva a becsületsértés egyszersmind külön büntetendő cselekménynek nem fogadható el: a kir. ítélő tábla végzése a B. T. K. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségét megállapító intézkedése megváltoztatik s e tekintetben a kir. törvényszéknek az eljárást megszüntető végzése hagyatik helyben. A zsarolás vétségére nézve miudazonáltal a kir. itélő tábla végzésének felebbezett része indokainál fogva helyben-, nem felebbezett részében pedig érintetlenül hagyatik. (1892. március 18-án, 9,990. sz.) Ha vádlott a hamisított váltókat beváltotta, nem büntethető, inert tettéből kár senkire sem háramlik és nem is háramolhatik. A győri kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla a kir. tszék I. Józsefre vonatkozó részét helybenhagyja, I. Jánosra vonatkozó részét azonban részben megváltoztatja s helybsnhagyván az A. József, H. Lukács és Cz. Vince sérelmére 350 frtos váltó hamisítására, ugy az I. József és S. Istvánué sérelmére 50 frtos váltóhamisítás miatt kétrendbeli magánokirathamisitás bűntettében való bűnössé nyilvánítását az I. József és S. István sérelmére 1890. aug. hóban kiállított 50 frtos váltó, a S. István és I. József sérelmére 1890. május havában kiállított 50 frtos váltó, az 1890. aug. havában I. József és T. Damont sérelmére kiállított, valamint az 1890. évi dec. havában Sz. István és I. Istváu sérelmére kiállított 130 frtos váltók, illetve magánokiratok hamisítása miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól azonban fölmenti, a